Kelet-Magyarország, 1981. augusztus (41. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-13 / 189. szám

1981. augusztus 13. KF.LET-MAGYARORSZÁCJ 3 Ifjúsági parlamentek A fiatalok megyéje Szabolcs-Szatmár: az iparban dolgozók több, mint fele tartozik a fiatal kor­osztályhoz, az ország más területeinél nagyobb itt az iskolások aránya, s több gyermek születik, mint más megyékben. Ezért is fontos, hogy az ifjúság életével, mun­kájával, körülményeivel különösen gondosan foglalkoz­zanak a munka- és lakóterületeken. Ehhez most újra jó alkalmat teremtenek az ifjúsági parlamentek, amelyek a Minisztertanács határozata értelmében országosan — így megyénkben is — szeptember elején kezdődnek. Negyedszer hívják most össze az ifjúsági parlamen­teket, korábban 1974., 76. és 78. években rendezték meg a rangos ifjúsági, társadalompolitikai eseményeket. Ezek tapasztalatai közül most is sok jól hasznosítható, hiszen legutóbb például már az érintett korosztályok mintegy kétharmada vett részt a parlamenteken és számos fiatal fejtette ki véleményét, mondta el javaslatait. Kialakultak az ifjúsági parlamentek formái, tisztá­zódtak a feladatok. A megrendezés most is az állami, gazdasági szervek feladata — az illetékes KISZ és szak- szervezeti, valamint szövetkezeti szervek bevonása mel­lett. A parlamenti beszámoló lényegében a vállalat, intéz­mény, tanácsi szerv vezetésének értékelése az ifjúsági törvény helyi végrehajtásáról, amelyhez kapcsolódik a következő parlamentig terjedő időszak tennivalóit meg­felelő intézkedési terv tervezete, vagyis a további fela­datokat ismertető program. Ezért szükséges, hogy a be­számolót az első számú vezető tartsa meg. Az ifjúsági parlamentek a fiatalok közéleti tevékeny­ségének kibontakoztatásával, a kötelességek és a jogok kölcsönösségének hangsúlyozásával szolgálják a szocia­lista demokrácia fejlesztését. Jó kiinduló alapok vannak erre. Értékelik, hogyan valósul meg az ifjúsági törvény, s mindenütt megvitat­ják, miként váltak valóra az előző, három éve tartott helyi ifjúsági parlamenteken elhangzott javaslatok, s mit terveznek most az ifjúság érdekében az illető munka­helyen. Ám ez csak egyik oldala a párbeszédnek. Az ifjúsági parlament ugyanis jó alkalom arra, hogy a hatodik öt­éves tervidőszak főbb helyi céljait ismertessék, beszá­moljanak az előző ötéves terv teljesítésének tapasztala­tairól, s ezáltal mozgósítsák a fiatalokat a gazdasági fela­datok végrehajtására. Sajátos helyzetet teremt, hogy alig néhány hónappal ezelőtt volt a KISZ X. kongresszusa. Az ifjúsági parla­mentek így lehetőséget teremtenek arra is, hogy az ifjú­sági szövetség legmagasabb fórumán elfogadott doku­mentumokról is szó essék, a fiatalok legszélesebb körei ismerkedhessenek meg a belőlük adódó helyi tenni­valókkal. A z idei ifjúsági parlamentek hozzájárulhatnak ah­hoz is, hogy fokozzák a fiatalok közéleti aktivi­tását, erősítsék a fiatalokban a szűkebb és tá- gabb környezetük iránti felelősséget. A tanácskozások terepei lehetnek a fiatalok egyes csoportjai esetleg egy­mástól is eltérő érdekei kifejtésének, az alkotó vitának. Mindezekkel együttesen járulhatnak hozzá a párt ifjú­ságpolitikájának eredményes megvalósulásához. M. S. A fehérgyarmati Győzhetetlen Brigád Tsz-ben talaj-előkészítésen dolgozik. (Gaál B. felv.) ifjú Szász Ferenc a búza vetése előtti Mérce a szomszédasszony? Á teljesítmény presztízse Jobb munka — rövidebb idő alatt Érett dohány kesernyés il­lata