Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)
1981-09-13 / 215. szám
1981. szeptember 13. o HA A kuruc püspök menedéke Történetek a szarvaskői várról Amint elhagyjuk a Heves megyei Felnémetet, páratlan szépségű völgykatlanba érünk. Az út mindkét oldalán a barna különböző árnyalataival borzongató sziklafalak emelkednek meredeken, szinte körülbástyázva, védve a szeszélyesen kanyargó Eger patakot. A turista megbabonázva ér Szarvaskőbe. Ez a kis község — túlzás nélkül mondhatjuk — egyike legszebb hegyi fal- vainknak. A lombok harsány zöldjében úgy bújnak meg a piros cseréptetős házak, mint anyjuktól óvott apróságok. A település nevezetessége nemcsak az elbűvölő panoráma, hanem egy magas meredek sziklán a Keselyő-or- mon álló várrom, amelyet három oldalról sziklatömbök őriznek, s csak keletről köti össze egy hegynyak a többi vonulattal. A vár, s egyúttal a község nevét Szegedi János történész-nyelvész fejtette meg. Véleménye szerint egy hajdani vadászat alkalmából addig űztek errefelé egy szarvast, amíg a nemes állat a sziklacsúcsra menekülve, onnan a mélységbe nem zuhant. A magyarázat vitatható. Az viszont tény, hogy már 1393-ban Zarwakew néven emlegetik a községet. A várat valószínűleg 1261 és 1295 között építették. IV Béla 1261- es adománylevele még nem említi, az egri káptalan 1295- ös határjáró okmánya viszont már megnevezi. A falak alatt nem táboroztak nagy seregek, a vár krónikája mégis fordulatokban, v eaK i esem®nye*tben A szarvaskői Keselyő-orom it Eger erősségének fenntartására kell fordítani. Horváth semmibe vette ezt a határozatot is. Az új püspök, Oláh Miklós, végleg megunta a sok huzavonát, keményen meg- regulázta az önkényeskedő várnagyot, helyébe Szalkay Balázst nevezte ki Dobó István. A nyakas nagyúr távozott, ám a várhoz tartozó birtokokat továbbra is adóztatta. Az eseménytelen évtizedek után fordulófxmtot jelentett a Rákóczi-szabadságharc. Te- lekessy István egri püspök és a megye örökös főispánja eleinte császárpárti volt, és az Az Eger patak völgye 1530-ban a Ferdinánd-párti Horváth Ferenc fészkelte be magát ide, s uralmát kiter- . jesztetté a környező községekre is. A hatalomra vágyó parancsnok úgy vélte, hogy holtáig halászhat a zavarosban, uralhatja a vidéket. Szdlaházy Tamás, Habs- burg-párti püspök kénytelen volt meghátrálni. Az egyházi javakat — a béke kedvéért — papírforma szerint zálogba adta a hatalmaskodónak. Ö azonban még többre vágyott, s megsarcolta a szomszédos birtokokat is. Érezte: azt tehet, amit akar, hiszen hiányzik a rendet teremtő, a törvényességet biztosító központi hatalom. Az sem zavarja, hogy egyre-másra panaszkodtak rá az országgyűléseken. Kapcsolataiban, ösz- szeköttetéseiben bízott, s nem engedett Frangepán Ferenc püspök erélyes parancsának sem. Nem zavarta a török kö- zelléte, az egész Heves megyét fenyegető támadás híre sem. Az 1545. évi országgyűlés kimondta, hogy a várat le kell rombolni és jövedelmeudvar politikáját vallotta magáénak. Amikor Bercsényi Miklós 1703-ban bevonult Egerbe, ellenállt. A generális, aki egyébként ismert volt hirtelenségéről, feldühödött, és a főpapot elfogatta. Érdekes, >ogy ez a kulturált, sokoldalúan képzett ember nem érzett haragot, nem vágyott bosszúra, s idővél — belátva a harc jogosságát — a fejedelemhez csatlakozott, s egyik legkitartóbb hívévé lett, olyannyira, hogy ellenlábasai a „kuruc püspök” titulussal illették. 