Kelet-Magyarország, 1981. augusztus (41. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-13 / 189. szám
4 kelet-magyarorszäg 1981. augusztus 13. Kommentár Az N-bomba tömeges gyártása ellen Fokozódó ellenállás az NSZK-ban Képünkön: Élni akarunk! Nem akarjuk a neutronbombát! — Sok szülő gyermekét is magával vitte a stuttgarti tüntetésre. (Kelet-Magyarország telefotó) Kormányválság Portugáliában A tizenhármas szám szerencsétlennek bizonyult: Francisco Pinto Balsemao portugál miniszter- elnök — aki benyújtotta lemondását — az 1974-es anti- rasiszta fordulat utáni 13. portugál kormányt vezette. Balsemao kormánya meglehetősen rövid életű volt: idén januárban iktatták be, a repülőgép-szerencsétlenség áldozatává lett Sá Cárneiro után. Az eltelt nem sokkal több mint fél év rövidnek bizonyult ahhoz, hogy döntő befolyást gyakoroljon az ország politikai helyzetére. Köztudott, hogy a portugál belpolitikai harc az 1974-es fordulat eredményeként létrejött alkotmány körül folyik, amelyet nem véletlenül tartanak a nyugati világ legdemokratikusabb alaptörvényének. Szentesíti ugyanis a kivívott mélyreható társadalmi változásokat: a földreformot, a mezőgazdasági szövetkezeteket, a bank- és hitelintézmények államosítását és a legfőbb iparágak állami tulajdonba vételét. A kormányhatalomra jutott jobboldal — már Sá Cárneiro miniszterelnöksége idején is — fojtogatónak érezte ezeket a „kötöttségeket”, s rohamot indított ezek felszámolására. Lényegében ezt tekintette feladatának Francisco Pinto Balsemao is, bár igyekezett finoman fogalmazni: szükséges belső változtatásokról beszélt, mert „csak így biztosítható 1983-ra Portugália teljes jogú EGK-tag- sága”. De nemcsak a Közös Piacnak kötelezte el az országot: fokozta Portugália részvételét a NATO-ban is. A mibe belebukott a most leköszönt kormányfő: programját Eanes elnökkel együttműködve próbálta megvalósítani, ez pedig kevésbé volt az alkotmány védelmére felesküdött államfő ínyére, s még kevésbé a miniszterelnök saját pártbeli jobbszárnyának. Utóbbiak ugyanis attól tartottak, hogy Pinto Balsemao közel kerülhet a Soares vezette szocialistákhoz, s ütőképes, centrista jellegű politikai tömörülést alkothatnak a jelenlegi kormánypárt rovására. Az elkövetkező napok döntik el, hogy ismét a jelenlegi kormányfő kap-e jogot egy új kabinet megalakítására, vagy pedig egy miniszterelnök-cserével további jobbracsúszás következik-e be Lisszabonban. (seres) Fokozódó ellenállás tapasztalható a Német Szövetségi Köztársaságban az amerikai kormánynak a neutronfegyver gyártását elrendelő döntésével szemben. Peter Glotz, a szociáldemokrata párt országos ügyvezetője annak a véleményének adott hangot, hogy az Egyesült Államok döntése után a nyugatnémet kormánypártokon és a lakosságon belül nőni fog azoknak a száma, akik kétségbe vonják a Reagan-kormányzat tárgyalási szándékának komolyságát. Egon Bahr, a szociáldemokrata párt leszerelési szakértője éles hangú cikkben bírálta a Vorwärtsben az amerikai kormány lépését. Bahr rámutatott: Ronald Reagan atompolitikája a nemzetközi helyzet kiéleződését vonja maga után. Bahr szerint a neutronfegyver esetleges ál- lomásoztatása az NSZK-ban ellentétes lenne az ország érdekeivel. Ezért a bonpi kormánynak „gyorsan és egyértelműen” el kell utasítania azt. A szociáldemokrata párt schleswig-holsteini szervezete országos aláírásgyűjtő kampányt indított a neutronfegyver gyártása ellen és egyúttal „nyugat-európai békeoffenzivára” szólított fel. Egon Bahrhoz hasonlóan ez a szervezet is sürgette a bonni kormányt, hogy mondjon nemet a neutronfegyvernek az NSZK-ba való telepítésére. HAJSZA Hétfőn este elszaggatta