Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)

1981-09-13 / 215. szám

KM VASÁRNAPI MELLÉKLET ’

Épül Kantár József háza.

Szovjet exportra készít vegyes savanyúságot a konzervüzem.

A tegnap és a ma jól megfér egymás mellett.

á tm

A „Dózsa” Tsz az idén

7,5

millióért értékesít sertést.

A4

Aki tavasszal jár erre: virágoskertben érzi magát. Nyár elején meggyek pirosa vibráltatja a szemet. Nyár ' végén legyezőnyi dohánylevelek között bújócskázik a tekintet. Az ősszel utazó almaillatba bódul.

Gazdag a táj, s gazdag a központja, Nyírtass is. Szorgos emberi kezek nyomán megadta magát a homok, s a hódító útra indult kertek száműzték a hét kastély árnyékában egykoron megtermett szegénységet.

Konok, büszke, akaró emberek lakják Tasst. Ma is

büszkén emlegetik: nem

akárkik ők, Tas vezér ivadékai, aki még a hon foglalása után nyert itt- szálláshelyet. A régiek még tudják: hívták a falut Thosuvásárhelynek, bizonyságául annak, hogy vásárjoga is volt a községnek.

De mára már egyenrangú lett a sokszor megénekelt hősi, ősi múlt és a dalnokra váró jelen. Régi dicsőség és új siker fonódik egybe, s tesz büszkévé itt lakó időst s fiatalt.

A község közepén, kis domb öle rejt 1896-ban idehelyezett üveget, benne a múlt históriája. Az emlékhely új urnát vár. Olyat, melyben a ma történetének, emberének állítanak méltó emléket. Mert elmúlt évtizedeink állják a versenyt akár ezer évvel is.

Szöveg: Bürget Lajos Kép: Császár Csaba

Üres a ház, kirepültek a fiókák — mondja Szabó István.

Délelőtti játék az óvodában.

Legel a nyáj.

1981. szeptember 13. ^