Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)
1981-09-02 / 205. szám
1981. szeptember 2. KELET-MAGYARORSZÁG 3 A nagyhalászi zsákgyárban speciális — csavarok tárolására alkalmas — zsákok gyártását kezdték meg. A polipropilén zsákokat százezres nagyságrendben a Csavaripari Vállalat rendelte, (jávor) A kálrnánházi tanácson Nem váratják az ügyfelet BEMEGYEK A KALMANHAZI TANÁCSELNÖK SZOBÁJÁBA . PANYIK DANIEL, AZ ELNÖK, SZORGOSAN GÉPEL. AZ ÜGYFÉL, EGY ASZ- SZONYKA, TÜRELMESEN VARJA, AMÍG A BETŰK RENDBEN SORAKOZNAK A PAPÍRON. Hontalan művelődés Fásítás ‘81 ELNÉZTEM AZ IDŐS EMBERT, milyen féltéssel, szeretettel ültette ablaka alá a kis fát. Aprócska rácsos védőkerítést is barkácsolt köré, vihar és gyermekkezek ellen. Naponta öntözte, az ablakból vigyázta ... Elgondoltam, mire a kis fa megnő, hol lesz már a fa ültetője ...? Ez jutott eszembe, olvasva a Hazafias Népfront újabb fásítási programját, amely ősszel kezdődik, s melyre Szabolcs- Szatmár megye 370 ezer forintot kapott. Nemsokára facsemeték, cserjék százait ültetik el szorgos kezek — társadalmi munkában — az utcákon, tereken, parkokban, középületek, iskolák, üzemek területén, hogy szebb és egészségesebb legyen környezetünk. Rá kell ugyanis döbbennünk, hogy nem csupán a természet, a fák iránti szeretet kívánja így, hanem saját emberi környezetünk. Ha védeni akarjuk a földet, a levegőt — egészségünket — fásítani kell... Ezért is becsülendő, ha valaki bérházi ablaka alá fát ültet, virágágyat formál és gondoz. Elismerést érdemelnek az ilyen emberek, nem pedig bátuk mögötti mosolyt. Hasonlóan tiszteletet érdemelnek azok az önkéntes fárado- zók, népfrontaktivisták, társadalmi munkások, akik az erdészeti szakemberek közreműködésével feltérképezik a fásítandó utcákat, tereket és megszervezik a fák elültetését. E tömegmozgalommá vált fásítás összehangolója továbbra is a népfront, melynek helyi bizottságai a tanácsokkal, a mezőgazdasági nagyüzemekkel együttműködve kidolgozzák a fásítás ^menetrendjét”. A városok, községek utca- és közterületfásításához az Országos Tervhivatal pénzügyi alapot bocsátott a Hazafias Népfront rendelkezésére, amelyet a megyei bizottságok kezelnek. MÄR JAVÄBAN TARTANAK a megyében is az előkészületek. A népfrontbizottságok azon fáradoznak, hogy minden facsemete, díszcserje oda kerüljön, ahová való, ahoi a talaj, éghajlat és klíma- viszonyok kedveznek a fáknak, növényeknek. S ne forduljon'elő, amire az elmúlt évben, években volt példa, hogy egyfajta túllicitálásból, hozzá nem értésből olyan fenyőfajtákat és más, nem a nyírségi tájra való cserjéket, fákat is kiültettek, amelyek sorra elszáradtak. Több ezer, vagy több tíz ezer forint ment így veszendőbe. Sok helyen más volt a baj, megfeledkeztek a gondozásról, öntözésről. Elsősorban az utcákon, tereken, füvesített közterületeken megoldatlan az öntözés, de a már életképes fák, parkok megóvása sem megnyugtató. Minden fa mellé persze nem állítható őr, igaz, de ha már százezreket áldozunk fásításra, parkosításra, jutnia kellene egy kis pénznek arra is, hogy parkőröket alkalmazzunk. MEGSZÍVLELENDŐ a népfrontbizottságnak az a figyelmeztetése is, vigyázzunk, hogy a fásítás legyen összhangban a település rendezési tervével, a létesítendő közművesítéssel. Olykor látunk a föld alatti kábel, cső, vagy éppen út miatt kivágott fákat, „megroncsolt” parkot, füves részt. Sajnos, látunk olyan felnőtteket is, akik közömbösen mennek el a fákat tördelő, kínozó suhancok mellett. Meg kellene már tanulni, hogy önmagunk ellen vétünk, ha engedünk a rombolásnak ... (P. G.) — Magad uram, ha szolgád nincsen? — kérdem. — Nem ügy. Megcsinálom szívesen. Az ember ne válogasson a munkában, ha az ügyfél vár. — De most nincs is fogadóórája. — Ugyan, ezt a fogadóórát a városok számára találták ki. Itt akkor van fogadóóra, ha bejön valaki az ügyes-bajos dolgával. — És tud így is dolgozni? Panyik Dániel nevet: — Huszonöt éve vagyok a tanácsnál. Itt élek, mindenki ismer, mindenkit ismerek. Volt olyan is, este 11-kor keltett az egyik asszony, mondja, menjek már, már részeg a férje, balhézik. Itt mások az emberi viszonylatok. Mi nem lehetünk egyszerűen hivatal. Maradni kell! — Nem terhes ez? Hisz’ jószerével magánélete sincs. — Volt úgy, hogy este azt mondtam: ebből elég. Aztán reggel, amikor felébredtem, magam ,is csodálkoztam, hogyan jutottam ide. Nem, nem lehet elmenni. Maradni kell! Ez szép munka, gyönyörű szolgálat. Böngészgetünk a tanácselnök ügyiratai, feljegyzései között. Egyszer csak felkiált: — Ezt nézze! Egy falugyűlés jegyzőkönyve. Azt teszik szóvá, hogy gyenge az áram feszültsége. Ez így volt. Beszóltam a TITÁSZ-nak, jöttek is. Kicseréltek trafót, vezetéket. Hogy miért? Mert olyan változás következett be a háztartásokban, hogy nem bírta a régi hálózat. Rádió, televízió, daráló, hűtőszekrény, magnetofon ... Az a vezeték, ami 20 évvel ezelőtt luxus volt. mára kevésnek bizonyul. Jó gond volt. — De most valami más. Itt a döntés: lesz új iskolánk. Igaz, hat tantermet szerettünk volna, s csak négy lesz. De ez is jó. Össze kell szednünk egymilliót, ennyi a község hozzájárulása. Gond, de rettentő öröm lesz, ha 84—85 körül kész lesz az iskola. — Na, ez viszont egy kínos ügy. Beázott a művelődési házunk. A nyíregyházi TÜ- ZÉP-nél rendeltünk hullámpalát, meg a gerincre kupá- sat. Ki is fizettük. Amint kiderült: olyan árut adtak el, ami nincs is. Kupás ugyanis nem érkezett azóta sem. Itt az ősz, a ház beázik, mi pedig csak vitatkozunk, s pala helyett jön az ígéret... Megoldani, amit lehet Az elnök nyílt ember. Mindent szívesen megmutat, mindenről őszintén beszél. Látszik, hogy a 2287 lakos életénél, sorsánál nincs számára fontosabb. — Tudja, nemcsak népszerű dolgok vannak, így aztán csak akkor van hitele az embernek, ha komolyan vesz mindent. Itt van például a szabálysértések dolga. A legtöbb mezőrendészeti ügy, magyarul tiltott legeltetés. A tsz földjére hajtják egyesek a jószágot. Büntetünk, de vannak törzsvendégeink. Úgy látszik, megéri. Vagy az adó. Itt nem az állampolgárral van a gond, rendesen fizetnek. De túlságosan bonyolult az adminisztráció. Csendesíteni kell az ezzel dolgozókat. Mert az a cél, hogy mindent jól oldjunk meg, a lakosság megelégedésére. Közben cseng a telefon. Az elnök intézkedik, s közben hallózik, rendületlenül. Míg sikerül a kapcsolás, kiszól a .kagyló mögül: — Nevetséges, de nálunk még mindig ez a kurblis masina van. Felsősimát már bekapcsolták a városi közvetlenbe. Idáig nem értek el. Q z autóbuszmegállóban találkoztak. Ráértek. Kisokos Tóni kezdte a szájtépést. — Hallották, hogy bevezetik az ötnapos munkahetet? Igen? Nahát, vigyázzanak, uraim, mert ez egy újabb átverés lesz. Erre egy magunkfajta munkásember csak ráfázhat... — Lehet, hogy maga igen, de én nem — mondta Tar Győző. — Csak ne ugráljon. Elsősorban a magaféle éltapso- lókat éri a legnagyobb kár. Maga eddig győzködött a néppel, hogy minél többet melózzanak, s akkor az állam azt mondja, slussz, eddig és nincs tovább. Sőt, az alkotmányban rögzített munkához való alapvető jogunkat megsértve, csökkentik a munkaidőt. Tudják, mi lesz ennek a következménye? Aki órabérben dolgozik, annak kevesebb lesz az órája és így a bére is. Nyilván. Aki meg teljesítményben, annak kisebb lesz a teljesítménye. . De még a havibéresek is póHalló! Halló, itt Panyik Kál- mánházáról... Tanácsülés előtt Míg az elnök beszélget, az aznapi tanácsülés anyagait lapozgatom. Különösen az izgalmas, amelyik a község egészségügyéről, az iskolaegészségügyről szól. Ami meglep: magyarul írták. Érthetően, világosan. Mindig az volt a véleményünk: csak érthető szöveget szabad letenni. Attól, hogy kacifántos, nem jobb, nem szakszerűbb. Talán ezért is gazdagok az itteni ülések jegyzőkönyvei. ÉS biztos, hogy ezért oldódtak meg egyre-másra a falu korábbi gondjai. Sorolok néhányat, melyről jómagam is írtam. A jószág kihajtása, a Petőfi-tagban folyó építkezés, az iskolakörzetesítés, a Kossuth utca úttestjének korszerűsítése ... — így igaz, ,ezek a dolgok közmegelégedésre oldódtak meg. Most egy vihar azért ígérkezik: ez a fűtőolajtelep bővítése. A régi már kicsi. Jön az ősz, a tél. A tsz hajlandó helyet adni, az áfészon a sor ... Fejlődést tükröző gond ez is, de hát gond addig, amíg meg nem oldódik... Beszélünk még a falu sorsáról, életéről. Nincsenek izgalmas sztorik, szenzációk. És talán ettől támad az embernek jó érzése. A szabolcsi község élete közben zajlik, folyik a munka a kertekben, a dohányban. Kicsit tükör is, amit itt elém tartottak. A konszolidált, munkáshétköznapok jegyében zajló falusi élet valóságos képe. rul járnak; kevesebb időt kapnak ugyanannak a munkának az elvégzésére. Senki sem csinálja meg helyettük. — Maga eddig sem csinálta meg. A maga esetében tehát az ötnapos munkahét a lényegen semmit sem változtat — jegyezte meg Tar Győző. . — Én most nemcsak a magam nevében beszélek. Gondoljanak csak uraim arra a sokszor hallott jelszóra, hogy a munka nemesít. Na, na, kapisgálják már? Ezután kevesebb módunk lesz a ne- mesedésre... És, és mi van az önmegvalósítással? He?! Állítólag az ember a munkában kifejezheti önmagát. S most ettől a lehetőségtől meg akarják fosztani. Mátészalkán augusztus elején bezárt a művelődési központ. — Mi történt? Kérdéseinkre Tóth Tibor, a művelődési központ igazgatója válaszolt: — A hetvenéves épület romlása szemmel látható volt. Nem akartunk újfehértói szenzációt. Szakemberek jöttek és kiderült, hogy az épület jelenlegi állapotában élet- veszélyes. A Mátészalkai Városi Tanács ötszázezer forintot adott az öreg és elavult épület legszükségesebb állománymentésére. Sajnos a jégkár miatt az építők csak október elején kezdhetnek az épület megerősítéséhez. — Addig? — Vagyunk. Programokat csak a helyi ifjúsági házban tervezhetünk . . . — Ígéret? — Október végére, november elejére az építők talán elvégzik a legszükségesebb javítási munkákat. Ez persze csak szükségmegoldás. — Holnap? — Igazság szerint Máté— Nem értem — csóválta meg a fejét a trió benjámiríja, név szerint Bale K. Áron. — Maga eddig annyit maszekolt, amennyit nem röstellt. A maszek meló csökkentéséről nincs szó, következésképpen abban továbbra is megvalósíthatja önmagát. — Lángossütéssel, illetőleg a hozzávaló nyersanyag előkészítésével? Menjen már, maga balek Bale K. Áronka... — Hát, ha egyszer ezt választotta. Nem értem, miért háborog. Ha ötnapos lesz a munkahét, az embereknek több szabad idejük marad, többet kirándulnak, és több lángost esznek. Maga amellett, hogy több módja nyílik az önmegvalósításra és a szalka már régen kinőtte ezt a művelődési központot, és a feladataink régen meghaladják a lehetőséget, de előbb vagy utóbb, a város mai és várható fejlődésének megfelelő művelődési központ kell. Nagyteremmel, kis és közepes termekkel, szakköri szobákkal. Olyan ami megfelel ennek a kornak, és ami alkalmassá tesz arra, hogy ennek a tájegységnek az élet egy frontvonalában valóban a központjai lehessünk. — Holnapután? — A holnapután időpontja a város erejétől függ. Most átmeneti megoldást kellett keresnünk, és ezért kellett elővennünk „A zárva” táblát. — Újra megkérdezem: addig? — Dolgozunk, talán többet, mint máskor, de azzal a félelemmel, vagy inkább rossz érzéssel, hogy csak dolgozgatunk ... A művelődési központ várhatóan novemberben újra fogadja a látogatóit... nemesedésre, többet is kereshet ... — Legyek őszinte? — kérdezte Kisokos Tóni. Lelkesen bólogattak. Ha ugyanis Kisokos Tóni őszinte lesz, akkor ritka pillanat tanúi lehetnek. — Nahát — vett mély lélegzetet Kisokos —, ha én most tapsolok örömömben, akkor ezeknek lesz képük azt állítani, hogy jót tesznek velem. — Miért, nem így lesz? — Hát persze, hogy nem. Ide hallgassanak maguk, maguk szende szüzek, jámbor lelkek. Én eddig sem dolgoztam a munkahelyemen. No, ezután még kevesebbet tudok nem dolgozni... — S mivel bedöcögött az autóbusz, fölfurakodtak rá. Kisokos fönt a buszon, bár keményen harcolnia kellett, nehogy a sarokba szorítsák, kirukkolt a döntő érvével: — És, és én mikor és hol fogom magam kipihenni, ha majd már a munkahelyemen sem jut rá elég időm? Ézente Fái Bürget Lajos (bartha) Exportra vegyes savanyú A nyírtassi „Dózsa” Tsz konzervüzemében Bán Ildikó a szovjet exportra készülő vegyes savanyúságot szedi le az alagút pasztőröző gépsorról. (Császár Csaba felvétele) Önmegvalósítás