tölti meg a mechanikai szárítótelep termét a nyír­egyházi dohányfermentáló­ban. Két hete nagyobb sebes­ségre kapcsoltak az asszo­nyok, megkezdték a zöld do­hány szárítását. Ilyenkor dől el, ki az, aki keresni akar, vagy ki szereti inkább a bo­rítékragasztást. Párválasztás zöld dohányhoz — Egész évben ezt a mun­kát várjuk — állítja túlzás nélkül Padla Elemérné. — Ha ráhajtunk, másfél ezerrel több van a borítékban, mint általában. Továbbfejlesztik a tavaszi BNV-n sikeresen szerepelt MODUL kétaknás széntüzelé­sű kazánokat a Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetke­zetben. Elképzelések szerint az őszi BNV-re ötfajta MO- DUL-kazánt mutatnak majd be. Az új berendezések csalá­di házak, sőt nagyobb csarno­kok energiaellátását is szol­gálhatják. Felvételünkön: Tóth Sándor állítja össze a kazánt. (Gaál Béla felv.) Takarékszövetkezetek Bővítik a mezőgazdasági kölcsönök körét Jelentősen bővítették a kö­zelmúltban a takarékszövet­kezetek szolgáltatásainak kö­rét. Bővültek például a me­zőgazdasági kölcsönök felté­telei. A korábbinál lényege­sebben több lehetőséget kínál. Mint Fazekas Sándortól, a MÉSZÖV takarékszövetkezeti titkárságának vezetőjétől megtudtuk itt 15 ezerről 25 ezer forintra nőtt a felvehető összeg, s általában állatvásár­lásra, gyümölcs- és szőlőtele­pítésre, kisgépek vásárlására, istállók és gyümölcstárolók építésére lehet fordítani. A korábbi 25 ezerről 50 ezer forintra emelkedett a nagy­üzemi, szakcsoportok szervez­te gyümölcstelepítésre és ál­lattartásra igénybevehető me­zőgazdasági kölcsön. Az ezzel összefüggő kisgépvásárlás, prémes állatok tenyésztése to­vábbi ötvenezer forint felvé­telét teszi lehetővé. E két köl­csön összekapcsolható, de az együttes összege így nem ha­ladhatja meg a 75 ezer forin­tot. Todor Danailov: A veszélyes ember Az igazgató kiküldte a tit­kárnőjét, hogy ellenőrizze, Ivanov, az újonnan kinevezett osztályvezető a szobájában tartózkodik-e. — Ott van — felelte a visz- szatérő titkárnő. — Mit csinál? — ír valamit. — Hm... — rózto meg ag­godalmasan a főnök a fejét. Miután egyedül maradt, fölkelt az íróasztalától, és ide­gesen föl-alá járkált a szo­bájában. „Nem lehet tiszta dolog, amit ez az ember csinál! — járkált a szőnyegen az igaz­gató, és riasztó gondolatok marcangolták. — Már a neve is — Ivanov — gyanúsnak tűnt nekem, ahogy végigol­vastam a kinevezéséről szóló utasítást. De amikor megkér­deztem, hogy nincs-e valami kapcsolat — esetleg rokonság — közte és Ivanov vezérigaz­gató között, azt felelte, hogy nincs. De hát honnan tud- jom, igazat mondott-e. Igaz, annyi Ivanov van nálunk, hogy Dunát lehetne rekeszteni velük, de azért itt valami gya­nús. A harmadik hónapja fi­gyelem már. És a viselkedése egyre gyanúsabb! Ne-em ba- rátocskám! Mi öreg rókák va­gyunk. Ilyen kitolás nálunk nem megy. Oho-hó! Petko bátyád látott már nálad kü­lönbeket is. Húszfelé is szol­gáltam már. És mindig veze­tő beosztásban. Hogy hol nem dolgoztam már? Izzadtam a kulturális és a gazdasági harc frontján. De ilyen csodát még nem láttam ... Érdekes! Föntről helyezték ide nekem, lvanovnak hívják! Hát ne­kem már az első pillanattól kezdve azt súgja valami, hogy ez az ember nem véletlenül került ide. Hát ezért figye­lem immár három hónapja. Semmi kétség. Ideküldték, hogy félreállítsanak! Idelop­ják a lábam alá a banánhé­jat, és ő majd beleiül a he­lyembe ... Hogy az ördögbe is magyarázhatnám másként a viselkedését. Három hónapja nem hagyja el