Kelet-Magyarország, 1981. augusztus (41. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-05 / 182. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. augusztus 5. Légisztrájk az USfl-ban Kommentár Eskütétel Teheránban M ohammad Ali Radzsai, az Iráni Iszlám Köztár­saság új elnöke a par­lament előtt letette a hivata­li esküt. Ezzel új szakasz kezdődhet a zaklatott sorsú ország Delpolitikai életében. Az új államfő szavai szerint „megválasztásával megszűnt­nek nyilvánítható a hatalmi harc”. Csak a jövő — méghozzá nem is biztos, hogy a közel­jövő — döntheti el, állja-e majd ez a kijelentés az idő próbáját. Iránban már hosz- szabb ideje Baniszadr, illetve Behesti és Radzsai személye körül kristályosodott ki a két legjelentősebb szemben álló tábor. Behesti halálával és Radzsai beiktatásával — leg­alábbis pillanatnyilag — min­den arra utal, hogy az or­szágban megszűnt a „kettős hatalom” sajátos állapota és most már minden kulcspozí­ciót az úgynevezett iszlám fundamentalisták foglalnak el. A lehetőség a korábbinál egységesebb vezetésre meg­van, de mint általában az életben, a politikában is más kérdés, hogyan használják ki a lehetőséget. Ráadásul nem szabad elfelejteni, hogy az Irakkal vívott háború jelen­leg ugyan stagnál, de nem ért véget, így a hadsereg maga­tartása továbbra is komoly bizonytalansági tényező. Úgy tűnik, az exállamfő távozásával megmentette sze­mélyes biztonságát, de veze­tő nélkül hagyta a köré se­reglett politikai erőket. Irán­ban ugyan folytatódnak a robbantásos merényletek, ezek azonban semmiképpen nem jelentik azt, hogy a győztes fundamentalistáknak komoly ellenállással kellene szembenézniök. A világ óvatos várakozás­sal tekint Teherán felé; ezt tükrözik például a Bani- szadrnak menedéket adó Franciaország hivatalos lépé­sei : Mitterrand táviratban köszöntötte megválasztása al­kalmából Radzsait, enge­délyt adott három, már ko­rábban megrendelt járőrhajó leszállítására és korlátozta Baniszadr érintkezését a saj­tóval. H. E. Arkagyíj Sztrugackij Borisz Sztrugackij: Nehéz istennek lenni Don Kondor figyelmesen ránézett. — Nem tetszel nekem, An­ton — mondta oroszul. — Nekem sem tetszik sok minden, Alekszandr Vaszil- jevics — felelte Rumata. — Nem tetszik, hogy a problé­ma puszta felvetése által megkötöttük kezünket-lábun- kat. Nem tetszik, hogy a Vér- telen Ráhatás Problémájának nevezik. Mert az én körülmé­nyeim között ez tudományo­san megalapozott tétlenség ... Ismerem valamennyi ellenve­tését! És ismerem az elméle­tet. Itt azonban nincs semmi­lyen elmélet, itt jellegzetesen fasiszta gyakorlat van, itt minden percben vadállatok embereket ölnek! — Anton — szólt dón Kon­dor —, ne heveskedjél. Elhi­szem, hogy az arkanari he'y­„Nem akarjuk megsérteni a törvényt, de folytatjuk a sztrájkot, mert rendeznünk kell nézeteltéréseinket a kor­mánnyal” — jelentette ki kedden Robert Poll, az ame­rikai légiforgalom-irányítók szakszervezetének vezetője. A szakszervezet teljesítetlen bérkövetelései miatt indított sztrájk hétfőn megbénította az amerikai légiforgalom 40 százalékát. Drew Lewis közlekedési mi­niszter kedden megismételte Reagan elnök ultimátumát: mindazokat a forgalomirá­nyítókat elbocsátják, akik szerdán 11 óráig nem jelen­nek meg munkahelyükön. A megüresedő helyeket egyelőre csak túlórázással és a had­zet kivételes, de meggyőződé­sem, hogy egyetlen konstruk­tív javaslatod sincs. — Igen — ismerte el Ru­mata —, konstruktív javas­latom nincs. De nagyon ne­héz féken tartanom magam. — Anton — mondta dón Kondor. — Mi kétszázötve­nen vagyunk itt, az egész bolygón. Mindenki féken tart­ja magát, és ez mindenkinek nagyon nehezére esik. A leg­tapasztaltabbak már huszon­két éve élnek itt. Kereken megtiltották nekik, hogy bármit is tegyenek. Még ah­hoz sem volna joguk, hogy megmentsék Budahot. Még akkor sem, ha a szemük lá- tára tipornák össze. — Ne beszéljen úgy velem, mint egy gyerekkel — mond­ta Rumata. — Maga olyan türelmetlen, mint egy gyerek — magyá- rázta dón Kondor. — Holott nagyon türelmesnek kell len­ni. Rumata búsan elmosolyo­dott. — Amíg mi várakozunk — felelte —, készülődünk meg célozgatunk, ezek