1705-ben már fogadta a nevezetes Ráckapunál Rákóczit. A detronizálástól, a Habs- burg-ház trónfosztásától ugyan húzódozott, ám a határozatot mégis aláírta. Ellenfelei hamar akcióba léptek. XI. Kelemen pápa 1709- ben kiadott breverjében a fejedelemhez pártolt papságot büntetéssel fenyegette meg. Erre hivatkozva Keresztéig Ákos, az ország bíboros prímása megidézte Pozsonyba, és felszólította, hogy személyesen tisztázza magát. Ö azonban nem élt a lehetőséggel, inkább Rákóczira hallgatott, és csak írásban mentette ki magát. Amikor észrevette, hogy hanyatlik a szabadság csillaga, a szarvaskői várba vonult vissza. Itt értesült arról, hogy a nagypréposttal, az egri káptalannal, a papsággal és a szerzetesekkel együtt megfosztották hivatalától. Utódját, gróf Csák Imrét Hatvanban be is iktatták. Telekessy hiába tiltakozott, értékeit lefoglalták, vagyonát elkobozták. Hosszú idő telt el, míg végre rendeződött a helyzete, s a pápa közbenjárására a császár is aláírta a kegyelmi okmányt. Addig Szarvaskőn élt, méghozzá anyagi gondokkal küszködve. A váron — miután senki nem gondozta, lakta — úrrá lett az enyészet. A falakat kikezdte az idő, s századunk húszas éveiben az utolsó oromzat is ledőlt. Ám a romok is idézik a múltat. Egy tisztességes, bátor ember emlékét, aki neveltetésével, korábbi gondolatvilágával szakítva kuruc püspökké mert lenni. Pécsi István FI LM JEGYZET Csatár a pácban A futballközélet tisztáta- lansága számos országban foglalkoztatja az embereket. Szúrkolókat és a meccsektől következetesen távolmaradókat egyaránt Hosszúra nyúlna a bekezdés, ha csak eímszószerűen sorolnám fel a nemzetközi focivilág neuralgikus pontjait. Helyette hadd adjak némi ízelítőt. Bundázások kicsiben és nagyban. „Adok-veszek” játék a pályán kívül. A sportszerűség írott és íratlan szabályainak megsértése. Néhány film szerzője feldolgozta már a témát, de a kérdések — sajnos — változatlanul időszerűek és úgyszólván kimeríthetetlenek. Most a francia Jean-Jacques Annaud készített szatírát a kerek labda körüli zűrös dolgoktól azzal a szándékkal, hogy fontos társadalmi problémákra irányítsa a figyelmet. Alapállása egyértelmű (s teljességgel elfogadható). A rendező úgy vélekedik, hogy bizonyos anomáliák nemcsak — vagy nem elsősorban — a megtépázott sporterkölcs számlájára írandók, hanem összefüggenek más jelenségekkel is. Az általános közérzettel, eszményekkel és ideálokkal, munkamorállal stb. Más szavakkal fogalmazva: a sport sohasem „önmagában” létezik, virágzik vagy haldoklik, hanem meghatározott társadalmi lét koordinátái között. A Csatár a pácban főhőse nem világklasszis, csupán kisvárosi sztár. Francois Per- rinnek hívják. Egykedvűen viseli a bálványozást, amire megvan az oka. Voltaképpen már a padlón volt, amikor újra elővették, hogy dicsőséget hozzon csapatának. Az indulatos fiatalember nagy szája miatt korábban már a tartalékok keserű kenyerét ette, de ő sem ebbe, sem emberi státusza lefokozásába nem nyugodott bele. Az igazgató szobájában rendez botrányt, aminek viselnie kell a következményeit A kocsmai búfelejtés újabb örvényekbe sodorja. összeverekszik a ve- télytársegyüttes egyik játékosával. Barátnőjétől, Marie-tól sem tud kellemetlen bonyodalmak nélkül elbúcsúzni. De ez még semmi. Nem sokkal később a rendőrségen arról faggatják, hogyan is erőszakolt meg egy fiatal nőt... Hiába védekezik, a hamis tanúk vallomása alapján lecsukják. Nem akármilyen történet annyi bizonyos. És még mindig nincs vége. Ellenkezőleg: amit elmondottunk, csak az expozíció. Francois kiszabadulását követően — tehát a /pácból való