Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)

1981-09-15 / 216. szám

2 kelet-maoyaborsxA» 1981. szeptember 15. Nyíregyházi építkezés. A Kossuth utca és a Dózsa György utca között építik a belső kiskörút lakásait. (Elek Emil felvétele) Kerámiaműhely, népzenei tábor Mérlegen a közművelődési továbbképzés Ki lehet a kisszövetkezet tagja ? Részjegy és esztalék A táboroktól, tanfolyamok­tól mozgalmas volt az idei nyár is. A megyei, városi művelődési központ munka­társai gyermekeknek, felnőt­teknek számos továbbképzé­si formát szerveztek. A nép­táncoktatói tanfolyam, a gyermekklubvezetők és nap­közis nevelők továbbképzése, bábtanfolyam, a báb-, a csil­lagászati szakkörvezetők, a díszítőművészeti stúdiósok továbbképzése, a környezet­és természetvédő úttörők tá­bora, a fotós szakkör vezetői, a honismereti továbbképzés, gyermek népművészeti, nép­zenei tábor, valamint a tu- zséri alkotó és továbbképző tábor szerepel a közművelő­dési tanfolyamok gyorsmér­legében. Akadt ezek között olyan forma is, amit először szer­veztek meg az idén, és a kép­zési céloknál is volt újdon­ság. Mint azt Bradács Má­riától, a megyei és városi művelődési központ mód- , szertani osztályvezetőjétől megtudtuk, az augusztus vé­gi dombrádi bábos szaktábor például ahhoz a kísérlethez kívánt hozzájárulni, amely az alsó tagozatos komplex anyanyelvi oktatásban keresi a bábművészet helyét, fel­adatát. . A díszítőművészeti stúdiós továbbképzésre négy szek­cióban ugyancsak először került sor. Fafaragók, hím­zők, szövők és fazekasok közreműködésével sajátítot­ták el a résztvevők a nélkü­lözhetetlen szakmai fogáso­kat. cserélték ki .elképzelé­seiket a díszítőművészet to­vábbfejlesztéséről. Az első komoly, működési engedélyt adó kéthetes fotós tanfolyam egész éven át tartó képzés­nek volt utolsó szakasza. Központi tematika szerint közművelődési, fototechni­kai, esztétikai ismereteket kaptak hallgatói. Végül 33 fotószakkörvezető tett vizs­gát, akik iskolák, művelődési otthonok amatőr fotósait is­mertetik majd meg a fény­képezés titkaival. Elhanyagolt terület volt a népzene támogatása. A Fe­hérgyarmaton első ízben megtartott népzenei tábor­ban ötven citerazenekar-ve- zető az együttesek irányítás sához szükséges elméleti és Munkában az éremkészítők a tuzséri táborban. (V. P.) gyakorlati tudással gazdago­dott. A komplexitás, mint mód­szer tetten érhető a gyer­mek népművészeti tábor munkájában, de áthatotta a tuzséri alkotó és továbbkép­ző tábort is. A gyermek, if­júsági és felnőtt tagozatok­ban a különböző művészeti ágak — kerámia, szobrászat, grafika, zene, film — hatot­tak egymásra és az alkotókra. A rajztanárok intenzív to­vábbképzése idén is hagyo­mányos része volt a tuzséri alkotótábornak. Az elmúlt öt év alatt éppen Tuzséron a pedagógiai szekció állította össze az általános iskolák nyolc osztályának szóló tan­menetjavaslatot. Ennek elem­zése tette ki most az idő nagy részét. Üj színfolt volt a ke­rámiaműhely. A szobrász­műhellyel párhuzamosan a résztvevők megismerkedtek az éremkészítés, a gipszöntés alapfogásaival. A tapaszta­latok jövőre is a sokszínűség megtartását ígérik. Két éve is elmúlt már, hogy a Büntető Törvény- könyv megszigorította az it­tasan vezetőkre kiszabható büntetés mértékét azzal, hogy bármilyen kevés alkoholt is fogyaszt valaki, bevonják tő­le vezetői engedélyét, egy évig nem is kaphatja visz- sza, utána pedig újból vizs­gázni kell. ha vezetni akar. A szigorítás — még most is úgy tűnik — nem hozta meg a várt hatást, mert Szabolcs- Szatmárban azóta sem csök­kent az ittasan volán mögé ülők száma. Május 27-én délután Ófe- hértón igazoltatták a rend­őrök Varga István 31 éves ófehértói lakost, s a szondá­zásnál kiderült, hogy ittasan vezette motorkerékpárját. A Számos olyan kormányin­tézkedés lát napvilágot a kö­zeljövőben, amely a lakossá­gi ellátás, a szolgáltatások ja­vítása és az életszínvonal nö­velése érdekében lehetővé te­szi a nagyüzemek munkáját tehermentesítő, «díjfajta szer­vezetek létrehozását. Egyik ilyen új forma — mint a Ma­gyar Közlöny 52. száma hírül adja — a kisszövetkezet lesz. — Többféleképpen alakít­ható — tájékoztatta a HH-t Székács Anna, a Pénzügymi­nisztérium illetékes főelőadó­ja. — Kiválhat a hagyomá­nyos szövetkezetek speciális tevékenységet végző részlege­iből, de újonnan is alakítható. Legkevesebb 15 alapítótag szükséges hozzá, és a kisszö­vetkezetnek legfeljebb 100 tagja lehet. Feltételek: a kisszövetke­zetnél végzett legalább kétha­vi munka összegének megfe­lelő értékű részjegyet kell váltani. Másrészt tag csak az lehet, aki ott valamilyen munkát végez: lehet ez fő- és mellékfoglalkozású tevé­kenység. Beléphetnek nyugdí­jasok és nappali tagozaton ta­nuló egyetemi vagy főiskolai hallgatók is, ha a kisszövet­kezetnél részmunkaidőben te­vékenységet folytatnak. Miért előnyös ez a népgaz­daságnak? — Jelentős állami beruhá­zások nélkül fejlődhet a szol­gáltatóipar, háttéripar. Olyan kisüzemek létesülhetnek, me­lyek vállalják a nagyüzemek számára gazdaságtalan, kis­szériás termékek gyártását. Elősegíthetik a hiánycikkek számának csökkenését. Mére­teik, szervezeti kereteik mi­att gyorsabban, rugalmasab­ban alkalmazkodhatnak a változó körülményekhez, újabb működési területet biz­tosíthatnak az eddig még ki­aknázatlan alkotóenergiák számára. bíróság 4500 forint pénzbün­tetést szabott ki rá, s egy év­re és két hónapra eltiltotta a járművezetéstől. Hasonlóképpen járt május 25-én Nyírlugoson Somogyi Béla 26 éves helybeli lakos, aki gépkocsiját vezette ittas állapotban. Rá is 4500 forint pénzbüntetést szabott ki a bíróság, s 14 hónapig ő sem ülhet a volán mögé. Mezőgazdasági vontatóval közlekedett Nyírlugoson jú­nius 16-án Maxim József 52 éves helybeli lakos, s amikor vért vettek tőle kiderült, hogy a vér alkoholtartalma 3,24 ezrelékes volt. A részeg traktorost a bíróság 5400 fo­rintra büntette, egy év négy hónapig pedig járművet sem vezethet. Az államnak az adók révén jövedelmet hoz a kisszövetke­zet, bizonyos területeken hoz­zájárulhat, a felesleges mun­kaerő foglalkoztatásához, elő­segíti a többi szektor haté­konyságának fokozását is. A működés feltételei? — Méretüknek megfelelően csak minimális adminisztratív előírásoknak kell eleget ten­niük; például a számviteli és könyvviteli feladatok 72 szá­zalékkal, az adatszolgáltatás 82 százalékkal lesz kevesebb a hagyományos szövetkezete­kénél. Egyszerűbb a költség- elszámolásuk, és kevesebb in­formációt kell adniuk a KSH- nak is. Így nem feltétlenül szükséges könyvelőket, sta­tisztikusokat, kalkulátorokat, bérelszámolókat stb. foglal­koztatniuk. A tagokat a nagyobb egy­másrautaltság, a közös kocká­zatvállalás és az anyagi érde­keltség az eddiginél sokkal jobb munkára ösztönzi. Haszon, nyereség? — A kisszövetkezet tagjait részjegyek után — az OTP- kamatnál valamivel nagyobb — évi 8 százalékos adómentes forrásból fizethető osztalék il­leti meg, és egymás között feloszthatják a kifizetett bé­rek, adók stb. után fennmara­dó tiszta jövedelmet. Veszteséges gazdálkodás és rossz üzletpolitika esetén azonban nem kaphatnak álla­mi támogatást, csődbe jutnak. Ilyenkor a szerzett jövedelem egy részét vissza kell fizetni a tagoknak. A szövetkezet pe­dig megszűnik, ha önerőből nem képesek: talpraállni. Januártól kisszövetkezet alakítható alkatrészek gyártá­sára, különféle javító-szerelő munkák végzésére, magánla­kás-építés elősegítésére, köny­velési feladatok „albérletben” való ellátására, divatcikkek előállítására stb. (A Hétfői Hírekből) Tőle is többe került az it­tas vezetés Szabó János 21 éves nyírbogáti lakosnak. Szabó június 27-én ült ré­szegen kocsija volánja mögé, s a Vasvári Pál utcában it­tassága miatt elveszítette uralmát a kocsi felett, fel­hajtott a jobboldali útpadká­ra, majd egy lakás betonke­rítésének ütközött, és felbo­rult. Szabó súlyos, utasa könnyebb sérüléseket szen­vedett. A bíróság 6000 forint­ra büntette Szabó Jánost, és másfél évre eltiltotta a jár­művezetéstől. Prog László 29 éves nap­kori lakos június 20-án dél­után Máriapócson közleke­dett részeg állapotban segéd­motor-kerékpárral, s elütött egy máriapócsi lakost, aki szerencsére könnyebb sérülé­sekkel megúszta a balesetet. A részegen vezető Prog Lász­lót a Nyírbátori Járásbíróság 6000 forintra büntette és másfél évre eltiltotta a jár­művezetéstől. Valamennyi ítélet jogerős. R. G. Bevont jogosítványok Ittasan a volánnál A KÉPERNYŐ ELÜTI Röviden néhány múlt heti produkcióról. Sokat ígérő­nek mutatkozik — az első rész megtekintése után — a magyar—olasz koprodukci- ós négyrészes filmsorozat, Az isztambuli vonat. Több okból is. A közelmúlt tör­ténete iránti érdeklődés (bizonyíték rá számos hazai és külföldi könyv- és film­siker), az irodalmi színvo­nalú „alapanyag” (a világ­hírű Graham Greene re­gényéből Kardos G. György készítette a forgatókönyvet) és a tévés megjelenítés ígé­retes művészi igényessége egyaránt felfokozhatta ér­deklődésünket a további ré­szekhez. A krimikről szólva, úgy tűnt a múlt héten, hogy a mese- és krimibeli igazság­szolgáltatás (az igaz meg- dicsőül, a gonosz bűnhődik) sémájától mintha divatos volna eltérni. Az egyik ilyen — francia — film, A vizs­gálóbíró asszony a lélektani motívumok vizsgálatára épí­tette a nyomozást. Minket ugyan meggyőzött, de per­sze, sem kellő izgalmakat, sem perdöntő bizonyítéko­kat nem produkálhatott. Mégis elviselhető volt, el­sősorban a nagyszerű Si­mone Signorét (RuttkaiÉva mindenben méltó szinkro­nizálásában) bensőséges emberi árnyalatokat bemu­tató, illetve az ilyenekre „ráérző” játéka miatt. A másik a vasárnapi olasz— francia—spanyol film, az agyonbonyolított (a több ol­dalú koprodukció átka) és rendkívül túlnyújtott A két aranyember volt. Krimiben is régen láttam ilyen sok, erőszakoltan kiagyalt kép­telenséget. S ami végképp megbocsáthatatlan, az nem is a — igaz. hogy az arany­téglák nélkül — vidáman le­lépő bűnözők megmenekü­lése az igazságszolgáltatás elől, hanem a film sótlan unalmassága. Nem tudhatom, hogy hány szülő figyelt föl a televízió kitűnő gyermek- és ifjúsá­gi műsoraira, már csak azért is, hogy legyen mit gyerme­kének ajánlania, és legyen mód a közös élményszerzé­sükre. Rangos szerzők mű­veit kiváló színészek tolmá­csolják bennük nagy-nagy szeretettel és látható élve­zettel, bizonyítva azt, hogy színvonalában gyermekes műsor tulajdonképpen nincs, csak jó, művészi produkció lehetséges. Akár felnőttek­nek, akár a legifjabbaknak. Mindez a vasárnap délelőtti Varázsgömbről jutott eszem­be, melyben — egy kissé hosszadalmas rajzfilm után — Páskándi Géza mesejá­tékában (Zenélő golyólisok) olyan szívderítőén komédiá- zott Harsányi Gábor (Kis- katona), Balázs Péter (Táti­ka) és még több igen nép­szerű színész, hogy egysze­rűen nem lehetett felállni a képernyő