Kelet-Magyarország, 1981. augusztus (41. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-11 / 187. szám
1981. augusztus 11. KELIT-MAGYARORSZAG 3 Tehetségek FIATAL MÉRNÖK ismerősöm elégedett. Az egyetemről kikerülve, évente léphetett elő'bbre a tervező vállalat ranglétráján. Először szerkesztő volt, majd tervező-szerkesztő, később tervező, a következő esztendőben pedig már irányító-tervező. Szép karrier. Nemcsak a tehetség kibontakoztatását teszi lehetővé egy ilyen előrehaladás, de anyagilag is kedvező, hiszen az első és a legutóbbi beosztása közötti fizetéskülönbség 3000 forint. A fiatal műszaki értelmiség érvényesülését azonban nem az ilyen példák jellemzik. Általában a kezdő tervező mérnökökre sokáig csupán rajzolói feladatokat bíznak. Az üzemekben sem jobb a helyzet. Okleveles mérnökök, gyakran az irodákban adminisztrálnak, a műhelycsarnokokban szerszám és anyag után futkosnak. Ugyanakkor speciális szakterületeken gyakran nagy szükség lenne rájuk, ehhez azonban — legalábbis kezdetben — nem elegendő az egyetemeken szerzett általános szakismeret. Több vizsgálat igazolja, hogy az átlagos képességű szakmunkás életpályája során többet keres, mint a diplomás mérnök, ezért aztán érthető, ha a kezdő műszaki értelmiségi nem valami optimista. Sokan közülük csalódva hagyják ott a pályát. Fizikai állományba mennek, olykor pedig egy éles kanyarral fordulnak a kecsegtetőbb lehetőségek felé. Belőlük lesznek a diplomás taxisok, önálló kisiparosok, kiskereskedők. Mindennek haszna is van, a kár azonban jóval nagyobb. Fölösleges is lenne indokolni, miért veszít a társadalom az effajta pályakorrekciók miatt. Az viszont alapos vizsgálatot kíván, hogy valójában mire és hogyan és hány embert kellene képezni egyetemeinken. Ugyanakkor meg kell változtatni a műszaki dolgozók bérezése közötti aránytalanságokat. E két program mielőbbi megvalósítása nemcsak a már végzett tehetségeket mentené meg a kallódás- tól, hanem azokat is, akik éppen az említett anomáliák miatt nem választják a műszaki értelmiségi pályát. Köztudott ugyanis, mennyire csökken az érettségizett fiatalok ez irányú érdeklődése, hogy a műszaki egyetemekre már-már lasszóval fogják a felvételizőket. A KISZ LEGUTÓBBI KONGRESSZUSÁNAK egyik küldötte szerint a fiatalok egyre gyakrabban vitatkoznak arról, érdemes-e egyáltalán diplomát szerezni? Borisz Pasztuhov, a Komszomol Központi Bizottságának első titkára a Magyar Rádiónak adott interjújában a közelmúltban ugyanerről a gondról beszélt. A jelenségnek itt is, ott is társadalmi összetevői vannak. Ebben persze nem lehet sóhaj tozással és széttárt karokkal beletörődni. Hogy az elkövetkező években, évtizedekben ne kallódjanak el a tehetségek, már a legkisebb gyerekek körében is vannak tennivalóink. Olyan légkört kell teremtenie a szülőnek, a családi környezetnek, amely a gyermek természetes megismerési vágyát erősíti, azt minél teljesebben kielégíti. Tehetségének megismerését, fejlesztését megkönnyíti. És mit tehet az általános iskolai pedagógus? Neki kell felismernie, kinek mihez van tehetsége. Ö az, aki nem intézheti el azzal a rosszul nevelt gyermeket, hogy „azt” csak a csavargás érdekli. Vagy a munkásszülők gyermekét, hogy majd jó lakatos lesz belőle. Olyan igazságos, természetes szelekcióra van szükség, amelyben nem a divat, a család hiúsága, vagy szokása, hanem kizárólag a tehetség, az alkalmasság, a szorgalom, a tudás megszerzése és hasznosítása iránti vágy irányítja az egyetemekre, a főiskolákra a fiatalokat. SZOKTUK MONDANI: az igazi tehetség minden körülmények között utat tör magának és érvényesül. Azt hiszem, ez csak az egészen ritka, a kivételes képessé- gűekre vonatkozik. A többség azonban egyszerűen „csak” tehetségesnek mondható, olyannak, aki a családban. az iskolában, a munkahelyen is segítségre, biztatásra és ösztönzésre szorul. Ellenkező esetben könnyen elkallódhat. Akár önhibájából, akár mások közönye, vagy hozzá nem értése miatt. R. I. A nyírcsaholyi termelőszövetkezetnek fő bevételi forrása az állattenyésztés, ezen belül is a tejtermelés. Az évenként növekvő tej mennyisége pedig pluszjövedelmet, prémiumot biztosít. A Vörös Csillag Termelőszövetkezetben azonban a férőhelyek száma véges, nem tudták az állatállományt elhelyezni a közös istállóiban. A jószágok szaporodása újabb "beruházást igényelt volna. Az ötlet bevált — Ez adta az ötletet, ne építsünk egyelőre istállókat, hanem a szövetkezet tagjainál, az amúgy is sok helyen üresen álló istállókban helyezzük el az állomány egy részét — kezdi a beszélgetést Gáspár Pál főállattenyésztő. — Több okból is jónak bizonyult ez az éca. Először is a termelőszövetkezetnél a bővítés nagyon sokba került volna, s ehelyett egy teljés tehenészeti telepet építünk a jövőben. A másik ok, amiért bevezettük ezt a módszert az az, hogy azoknak a tagoknak, akik a tehén tartását vállalják, naponta és darabonként Tinásfél óra munkaidőt számolunk el. Ez évente több mint ötven munkanapot jelent. Így hozzásegítjük tagjainkat a kötelező munkanapok teljesítéséhez. Nyírcsaholyban tavaly februárban adták ki az első tehenet. A sikert mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy már 38 tehenet helyeztek ki. — Elsődleges feltétel a jó környezet — folytatja a főállattenyésztő. — Mindenütt megnézzük az istállókat, megvizsgáljuk a körülményeket, hiszen 25—30 ezer forintos értékről van szó. A feltételek között szerepel az is, hogy a tag öt évre vállalja a tehéntartást, a tejet a termelőszövetkezeten keresztül értékesítse, s mivel vemhes állatokat adunk, így az első borjú is a szövetkezetét illeti. A következő borjak természetesen már a gazdáé. Másfél kaszáló — Mivel segíti a téesz a közös tehenét tartó gazdákat? — A szövetkezet természetesen biztosítja a legelőterületet — válaszol Gáspár Pál. — A kihelyezett tehenek után nem kell legelőbért fizetni, a kaszálót pedig részesben adjuk ki. Különben a takarmánytermő területet az állatok száma után osztjuk szét, s a háztáji tehénnel szemben előnyben részesítjük a termelőszövetkezet kihelyezett állatait. Ezek másfél részt kapnak a területből. A takarmányboltunkban megvásárolhatják a szükséges abrakot. képpen kedvező népgazdasági lag is, de nekünk sem közömbös a tejprémium növekedése. Közel másfél éve adták ki az első tehenet. Az év második felében még negyven-ötven tehén kihelyezését tervezik, s 1983-ra százhúszra növelik a végső számot. — Fejlesztjük a szövetkezetben is a tehenészetet, s a telep elkészülte után, 1985- ben már hatszázötven tehenünk lesz. Hiánycikk a tejeskanna Négy tehene volt Gergely Bélának, amikor még vállalt hozzá kettőt. — Ahol négy van, ott elfér hat is — így Gergely Béla. — Van még három borjam is, majd egy egész állatfarm. Őszintén megmondom, szeretem az állatokat, de az is hajtott, hogy két tehén után több mint száz munkanapot jóváírnak. Igaz, munka is van a jószágokkal, azonban a téesztől kaptam egy fejőgépet, egy óra alatt elvégzem reggel is, este is a fejést. A kettőnek a gondozása pedig nem igényel sokkal több munkát. A gazdasági udvaron, az épületeken meglátszik a gazda állatszeretete. Minden a helyén, s már készül a szénakazal is, hogy télen se legyen hiány a takarmányban. Drágább beszélgetések — Halló, ATI? — Nem, itt Laci. — Szeretnék jelentkezni tanfolyamra! — Nálam?! — Miért', nem Autóközlekedési Tanintézet?! — Nem az vagyok! — Nem nulla-három a maga vége?? — Nem, az én végem nulla-négy! — A fene vigye el! — Kösz ... o — Halló, Farkas elvtárs bent van? — Itt nincs bent. — Akkor kérem a helyettesét! — Itt az sincs bent! — Hát akkok ki van bent? — Én! — Miért, maga ki?! — Én én vagyok! Maga hívott, vagy nem?! — Ne gorombáskodjon velem, maga téves! — Téves a ... ! o — Halló, ügyvédi munka- közösség? — Nem, ez egy békés családi közösség. Volt! — Akkor adja meg a számukat! — Nem tudom, és ha még egyszer felhív, az ügyvédem számát adom meg! — Hülye! — Vagy te is!... o — Te vagy az, Feri? — Itt nem lakik Feri! — Akkor mellément. — Mellé bizony! — Legközelebb ne vegye fel! — Jó. Ha nem veszem fel, akkor én vagyok, ha felveszem, akkor a Feri. O — Drágám...?! — Disznó! — Bocsánat, akkor nem drágám! — Halló, Posta Díjelszámoló Hivatal? Kérem, vonják le a telefonszámlámból a mellébeszélést! — Sajnos, nem tehetjük. Ez a terhesgondozó. o — Halló, terhes vagyok! — Mitől? — A telefontól! — Akkor forduljon a No- bel-dijas bizottsághoz! — Miért, nem a távbeszélő üzem?! — Nem, ez a földrengésvizsgáló intézet! O — Halló, zárt intézet? Én egy telefonfülkében vagyok, és két forintért azzal szeretnék beszélni, akivel akarok! — Nagyon súlyos, de én a vízügy vagyok! O — Halló, tűzügy?! — Nem. — Lucifer kartással szeretnék beszélni! — Mondtam, ember, küzdj, és bízva telefonálj! Tormái László Az így bevezetett módszerrel jelentősen emelkedett a gazdaságunkban a tejtermelés mennyisége. Tavaly az előző évihez képest 31,7 százalékkal nőtt, ez év májusáig pedig 37 százalékkal. Ez minden— Tényleg, minden segítséget megad a szövetkezet, egy panaszunk sem lehet rá. Ellenben valami mégis hiányzik. Nem lehet kapni tejeskannát ... Sipos Béla-----------------------------1 Főszezonban M átészalkán a Szatmár Tourist 9 millió forintos forgalmat tervezett 1981-ben. A mindössze 4 éve dolgozó iroda forgalma évről évre nő. Érdemes idézni az iroda vezetőjének, Képes Gábornénak néhány mondatát: „Mátészalkát, pontosan Szatmárt- Bereget nagyon sok embernek fel kell fedeznie, hogy megszeresse, megértse. És biztos, hogy nemcsak mi, hanem sokan és sokat tettek ezért. Elértünk oda, hogy manapság már többen jönnének, mint ahány embert, csoportot fogadni tudunk ...” Kesergés? Dicsekvés? Mind a kettő, azaz a valós helyzet pontos térképe ez a néhány mondat. Sajnos valóban az a helyzet, hogy nyáron és a nyáron belül hétvégeken a Szatmár-szál- ló kevés, Mátészalkát és a környékét látogató csoportok is Nyíregyházán találnak csak szállást. Egy kemping, vagy legalább egy 30— 50 embert befogadni képes faház kellene. Az idegenforgalom régi igazsága: legjobb reklám a vendég. A szakember ugyanerről: „Mátészalka a tájegység természetes központja. Innen, akár kerékpáron is elérhetők a rangos műemlékeink. Más dolog, hogy a turizmus nemcsak a nagypénzű emberek öröme. Meg kellene fontolni, hogy nem kellene-e egy kerékpárkölcsönző a városban? Jönnek a diákok. Igaz, még csak nem is tudjuk, hogy a diákotthonok kihasználtsága milyen, mert nem hozzánk tartoznak, de az, hogy az a diák, aki most, lakjon bárhol, megismerkedik a Túr vidékével, eljut Tákosra, Csarodára, felfedezi Nyírbátort, barangolhat a Fel- ső-Tisza mentén, felnőttként is szívesen jönne el ide. Igazán jól akkor dolgoznánk, ha ezt a jövőt is szolgálni tudnánk. Az iroda a tervezett 9 milliós forgalmának a felét július végéig már teljesítették. Az „igazán jól dolgozni” a szakember álmodozása. Határt szabnak az anyagi lehetőségeink, és ez a határ szigorú. Köszönő levelezőlapok árulkodnak arról, hogy a vendégek keveset éreznek a szűkös lehetőségekből. Az irodavezető: „Természetesen utazásokat is szervezünk. Üzemeket, szocialista brigádokat keresünk meg, országjáró túrákat, de közeli kirándulásokat is szervezünk. Az lenne a jó, ha nem hinnénk, hogy csak nyáron, vagy kora ősszel érdemes felfedezni ezt a szép országot. M átészalkáról és környékéről évente ezer embernek, főként szocialista brigádnak, munkahelyi közösségeknek szerveznek csoportos utat. Ennek többségét nyáron. 800, ezer ember ez nem sok, ugyanis lehetnének többen, és lennének is, de a most bejelentett igényekkel már nem tudunk mit kezdeni. Olyankor aztán nekünk van lelkiismeret-furdalásunk...” Évente nyolcszáz, ezer csoporttal utazó turista lehet, hogy nem nagyon sok, de az iroda négy éve dolgozik. És az ezer ember jóval több, mint az ígéretes kezdet. Űtravaló a már tervezgethető folytatáshoz. (bartha) A Balkányi Állami Gazdaság nyírgelsei almatárolójának: a hűtő kompresszora. Képünkön Nagy Sándor ellenőrzi a gépterem berendezéseit. (Gaál Béla {elvétele) A Ganz Műszer Művek nyírbélteki gyárában gépesítették a huzaldarabolást. Kollár Sándor az ügyes géppel méretre vágja a huzalokat. (Elek Emil felvétele) Tagoknál a közös tekén Nyírcsaholyban hasznosítják az üres háztáji istállókat
