Kelet-Magyarország, 1981. augusztus (41. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-20 / 195. szám
KMüNNEPI melléklet O Százezres városunk, — de talán túlzás nélkül — közel hatszázezres megyénk készül az önálló nyíregyházi társulat fogadására. On szerint mit jelent egy színház egy város szellemi életében? — Nem könnyű erre a kérdésre válaszolni, már csak azért sem, mert önmagában sem egy egyszerű kérdés. Másrészt a jövőbe kellene látni, ha azt akarnánk megfogalmazni, mit jelent majd konkrétan a Móricz Zsigmond Színház Nyíregyháza szellemi életében. Mindenesetre úgy szokott lenni, hogy egy színház születése, jelenléte egy város életében, szellemi fejlődésében mindenképpen jelentős tényező. Szórakoztató, nevelő hatása akkor is van, ha nem tudatosan akarjuk. Mert nem lehet véletlen például, hogy Európa történetében a színház minden kultúrnép életében jelentős szerepet játszott. Valószínűleg az Erzsébet-kori Anglia jóval szegényebb lenne, ha nem lett volna a Globe, s a Napkirály udvara is jóval szegényebb lenne mai tudatunkban, ha nem lett volna Moliere-je. Mármost, ha mi Globe-mértékekben nem is merünk álmodni, mindenesetre szeretnénk ennek a városnak és ennek az országrésznek szellemi életében nemcsak részt venni, hanem tőlünk telhetőén szerepet is játszani. O A színház valamiféle kapocs is a város és az ország kulturális életében. — Tulajdonképpen az. A város életében feltétlenül szerepet fog játszani a színház indulása, ugyanakkor reméljük, hogy országos viszonylatban is megállja a helyét — számunkra mindenesetre ez a követendő cél. Ügy gondolom, hogy a színház alapvető célja lesz ennek az országrésznek a népe számára kaput nyitni a világra, viszont feladatunk az is, hogy a világ számára ablakot nyissunk, s bemutassuk ennek az országrésznek a népét, gondolkodását, alkotóerejét — és természetesen reméljük, hogy érdeklődő tekinteteket vonzhatunk ide, erre a városra, erre a megyére. O Most már biztos, hogy indul az évad. Korábban azonban nem tűnt ez ilyen egyszerűnek. Milyen nehézségeket jelentett Nyíregyházán színházat szervezni? — A közönség, vagy úgy is fogalmazhatnék, a kívülálló szemében a színház gyakran csak annyiból áll, hogy bemegyek a kapuján, elfoglalom a helyem és megnézem az előadást. Csakhogy egy előadás létrejöttét egy sereg munka előzi meg, ennek megfelelően az ott dolgozó embereknek megfelelő munkahelyet, otthont kell teremteni, megfelelő munkaköröket, a munkaidőn kívüli idejére is társadalmi életteret adni, szóval megélhetéséről, pihenéséről gondoskodni, és alkalmat adni arra, hogy tovább képezze magát. Mindez milliónyi apróbb és nagyobb nehézséggel járt. — Számolni kellett bizonyos pénzügyi keret szűk voltával, a létszámkeret szűk voltával, mert például, aki a színházban csak az előadást látja, vagyis a színészeket a színpadon, az elcsodálkozik, hogy mi 130-an vagyunk. Viszont ahhoz a feladathoz, amelyre ez a színház vállalkozik, mondhatom, hogy ez a létszám is viszonylag kevés, összevetve az ország meglévő színházaival. Mert a társulat nem csupán az a harminc színész, aki a színpadon van. Hanem fodrász, ügyelő, súgó, műszaki gárda, aztán festők, asztalosok, lakatosok, kárpitosok, kellékesek, világosítók, hangosí- tók stb. Honnan vegyek Nyíregyházán például színházi fodrászt, színházi szabót? És ha jön máshonnan, akkor milyen vonzerőt kínálhatok? Valóban úgy látszott, hogy