elől. (Állva vajon ki nézi otthon a műsort?) A vasárnap délutáni vi­dám műsorok közül a több­nyire szívesen vett Nótaszó­ban most Pest-Budáról szólt a nóta, párját ritkító igény­telenséggel zenében-szöveg- ben egyképpen, egy-két szám kivételével. Nem va­gyok sem az ún. magyar nótát, sem operett- vagy kabarékupiét elutasító. De amit ebben a műsorban ad­tak elő — az egyébként nyilván méltóbb feladatok­ra képes, rokonszenves elő­adóművészek —, az „alul­múlja” az érdemi kritikai megjegyzéseket. Azért egyet közülük mégis hadd említ­sek meg: egyszerűen nem értem hogyan kerülhetett egy mai nótaszóba a há­romszáz (!) ablakos házikó­építés egy olyan „csárdás kis babának”, akinek még egy tükrös szoba is rendel­kezésére állt volna, hogy legyen hol púderoznia ma­gát... Merkovszky Pál A RADIO MELLETT Bizonyára sok hallgató érdeklődését keltik majd fel annak az elmúlt héten megkezdett sorozatnak a további adásai is, amely az Egyes számban, többes számban címet kapta, s amelyben az emberi kap­csolatokról van szó. Az első beszélgetés általában a kapcsolatok minősége, a magatartás alapvető voná­sainak kialakulása, a szám­ba jöhető körülmények er­re gyakorolt hatása körül forgott. Szó esett arról is, hogy régebben — 25—35 éve — az egyénnek és a közösségnek szorosabb kap­csolódása azt is jelentette: egy-egy közösség nagyobb és közvetlenebb befolyással volt az egyénre, nemcsak az egyén magánéletére, ha­nem egyéniségére, belső — lelki — életére is. A közös­ség, ha az valóban közös­séggé szerveződött egység volt. csaknem teljesen ma­ga alá rendelte az egyént, akinek nem lehettek ma­gánéleti titkai sem. Azt hi­szem, az ma már nyilván­való, hogy ez túlzás volt, bármennyire önkéntes ala­pon kezdődött is. Ez a probléma azért ke­rült most ide, mert a soro­zat második adása — a Ge­nerációk egymás közt — társította. Ebben ugyanis a három generációs együtt­élésről beszélgettek két ri­portban és a hozzá fűzött szakértői megjegyzések­ben. Az egyik riport (in­kább monológ) azzal a ta­nulsággal zárult, hogy még a kisebb — családi — kö­zösségben sem lehetséges három generáció együttélé­sét megvalósítani, mert az egyén (főleg a fiatal) a sa­ját rovására, az elviselhe­tőnél nagyobb engedmé­nyeket kénytelen tenni, s ezáltal egyéniségét nem teljesítheti ki. A másik csa­ládban nyolcán élnek egy lakásban, szintén három nemzedék. Itt az együttélés megoldottnak tűnik, a csa­ládtagok szeretik egymást, és kölcsönösen figyelemmel vannak egymás iránt. Itt sem megy azonban lemon­dás nélkül az együttélés. Ebből az első két adás­ból is érezhető, sejthető, hogy mindannyiunkat ér­deklő, érintő kérdésekről fog szólni ez a sorozat, re­mélhetően legalább olyan figyelemlekötő módon, mint az első két alkalom­mal. Az OIRT hangjátékfesz- tivál bemutatójaként hang­zott el Jordan Radicskov színművének rádióvóltoza- ta, a Zűrzavar. Különös hangulatú darab. Az elején azt hiszi az ember, hogy anekdotázó parasztok sza­vait hallja, meglehetős — kocsmai légkörű — össze­visszaságban. Aztán kezdi sejteni, hogy ezek az embe­rek valamit nem akarnak kimondani, elmesélni. Végül kiderül, hogy ezek nemhogy egy bizo­nyos dolgot, eseményt nem akarnak elmondani, hanem egyáltalán semmiről nem akarnak őszintén beszélni. Egyetlen dolgot vallanak meg őszintén. Azt hogy a beszéd, a szöveg arra kell, arra jó, hogy a gondolatai­kat, valódi érzéseiket elta­karhassák vele. Nyilván megvárt rá az okuk, s meg­van Radicskovnak is, hogy figyelmezteti nézőit, hall­gatóit: a ködösítés, a való­ság elkendőzése nem vezet jóra. Seregi István

Next

/
Thumbnails
Contents