kikecmergése után — lesz igazán elemében. Többszörös adósságot akar törleszteni, s hogy elképzelése ne fulladjon kudarcba, taktikai haditervet konstruál. Az ifjú csatárt azért emelik ki a börtönből, mert a helyi együttesnek szüksége van rá. (Függetlenül attól, hogy vétlen, jellemző ez a gyakorlat, s mi is tudnánk rá példát említeni: sűrűn hatálytalanítják a törvény paragrafusait, amikor a sportbálványok cselekedeteit bírálják el.) Francois felkeresi a lányt, aki vallott ellene, ám „megfizetni” képtelen. A meccsen remekel. És ezzel el is érkeztünk a nyitó szituációhoz. A tömeg tombol, hősünket ünnepük, már-már arra számítunk, hogy mindent elborít a happy end rózsaszínű máza. Annaud ekkor „csavar” egy nagyot a mesén. Francois a győzelmi lakomán — ahelyett, hogy türelmesen viselné feltétel nélküü rehabilitációját — magából kikelve ülteti a vádlottak padjára a helyi hatalmasságokat. Nem elégszik meg annyival, hogy „kipakol”, mindent elmesélve a tisztességtelen vezetők viselt ügyeiről: mint a macska a szabadulni képtelen egérrel, még el is játszik tehetetlen áldozataival. Megalázza és megfenyegeti őket — abban a tudatban, hogy végre felülkerekedett. A slusszpoén: a csatár és Stephanie — ő az a bizonyos hölgy, aki Francois ellen vallott — egymásra találnak. Néha elképesztő az élet bizonytalansága ... ■ Igaza van a France Soir kritikusának: „Itt egy olyan mikrotársadalom mosolygó, de szatirikus bírálatáról van szó, ahol a sportot a nép ópiumává tették.” A film szerzői — a forgatókönyvet Alain Godard ötletéből Francis Veber írta — alaposan elverik a port intézményeken és tisztségviselőkön egyaránt. Megkapja a magáét a hatóság, a főnökség, az úgynevezett finom emberek és a köznép egyaránt. Francois Perrin saját nevében szónokol a díszvacsorán, de sokak véleményét és ítéletét juttatja kifejezésre. A Csatár a pácban témaválasztása Vebert és Annaudot egyaránt dicséri, ám ami a színvonalat illeti, maradéktalanul nem csatlakozhatunk a francia lap bírálójához. Például amikor ezt írja: „Szellemesen és virtuóz technikával írták és rendezték ezt a filmet, kockáin festői, vidám, nevetséges és mozgalmas jelenetek váltakoznak.” Éppen az az egyik kifogásunk, hogy Annaud nem tudta szintetizálni a különféle hangulatokat. Kicsit elválnak egymástól a rétegek, hol a leíró jelleg dominál, hol a drámai fortissimók veszik át a vezérszólamot, a humor pedig kissé triviális. Hosszas a „felvezetés”, kicsit körülményes a konfliktus vázolása. A Step- hanie-epizód részletesebb motivációt igényelne. Patrick Dewaere játssza a forrófejű futballista kedvenc szerepét. Olvastam arról, hogy neki is volt valamilyen hasonló összeütközése „ellendrukkereivel” — lehet, ezért annyira életszerű az alakítása? A futballmeccs epizódjai kissé jellegtelenek. Valószínűleg elkényeztettek bennünket a hazai sportfilmoperatő- rök, ugyanis sodróbb atmoszférához, izgalmasabb légkörhöz vagyunk szokva. S mindezzel együtt: nagyon elgondolkoztató a Csatár a pácban példázata. Soha ne forduljon elő nálunk a Francois Perrin meghurcoltatásához és megdicsőüléséhez hasonló eset! És isten óvjon minket attól is, hogy dutyiból kimenekített aranylábúak rúgják a gólokat! Veress József Csoóri Sándor: Iszapeső Csoóri Sándor több műfajú író. Irt karcolatot, novellát, esszét, tanulmányt, irodalmi filmforgatókönyvet — társszerzőségben Kása Ferenccel, Sára Sándorral — és mindenekelőtt verset, jó néhány kötet színvonalas verset. Művészi-alkotói alkatánál fogva kétségkívül lírikusnak