itt 1981-ben színházat nyitni tulajdonképpen megoldhatatlan feladat. És ha megkérdi, hogy miért vállaltam, akkor azt mondom; hát ezért! O Bizonyára nem volt könnyű a társulat tagjait sem összegyűjteni. Például egy színésznek milyen előnnyel, vagy hátránnyal jár, ha hozzánk szerződik? — Egyáltalán nem volt könnyű. Mert igen nagy hátrány a távolság. Például Kecskemétről vagy Győrből is könnyebb eljutni a fővárosba, rádióba, tévébe, filmhez, szinkronhoz. Félő volt tehát, hogy kevesebbet foglalkoztatják ezek az országos intézmények a mi művészeinket. Viszont kaptunk erre vonatkozó kedvező ígéreteket, — vagy megemlíteném, hogy a tévé tervezi a bemutatók közvetítését, — és az az álláspontom, hogy ha csak színházunk érdeke mást nem kíván, azonnal kiadjuk színészeinket ilyen felkérésekre. Mindenki, aki idejön — kétségkívül hátrányba kerül a távolság miatt, más oldalról viszont minden igazi színészben olthatatlanul ég a vágy egy olyan színház, egy olyan közösség iránt, amelyben a képességeit, alkotóerejét kipróbálhatja, ahol minden előzmény, minden múltbéli kölönc nélkül felelős tagja egy induló társulatnak. Az ilyen színház: szellemi fészek. És remélem, hogy a mienk is ilyen lesz, melyben a társulat tagjain múlik, hogy milyenné válik a közösség. O Pár nap van már csak hátra a társulat alakuló üléséig, augusztus 26-ig. Milyennek látja most a helyzetüket? — A nézőtér és a színpad meglesz, — és ez a lényeg. A működés egyéb feltételeivel elég nehéz helyzetben vagyunk. Nehéz évadot, vagy évadokat kell türelemmel, szeretettel végigküzdenünk. Ilyen kérdés például a megfelelő lakáshelyzet, — amíg a tervezett színészház el nem készül — továbbá a tartózkodási helyek, próbatermek hiánya, vagy éppenséggel meg nem felelő volta. így csak reméljük és bízhatunk benne, hogy megküzdünk a körülményekkel, amelyekhez — talán ez egy kicsit szentimentálisán hangzik — de biztatást a közönség szeretetétől kaphatunk. Ennek vannak jelei, például, ahogy a közönség figyelemmel kíséri szervező, előkészítő munkánkat, vagy egy másik példa a bérletekre érkezett előjegyzések száma. O Kérem beszéljen a színház fő céljairól, műsorpolitikájáról, profiljáról. — Hogy valójában egy színház milyen jelleget ölt, és művészi-tartalmi érték szempontjából hogyan jelenik meg, egyrészt a mindennapok folyamán, másrészt akár előre, akár múltba tekintve, az elsősorban műsorától függ. A modern színházi életben minden látszólagos törekvés ellenére egyre inkább ismét világossá válik, hogy a színház munkájának alapja, az írott drámai mű. Más kérdés, hogy formailag, stilárisan ezt vagy azt a mondanivalót hangsúlyozva, hogyan felel meg az „up to date” — az adott idő adott szakaszában érvényes, úgyne- vézett modernségnek. Én úgy gondolom, hogy a közönségnek „színház-színházra” van szüksége, és azt hiszem — s ez nem újdonság — talán csak ma hatna annak — hogy az az igazi rendező, akit tulajdonképpen a közönség észre sem vesz, mert szeme-füle-lelke az előadással van tele. Olyan színházat szeretnék, amelyik minden áldott este közvetlen kapcsolatban van a közönséggel. Ehhez jó darabokra, igazi drámákra van szükség és természetesen jó előadásokra. Műsorpolitikánknak ez az alapelve. — Színházunk jellege prózai színház, amely kisebb zenei feladatokat igénylő zenés darabokat is játszik. Lesz egyfajta klasszikus jellege, ami a magyar- és a világirodalom drámáit illeti, de ez nem jelenti azt, hogy a haladó szellemű, modern törekvéseknek ne adnánk helyet. A kis létszámra tervezett stúdiószínházban — ezt a rekonstrukció második ütemében adják át — szeretnénk például a modernebb kísérleteket megvalósítani. — Kilenc darab szerepel műsortervünkben, ezek a következők: Móricz: Űri muri; Vörösmarty: Csongor és Tünde (ez lesz a nyitódarab a tervek szerint október 17-én); Maró ti Lajos: Platoniáda; W. Saroyan: Barlanglakók; Hernádi Gyula: Szép magyar tragédia; Ibsen—A. Miller: A nép ellensége; Bereményi Géza—Földes László: Rolling Stones Story; Max Frisch: Kínai fal és Dalmiro Saens— Fülöp Kálmán—Wolf Péter: Ez aztán szerelem. A Móricz, a Vörösmarty és az Ibsen—Miller-mű kivételével mind eredeti bemutató. Ezek közül az első évadban összesen hatot játszunk. — Az 1981—82-es évadban társulatunk háromszáz—háromszázhúsz előadást tud tartani, részben a kőszínházban, részben a megyében. Nagy gondunk, hogy a megye lakosságának jogos igényét nem tudjuk kielégíteni, mert háromezernél is több előadást kellene tartanunk. Törekedni fogunk arra, hogy nagy területek ellátatlanul ne maradjanak. O Lapunkban már közöltük a színház művészeinek és vezetőinek névsorát. Tudjuk, hogy a segédszemélyzettel együtt harminckilenc színész szerződött hozzánk. De hallottuk, hogy tárgyalnak vendégművészekkel is. — Igen. De erről nem szívesen beszélek, mert kívülálló el sem képzeli, mennyi egyeztetésre van szükség a megállapodás létrejöttéig. Annyit elmondhatok, a közönséget bizonyára érdekli, hogy Jancsó Miklós rendezi majd Hernádi Gyula művét, aztán tárgyalunk Babarczy Lászlóval, Gáli Lászlóval, Ács Jánossal, illetve Bujtor Istvánnal, Balázsovits Lajossal, Cserhalmi Györggyel, Bánfalvi Ágnessel, Sáfár Anikóval. Nem tudjuk még mi lesz ezeknek a tárgyalásoknak a végeredménye, lehetséges, hogy valamennyien az első évadban nem lehetnek a vendégeink. O Sokakat érdekel: lesz-e SZŰR? — Lesz, de nem most őszszel, ahogy terveztük, hanem csak tavasszal. O Hivatalosan a színházhoz tartozik a szabadtéri, azzal mi a tervük? — A szabadtéri működtetése tulajdonképpen nekünk kirótt feladat, viszont a színház erre nem alkalmas, tekintve, hogy épp nyárra kellene programokat szervezni, amikor a színészek köztudottan szabadságon vannak. Egyébként az országban mindenütt a művelődési házakhoz tartoznak vagy önálló vezetés alatt állnak a szabadtéri színházak. Ügy vélem a mienket is ilyen hatáskörbe kellene utalni. O Korábban színvonalas amatőr gyermekszínház működött Nyíregyházán. Számítanak-e rájuk, illetve más együttesek tagjaira? — Természetesen. Például már az első előadáson a Csongor és Tünde műsorában nem kis szerep jut a Sza- bolcs-Volán táncegyüttesnek. Esetenként alkalmazzuk a gyermekszínház tagjait is, s remélhetően is ez más csoportokkal is kialakul majd. O Még egy kérdés: a közönség nagyon sokat vár a színháztól, de vajon ön, személy szerint mit vár a közönségtől? — A közönségről lényegében magamban csak egy kérdést teszek fel: akar-e játszótársunk lenni? O Köszönöm a beszélgetést. Baraksó Erzsébet „Fiam, szépen menetelj!" Földön, vízben, levegőben — mindenütt otthon érezheti magát Olajos Károly, néphadseregünk fiatal hadnagya, aki a mai ünnepi tisztavatáson a Parlament előtt egyedüli szabolcs-szat- máriként vonul majd a díszmenetben, a Kilián György Repülőműszaki Főiskola végzőseinek soraiban. A repülőtiszti egyenruha jelzi, hogy ismerős a gépmadarak világában, az is természetes, hogy egy mai fiatalnak, ráadásul műszakinak, jogosítványa legyen. Ám hogy a kedvtelés a víz alá szólítsa, már bővebb magyarázatot igényel. „Én is láttam Cousteau kapitányt..." — Én is láttam Cousteau kapitányt a tévében, s mint annyi tizenévest, engem is megkapott a vizek gyönyörű világa, így lettem középiskolásként a nyíregyházi MHSZ köny- nyűbúvárklub alapító tagjainak egyike — magyarázza a régi döntést. — Később aztán nagyon kapóra jött a megszeretett hobbi, jobban össze sem lehetne egyeztetni mással az egész napi szellemi terhelést, mint egy kiadós úszó- vagy búváredzéssel... Egy aprócska beregi faluban, Hetén beszélgettünk, jószerével csomagolás közben — az avatás előtti szabadságáról éppen a főiskolára készült vissza Olajos Károly. A konyhában édesanyja a kedvenc útravalót, a pogácsát sütötte még, de a téma már az avatás volt; természetesen ott lesz a család, bár a két kisebb fiú, József és Tamás más hivatást választott. Az édesanya szemlátomást boldog, mert nyolc, a családtól távol töltött tanulóév után teljesülni látja fia vágyait. „Maga választotta és én örülök, hogy sikerült ... Mi mást is mondhatna a szülő, ha szárnyra kél a család... A tanítónő édesanya most azon izgul, jó helyre kerüljenek a Parlament előtt: látunk-e annyit, mint a televízióban? Mert sokán kiváncsiak a tisztavatásra.” A technika világa Az ifjú hadnagy nem titkolja: nem gyerekkori szerelem fűzi a repüléshez; új kapcsolat, mindjárt beteljesüléssel. — Negyedikbe jártam már a nyíregyházi Kossuth Lajos Szakközépiskolába, jócskán zajlottak a pályaválasztási előkészületek — idézi fel az izgalmas heteket. — Én a finommechanikai és műszeripari szakon tanultam, és nagyon szerettem a műszereket. Akkor akadt meg a figyelmem a lehetőségen: a vezeték nélküli nssaö híradástechnikai szak a repülőműszaki főiskolán éppen nekem való terület lenne ... Az érdeklődést tett követte, s miközben a többiek lázasan készültek az érettségire, felvételire, három fiatalember kemény próbák után, de már kézhez kapta a felvételről szóló értesítést. Egyikük Olajos Károly volt. (Két társát, Borbély Zoltánt és Horváth Lajost szintén most avatják, a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola „színeiben”.) — Kitárult előttem a technika világa, remeknek bizonyult a választás — mondja, most már túl a szigorlatokon, államvizsgákon. — A mai korszerű repülőgépek lelke az elektronika, s ennek egy része enyém a gépen. Az én munkámon és a kezem alatt dolgozókén múlik, hogy a sok ezer méteres magasságban sem érzi magát egyedül a pilóta, t adja, kapja a repüléshez nélkülözhetetlen híreket, navigál, használja a speciális berendezéseket, S mindez a legkorszerűbb... Aki szereti a szakmáját, igazán kiélheti műszaki tudását, itt mindig hibátlan munkára van szükség. Valóban ünnep A munka pedig nagyon sokféle: motoros géptől sugárhajtásúig, vagy éppen helikopterig számos konstrukciót kellett megismerni. És mindez csak alap, a szolgálat ezután következik. — Már megkaptam a beosztásomat — beszél a közeli jövőről —, az egyik dunántúli repülőalakulatnál kezdem a munkát. Kedvemre valónak látszik, valóban ünnep lehet az avatás... M. S. ' 77 I J / s ;... Nincs egyedül a pilóta... Beszélgetés Bozóky Istvánnal, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház igazgatójával 1981. augusztus 20.^^