köteleit és elrepült Florida államban lévő Cudjoe Key haditengerészeti támaszpontról Duci Albert (Fát Albert). Nagyszabású haj- tóvadászatot rendeztek miatta, őt hajkurászta az Egyesült Államok parti őrsége, haditengerészete, légiereje és még a halászok is. De mindhiába — befogni nem sikerült. Végül egy F—4-es vadászrepülőgép levegő-levegő rakétákkal leterítette. Szegényből végleg elszállt a szusz, merthogy Duci Albert egy hatalmas léggömb volt. 3 és fél millió dollár értékű elektronikus lehallgató készüléket cipelt kosarában, és amikor engedelmes volt, a Mexikóiöböl fölött lebegve Kuba ellen kémkedett. Feladatához tartozott a mélyen repülő repülőgépek felderítése is. Most darabjait szedegetik össze a tengerből.- A lapok sietve és bőségesen számoltak be Spanyolországban a miniszterelnök nagyszabású évadzáró fogadásáról, amelyre — s ez volt éppen a feltűnő — nem jöttek el az ellenzéki pártok meghívott vezetői. Ezzel mintegy előre jelezték, hogy a madridi centrista kormányzat aligha számíthat békességre az őszszel kezdődő új politikai idényben. Legalábbis erre utal, hogy a baloldal nagy pártjai a bel- és a külpolitika égető kérdéseiben nagy csatákra készülnek. De melyek is ezek? Pucesrém képek Elsősorban a nyugtalankodó jobboldal állandósuló fenyegetése okozhat állandó főfájást Calvo Sotelo, a még fél éve sem kormányzó miniszterelnök csapatának. Az emlékezetes február 23-i puccskísérlet nemcsak páratlan félelmet és ellenérzést váltott ki az ország közvéleményében, hanem valami olyasmit is, amit bizony nagyon nehéz lesz leküzdeni. Nevezetesen azt, hogy a demokráciához hű politikai erők és' a francoista diktatúrához hasonló rendszer visszatérésétől rettegő emberek február óta mindinkább úgy látják: a hatalomnak nincs igazi programja, eszköze az erőszakkal kacérkodó, jobboldali beállítottságú fegyveres erők fékentartására. Hiszen lassan fél év telt el az államcsínykísérlet óta, s mindeddig alig történt valami, ami az átfogó és szigorú felelősségre vonást sejtetné. Tisztek vannak — tudjuk, nagyon is enyhe — őrizetben, miközben a hadsereg és a rendőri-csendőri erők jelentős része minden módon szolidaritását és tiszteletét fejezi ki a nyilvánosság előtt a puccsisták iránt. A vizsgálat viszont nem kap nagy nyilvánosságot. Például mindmáig szinte semmit nem tudni arról, hogy miféle kapcsolatok fűzték az érintett főtiszteket civil politikai körökhöz, esetleg vezető személyiségekhez. Így aztán Spanyolországban a legtöbben kételkednek abban, hogy a kormányzat ősszel valóban képes lesz a vádlottak padjáEz a kép februárban megdöbbentette az egész világot. Tejero alezredes pisztollyal a kezében a spanyol parlament szónoki emelvényén. Mintegy 150 csendőrből álló csoport élén a parlament ülését megszakítva elfoglalta az épületet és 350 képviselőt túszként tartott fogva. Calvo Sotelo miniszterelnök a képviselöházban a kormány terrorizmusellenes programjáról beszél. (Fotó: MTI Külföldi Képszolgálat — KS) ra ültetni Tejero alezredes irányítóit, a tekintélyes tábornokokat. Inkább úgy tűnik, hogy Calvo Sotelo kabinetje fél ujjat húzni a fegyveres erőkkel. NATO-tagság: ütőlap Ez is közrejátszik abban, hogy Madrid február óta any- nyira sietteti az ország csatlakoztatását a NATO-hoz. A centrista kormány — ha már nem érez kellő erőt magában és a fiatal spanyol demokráciában ahhoz, hogy ellenálljon a szélsőjobb esetleges fegyveres hatalomra törésének — úgy véli: a NATO segít majd megóvni a mai rendet Spanyolországban. Egészen bizonyos, hogy ennek lehet is hatása a tábornokokra, de automatikus és abszolút védelmet egy puccs ellen persze nem jelenthet. Erre hozzák a NATO-belépés ellenfelei a kézenfekvő példákat Görögországról és Törökországról. Calvo Sotelóék emellett úgy érzik, hogy az atlanti csatlakozás ütőlapokat ad a kormány kezébe a politikai és gazdasági csatározásokhoz is. A NATO-ból nyilván könnyebb lenne már bejutni a Közös Piacba, ami sok hátránya mellett némi segítséget is nyújthatna az ország súlyos gazdasági helyzetében. Ez utóbbi egyébként szintén nem ígér szebb kilátásokat; az infláció és a munka- nélküliség nem csökken. A létbizonytalanságot és az antidemokratikus kísérleteket kiegészíti a mindent és mindenkit mételyező terrorizmus, amely ugyancsak nem csökkent az elmúlt hetekben. Spanyolországban tehát a helyzet „változatlan”, ami egyáltalán nem ad okot elégedett nyugalomra. Avar Károly Irkagyij Sztrugackij Borisz Sztrugackij: Közvetlenül az ajtónál megállt, és hanyagul visszaszólt: — Az előbb a tudós emberekről mondtál valamit. Van egy ötletem. Érzem, a király buzgólkodása folytán egy hónap múlva egyetlen valamirevaló könyvtudót sem lehet majd Arkanarban találni. Én pedig fogadalmat tettem, hogy ha felgyógyulok a fekete vészből, egyetemet alapítok az anyaországban. Tehát, amikor összefogdosol néhány könyvtudót, előbb engem értesíts, csak azután dón Rebát. Meglehet, hogy kiválasztok magamnak néhányat az egyetemre. — Sokba kerül — figyelmeztette Mérleg. — Ritka áru, nem hever raktáron. — A becsület drágább — válaszolt dölyfösen Rumata, és kiment. ★ Ezt a Mérleget, gondolta Rumata, igen érdekes volna lefülelni, és a Földre zsup- polni. Technikailag nem nehéz. Most rögtön meg lehetne tenni. De mit csinálna a Földön? Rumata megpróbálta elképzelni. Tükörfalu, légkondicionált, csupa fény szobába bedobtak egy óriási, bolyhos pókot. A pók a csillogó padlóhoz lapult, görcsösen körbejártatta gonosz sze- mecskéjét, és a legsötétebb zugba iramodott, s fenyegetően kidugta mérges állkapcsát. Mérleg természetesen elsősorban a megbántot- takat keresné, és a legostobább megbántottat is túlságosan tisztának találná, nem tudná felhasználni. Elsorvadna a kis öreg. Talán meg is halna. Különben, ki tudja! Éppen az a bökkenő, hogy az efféle szörnyek lelkivilága olyan, mint a koromsötét erdő. Rumata megállt egy kocsma előtt, és már-már be akart menni, de felfedezte, hogy eltűnt az erszénye. Tanácstalanul álldogált a bejárat előtt, sokáig kutatott a zsebeiben, összesen három zacskója volt, mindegyikben tíz arany. Egyiket a gondnok kapta. Kin atya, a másikat Mérleg. A harmadik eltűnt. Zsebei üresek voltak, bal nadrágszáráról levágták valamennyi aranylemezkét, övéből pedig eltűnt a tőr. Ekkor vette észre, hogy a közelben két rohamosztagos áll s rábámul. Az Intézet munkatársa fütyülhetett erre, Esztori dón Rumata azonban felbőszült. Odalépett a ro- hamosztagosokhoz, keze ökölbe szorult. Rumata hirtelen megijedt. Olyan rémület fogta el, mint csak egyszer életében, amikor — abban az időben még egy menetrendszerű űrhajó másodpilótája volt — az első maláriarohamot érezte. Nem tudni, honnan szerezte ezt a betegséget, és alig két óra alatt kigyógyították. Kis híján lekaszaboltam őket — eszmélt rá hirtelen. Ha el nem takarodnak, bizony leszúrom őket. Eszébe jutott, hogy a minap fogadásból egyetlen csapással tetőtől talpig kettéhasított egy dupla szoani páncélba öltöztetett bábut, s erre végigfutott a hátán a hideg... Hát ilyen vagyok !... Elállatiasodtam .. Hirtelen érezte, hogy minden izma fáj, mint valami nehéz munka után. Semmi vész. Minden elmúlt. Pillanatnyi kitörés, és már minden elmúlt. Én mégiscsak ember vagyok, és minden állati nem idegen tőlem... Az elkerülhetetlenség érződött mindenben. Abban, hogy a rohamosztagosok, akik még a minap