Kelet-Magyarország, 1981. augusztus (41. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-11 / 187. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. augusztus 11. GYÓGYSZERÉSZEK - VIDÉKEN Gyermekkorom falusi patikájában még az ajtó fölé szerelt harangocska jelezte, ha a ritka vendég érkezett. Apámat metszett üvegből, saját készítésű likőrrel kínálta a patikus, s a receptet firtató érdeklődésre sejtelmes mosollyal válaszolt. — Idd csak — mondta —, a te korodban csodát tesz. A kisvárdai Lenin téri gyógyszertárban szűnni nem akaró a forgalom. Az üzlet vezetője, Kovács Bertalan egyúttal járási főgyógyszerész is. A városban és hat községben 15 gyógyszerész és nyolc patika tartozik hozzá. Patikából még csak elég lenne, de szakember — lehetne több is. — A tizenötből heten vannak Kisvárdán, kettő jut Záhonyba és Dombrádra. Még négy-öt patikus elkelne a járásban. Lakás nélkül? Igaz, a hiány nem szorító, de hiány. S az ok kézenfekvő. Gyógyszerészt Budapesten és Szegeden képeznek csak, távol a megyétől, még távolabb Kisvárdától, így viszonylag kevesebben szánják rá magukat arra, hogy a két városban szerezzenek diplomát. Ami viszont nagyobb gond Kisvárdán, ahová pedig leginkább kellene a szaporulat, lakás nincs. — Vidékre, lakás nélkül gyógyszerész nem jön. Itt, a városban három szolgálati lakásunk van, mindhárom foglalt. És — bővíti a hiány okait a főgyógyszerész —, a pálya elnőiesedett, az egész járásban csak négy férfi gyógyszerész van. A gyermeknevelés évekre is visszafogja a nőket. Tegyük azonban hozzá, hogy a jövőt illetően örvendetes jelenség is mutatkozik. Még a legidősebb gyógyszerészek is innen vannak az ötvenen, a nyugdíjazások sokáig nem ritkítják a sorokat. A nyíregyházi Széchenyi úti gyógyszertár. (G. B. felv.) Csak akik vállalják Nincs még messze az idő, amikor gyógyszerésznek lenni — anyagi szempontból nézve — nem volt főnyeremény. Magyarán: rosszul fizették őket. — Az utóbbi időkben többször is emelték a fizetéseket — fejtegeti Kovács Bertalan —, habár az is tény, hogy sokat dolgoznak a gyógyszerészek, elég csak az ügyeletet említeni. Nem mondja: nagy a felelősség is. Mert nem csak gyári készítményekkel dolgoznak, a gyógyszerek egyötödét maguk készítik. Mutatja a laborációs naplót. Az év első felében mintegy kétezer medicinát készítettek maguk. — Sokrétű munka ez — szól búcsúzóul a főgyógyszerész —, csak olyan emberek kellenek, akik vállalják. Gere Sándor és felesége — aki szintén gyógyszerész — két éve van Záhonyban. Gá- vavencsellőn kezdett a frissen végzett Gere, beosztott gyógyszerészként. Csakhogy ott már egy újabb patikusra nem volt szükség, így amikor összeházasodtak, olyan helyet kerestek, ahol mind- kettejükre igényt tartanak, és lakást is kaphatnak. A fiatal gyógyszerész nyíregyházi, a felesége pedig Rét- közberencsről való. Szegeden végeztek, s végső soron hazajöttek, hiszen távolabbi álmaik is a megyéhez kötik őket. Éjjel és nappal — Miként él a vidéki gyógyszerész? A szolgálati lakás régi és nagy, két szoba és teljes komfort. Kettejük keresete kilenc és fél ezer forint. A forgalom nagy, ügyelet éjjel és minden második hét végén, s az ügyeleti díj, ha jól megszámláljuk, még az óránkénti öt forintot is nehezen éri el. — Az orvosoknak nemrég duplázták meg a készenléti díjat, s a gyógyszerészek is várták, de hiába. — Az orvosok sokszor kérik ki a véleményünket, meghallgatják javaslatainkat, vagyis egyenrangúak lehetünk a gyógyításban. Ez pedig — tudva, hogy nem mindenütt általános gyakorlat — több mint jó, talán nélkülözhetetlen is, hiszen nem a mi presztízsünkről, hanem szolgálatról, a betegekről van elsősorban szó. Munkánk változatossága is függ az orvosoktól, hiszen azon is múlik, mit rendelnek? Nálunk sok a ma- gisztrálás, helyben készített Nehéz pálya a gyógyszerész. Néha szinte már a jólét szimbólumává növi ki magát, hogy ki mit szed. A forgalom pedig nő, a záhonyi patika polcai már szűkek a szállítmányok befogadására. Valamikor, a nagy mezőgazdasági munkák idején, kevesen jöttek recepttel, recept nélküli kéréssel. — Ez már a múlt — mondja Gere Sándor. — Nincs különbség nyár és tél között. Az emberek ráérnek betegnek lenni. Speidl Zoltán Bikák A ugusztus elején élő állatokat szállító vagonok hagyták el az ország keleti határát. Az utolsó hivatalos ellenőrzések mindent „rendben” találtak, mégis mire megérkezett a szovjet átra- kőállomásra a szállítmány, harmincnégy hizott marha elhullott. A megállapodások értelmében a fogadó ország visszaküldi azt a vagont, amelyben döglött állatot talál. Ismerve a magyar mezőgazdaságot, az állategészségügyet és az exportkövetelményeket, bizton állíthatjuk: egészséges állatok kerültek az exportvagonokba. A hiba forrása nem is ebben keresendő. Hogy mégis bekövetkezett a baj, annak egy magyarázata lehet. Amikor az állatokat utaztatták, 35 fokos hőség köszöntött be. Az ország minden részéből — kivéve Sza- bolcs-Szatmár és Hajdú-Bihar megyéket — az élő állatokat a budapest-ferenc- városi pályaudvarra szállítják. Itt egy speciális brigád foglalkozik az állatok ellátásával, a bevagoníro- zással. Am mire a határra érnek a szarvasmarhák, jó esetben három, de inkább négy napot tartózkodnak úton. A vagonok forró katlanában a vízhiány hatványozottan jelentkezik. S mivel a technikai feltétel nem teszi lehetővé a kocsiban való itatást, egy-egy rakodó pályaudvaron kihajtják az állatokat, s úgy itatják. A legjobb esetben Nem célunk a bűnbak keresése, azt majd eldönti a vizsgálat: a vasútnak, az exportot bonyolító Terim- pexnek, vagy a húsiparnak kell vállalnia a felelősséget. Egy tény: valahol hiányozni fog annak a harmincnégy bikának az ára, amely megdöglött. A népgazdaságnál mindenképpen. S. B. Eltörött? Pótolja! .... ......— .....................................„ ...........—Hollóházi — ketrecben Az Amfora Üveg, Porcelán és Műanyag Nagykereskedelmi Vállalat nyíregyházi lerakata az egész országot behálózó egységek közül előkelői eredményeit nem csupán az áruforgalmi terve teljesítésével érte el, hanem legalább olyan fontossággal esett latba például a szállítási költségek csökkentése, a törési költségszint mérséklése, az áruforgási sebesség növekedése és még számos — a termelésre, gazdálkodásra kiható egyéb tényező is. E kereskedelmi egység Sza- bolcs-Szatmár és Hajdú-Bi- har megye üveg-, porcelán- és műanyagáru-igényeit elégíti ki. Legnagyobb gyártó partnereik a salgótarjáni, ajkai üveggyárak, valamint az alföldi, a hollóházi, illetve zsolnai porcelánüzemek. Csatlakoznak a sorhoz a kerámia és iparművészeti szövetkezetek is. Az Amfóra-Üvért az egyik legmodernebb technológiával működő üzletbázis. Raktáraik könnyen tisztíthatok, tágasak, világosak, fűthetők — a cikkek biztonságos körülmények között tárolhatók. Érdekessége, hogy itt nincsenek polcok, hanem az áruk úgynevezett ketrecekben vannak elhelyezve. A nehéz fizikai munkál; gépek segítségéKevés pechesebb tolvajt ismertek meg a Nyíregyházi Járásbíróságon, mint a 24 éves kállósemjéni Somodi Józsefet, aki bő egy hónap alatt kétszer bukott le úgy, hogy lopni egyik alkalommal sem sikerült. Először junius 16-án szabtak ki rá nyolc hónapot lopás kísérletéért, de mivel büntetlen előéletű volt, a büntetés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfügesztették. A részeges Somodi tehát szabadlábon maradt, s július 27-én ismét megpróbált Valamilyen értékhez jutni, hogy tovább ihasson. A lopás színhelyéül Nyíregyházán, a Toldi utca 16. számú ház pincéjét szemelte ki, úgy tervezte, hogy lop néhány üveget és visszaváltja. Talált egy biciklikormányt, s nekiesett az egyik pince ajtajának. Sikerült a drótfonatot megbontani, s bejutott T. Lászlóné pincéjébe. De alig látott hozzá az üvegek szatyorba rakásához, megérkezett a pince tulajdonosa. Amikor az asszony felfedezte, hogy idegen jár a pincéjében, ijedtében egy nagyot visított. A visítástól megijedt a tolvaj is, megpróbált menekülni, de az asszony és egy ismerőse útjában volt. Somodi nekiugrott az asz- szonynak és a pince falához dobta, majd az asszony ismerősére támadt, akit fejbe vágott, de mivel nem vesztette el eszméletét, dulakodás kezdődött. So- modiriak sikerült kiugrani a férfi kezéből, s elmenekült. A tulajdonos értesítette a rendőrséget, ki is ment a járőr a Toldi utcába, de a tolvajnak nyoma veszett. Rövid idővel később T. Lászlóné ismét lement a pincébe, s feltűnt neki, hogy a szomszéd pincéjében a lomok között mozog valami. Ekkor már nem visított, hanem újból értesítette a rendőrséget és Somodi József őrizetbe került. A Nyíregyházi Járásbíróság dr. Péli-Toóth Sándor tanácsa Somodi Józsefet egy rendbeli súlyos testi sértés, egy rendbeli könnyű, testi sértés és egy rendbeli lopás végtségének kísérlete miatt egy évi szabadságvesztésre ítélte, egy évre eltiltotta a közügyektől és elrendelte kényszergyógyítását. A bíróság elrendelte a júniusban kiszabott 8 hónap szabadságvesztés végrehajtását is. A két büntetést összbüntetés- be foglalták, igy Somodinak másfél évet kell börtönben letöltenie. Az ítélet jogerős. A tehetség eget kér, tartja a régi mondás, és többnyire ki is érdemli — ha valódi. A szerdai Fiatalok órájában bemutatott (Déri János és Pásztor Ferenc sikerült riportjai), illetve bemutatkozott önmagukat kereső, „későn érő”, egyébként rokonszenves ifjú emberek mindenfajta kötöttséget messze elkerülő életformaválasztásából azonban nem minden esetben derült ki a határozott céltudat. Az útkeresés, az önmegvalósítás igénye — különösen a fiatal generációnál — végül is természetes jelenség. Az érdekes műsorban látottak-hal- lottak viszont extremitások voltak. Mindenesetre kívánhatjuk, hogy az útkereső fiatalok célba jussanak, hogy a konvenciókkal bizonyos mértékben való szembehe- lyezkedésük, a „sorból való kilógásuk” ne váljék lötyö- géssé, ne legyen hiábavaló. A múlt heti egyetlen új magyar szórakoztató produkció a 19. századbeli Szigeti József színész-író Rang és mód c. színművéből (Lengyel Péter forgatókönyve alapján, Horváth Tibor rendezésében) készített tv-játék volt. Meg kell vallanom, hogy majdnem végigunatkoztam, olyannyira avíttnak tűnt a játék problematikája, ami koridézéshez, -festéshez is túlságosan könnyednek, sőt üresnek hatott. (Hiába a külsődleges eszközök, rekvi- zitumok korhű volta.) A „majdnem” megszorításra csupán azért merészkedtem, mert Szabó Gyula, Bánsági Ildikó, Mádi Szabó Gábor, Pásztor Erzsi és a többiek karakterteremtő színészi játéka némileg kárpótolt a cselekmény üresjárataiért. Hadd kockáztassam meg már az utolsó, 14. rész sugárzása előtt — hogy Rockenbauer Pál alaposan rácáfolt a pár évvel ezelőtti Afrika-filmje emlékezetem szerinti fiaskójára a Aíós- fél millió lépés Magyarországon c. kiváló ismeretterjesztő filmsorozatával. A „Végig az országos kék túra útvonalán” akár a komplex filmes ismeretterjesztés iskolapéldája is lehet: táj, természet, történelmi hagyományok és művészeti emlékek igazán vonzó együttes bemutatása. Mégis, én a kevesek által ismert, vagy ismeretlen hazai szépségekre, értékekre történő figyelem- felhívást, a megtekintésükre való kedvcsinálást tartom a sorozat legfőbb értékének. Hogy mi mindent nem ismerünk még szép hazánkból! — íme a cáfolhatatlan bizonyíték. A halál képmása című, vasárnap esti angol produkció „sima” tv-film megjelölése némileg félrevezető volt. Gyaníthattuk ugyan, hogy — ebben a műsoridőben! — valószínűleg krimit láthatunk, de nem lehettünk benne biztosak. Nos, a hasonlóság jól ismert motívumán alapuló bűnügyi történetet az alkotói némi lélektani mázzal vonták be, s még jellemábrázolásokkal is próbálkoztak, így aztán a cselekmény logikai hézagait (pl. az áldozat egykori szerelmesének, a megnyo- morodott autóversenyzőnek a hamis szerepvállalását) úgy ahogy ki tudták tölteni. Ezekkel együtt az átlagosnál valamivel jobb krimin szórakozhattunk. A korszak ismert kutatói, Illés László és József Farkas szerkesztésében folyó sorozat, a „Vár egy új világ ...” — Fejezetek a szocialista irodalom történetéből egyik legjelentősebb adása hangzott el szombat délelőtt a Kossuth-adón. Szerdahelyi István előadása Lukács György és a magyar kultúra címmel. Túl azon, hogy a sorozat eme részének is alapvető érdeme a frisseség, a legújabb tudományos kutatási eredmények (amelyek a szakirodalomban, szaksajtóban csak szétszórtan, s többször későbben jelennek meg) összefogott közreadása volt, Szerdahelyi gazdagon dokumentált előadásából azt emelném ki, hogy Lukács Györgynek a magyar kultúra egészére tett megtermékenyítő hatását mutatta ki meggyőzően. Lukács — pályája különböző szakaszainak sokszor ellentmondásos tévedéseivel együtt — századunk klasszikusa. Életműve az egyetemes és a magyar kultúra felbecsülhetetlen értéke. A jól felépített, világosan fogalmazott, közérthető előadásból bizonyára sokunkban egészült ki, vált korszerűbben értelmezhetővé a Lukács-kép. * Egy más jellegű portré — helyesebben önportré — is megemlítésre kívánkozik. Ez pedig Mensáros László szombat este elhangzott Privát színháztörténete volt. A Sipos Áron riporter, Hámori András rádióra alkalmazó és László György rendezésében közönség előtt felvett önvallomásos műsor már abban eltért a szokványostól, hogy fésületlenül kócos, kedves közvetlenséggel szólt a közönséghez. Ebben aztán nem voltak előre megfogalmazott rutinkérdések, s gondosan legömbölyített válaszok! Kiváló színművészünk el-elanekdo- tázva szelíd öniróniával vallott életéről és pályájáról. Bölcs derűje akkor váltott forró szenvedélyességbe, ha a színházról, színművészet- röl faggatták. Beszélt arról, hogy a színházi varázslat ma kevésbé ünnep, mint volt korábban (s ez korántsem polgári nosztalgia a színművészek sokfajta megbecsülése iránt az autogram- ostromtól a tapsban és az előadás utáni „kiskapus” szeretet megnyilvánulásokig), és kísért az elszürkü- lés veszélye. Mindkét oldalról. A hajszában sokszor fáradt művészek is hajlamosak lazítani, kevesebbet törődnek egymással („szeretet- és megértésnélküliség”), és a közönség sem adja meg (pl. öltözködésben is!) azt a tiszteletet a színháznak, a színházi estnek, ami pedig kijárna. Legyen a színházi varázslat a színésznek is és a közönségnek is ünnep mely hozzásegít önmagunk jobb megismeréséhez és nemesbítéséhez. Ügy hiszem, hogy Nyíregyháza új, állandó színházának megnyitása előtt ezek igencsak aktuális gondolatok voltak... Merkovszky Pál Örökös szolgálat QkÍpernyö|^ allUMMEIlETT vei száműzték. Az előre ösz- szerakott szállítmányokat saját teherautóikon juttatják, el a megrendelőknek. A szakboltok általában 4—5 naponként kapnak árut. A Nyíregyházától távoli boltokat az Amfora üzletkötője havonta egy alkalommal — előre kiértesített napon — felkeresi, s tájékoztatást ad az árukínálatról, s a rendelést is felveszi, továbbítja a központba. A számlázást, ügyintézést elektronikus adatfeldolgozással végzik. A hazai cikkek mellett nagy szerep jut a szovjet, - csehszlovák, NDK, bolgár, NSZK, angol, kínai porcelán, továbbá hőálló üveggyártmányoknak is. Üzletpolitikájukban alapvető az olcsó cikkek forgalmazása. Szembetűnő, hogy milyen nagy hangsúlyt helyeznek a háztartási munkát megkönnyítő eszközök népszerűsítésére. Az óvodáknak, bölcsődéknek alacsonyabb — nagykereskedelmi — áron adják el a termékeiket. Az elkelt árukból megállapítható: az utóbbi időben sokat változott az emberek étkezési, illetve lakáskultúrája. Ebben jelentősen közrejátszik az is, hogy új városok és városrészek nőttek, s nőnek a megyében. Rohamosan megnövekedett a lakásdíszítési kerámiatárgyak kereslete. Számos olyan készlet van már, amelyiknek ha valamelyik darabja eltörik, akkor az külön-külön pótolható. Ilyenek például a Varia elnevezésű étkező, mokkás, teás és süteményes készletek. Az Amfóra-Üvért rendszeresen szervez vevőankéttal egybekötött kiállításokat, ami egyaránt hasznos a gyártóknak és az értékesítő vállalatoknak is. A lakosságtól, boltoktól, vendéglátóipari vállalatoktól kapott információkat, véleményeket, javaslatokat rendszerezve, feldolgozva továbbítják a gyáraknak, hogy azok figyelembevételével szebb, az igényeknek jobban megfelelő termékek kerülhessenek forgalomba, (cs. gy.) KEBSE3 Egy év börtön két üres üvegért
