Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)
1981-09-02 / 205. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. szeptember 2. Magyar vezettk üdvözlete Vietnam nemzeti ünnepe alkalmából LE DUAN ELVTÄRSNAK, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottsága főtitkárának, TRUONG CHINH ELVTÄRSNAK.' a Vietnami Szocialista Köztársaság államtanácsa elnökének. PHAM VAN DONG ELVTÄRSNAK, a Vietnami Szocialista Köztársaság minisztertanácsa elnökének, HANOI Kedves elvtársak! ' A Vietnami Szocialista Köztársaság nemzeti ünnepe, a független és demokratikus vietnami állam megalakulásának 36. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa, dolgozó népünk és a magunk nevében elvtársi üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük önöknek, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Vietnami Szocialista Köztársaság államtanácsának, minisztertanácsának és a testvéri vietnami népnek. A magyar dolgozó nép őszinte elismeréssel üdvözli azokat az eredményeket, melyeket a vietnami nép — marxista —leninista élcsapatának, a Vietnami Kommunista Pártnak a vezetésével — elért a népgazdaság szocialista alakításában és fejlesztésében, a népjólét és az életkörülmények javításában. Nagyra értékeljük a Vietnami Szocialista Köztársaság következetes harcát, melyet a külföldi agresszió erői ellen folytat az ország függetlenségének, szuverenitásának és területi sérthetetlenségének védelmében. Támogatjuk a Vietnami Szocialista Köztársaság erőfeszítéseit, melyek a délkelet-ázsiai térség békéjének és biztonságának megszilárdítására, a térség országaival való jószomszédi kapcsolatok biztosítására irányulnak. Elítéljük az imperialista és más reakciós erők provokációit a Vietnami Szocialista Köztársaság és Indokína más országai ellen. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy pártjaink, országaink és népeink sokoldalú együttműködése és testvéri barátsága — a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei alapján — népeink javát szolgálva töretlenül fejlődik. Nemzeti ünnepük alkalmából további sikereket kívánunk önöknek, a testvéri vietnami népnek szocialista vívmányaik gyarapításában, a szocializmus, a haladás és a béke érdekében folytatott küzdelmünkben. Budapest, 1981. szeptember 2. KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke LÁZÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke (Folytatás az 1. oldalról) emeljék szavukat a fokozódó fegyverkezési hajsza, minden olyan politikai és katonai lépés ellen, amely kontinensünk és az egész világ biztonságát veszélyezteti. Mivel a haladás, a béke erői együttesen nagyobb erőt képviselnek, mint a feszültség, a háborús konfliktusok hívei, közös erőfeszítéssel megóvható a világ békéje, lehetőség van az enyhülés folytatására. Meggyőződésem, hogy az Ellenállók Nemzetközi Szövetsége — amely élvezi a békeszerető magyar nép rokonszenvét és támogatását — továbbra is mindent elkövet a béke megőrzése érdekében. Ezt az ünnepi alkalmat felhasználva, szövetségük vezetőinek és minden tagjának erőt, egészséget és felelősség- teljes munkájukhoz sok sikert kívánok” — fejeződik be Losonczi Pál levele. Ezt követően Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára az MSZMP Központi Bizottsága nevében köszöntötte az ünnepség résztvevőit. Ezt követően Arialdo Banfi, a FIR elnöke ünnepi beszédében emlékeztetett arra, hogy a szervezet jubileumi ülése olyan időpontban zajlik, amikor a világot számos válság rázkód- tatja meg, s azok egymást erősítik, és veszélyeztetik a nemzetközi békét, valameny- nyi ország belső békéjét. A társszervezetek és a tagországok nemzeti bizottságainak képviselői üdvözölték ezután az Ellenállók Nemzetközi Szövetségét. A hozzászólásokat követően Alix Lhote, a FIR főtitkára mondott zárszót. ★ Losonczi Pál este a Parlamentben fogadást adott az ünnepi ülés résztvevőinek tiszteletére. Rrkagyii Sztrugackij Borisz Sztrugackij: Nehéz istennek lenni — Unom a merényleteit! — visította hisztérikusan, — Merényletek! Merényletek! Merényletek !... Éjszaka aludni akarok, nem pedig gyilkosokkal viaskodni! Miért nem lehet elérni, hogy nappal me- rényeljenek? Még egy ilyen éjszaka, és felköttetem önt! Hirtelen elhallgatott, és bambán a hasára meredt. A pillanat alkalmas volt. A komornyikok késlekedtek. Ru- mata kitépte a komornyik kezéből a jobb cipőt, fél térdre ereszkedett a király előtt, és tisztelettudóan ráhúzta a cipőt a selyemharisnyás lábra. A Rumaták ősi kiváltsága volt, hogy saját kezűleg húzhatták fel a cipőt a Birodalom koronás személyeinek jobb lábára. A király ködös tekintettel nézett rá. — Á, Rumata! — kiáltott fel. — ön még él? Reba pedig azt ígérte nekem, hogy felkötteti! — Vihogni kezdett. — Vacak miniszter ez a Reba. Mást sem tesz, csak ígérget. Megígérte, hogy kiírtja a lázadást, de a lázadás egyre terjed. Rumata meghajolt, két lépést hátrált. Elkapta dón Reba rászegeződő tekintetetét, és dölyfösen bárgyú kifejezést erőltetett az arcára. — Beteg vagyok — folytatta a király —, mindenem fáj. Nyugalomba akarok vonulni. Már régen nyugalomba vonultam volna, de hát ti mindnyájan elpusztultok nélkülem, birkák ... Ráadták a másik cipőt. Felállt, de az arca eltorzult; fel- jajdult, a térdéhez kapott. :— Hol vannak a kuruzslók ? — ordított fel búsan. — Hol az én jóságos Tatám? Felakasztatta őt, maga tökfilkó! Én pedig már a puszta hangjától is megkönnyebültem! Magam is tudom, hogy mé- ' regkeverő! De elhatároztam, hogy fütyülök rá! Ö ku-ru- u-uzsló volt! Érti, maga gyilkos? Az egyiket megmérgezi, a másikat kigyógyítja! Maga pedig csak mérgez! Inkább saját magát kötötte volna fel! — Uralkodóm! — szólt jó hangosan Rumata. — Csak parancsolnia kell, és a Birodalom legjobb orvosa fél óra múlva a palotában lesz! A király meghökkenve bámult rá. A kockázat iszonyatosan nagy volt. Don Rebá- nak csupán hunyorítania kellett egyet... Rumata fizikailag érezte, hány figyelmes szempár szegeződik most rá a nyílvesszők tollai fölött, mert ő tudta, miért sorakoznak a hálószoba mennyezete alatt a kerek, fekete szellőzőnyílások. Don Reba udvarias kíváncsisággal szintén ránézett. — Mit jelent ez? — tudakolta zsörtölődve a király. — Nos, megparancsolom! Hol az az orvos ? Rumata minden idegszála megfeszült. Ügy rémlett, a nyílhegyek már a lapockájába fúródnak. — Uralkodóm — mondta gyorsan —, parancsolja meg dón Rebának, hogy hozassa ön elé a híres Budah doktort! Don Reba szemlátomást mégiscsak zavarba jött. A legfontosabb elhangzott, Rumata pedig élve maradt. A király fénytelen tekintete a koronavédelmi miniszterre -siklott át. — Uralkodóm — folytatta Rumata. — Tudva az ön elviselhetetlen szenvedéseiről és nem feledve családomnak az uralkodókkal szembeni kötelességét, idehozattam Irukan- ból egy híres, nagy tudományé orvost, Budah doktort. Útja azonban, sajnos, félbeszakadt. A tisztelt dón Reba szürke katonái a múlt héten elfogták, és további sorsáról csak dón Reba tud. Rumata elhallgatott. Ügy tetszett, minden nagyszerűen sikerült. Most vigyázz, dón Reba! Rumata a korona védelmi miniszterre pillantott, és elhűlt. A koronavédelmi miniszter cseppet sem látszott zavartnak. Nyájas atyai szemrehányással bólogatott Rumata felé. Reba el van ragadtatva, gondolta elképed- ten Rumata. A király úgy viselkedett, mint az várható volt. — Szélhámos! — ordította. — Felköttetem! Hol a doktor? Hol a doktor, azt kérdem! Hallgasson! Azt kérdeztem, hol a doktor? Don Reba kellemes mosoly- lyal előrelépett. — Felség — kezdte —, ön igazán szerencsés uralkodó, mert oly sok hűséges alattvalója van, hogy olykor gátolják egymást abbeli igyekezetükben, hogy szolgálatára legyenek. Nem titkolom, hogy a lobbanékony dón Rumata nemes szándékáról is tudomásom volt. Nem titkolom, hogy Budah doktor élébe küldtem a mi szürke katonáinkat — de kizárólag azért hogy megvédjék a tiszteletre méltó, koros embert a hosszú úton. Azt sem titkolom, hogy nem siettem Irukani Budahot felséged elébe állítani... — Hogy merészelte? — kérdezte szemrehányóan a király. — Felség, dón Rumata fiatal, s járatlan a politikában. Nem éri fel ésszel, micsoda aljasságra képes az irukani herceg felséged iránt táplált veszett dühében. Mi ketten azonban tudjuk, ugyebár, uralkodóm? És ezért szükségesnek tartottam, hogy előzetesen kisebb vizsgálatot végezzek. Nem siettem volna, de ha ön, felség, annyira ragaszkodik hozzá, akkor Budah doktor még ma ebéd után ön elébe áll, felség, hogy megkezdje a kúrát. (Folytatjuk) Bulgária 1300 éves A képen: az első bolgár főváros, Pliska bazilikájának romjai. Bolgár barátaink hazájuk fennállásának 1300. évfordulóját ünnepük. Ünnepségek zajlanak le az országban, tudományos ülésszakok sora emlékezik meg az évfordulóról külföldön is. Kapcsolataink a szocialista Bulgáriával kitűnőek, indokolt hát, hogy velük együtt emlékezzünk meg a nevezetes évfordulóról. Talán világosabbá válik a bolgár történeti fejlődés néhány alapvető kérdése, ha a magyarral próbáljuk párhuzamba állítani és így megérteni. 681-ben zajlott le az az eseménysorozat, amely nagyjából a mi honfoglalásunkra emlékeztet. Egy lovas-nomád nép, a bolgár-törökök ekkor kerültek a Duna és a Balkánhegység közé eső területre, ahol addig szláv törzsek laktak. A szlávokkal együtt megszervezték ezt a földet, és megvédték a hatalmas szomszéd, a bizánci birodalom támadásával szemben. A bizánci császár végül is békét kötött, elismerte a terület önállóságát. 1300 éve történt ez. Ezért az idei ünnepségsorozat. A bolgár honfoglalás azzal is emlékeztet a mienkre, hogy a magyar törzsek szintén szláv lakosságra találtak itt. Egy lényeges különbség azonban mindjárt akad: a török nyelven beszélő óbolgárok vagy bolgár-törökök nem egészen két évszázad alatt egybeolvadtak a szlávokkal, át is vették azok nyelvét. Amikor a bolgárok egyik fejedelme, Borisz 865-ben felvette a keresztény vallást, annak keleti, ortodox vagy pravoszláv formájában, a lakosság már egészében szláv nyelvű volt. Alig egy évszázaddal később megtörtént nálunk is I. István trónralépése és a kereszténység felvétele. Borisz és fia, Simeon uralkodása idején volt a bolgár állam a legerősebb, kiterjedése is _a legnagyobb, hiszen a Balkán félsziget nagyobb részét a bolgár állam uralta. De a veszedelem máris ott leselkedett. Ahogy az új magyar államot a német-római császárság fenyegette, ugyanígy a bizánci állam vezetői sem nyugodtak bele, hogy európai területük jelentős részét a bolgár állam ragadta el. Hatalmas párbaj alakult ki Bulgária és Bizánc között. Simeon a főváros, Konstantinápoly megszerzésével is megpróbálkozott. Nem egészen száz évvel Simeon halála után azonban, a XI. század első éveiben az akkorra már jóval kisebb területre visszaszorult Bulgária áldozatul esett a hódításnak, és majdnem két évszázadig bizánci uralom alá került. A Bizánchoz fűződő viszonyban valami sajátos kettősség volt: állandó harc, vagy legalább is készenlét egyrészt, ugyanakkor az egyház révén szoros kapcsolatok másrészt. A bolgár állam szervezetei, intézményei erőA bolgár történelem kiemelkedő szellemóriásai: Cirill és Metód, a szláv írásbeliség megteremtői — Ikon a Rila kolostorban. sen bizánci mintára, bizánci hatásra épültek ki. Ez a második bolgár cárságra is' vonatkozott. A XII. század végén ugyanis nagy felkelés bontakozott ki Bizánc ellen, s ez végül az ország felszabadulásával végződött. Bulgária ismét önálló, olyan jellegű középkori feudális állam lett, virágzó kultúrával, amilyen az Árpádok vagy az Anjouk vele egykorú Magyarországa. Aztán megint egy újabb, vészes történelmi fordulat: a XIV. század dereka óta európai területen is terjeszkedő oszmán birodalom a század végére meghódította a három részre szakadt bolgár államot. Az oszmán fennhatóság itt majdnem ötszáz éven át tartott. A hasonlóság, a párhuzamos fejlődés a magyarral megint itt áll előttünk. Százegynéhány évvel később a középkori Magyar- ország területének kétharmada is oszmán uralom alá került. A sokkal hosszabb bulgáriai hódoltsági korszak, az ottani tprök berendezkedés eltérő formái következtében innentől már nehezebb a bolgár és a magyar történeti fejlődés hasonlóságait felvillantani. A XVIII—XIX. század fordulójától kezdve találhatunk megint némi párhuzamot, a nemzeti függetlenségért vívott harcok formájában. Az oszmán uralom felszámolása azonban ott valójában a társadalmi haladást is szolgálta, mert a török uralommal együtt elsöpörte az egész feudális rendszert is, nem maradt fenn a nagybirtok, az egész föld a parasztok kezébe került. A felszabadulás az orosz- török háború eredményeként, 1878-ban történt. A bolgárok azóta is az oroszokban tisztelik felszabadítóikat. 1878 azonban harminc évvel később következett be, mint a magyar forradalom, s ez a három évtized, a megelőző fejlődéssel együtt, a magyarországitól eltérő gazdasági és társadalmi fejlődésre vezetett. A kis bolgár államban nehezebben bontakozott ki a kapitalizmus, mint nálunk. A munkásmozgalom mégis majdnem egy időben alakult ki mindkét országban. 1919- ben á Magyar Tanácsköztársaság elbukott. 1923-ban a Szeptemberi Felkelés, az első antifasiszta fegyveres felkelés Európában ugyancsak kudarccal végződött. Mindkét ország területét megnyirbálták az első világháború utáni békekötések. Magyarország most már Bulgáriához hasonlóan kis ország volt, s mindkettő — az uralkodó osztályok esztelen politikája miatt — a hitleri Németország csatlósává lett. A Szovjetunió segítsége mentette ki mindkét népet a fasiszta elnyomás és a második világháború borzalmaiból. Ettől kezdve ismét világos a párhuzam a két nép fejlődésében. Ma már Bulgária is, Magyarország is a fejlett szocializmus építésének az útján jár, sikereik, elkerülhetetlen nehézségeik is azonosak. Éppen az idáig vezető út kanyarai és buktatói, eredményei és tanulságai iránti érdeklődés eredményezte nálunk a történetírás szerepének növekedését, a közgondolkodás történeti érzékének elmélyülését. És ugyanezt látjuk bolgár testvéreinknél is. Az 1300 éves évforduló náluk is alkalmat ad a megtett út felmérésére. A magaslat, amelyre eljutottak, jogos büszkeséggel tölti el őket. A nagy évforduló alkalmából, a további gyümölcsöző együttműködés és fejlődés biztos tudatában a magyar nép is megkülönböztetett szeretettel fordul a bolgár nép felé. Niederbanser Emil történész A XII. században épült Petricsi Istenanya templom a mai Asszenovgrad közelében. A kétemeletes, színes kövekből épült templom egyike Bulgária legemlítésre méltóbb középkori építményeinek.