is gyáván a kaszárnyáikban lapultak, most csupasz fejszével sétálgatnak az utca kellős közepén, ahol azelőtt csak a nemes dónoknak volt szabad járniuk. Abban, hogy eltűntek a városból az utcai énekesek, regősök, táncosok, légtornászok. Abban, hogy a városi polgárok nem énekeltek többé politikai kup- lékat. Abban, hogy a „felháborodott nép” feldúlta és felperzselte a ritkaságokat áruló boltocskákat. Ezek voltak az egyedüliek a királyságban, ahol a Birodalom valamennyi nyelvén és a Szorosontúl őslakóinak régi, immár kihalt nyelvén írott könyveket és kéziratokat lehetett vásárolni vagy kölcsönözni. Abban, hogy az egyébként is megfélemlített, agyongyötört parasztok végképp a föld alá temetkeztek az Ózonfaluikban, Paradicsomi Sátraikban, és még a szükséges mezei munkákra sem merészeltek előbűjni földkunyhóikból. És végül abban, hogy Görbe Mérleg a városba költözött, ahol busás hasznot szimatolt ... Valahol a palota mélyén, a fényűző lakosztályokban, ahol a köszvényes király, aki húsz esztendeje nem látta a napot, mert a világon mindentől félt, gyengeelmé- jűen vihogva sorra írja alá a legbecsületesebb és legönzetlenebb embereket kínhalálra ítélő, szörnyűséges parancsokat, valahol ott érlelődött a borzalmas kelevény, és felfakadása előbb-utóbb várható volt._.. Rumata megcsúszott egy széttört dinnyén, és felemelte a fejét. A Roppant Hála utcán járt, a tekintélyes kereskedők, pénzváltók és ékszerészmesterek birodalmában. Kétoldalt ódon házak sorakoztak, boltokkal és terményüzletekkel, a járdák itt szélesek voltak, az úttest pedig gránitkockákkal kirakott. A felső emeleti ablakokban kövér arcok tünedeztek fel, izgatott kíváncsiság fagyott rájuk. Valahol elöl parancsoló- an kiáltoztak: „Oszoljatok!... Nosza, szaporán!...” A tömegben ilyen beszélgetés hallatszott: — Ók az okai minden rossznak, tőlük kell leginkább óvakodni. Külsőre csendesek, tiszteletre méltóak, ha rájuk nézel — szakasztott kereskedők, de a belsejükben keserű méreg!... — Hogy elintézték a szerencsétlen flótást... Én ugyan megszoktam egyet- mást, de hidd el, felkavarodott a gyomrom a látványtól... Megint összevertek valakit, gondolta Rumata. Legszívesebben más irányba fordult volna, hogy elkerülje azt a helyet, ahonnan a tömeg özönlött. De nem fordult el, csak végigsimított a haján, hogy egy lehulló tincs el ne takarja az aranyabroncson levő követ. Ez nem kő volt, hanem televíziós adókészülék objektívje, az abroncs pedig hordozható rádióadó. A Földön élő történészek mindent láttak és hallottak, amit a bolygó kilenc kontinensén működő kétszázötven felderítő látott és hallott. Ezért a felderítőknek az volt a kötelességük, hogy figyeljenek és füleljenek. Rumata szétvetette a két kardját, hogy minél több embert bökjön meg, egyenesen nekiment a járókelőknek az úttest közepén, s a szembejövők sietve félrehúzódtak. Négy tagbaszakadt legény ezüstös hordszéket vitt. A függönyök mögül hideg, szép arcocska nézett ki. Dona Oka- na volt, dón Reba jelenlegi kegyencnője. Amikor észrevette a lovagot, epedőn, jelentőségteljesen rámosolygott. Rumata lekapta a kalapját és meghajolt. Gondolkodás nélkül fel lehetett volna sorolni két tucat nemes dönt, aki, ha ilyen mosolyra méltatják, ezzel az örvendetes hírrel rohan feleségéhez és szeretőihez: „Most aztán mindenki vigyázzon magára, most mindenkit zsebre vágok, mindenkinek megfizetek!...” Az ilyen mosoly ritka és olykor felbecsülhetetlen értékű. A fegyverbolt elé ért, ahová nemrég benézett, hogy megérdeklődje a tőrök árát és verseket hallgasson, s újra megállt. Tehát rád került a sor, jóságos Gauk atya... (Folytatjuk) Bűm helyzet változatlan Nehéz istennek lenni