munkaidő alatt a szobáját. Ez senkire sem hasonlít. Láttunk mi már tör­tető hivatalnokot, de ez a semmirekellő túlmegy minden határon. De még mennyire! Még sohasem sikerült munka nélkül találnom. Légy poty- tyant a levesembe. Még csak inni sem láttam a barátaival. Lehet, hogy ebben a három hónapban elvakított itt a hi­vatalban. Az egyik — föl, a másik — le. Ügy görnyed az íróasztala fölött, akár egy szentéletű remete... Nem! Minden világos. Ez egy veszé­lyes ember. Az első adódó al­kalommal meg kell szabadul­nom tőle...” Migrai Ernőd fordítása A fiatalok közt népszerű ez a gyár. A kótaji Márton Eri­kának az apja itt géplakatos, ő beszélt róla az üzemről, úgy jött ide a lánya. A csa­ládból és a rokonságból töb­ben keresik itt a kenyerüket. — Főként kótajiak és ti- szatelekiek alkotják a brigá­dot — néz végig a társaságon Erika. — Munkásbusz visz háztól házig. Én azért mégis a borítékragasztást szeretem, tisztább és könnyebb. — Igen, de ezzel lehet ke­resni, s végül is ez a szak­mád — vélekedik Dudlásné. — Egy nyáron háromezer pluszt lehet szerezni, és jól jön az a tanévkezdés előtt... Az asszonyok megtalálják a számításukat. Nemcsak anya­gi elismerésben részesülnek. Műszak végén a főművezető kiszámítja a legjobb páros teljesítményét, százalékát, s példaként állítják őket a töb­biek elé. Presztízskérdés is a teljesítmény, csak nem csiná­lok kevesebbet, mint a szom­szédasszony ... Tóth Kornélia Ellenőrök AZ ELLENŐRÖKET álta­lában még akkor sem fogad­ják hárfaszóval, ha az el­lenőrzöttek hite szerint ná­luk minden a lehető legna­gyobb rendben van. Mert még a legjobb igyekezet, fe­gyelmezetten végzett munka ellenére is kiderülhetnek ap­róbb figyelmetlenségek, té­vedések, jó szándékú balfo­gások. De nem az alapjában érthető ellenőrzésszoron­gás az oka annak, hogy so­kan kifogásolják a .gyakori, olykor egymást fedő ellenőr­zéseket. A panaszt főként a ter­melőszövetkezeti vezetőktől hallani, de jó néhány üzem irányítói is kifakadtak már különböző fórumokon: oly gyakori és sokféle az el­lenőrzés, hogy az már saját munkájuk rovására megy ... Az ember akaratlanul is él a gyanúperrel: talán vaj van az illetők fején, nem egészen tiszta a kezük, vagy nem mindent tettek ponto­san az adminisztráció vas­szabályai szerint. Ám a leg­több esetben szó sincs erről, a revizorok, alapos munká­juk végeztével többnyire elégedetten távoznak, legfel­jebb néhány apró, inkább hanyagságból, felületesség­ből fakadó szabálytalanság miatt kell szólniuk. Tehát a vezetők és a köz­vetlenül érintett munkatár­sak nem a rossz lelkiisme­retük miatt sokallják az el­lenőrzéseket — hanem való­ban azért, mert értékes, hasznosabbra fordítható idő Veszik el ezek miatt. Most, amikor mindenkinek min­den percére, teljes figyel­mére szükség van, különö­sen felborzolja a kedélyeket a feleslegesnek, elhalasztha- tónak, lerövidíthetőnek, vagy összevonhatónak tartott el­lenőrzés. Nyilvánvalóan nem arról van szó, hogy dobjuk a lo­vak közé a gyeplőt, min­denki csináljon, azt amit akar, higgye, hogy a feltét­len bizalommal úgy sem él vissza senki... Nem, az el­lenőrzésekre szükség van, a hibák feltárása segíti a mun­kát, és az is igaz, hogy ha rendszeresen a körmére néznek valakinek — s itt nemcsak személyekről van szó — kisebb a veszélye an­nak, hogy jelentős kárt oko­zó tévedéseket, esetleg visz- szaélést követ el. Azt is be kell látni, hogy ellenőrök nem valamiféle beteges kíváncsiságtól hajt­va görnyednek a könyvek és főkönyvek fölé, néznek szét a műhelyekben, termelőszö­vetkezeti majorokban, la­pozgatnak a dossziékban. Nekik az a munkájuk, s ha mindenkitől többet, jobbat várunk, mint eddig, akkor egészen természetes, hogy ők is tökéletesebben kíván­ják elvégezni feladataikat. HALLANI OLYAN VÉ­LEMÉNYT, hogy tán egy ki­csit sokan vannak, s létük fontosságát bizonyítandó jutnak el a kelleténél több­ször is egy-egy üzembe, in­tézménybe. Mások szerint sok az átfedés az ellenőrzé­sekben; olykor — keveseb­bet zavarva — többre men­nének, ha egyről-másról megkérdeznék a kollégák véleményét, akik korábban már alaposan megvizsgáltak egy-egy kérdést. Egymás munkájára jobban támasz­kodva, tapasztalataikat ki­cserélve, a munkát valami­képpen jobban összehangol­va csökkenteni lehetne az ellenőrzések számát anélkül, hogy ez a joggal megkívánt fegyelem lazulásához vezet­ne. K. J. A hatalmas szárítóba az előkészítők behordják a do­hányt, vita akkor van, ha va­lamelyik párt kihagyja a ra­kodó, és elfelejt anyagot le­tenni nekik. Az odakészített dohányt a páros mindkét tag­ja ügyesen csoportosítja, majd a keretbe rakja, végül rá­szúrják a tűsort is. Egy mű­szak alatt kettőjüknek nyolc­vankét ilyen tűsorkeretet kell megtölteni zöld dohánnyal. — Mivel teljesen egyfor­mán keresünk, s kiegészítjük egymás munkáját, nem min­degy, hogy kit választunk párnak — mondja Dudlás Lászlóné, aki Padlánéval al­kot párost. — Szinte egymás gondolatát is ismerjük, s így a keretek megtöltésénél nem kell sokat magyarázni a másiknak. Ügy 28—30 kilo- grammnyira kell a tűsorke­retet „megtömni”, ezt rend­szerint már a felemelésnél is érezzük, sikerült-e eltalálni. A műszak végéhez közeled­nek, délután hat óra. 11-től fél nyolcig dolgoznak min­dennap. Ilyenkorra már fel­dolgozzák a 350 mázsa do­hányt — ennyi jön be egy nap alatt — s takarítanak, vé­gig minden termet. Aki se­rénykedett, 110—120 százalé­kot is elért. A mai technoló­gia mellett ez könnyen lehet­séges. Gazdaságos mozdulatok — Kezdetben bizony nehéz volt teljesíteni a normát — szól Zsiska Jánosné, aki húsz éve vezeti a csoportot. — Hárman fontuk lécre a do­hányt, s ez fizikailag is kime­rítőbb volt, és nem is keres­tünk. Most két ember végzi ugyanezt, és a tűsorkerettel gyorsabb is. — Ennek ellenére ez nehéz fizikai munkának számít — mondja Amrusz József főmű­vezető. — A beérkező do­hányt kétszer kell megemelni, egyszer a berakásnál, másod­szor, amikor a keretet a szá­rítóba rakják. Egy nő átla­gosan 35—40 mázsát emel meg egy műszak alatt. Ennek ellenére szeretik a zöld do­hányt, öten például átkérték magukat a borítékragasztók közül ide, amíg ez tart. Bi- tosan megéri a plusz pénz miatt. — Ha folyamatosán hozzák a termelők a dohányt, biz­tonságos idebenn az anyagel­látás, megtudjuk csinálni a 110 százalékot, szól a nagyha- lászi Németh Béláné. De vol­tak itt évekkel ezelőtt olyan műszakok is, amikor az este félnyolc helyett hajnalban mentünk haza, s tizenegyre már jöttünk is vissza. Ha tor­lódás van, most is be kell fe­jezni, mivel a dohány gyorsan romlik, de azért hajnalozás már nincs. Ez annak is betudható, hogy az asszonyok rájöttek a legtakarékosabb mozdulatok­ra, s aki 40 mázsát felemel egy nap, feleslegesen nem akar egy dekát sem cipelni. Évente megszervezik a beta­nító tanfolyamot, az idén 17- en voltak. A fizetési boríték­ban ez a plusz is benne van. Háromezer plusz A BNV-re készül

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents