Kelet-Magyarország, 1981. augusztus (41. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-07 / 184. szám
1981. augusztus 7. KELIT-MAGYARORSZÄG 3 Magánkereskedők NYÍRBÁTOR, SZERSZÁMGÉPGYÁR Egy helyben topogüs HA GRAFIKONON KELLENE ÁBRÁZOLNI hogyan is változott Nyíregyházán a magánkereskedelem szerepe, csupa egyenes vonalat látnánk. A vonal a néhány évtizeddel ezelőtti helyzetből, a legmagasabb pontról indulna, aztán hirtelen meredeken lezuhanna a vonal egy mélypontra, hiszen az ötvenes évek elején — az állami és szövetkezeti kereskedelem megszervezésének idején — jószerint minden maszekbolt ajtajára lakat került, vagy •megváltozott a névtábla. A hatvanas évek elején újból elindult a vonal fölfelé, aztán vízszintesen haladt egészen az elmúlt évekig, s hogy most merre halad, az majd a jövő év elején, a számok ismeretében derül ki. Nyíregyházán tehát — mint az iménti kis helyzetkép is jelzi — hagyományai vannak a magánkereskedelemnek, s hogy az utóbbi években inkább az egy helyben topogás, mint a dinamikus fejlődés volt a jellemző, egy kicsit a szabályozottság, inkább a túlszabályozás számlájára írható. Pedig sem most, sem néhány évvel korábban már senki nem vitatta el a magánkereskedelem fontosságát, hézagpótló szerepét. Milyen szakmában dolgozik ma Nyíregyházán a 157 magánkereskedő? Legtöbben, harmincán a bazárt, a divatruházatot választották, s számuk 1976 óta változatlan, de 18 a zöldséggel-gyü- mölccsel kereskedők száma, tizenheten virágot, tizenöten dohányt, ugyanennyien használt cikket kínálnak, ám tejárusításra csak egy magán- kereskedő vállalkozott, egy- egy a pattogót, a bélyeget, a barkácseszközöket és kefét kínálók száma. reskedő, háztartási cikkeket forgalomba hozó kereskedő, de legalább így hiányzik az olcsó étkeztetést, a családias szórakozást biztosító vendéglátó, a vállalatnak, a szövetkezetnek esetleg konkurenciát jelentő maszek cukrászat is. Ám hiába a lehetőség, mindössze egy cukrászda és egy'szeszmentes büfé létesült, a vállalkozó kedvűeket továbbra is jobban vonzza a bazár. Az utóbbi öt esztendőben 57 magánkereskedői engedélyt adott ki a tanács, ám mindössze eggyel, 156-ról 157-re nőtt ennyi idő alatt a magánkereskedők száma, mert közben egy híján ugyanannyian adták vissza engedélyüket, vagy mentek nyugdíjba. így aztán nem csoda, hogy a közel hatvan üzletben — a többi magán- kereskedő vásározó, s nincs üzlethez kötve — a magán- kereskedők által bonyolított forgalom értéke 45—50 millió, ami a város áruforgalmának alig több, mint 1 százaléka. Hézagpótló, ellátást javító szerepet szántak a kereskedelmi vállalatok az év első felében annak a 13 boltnak és vendéglátóhelynek, amelyet szerződéses üzemeltetésre akartak átadni vállalkozó kedvő kereskedőknek. S mi lett a végeredmény? Már a pályázatok meghirdetését is vegyes hangulat kísérte: a gebines üzletvezetők a korábban kialakult, anyagi kockázat nélküli jövedelem- szerzési lehetőségüket féltették, a boltok működtetését pedig a sok előre csomagolt áru, a többségében fix ár gátolja, hiszen ezeken alig lehet valami hasznot megfogni. EZ VOLT AZ OKA, hogy a meghirdetett 13 hely közül talált gazdára, lesz továbbra is az érdeklődés, a második fél évre meghirdetésre váró 34 szórakozóhely sem Balogh József Sikerre számítanak az országos IG-szemlén Izgalommal készülnek az országos versenyre. Kettős az izgalom, hiszen a házigazda szerepét is betöltik: vendégszeretetből, „rendezésből” is vizsgázniuk kell. A Csepeli Szerszámgépgyár nyírbátori gyárának ifjúgárdistáiról van szó. Mint már megírtuk, ők nyerték a megyei versenyt, így az augusztus 14-én Sza- bolcs-Szatmárban kezdődő egyhetes országos Ifjú Gárda-szemlén képviselik megyénket. A nyírbátori szakasz harminc tagja a szó szoros értelmében megfeszített erővel készül a versenyre. Nem túlzás: szellemi és fizikai megterhelések egész sorát állják ki, hogy eredményesen szerepeljenek az ország legjobb ifjúgárdistái között. A felkészülésben serkenti őket, hogy a nyírbátori ifjúgárdisták már egy évtizede hagyományosan jól szerepelnek a megyei és az országos versenyeken. Serkenti, lelkesíti őket, hogy a munkahelyüktől és több szakembertől példás segítséget kapnak. Bégányi István szerszámkészítő lakatos, a szakasz parancsnoka: — A megyei verseny .megnyerése óta hetente gyakorolunk. Szakmai és igen hasznos segítséget kapunk egy határőr őrnagytól, a munkásőrség városi-járási parancsnokától, egy rendőr törzsőrmestertől és egy tűzoltó őrmester is segíti felkészülésünket. Mindnyájan magas követelményt állítanak elénk. A gyár munkásőrszakasza szinte napi kapcsolatot tart velünk mostanában. Itt említem, hogy magam is mun- kásőr-előképzős vagyok. Krekk Zoltán meós, sza- kaszparancsnok-helyettes: — Oláh Margit személyében egy lánytagja is van a szakasznak. A foglalkozásokon mindenki egyformán hajt, nagy a lelkesedés. Igen kemény fizikai igénybevételnek is alávetjük magunkat. Garda Árpád meós, ifjúgárdista így folytatja: A nagy különbségek oka nyilván a jövedelmezőségben csupán négy keresendő, de az engedélyek s ha ilyen kiadásánál nemcsak a magánkereskedő érdekeit, hanem egy-egy terület ellátási igényeit is figyelembe veszik, bolt és jár másképpen. MI KELLENE AKKOR a városnak ? Például faárukeregem, adj nekem MM tanácsot — kapott el a múltkor Jenő, gyerekkori cimborám —, el vagyok keseredve a srácom miatt. — Mit csinált? — kérdeztem ijedten. — Hiszen ha csinálna valamit — sóhajt Jenő —, de épp az, hogy nem csinál semmit. Ügy kezdi a napot, hogy beül a kocsiba, elterpeszkedik a hátsó ülésen, mint akit odakentek. Tizenhat éves nagy lakli, és olyan, mint a lekvár. Hiába beszélek, magyarázok neki, ö csak forgatja a szájában a rágógumit... — Apropó! Van még abból, amit velem hozattál Párizsból?. — Van, de most azt csámcsogja, amit a feleségem hozott Londonból. No, szóval csak rág, rág, és én beszélhetek, akár a falnak. Rendszerint még a zsebrádióját is odaszorítja a füléhez. — Még él a kis Phi- lipse? — Ugyan! Azóta már hoztam neki Münchenből egy valódi japán Toya-Moyát. — Tehát hallgatja a Toya-Moyát, miközben te prédikálsz neki? — Nem prédikálok, csak elmesélem neki, hogy én az ő korában esőben, szélben, hóban, sárban gyalog jártam az iskolába. — Pedig az jó félóra volt... A kölyök — Ha szedtük a lábunkat. — Hagyd, hogy a srác is szedje a lábát, nem ártana neki! — Mondd, öregem, te már nem emlékszel azokra a borzasztó szorongásaidra, hogy jaj, csak odaérjünk a csöngetésre? Ettől akarom én megkímélni a fiamat. — Lehet, hogy nálunk is vannak következményei, csak nem pesszük észre? — Nem, öregem, nálunk nincsenek következményei, mert minket más fából faragtak, de — sajnos — az én köly- köm egy lekvár. — Nem is sportol semmit? — Dehogynem. Vívni jár egy maszekhoz havi háromszázért. — Miért nem küldöd valamelyik egyesületbe? — Jókat kérdezel. Nincs tehetsége, meg nem is akar vívni, hiába hoztam neki Stockholmból kétszáz dollárért extra szerelést. Azt mondja, ő szívesebben focizna a haverjaival. — Emlékszel, milyen jókat feccöltünk mi a prérin? — Rongylasztival, mert nekünk csak arra telt. Ezt magyarázom én a drágalátos fiacskámnak, de ő ahelyett, hogy hálás lenne a svéd vívó- cuccért, gúnyosan azt mondja, hogy ő is szívesebben rúgná a lasztit... — Csak nem a Virágosnyeregben, ahol mi annak idején? — Mi azért jártunk oda, mert nem volt más, de nekem van egy egész tűrhető kis b ungallóm Balatonszuperen. — Az se rossz. Biztos van körülötte néhány négyszögöl, amelyet föl kell ásni, meg kell kapálni. %'■ — Hát igen! Kétszáz forint napszámért csinálják. — Hagyd, hogy a srác csinálja! — Az ő két bal kezével? Még mit nem! — Ügy értsem, hogy lemegy veletek, és ... — És egész nap hallgatja azt az átkozott magnót. Mire hazajövünk, zúg a fejem, mert a könyökömön jön már ki az a tíz tekercs. — Szegény barátom! Majd gondolkodom, mit tehetnék? — Megmondom. Említetted, hogy a nyáron mész Nyugatra. Hozzál két-három új tekercset! Sólyom László Megyénket képviselik Majd a tájoló „megmondja” ... — A szakasz tevékenysége és főleg a mostani felkészülés fegyelemre nevel minket. Egy másik haszna az IG- nek, hogy összefogja a fiatalokat és oldott programot is ad. Egy-egy foglalkozás után néha diszkót rendezünk, kipihenjük magunkat. Lesz utánpótlásunk. Ezt abból gondolom, hogy KRESZ-elő- adást tartottam úttörőknek és nagy volt az érdeklődésük. Megyesi Ilona, a gyár KISZ-titkára. Elégedetten, de nem elbizakodottan szól a felkészülésről. Mutatja, hogy a fiúk ötletes emblémát és egy tablót készítettek az országos versenyre. Erre azért volt szükség, mert a csapatoknak a körletét is értékelik majd. A tabló egyik fele egyébként a gyárat, másik fele Nyírbátort és megyénk néhány jellegzetességét mutatja be. A nyírbátoriak körletének szépítéséhez' a helyi ruhaipari szövetkezet dolgozói is hozzájárulnak társadalmi munkában. Gotlieb Ferenc tmk-raktá- ros, ifjúgárdista: — Aktív segítséget adunk a rendőrség munkájához. Segítjük a városi-járási sportnapok megrendezését. Igaz, ezeken a sportnapokon mindig a legjobbak közt szerepelünk, talán azért, mert jó a fizikai állóképességünk. Ennek az országos versenyen is hasznát vesszük. Nyírbátorban már kialakult, lelkes szurkolótáborunk van. Elkísérnek bennünket az orszá„Hány kört lőttél?” gos versenyre is. Számítunk rájuk, de a megye szurkolóira is... N. L. Hetvenpontos föld Új értékelési rendszer az aranykorona helyett A földértékelést jelölő aranykorona helyetti új minősítési rendszerről a megyei földhivatalban Oroszvári István oszflnyvezetőtől kértünk tájékoztatást. — Az aranykorona sok esetben már hozzávetőlegesen nem fejezte ki a föld reális értékét. Emellett tekintve, hogy hozadéki rendszeren alapult, mindjobban gátjává vált a korszerű jövedelemszabályozásnak és a szükséges tervezésének. Ezzel szemben, az új pontrendszerű földérték a talaj természetes termőképességét veszi figyelembe és lehetőséget ad fejlesztési célok megvalósítására. — Az új földértékelési munkálatok idén májusban kezdődtek megyénkben. Az 1-től 100 pontig terjedő minősítő módszer alkalmas a különböző minőségű talajok reális besorolására. Idén a munkát Tiszalök, valamint Nagykálló és Nyírbátor környékén végezzük. A két körzet 20 községének határában ebben az évben befejezzük, a másik 20 község térségét illetően a helyszíni és a laboratóriumi vizsgálatok történnek meg. 4.» — Jók a kezdeti tapasztalatok. Ahol eddig végeztünk, mint többek közt Encsencs, Nyírlugos, Tiszaeszlár, Tisza- dob határában, mind a nagyüzemi gazdaságok, mind a hivatal szakemberei úgy ítélik meg, hogy az új módszer alkalmas a különböző minőségű talajok reális besorolására. Most igazolódik pontosabban az is, mennyire változatos a szabolcs-szatmári földminőség. Az eddigi munka során akadt terület, amely a 70 pontértéket is eléri, más hely pedig alig igazol tíz pontszámot. E jelenségek arra ösztönöznek, hogy a nagyüzemi gazdaságok mielőbb használják ki az alkalmat esetleges művelési ágváltozások rendezésére. Az új földértékelési munkálatokat a megyében, a földhivatal 1985. év végére fejezi be. (ab) Öregek tanácsa O rszágos visszhangot keltett nemrég a televízió tanyasi öregeket bemutató filmsorozata. Megfáradt, öregségükre magukra maradt emberekről szólt a film. A riportalanyokat Bács-Kiskunban keresték meg az újságírók, de ugyanúgy mehettek volna Szolnok, Csong- rád vagy Szabolcs megyébe is, azonban tőlünk sem távoztak volna üres kézzel. Hányszor hallunk környezetünkben is olyanokról, akiknek negy- ven-ötven dolgos esztendő után keserű a nyugdíjasok kenyere. Nem az anyagi megbecsülést hiányolják, sokkal inkább az emberi szót, a melegséget. Az is érthető, hogy szeretnék átadni életük tapasztalatát az utánuk jövőknek, segítő szándékukra azonban igen sokszor legyintés a válasz. Ezért is örül az ember, mikor hallja, milyen eredményesen dolgozik évek óta a milo- tai termelőszövetkezetben az öregek tanácsa, vagy ahogy most nevezik, az idős emberek munkahelyi közössége. A tizenegy tagú tanács képviselői rendszeresen részt vesznek a szövetkezet küldöttgyűlésein, munkahelyi tanácskozásain, s okos észrevételeikkel, tanácsaikkal számtalanszor bizonyították már, jó az öreg a háznál. A tizenegy nyugdíjas — több mint száz társuk képviseletében — egymás között felosztották a különböző ágazatokat, mindenki figyelemmel kíséri a maga területét, s nem kell biztatni őket: ha rendellenességet tapasztalnak, vagy jobb ötletük támad, azonnal szólnak. S a faluban még azon sem lepődnek meg, hogy sokszor a fiataloknál is szenvedélyesebben kritizálnak, keresik a közös boldogulásának gyorsabb útját. A hetven-hetvenöt éves öregek azonban ha kell tesznek is. Szó sincs arról, hogy bort isznak, s vizet prédikálnak: tavaly őszszel is vállvetve a szövetkezet legfiatalabb tagjaival törték a tengerit, mert géppel nem lehetett megközelíteni a határt, de a termést meg kellett menteni. Szívesen, önként jelentkeztek a húszévest is próbára tevő munkára, mert érezték, szükség van rájuk. S ez — mint a mi- lotaiak példája igazolja. — még a pénznél is sokkal többet jelent. B. G. Olvasónk írja Cégénydányád — Gyügye — Szamosújlak községnek egy gázcseretelepe van. Gyügye község székhellyel. Igen sokba került a felépítése, de a lakosság szívesen adta a 100 forint hozzájárulást és a sok-sok társadalmi munkát. Gáz pedig hol van, hol nincs. 1981. július 3-án esedékes gázt nem hozták, július 7-én 150 darab helyett 56 darabot hoztak és sajnos üres palackokkal térhettünk haza. A telepvezető nem tud felvilágosítást adni. Kérdezzük: ki az illetékes gázügyben? Karácsonyi László Gyügye, Fő u. 124.
