Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)
1981-09-13 / 215. szám
1981. szeptember 13 125 ÉVE SZÜLETETT Riedl Frigyes 125 éve, 1856. szeptember 12- én született Riedl Frigyes, a modern magyar irodalomtörténet-írás egyik megalapozója. A budapesti egyetemen szerzett irodalomtanári diplomát, s már mint ismert kritikus, a kiegyezés utáni korszak legnívósabb sajtóorgánumainak (Pesti Napló, Budapesti Szemle) munkatársa, csaknem huszonöt évig középiskolában tanított. Innen nyert meghívást 1905-ben mestere, Gyulai Pál megüresedett egyetemi katedrájára. Kiváló pedagógus volt, másfél évtizedes egyetemi működése új korszakot jelentett a magyar irodalom felsőfokú oktatásában. Előadásaiban — merész újításként — a kortársi irodalommal is foglalkozott, a klasszikusok értelmezésében pedig az elsők között alkalmazta a korszak progresszív filozófiai irányzatának, a pozitívizmusnak a hatására a lélektani elemzés módszerét. Irodalomtörténeti tanulmányait és kritikáit is áthatja ez a sajátos, az írói, alkotói munkásságot az egyéniségen keresztül megközelítő eljárásmód, amellyel — akarva- akaratlanul — a századvégen kibontakozó új magyar irodalom győzelmét segítette elő, hiszen ennek az irodalomnak az egyik legfontosabb alapelve az egyéniség szuverenitásának a hirdetése volt, szemben az akadémiz- mus merev dogmáival. Egyik inspirálójává vált a kilencvenes évek nyugatos tájékozódásának is: fiatal korában maga is sokat utazott, s a külföldön szerzett benyomásoknak nagy jelentőséget tulajdonított az írói alkotó munkában. Fő művét Arany Jánosról írta (1887), a már említett lélektani elemzés módszerével sokoldalúan ábrázolva nagy költőnk bonyolult egyéniségét. A magyar irodalom főirányai című műve (1896) szellemi fejlődésünk összefoglaló képének első kísérlete. A tanulmány legszélesebben kidolgozott része Mátyásról és a magyar reneszánszról szól, a mű különben — akárcsak a Magyarok Rómában című kultúrhistóriai könyve (1900) — lényegében töredéknek tekinthető. Kuriózumnak számít, hogy műveinek egy része csak halála (1921) után, tanítványainak gondozásában látott napvilágot (Vajda, Reviczky, Komjáthy, 1932; Madách, 1933; Vörösmarty Mihály élete és művei, 1937; Kölcsey Ferenc, 1939; A magyar dráma története, 1930—40) sajnos többnyire sokszorosított jegyzet formájában. Itt az ideje, hogy egy műveiből készült válogatás közreadásával a mai olvasó is megismerhesse Riedl Frigyesnek, újabbko- ri irodalomtörténet-írásunk e nagy alakjának maradandó munkásságát. T. A. MESTER ATTILA : Igétlenül Ez a föld ahol annyiszor és ahol soha mégsem ez a föld amely nélkül s ahová mindenünnen ez honnan egyszer én is mielőtt teljesen de azért mégis mégis — (azt hiszem). Tóth Sándor: Kisvárdai szoborterv (az V. szabolcsi tárlatról) Latabárral Szatmárban Megyénkben szerepelt nemrégiben Latabár Kálmán, a Fővárosi Operettszínház tagja. Két fellépés között nyilatkozott lapunknak. — Mi a véleménye az operettről? — Félezerszer voltam Miska főpincér a Csárdáskirálynőben. Kálmán Imre zenéjének a mai fiatalok között is óriási sikere van. Országjáró műsoromban is énekelek operettekből. A siker alapján, melyet kicsik és nagyok tapsa jelez, hiszek a műfaj jövőjében. — Milyen szerepkörben ér- iz jól magát a színpadon? — Egyértelműen buffó vagyok. A táncos-komikusság- ból már kiöregedtem. A kup- lékat is kedvelem, s úgy tapasztalom, a közönség is. Bár régi strófákat énekelek, a mai közönség is érzi a mostaniak számára szóló mondanivalót. A rámbízott feladatoknak mindig igyekeztem legjobb tudásom szerint eleget tenni. — Híres dinasztia tagja. A Latabár-név fogalom; úgy tűnik, nem él e lehetőséggel. — Soha nem akartam megváltani a világot. Soha nem akartam mások megérdemelt munkájából előnyt kicsikarni a magam számára. Nem kenyerem a nyilatkozgatás, szívesebben bizonyítok a színpadon. Vallom: a deszkákon kell tudatni a világgal, hogy élünk, dolgozunk. Szerintem ez volt édesapám, nagybátyám s az elődök népszerűségének, megbecsülésének titka is. Mindegy, hogy hol, mekkora színpadon, milyen közönség előtt, tisztességgel kell fogadni a publikumot. Most például a délutáni fehérgyarmati előadáson sok gyerek volt. Igazán boldog akkor voltam, amikor ők is önfeledten kacagtak. A gyerekek ugyanis nem Latabár- nak, hanem a látott-hallott produkciónak tapsoltak. — Gyakori vendég megyénk városaiban, községei- heri W/T n at a-—/»— r.sinmond Színházba hívnák, jönne? — -lóleső érzéssel vettem tudomásul a nyíregyházi színház megnyitását. Tudom, idősebb Latabár Kálmán már játszott megyeszékhelyük színházában. Ha hívnának, örömmel jönnék. Bármelyik operettben szívesen vállalnék buffó feladatokat. S mindent elkövetnék annak érdekében, hogy fővárosi elfoglaltságaimmal össze tudjam egyeztetni az esetleges vendégszereplést. — ön, aki az országban sok helyen megfordult, hogyan vélekedik megyénk közönségéről? — Szerepeltem itt szállodában, jártam kisközségek kultúrházaiban, városi művelődési központokban, s mindenhol rendkívüli szeretettel, kedvesen fogadtak. Ez bizonyára a Latabároknak szólt. Igazi hozzáértés, igényesség, ugyanakkor ragaszkodás, s a végzett munka megbecsülése jellemzi a szabolcs-szatmári közönséget. Ilyen közönségnek mindig örömmel szerepelek. Amikor fényképezésre került a sor, elővette megszokott zakóját, kalapját; s igazi latabáros mozdulatokkal igazolta: egyedülálló ebben a műfajban. S amikor dobogóra lépett, szinte rendelésre, hatalmas taps fogadta. A „kisembert”, közülünk egyet, mégis mindannyiunkat. Ügy vált el tőle a néző, mint kedves ismerőstől, akit mindig , szívesen fogad vendégként otthonában. Molnár Károly Hittel, szenvedéllyel 10 éves a nyírbátori pedagógus képzőművész stúdió A tábor jubileumi plakettje. (E. E. (elv.) Fiatal, lelkes pedagógus- művész-népművelő kért beszélgetésre alkalmat az akkor éppenhogy megalakult Pedagógus Továbbképző Kabinet szűk kis irodájában. Makrai Zsuzsa a rajzszakos tanárok és rajzot tanító nevelők szakszerű és rendszeres továbbképzési bázisának megyei mecénást keresett. Elmondta, hogy Nyírbátorban egy pedagógus képzőművész stúdiót hívtak életre, melynek tematikus évi munkáját nyári alkotótelepek egészítik ki. A stúdió közvetlen gazdája és fenntartója a Nyírbátori Művelődési Központ lett, amely tárgyi és személyi feltételeket teremtett ahhoz, hogy megkezdődhessen az intenzív képzőművészeti műhelymunka. 1972 nyarán megüresedett a városban egy iskola- épület. A két tanterem egybe- nyitásával műtermet alakítottak ki, amely a stúdió igényein túl az ifjúsági képzőművészkor és a gyermekszak- körrigényeit is kielégítette. Az már az indulás idején is világos volt, hogy a pedagógus stúdió és az alkotótelepek az elmélet és gyakorlat egységében tartsák szinten, illetve fejlesszék tovább a rajzot tanító nevelők szemléletét, esztétikai ízlésszintjét, módszertani kultúráját, az alkotótelepek az évközi feladatsorok szoros folytatásaként az intenzívebb szellemi és manuális műhelymunkát biztosítsák. A jó közösség, az optimális személyi feltételek, az igényes felszereltség garanciát ígért. A tízéves számvetéskor — őszintén elmondhatjuk — várakozáson felül beváltak a stúdióhoz és az alkotótelepek munkájához fűzött remények. E sorok írójának nem egyszer volt alkalma az elmúlt időszakban betekinteni a munkába, s ugyancsak többször megtisztelő felkérésre egy- egy kiállítás megnyitóján a közönség szíves figyelmébe és szeretetébe ajánlani az alkotókat és az alkotásokat. Csakhamar sikerük titka is nyilvánvalóvá lett: őszintén hisznek abban, amit csinálnak, világosan látják, hogy az a rajztanár tudja igazán tanulói képi látásmódját formálni, nevelni, ízlését fejleszteni, aki maga is igyekszik művészi mondanivalóját megfogalmazni, a tartalomnak legmegfelelőbb művészi eszközt megtalálni. Hisznek abban valamennyien, hogy a valóság esztétikai birtokbavétele nem csupán passzív befogadás, hanem annak — még ha szerény eszközökkel is, de — művelése, belső igényeik szerinti alakítása. Aki találkozott a nyári alkotótelepeken — Nyírvasváriban, Berkeszen, Nyírbátorban, két ízben Nyírmihálydiban, s 1976 óta Balkányban — velük, az elsősorban kemény munkájuk, izgalmas, friss vitakészségük, hangulatos baráti, művésztárei kapcsolatuk élményét vitte magával. Ennek az őszinte emberi, művészi alkotásra kedvező légkörnek, s a szakvezetők — Horváth János, Katona Zoltán, Lakatos József, Tenk László, Bo- dó Károly és Szabó László — igényes bíráló, irányító munkájának köszönhetők a sikerek, a 10 év alatti 35 kiállítás Nyírbátorban, Nyíregyházán, Debrecenben, Tokajban, Szombathelyen, Sopronban és Budapesten. Bőven lehet sorolni az eredményeket mutató adatokat A stúdió évközi munkájában ez ideig mintegy 150 rajzot tanító pedagógus vett részt. Igen nagy segítséget jelentett ez a munka a szakosodóknak, a főiskolai levelező hallgatóknak. Az alkotótelepeken 250-en dolgoztak, Sza- bolcs-Szatmár és Hajdú-Bi- har megyéből egyharmad- egyharmad arányban, míg a további egyharmad részt öt más megyéből és a szomszédos Csehszlovákiából toborozták, az utóbbit cserelehetőséggel. Mindvégig erőteljesen érvényesült a munkában a grafikai műfaj, illetve az új, nem hagyományos technikák alkalmazása. A pedagógus stúdió 1972- től 78 alkotással 6 megyei őszi tárlaton szerepelt a hivatásos képzőművészekkel együtt, 5 alkalommal megyei kiállításon vettek részt a tagok, de országos, sőt egy ízben külföldi bemutatkozásra is lehetőségük nyílt. Fontos feladatnak tekintették a vezetők, hogy az egyéniség kibontakoztatását segítsék, ezt támogatták a korrektúrák és a rendszeres konzultációk. így járult hozzá ez a munka a szakmai fejlesztésen túl a teljesebb emberré váláshoz, a tökéletesebb önmegvalósításhoz. Hatásuk, pedagógiai kisugárzásuk sem jelentéktelen A stúdió tagjainak mintegy fele iskolai szakkört vezet. Többen rendszeresen részt vesznek pályázatokon, emblémák, meghívók igényes grafikai munkáit vállalják. Nem véletlen, hogy sikereik, eredményeik alapján 1977- ben elnyerték a Kulturális Minisztérium és a Népművelési Intézet „Kiváló Együttes” kitüntetését. Megyénk művészeti életében — talán nem túlzó megállapítás — Nyírbátor központi helyet foglal el. Gazdag múzeumi gyűjteménye, értékes műemlékei, a zenei napok immár országhatáron túli jelentősége, s a vonós zenei tábor mellé méltó társként csatlakozott a képzőművész stúdió és alkotótelep. Eredményeikhez szívből gratulálunk, s kívánunk további töretlen lelkesedést a' vezetőknek, sikereket az alkotóknak, s gazdag pedagógiai eredményeket a nevelőknek. Csermely Tibor A stúdió résztvevőinek alkotásai. (Archívumunkból) KMvasárnapi melléklet