mondható, most mégisés ismét prózával jelentkezett. Ez a „most” annyi magyarázatot feltétlenül kíván, hogy ugyan az Iszapeső kötet formában nyolcvanegyben került ki a nyomdából, a kisregény kézirata tulajdonképpen már hatvannégyben elkészült, s csak a kiadás váratott eddig magára. Jó műveket — e könyv is bizonyítja — egykét évtized még nem szürkít- het el, nem érződhet rajtuk az íróasztalfiók dohszaga, sőt ismeretes, hogy az igazán kitűnő alkotások milyen időt- állóak, időfelettiek, elévülhetetlenek. — Csoóri vállalkozása persze ennél jóval szerényebb, még csak az sem valószínű, hogy a legjobb könyvei között emlegetik a későbbiekben. Ismertetésünket a regény cselekményének vázlatos bemutatásával kezdjük. Nem tudni pontosan: hol, de valamelyik vidéki településhez közel eső csatornaparton, a zsilip szomszédságában gazdátlanul találnak egy kerékpárt, egy pár női félcipőt, ruhadarabokat. A gátőr bejelentése alapján megindul az eltűnt személy utáni nyomozás, akiről menet közben fé- lig-meddig már sejthető, hogy nem lehet más, mint a falu határában élő gazdálkodó család lánya, Magos Mária. A feltevés azonban csak akkor válik bizonyossá, amikor a csáklyákkal felszerelt emberek az iszapból kiemelik a lány holttestét. Mint ahogy hasonló tragikus helyzetben lenni szokott, nagy a döbbenet, s faluszerte megindul a találgatás, mi- is történt: gyilkosság, öngyilkosság, véletlen baleset? A szomorú kimenetelű történetben benne rejlik egy izgalmas bűnügyi regény kibontásának lehetősége, de a szerző, kerülve a hatásvadász fordulatokat, mindvégig irodalmi színvonalon formálja, „tartja” a témát, s végül is inkább hiteles drámát látunk lejátszódni magunk előtte mint hátborzongató krimit. A szerző riporteri minőségében valóságfeltáró szándékkal fejti fel a história cselekményszálait Szemléletének megfelelően alkalmazott módszerrel a szerelmi történet körüli bonyodalmakra szűkített' egysíkú leírás helyett — amely szerint: Magos Mária és Juhász Laci végzetesen szeretik egymást, de a lány apja ellenzi a vonzalmat, ezért ő vízbe öH magát — több dimenzióban rajzol képet arról a közegről, amelyben ilyen képtelenség a huszadik század második felében még megtörténhet. És ennél a kritikus pontnál kell keresnünk a kulcsot a regény mondanivalójának helyes értelmezéséhez. Mert Csoóri az okok és e megoldás összefüggésében azt teszi közérthetővé : igaz, hogy történelmi korszakváltásra került sor, de bizonyos helyzetekben ennek ellenére találkozni lehet a régi szokásrend egyes elemeinek makacs továbbélésével, ismétlődésével, az avíttnak számító erkölcsi normák beidegződésével, az azok szabta korlátok káros következményeivel. Erre jó példa a regény központi alakjának, Magos Mihálynak, a tanyasi magánparasztnak az esete, akit konoksága, bizalmatlansága és értetlensége az új iránt, szembefordít környezetével. Csoóri nem formál kizárólag ellenszenves figurát a móriczi szabású antihősből, jellemében van, ami követésre méltó. A mellékszereplőkkel együtt ábrázolt rezervátumszerű faluképpel inkább arra utal, ami fölött végképp eljárt az idő. Ami helyett észszerűbb életforma, jobb élet- feltételek kellenek, mert ezek meglétével kölcsönhatásban várható a tudat, a közgondolkodás változása. A regény szövege inkább visszafogott mint bőbeszédű. A színhelyek tárgyszerű leírása, az árnyalt személyiségrajzok, a minduntalan előtörő lírai hangnem növeük értékét, olvasmányosságát. (Magvető Kiadó, Bp., 1981.) Futaky László KM VASÁRNAPI MELLÉKLET