a vadálla­tok minden percben embere­ket ölnek. — Anton — mondta Kon­dor —, a világmindenségben sok ezer bolygó van, ahová még nem jutottunk el, és ahol a történelem megy a maga útján. — De ide már eljutottunk! — Igen, eljutottunk. De azért, hogy segítsünk ennek az emberiségnek. Ha gyenge vagy. menj el. Térj haza. sereg segítségével tudják be­tölteni, de Lewis szerint „ki­lencezer ember áll készenlét­ben, hogy kitanulja ezt a jól fizetett szakmát”. A kormány — mint a fen­tiekből kitűnik — el van szánva arra, hogy kenyértö­résre viszi a dolgot és min­denáron példát statuál. A hatóságok rendkívül eré­lyes fellépése következtében — az elbocsátás mellett a sztrájkotokat letartóztatás és pénzbüntetés is fenyegeti — a sztrájkban részt vevő for­galomirányítók száma óráról órára csökken. . Kedden az amerikai belső légijáratok mintegy 70—75 százalékát tudták elindítani. Rumata hallgatott. Don Kondor végigsétált az asztal mellett, és búsan bólogatott. — Mindent értek —mond­ta. — Hiszen mindezt átél­tem. Volt idő, amikor a tehe­tetlenség és a tulajdon aljas­ságom érzése látszott szá­momra a legszörnyűbbnek. Egyesek, a gyengébbek, bele­őrültek, őket visszaküldték a Földre, és most gyógyítják. Tizenöt évre volt szükségem, hogy megértsem, mi a leg­szörnyűbb. Az emberi arcula­tot elveszíteni szörnyű, An­ton. Bemocskolni a lelket, el­keseredni. Mi itt istenek va­gyunk, Anton, és okosabbak­nak kell lennünk a legendák isteneinél, akiket az itteni nép valahogy a saját képére és hasonlatosságára alkot. Én tizenöt éve vagyok itt. Én már nem is álmodom a Föld­ről. Egyszer, az irataim kö­zött kutatva, rábukkantam egy nő fényképére, és sokáig nem tudtam rájönni, hogy kicsoda. Néha ijedten eszmé­lek rá, hogy én már régóta nem az Intézet munkatársa vagyok, hanem az Intézet múzeumának kiállítási tár­gya. Hát ez a legszörnyűbb: beleélni magunkat a szere­pünkbe. Mindegyikünkben a nemes söpredék küzd a kom- münárral. A Föld innen ezer évre és ezer parszekre esik. Komünárok maradunk. Ő nem érti meg. De hogyan is érthetné? Szerencséje volt, ő nem tudja, mi a szürke terror, kicsoda dón Reba. Mindaz, aminek a bolygón végzett tizenöt éves munkája Várakozó utasok tömege a Los Angeles-i nemzetközi pülőtéren. (Kelet-Magyarország telefotó) re­Tárgyalásokat kezdenek a gambiai felkelők A gambiai felkelők — aki­ket nyugati hírügynökségi je­lentések szerint Kukli Samba Sanyang, az 1980-ban betil­tott Gambiai Forradalmi Szo­cialista Párt egyik fiatal ve­zetője irányít — továbbra is kitartanak a fővárostól 10 ki­lométerre nyugatra fekvő egyik település laktanyáiban. A szenegáli csapatok és a gambiai kormányhű erők kö­rülzárták a települést. A lázadók keddre virradó­ra szabadon engedtek két sze­mélyt, közöttük egy szenegáli diplomatát, s katonai forrá­sok szerint jelenleg még mintegy harminc embert tar­tanak fogságukban. A szene­gáli rádió értesülése szerint a lázadók főhadiszállása bele­egyezett abba, hogy tárgya­lásokat kezd a gambiai kor­mány képviselőivel. (Folytatás az 1. oldalról) hogy Lengyelország bizton­sága, területi épsége, sőt ál­lami léte a földrészen kiala­kult erőegyensúly által felté­telezett. Másrészt, Lengyelor­szág lényeges alkotórészét je­lenti ennek az egyensúlynak mint a szocialista országok védelmi koalíciójának fontos tagja. E koalícióban való részvételét ily módon nem­csak a szocialista szolidaritás parancsa diktálja, hanem azok a legfontosabb nemzeti érdekek is, amelyeknek biz­tosítása Lengyelország állami létének elengedhetetlen felté­telét jelenti. JAKUTFÖLD! JEGYZETEK (2.) Fekete arany, zöld arany A Lénának messze földön híres, szép szakaszai, érde­kes látnivalói vannak. A leg­ismertebbek a „lénai oszlo­pok”. A Jakutszk előtti sza­kaszon több tucat kilométe­ren keresztül a szél s a víz közös munkájával formált hatalmas sziklák állnak őrt a folyóparton. Egyikük kö­zépkori várra, a másik sza­kállas férfifejre emlékeztet — a mellettük elhajózónak órákig tartó élvezetet, életre szóló élményt jelentenek. A Léna egyelőre mégsem turistavidék — közlekedési, szállítási szerepét semmi sem múlja felül. Összeköti a hárommillió négyzetkilomé­teres Jakutföld különböző gazdasági körzeteit. Jakutia jövőjét pedig alighanem épp a közlekedés problémája ha­tározza meg. A köztársaság természeti kincseinek gaz­dagsága ugyanis lenyűgöző, még a geológusok is csak becsülni tudják a legértéke­sebb ásványi anyagok, a szén, a vasérc, az olaj, az arany, a gyémánt feltáratlan készleteinek nagyságát. Ám a megfelelő szállítási háló­zat megteremtéséig a kiak­názással várni kell. Másfél órás repülés után apró tisztáson szállunk le. Csak a fúrótorony magas acélváza emelkedik a fák koronája fölé, mellette né­hány fabarakk szolgál szál­lásul, étkezőül, pihenőhelyül a munkásoknak. A vállalat alatt tanúja volt, így vagy amúgy beleillek a báziselmé­letbe. S amikor én a fasiz­musról, a szürke rohamoszta- gosokról beszélek neki, ő ezt érzelmi kitörésnek tekinti: „Ne tréfáljon a terminológiá­val, Anton! A terminológiai zűrzavar veszélyes következ­ményekkel jár.” Sehogyan sem tudja megérteni, hogy a középkori brutalitás normális színvonala — Arkanar boldog tegnapja. Don Reba az ő szá­mára holmi Richelieu, okos és előrelátó politikus, aki az abszolutizmust védelmezi a feudális betyársággal szem­ben. Az egész bolygón egye­dül én látom az országra rá­kúszó szörnyűséges árnyat, de éppen én nem tudom meg­érteni, kinek az árnyéka ez, és miért... — Hogy van a tiszteletre méltó Szinda? — kérdezte. Don Kondor már nem né­zett a veséjébe. — Köszönöm jól — dör- mögte. Azután így szólt: — Végtére is meg kell ér­teni, hogy sem te, sem én, egyikünk sem láthatja meg munkájának reálisan érzékel­hető gyümölcseit. Mi nem fi­zikusok vagyunk, hanem tör­ténészek. Számunkra az idő­egység nem a másodperc, ha­nem az évszázad, mi csupán előkészítjük a talajt a vetés­hez. Egyébként a Földről jön­nek néha holmi... rajongók, hogy az ördög vinné őket... Kurta lélegzetű vágtázok ... (Folytatjuk) A hatalmas szálfakötegeket a folyópartig viszi a szállító- kocsi. főgeológusa szegődik mel­lénk kísérőnek. — Az első olajkutató ex­pedíciók a harmincas évek­ben kezdtek működni. A tu­dósok Nyugat-Jakutiát tart­ják a legígéretesebb terület­nek: fantasztikus, 800 milli­árd köbméteres olaj-, 13 tril­lió köbméteres földgázkészle­Egy marék gyémánt. (Fotó: MTI — Bara István) tét jósolnak. A „fekete arany” felszínre hozatala persze se nem könnyű, se nem olcsó. Feldolgozás egye­lőre nem is folyik Jakutföl- dön. A próbafúrások körül­ményeit pedig láthatják: minden anyagot, berendezést légi úton kell idehozatni, s a munka a legkeményebb fagy­ban is folyik. A majdani ki­termelés legalább ilyen gond, hiszen előtte biztosítani kell az olaj, a gáz elvezetését. A köztársaság egy másik kincsének, a fának a szállí­tása szerencsére megoldott. Természetesen, a Léna segít: a hatalmas szálfákat hü­velykujjnyi vastag dróthuza­lokkal kötözik körbe, e tizen­öt köbméteres „kötegekből” pedig terjedelmes tutajrend­szert állítanak össze. A fa­vontató uszályok sűrűn kö­vetik egymást a folyón. Hosszú út vár rájuk: a 7—8 főnyi legénység körülbelül három hét alatt ér a torko­latig. Innen, Tyikszi kikötő­jéből viszik tovább a fatör­zseket — Japánba például minden évben tekintélyes mennyiséget exportálnak. A faanyag, a „zöld arany” kitermelése viszont — így nevezik az értékes nyers­anyagot — épp olyan fáradt­ságos, mint a kőolajé. Meg­nehezíti a munkát az utak hiánya, a nyáron sokszor foj­tó meleg, a szúnyogok táma­dó hada. Erről magunk is meggyőződhettünk, amikor meglátogattuk a vityimi fa- feldolgozó állami gazdaságot. — Innen tank erősségű karmos markolók vonszolják ki a törzseket — magyaráz­ták. — Gazdaságunk évente 300 ezer köbméter fát termel ki, ennek 60 százaléka vörös, 30 százaléka pedig erdei fe­nyő. Szerencsére az utántele- pítéssel nincs gondunk: mi­re eljutunk körzetünk hatá­ráig, lehet élőiről kezdeni, ahol már újranőtt az erdő. Ezt sem sok országban mondhatják el — gondoltam. Jakutiában rengeteg az erdő, alacsony viszont a mezőgaz­dasági művelés alá vont föl­dek aránya, nem éri el az összterület egy százalékát sem. (Következik: 3. Háztáji a gyárudvaron) Szegő Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents