Kelet-Magyarország, 1981. augusztus (41. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-05 / 182. szám
1981. augusztus 5. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Kell-e agitálni? Hétezer női kabátot gyártanak NDK-megrendelésre a Nyírbátori Ruházati Szövetkezet kismamaszalagján. (Császár Cs. felv.) ARATÁS UTÁNI SZEMLE ARRÓL TANÁCSKOZOTT a pártcsoport, miként teljesítik tagjai kommunista kötelezettségeiket. Egy véleményen voltak mindaddig, amíg az egyik fiatalabb párttag értékeléséhez nem értek. Sok jó hangzott el róla: szorgalmasan dolgozik, a munkahelyi közösségbe jól beilleszkedik, társadalmi megbízatásának is eleget tesz. Ám ekkor valaki közbevetette: „Azért én mégsem mondanám, hogy minden kötele- zetsségét teljesíti. Hiányolom, hogy politikai kérdésekben sohasem hallani a hangját, nem agitál”. Az utolsó két szó hallatán többen felkapták a fejüket. „Már miért kellene agitálnia? — jegyezte meg valaki meglepődve. — Hiszen ma már nem olyan időket élünk...” S ettől kezdve a megbeszélés jó időre elkanyarodott korábban kiszabott medrétől. Élénk vita indult, melynek tengelyében az állt: vajon szükség van-e manapság az agitációra, el kell-e ezt várni a párttagoktól, avagy sem? Aligha állíthatnánk, hogy csupán az említett pártcsoportban léteznek ezzel kapcsolatos ellentétes felfogások. Elvileg persze nem szokás vitatni az agitáció létjogosultságát, hiszen a különböző szintű pártszerveknél, vezetőségekben többnyire léteznek az agitációval foglalkozó reszortfelelősök, titkárok, részlegek. De még az éves munkát átfogóan értékelő beszámoló taggyűléseken is többnyire mellőzik a szóbeli agitáció érdemi elemzését. Holott a személyes agitáció — természetesen — a legkevésbé sem avult el. Ma is éppoly szükséges, elengedhetetlen eleme a pártmunkának, mint bármely korábbi időszakban. A KÉRDÉS UGYANIS az, mit értünk az agitáció fogalmán. Hadd idézzük fel ezzel kapcsolatban egy kissé régebbi esetet. Az egyik vállalati pártszervezet szokatlan módszert választott az agitáció hatékonyságának felmérésére: a pártonkívüli- ek véleményét tudakolta meg erről. Hamarosan tapasztalniuk kellett, hogy ha azt kérdezték, agitálnak-e az ö környezetükben a párttagok, a túlnyomó többség tagadó választ adott, sőt némiképpen indignálódva tették hozzá: ugyan már miért is kellene itt agitálni?! De ha a kérdés úgy fogalmazódott, hogy beszélgetnek-e velük a párttagok politikai problémákról és elmondják- e azokban a véleményüket, a nagy többség igennel felelt, példákat is említve, kikkel milyen témákban folyt eszmecsere. Márpedig az agitációnak éppen ez a lényege. Mint ahogy a XI. pártkongresz- szus határozata is megfogalmazta még annak idején: ennek a tevékenységnek, vagyis a politika képviseletének és terjesztésének „leghatásosabb módja az aktív véleménycsere a pártonkí- vüliekkel; ez lehetőséget nyújt a különböző nézetek szembesítésére, tisztázására, a marxista—leninista álláspont meggyőző kifejtésére”. Ez a tömör összefoglalás ma is érvényes. Azért indokolt ezt hangsúlyozni, mert az agitációtól való húzódozás mögött nemegyszer az „agitálás” régimódi és elavult értelmezése húzódik meg. Az olyan gyakorlat ugyanis tényleg helytelen és káros lenne, hogy a kommunisták beszélnek, magyaráznak, a pártonkívüliek pedig hallgatják őket. A párt és a tömegek kapcsolatáról vallott felfogásunktól ez valóban mélységesen idegen. De az agitációt nem is szabad ily módon felfogni. Hiszen a munkatársi, baráti, rokoni körben természetszerűen merülnek fel politikai kérdések, hangzanak el a nemzetközi, az országos vagy. a helyi politikai eseményekkel kapcsolatos vélekedések. A kommunisták általában az ilyen eszmecseréken elmondják a párt álláspontját kifejező véleményüket, érveiket is. Agitációs „munkájuk” tehát a mindennapi politizálás természetes része. ÉPPEN EBBŐL ADÓDÓAN az agitáció nem időszakos kampányfeladat, amelyre egy-egy jelentősebb politikai esemény alkalmából van csupán szükség. Nyilvánvaló, hogy az ilyen események felfokozzák a politikai érdeklődést, a polémia elevenebbé válik, s így a kommunisták állásfoglalása, véleménynyilvánítása is gyakoribb és erőteljesebb. Ám a politika a „csendesebb” periódusokban sem szorul ki a közérdeklődésből, már csak azért sem, mert a jelen körülmények között az ilyen „csendesség” csupán viszonylagos. Mindig adott tehát az agitációra a lehetőség. De fennáll szükségessége is, mivel a párt politikájának, határozatainak, törekvéseinek megismertetése, megmagyarázása, elfogadtatása állandó, sohasem szűnő feladat. Czine Ferenccel, a pátrohai Zöld Mező Termelőszövetkezet elnökével, mielőtt a soron következő tennivalókról beszélgetnék, az aratás gyorsmérlegét vonjuk meg. — 850 hektár búzát arattunk — mondja a szövetkezet első számú vezetője — és csak 30 mázsán felüli lesz az átlag. Az utóbbi években 40 mázsán alul soha sem volt a búzánk, most mégis azt mondom, jó ez. Azok után, ahogyan vetettünk, jobbat remélni sem mertünk. A piac szeszélye Pátroha, de tegyük hozzá az egész Rétköz tavaly valóban nagyon megszenvedte az időjárást. Két esztendőre is elegendő csapadék hullott, vízben úszott, sárban állt minden. Egy gramm őszi szántást nem tudtak végezni! Vérmes reményük tehát nemigen lehetett. — Aránylag szép a határ, ötszáz hektár a másodvetés, olajosretek, az eleje már kikelt. A tarlószántás folyamatos. Ezzel nincs gondunk. A burgonya miatt fáj egy kicsit a fejünk. 470 hektár a terület, már szednénk, de nem kell. Nincs igény rá. Ilyen a piac szeszélye. Eddig például sárga húsú krumpli senkinek sem kellett. Nem is termelünk. Most ez kellene. Aztán azért sincs keletje a nyári burgonyának, mert bőséggel van zöldségféle, bab, paprika, paradicsom, tök és dinnye. Most ezt veszik, eszik... Kibeszéltük a piacot, hozzá azt, hogy a zöldségdöm- pinghez maga a termelőszövetkezet is hozzájárul. A tavalyitól jóval több zöldségfélét termesztenek. Arra gondoltak, a zöldség: pénzes növény. így aztán ültettek 30 hektár dinnyét, ugyanennyi paprikát, vetettek petrezselymet, sárgarépát. De mi hozza egyenesbe a téeszf, javítja a gazdálkodást, ha már a gabonatermesztés nem a legjobban sikerült? — Nemcsak a zöldségtermesztés. Éppen a napokban volt a banki felmérés, amely igazolja, sok mindenben előreléptünk. Tavaly kénytelenkelletlen takarmányt vásároltunk. Most szálas takarmányból már eddig az elmúlt évinek a dupláját termeltük. Szemes terményből, főként kukoricából háromszor annyi lesz. Szép a négyszáz hektár cukorrépa is. Az állattenyésztés is hozza, amit terveztünk. Egyszóval ez az év mindenképen jobb lesz a tavalyitól. Persze, sok még a 'munka. Kombájnért szalma Tengernyi a feladat, sok a tennivaló, egy házzal arrébb a Nyírtassi Állami Gazdaságban is. Szalmás Sándor igazgatóhelyettes szerint: — Az aratás ma már sima ügy. Igaz, nekünk csak 246 hektár búzánk, 170 hektár rozsunk volt, nem nagy terület. De még mindig vágnánk, ha nem lett volna az együttműködés. A székelyi tsz kombájnjai segítettek be. Jó dolog ez. Ok a gépet adják, mi a szalmát. Szalma nekünk nem kell, mi nem foglalkozunk állattenyésztéssel. Nyírtasson a gazdálkodásnak a két legfőbb területe a dohány és az alma. Az alma még csak most kezd pirulni a fán, de a 150 hektár dohány érett leveleit már július eleje óta törik. — Az első szárítókamrát pontosan július 3-án raktuk meg. Az igazi munka július közepén indult. Jó termés mutatkozik, tíz mázsán felül lesz az átlag. a dohány ma még a kézi munkaigényes növények közé tartozik. Különösen a törés, a szárítás. Minden levelet kétszer, háromszor kell megfogni. Van-e elég ember, és ha van, kik a vállalko- - zók? Diákok a dohányban — Van egy diáktáborunk — mondja az igazgatóhelyettes. — Az Állami Ifjúsági Bizottság közvetítésével 150 fiatal táborozik most itt. Aztán; van egy 40 fős saját ifjúsági brigádunk, összesen kétszáz főnél többen dolgoznak a dohányban. — Szeretik, tudják a munkát? — Inkább azt mondom, jól érzik magukat. Pestiek, Pest megyeiek a gyerekek, a szabolcsi táborozás számukra kirándulás is. Arról pedig gondoskodunk, hogy értsék is a feladatot. Alább nem adják... Beszélgettünk még az almáról is. Tavasszal 8000 tonna termést terveztek. Ügy tűnik, meglesz. Most tart a szüreti előkészület. Felkészítik a járműveket, számba veszik a göngyöleget, nem szünetel a növényvédelem sem. — Tavaly 80 százalék volt az exportminőség. Most sem szeretnénk alább adni. ★ Börze M egyénk állami gazdaságaiban a vetőmagvak beszerzésétől a mezőgazdasági termékek értékesítéséig, feldolgozásáig az állami gazdaságok nyíregyházi kereskedelmi központja szinte minden munkában részt vesz. A kereskedelem színvonalas ellátásához bizonyos szervezési, koordinátori feladatokat is elvégez. Jogi képviseletet szolgáltat, információkat szerez, rendszerez, továbbít, de segít anyagvásárlásban, sőt társulások létrehozásában is. Magyar István kirendeltségvezetőtől megtudtuk: országos vállalat lévén a legfőbb teendőjük: a hazai és a nemzetközi piaci viszonyok ismeretében a termelőket több, jobb minőségű áruk előállítására ösztönözni, s azokat minél előnyösebb áron értékesíteni. A megyénk- beli partnereivel — nyolc állami gazdaság és az újfehértói kutatóintézet — szerződéses a kapcsolata, melyet öt évre kötöttek, de az ÁGKER bábáskodik 5 Hajdú és egy Borsod megyei állami gazdaság árui felett is. A Szabolcs-Szatmár megyei állami gazdaságok évente mintegy félmilliárd forint értékű terméket termelnek, melynek nagy részét a kereskedelmi ki- rendeltség értékesíti. A legtöbb dolog az évente megtermő 85—90 ezer tonna téli alma eladásával van. A belföldi fogyasztásra szánt részét a ZÖLDÉRT, az exportra kerülőt pedig a HUNGAROF- RUCT veszi át. A több tíz ezer tonna ipari almából a mátészalkai és a nyírgelsei üzemben alma- lésűrítményt készítenek,^ azt többnyire a fejlett* tőkés országokba exportálják. A kirendeltség igyekszik a zöldséget, gyümölcsöt rövid idő alatt a fogyasztókhoz juttatni. Ezért kísérleti jelleggel Miskolcon és Debrecenben bevezették az úgynevezett zöldségbörzét. Ennek lényege: a gazdaságok közvetlenül oda szállítják áruikat, s ott minimális árréssel értékesítik. Az ötlet ha beválik, Nyíregyházán is megvalósítják. (cselényi) Antikvár akció Fehérgyarmaton Több éve nem rendeztek már megyénkben ahhoz hasonló antikvár akciót, mint amilyen augusztus 5—7 között Fehérgyarmaton lesz. A nyíregyházi Szarvas utcai antikvár könyvesbolt a fehér- gyarmati művelődési házban vásárolja fel három napon keresztül a fölöslegessé vált könyveket, melyeket árazás után azonnal értékesítenek is az érdeklődőknek. Ugyanott rendkívüli kedvezménnyel is árusítanak könyveket. A legutóbbi 50 százalékos könyvvásárból megmaradt könyvek között egységáron lehet válogatni : az eredeti ártól függően 5, 10, 20 és 30 forintért. Ez a kedvezmény az 1978-ban, illetve azelőtt megjelent kötetekre vonatkozik. Gy. L. Karate M ég ma beiratkozom, egy karate tanfolyamra. Ugyan nálunk kiváló a közbiztonság, de azért vannak még erőszakos cselekmények. Hogyan függ ez össze a » karatéval? Nagyon egyszerűen. Több filmet láttam a közelmúltban, amelyek azt mutatják be, hogy egy jól képzett karatés sikerrel veheti föl a küzdelmet több felfegyverzett ellenféllel is, nem is beszélve a fegyvertelenekről. Lassított felvételek mutatták be, amint az egyik támadót tarkón, a másikat vesén, a harmadikat. bokán rúgta egy karatebajnok, s közben még arra is volt -ideje, hogy egy negyediknek balegyenest vigyen be a torka közepére. Mindezen mutatvány végzése közben jobb kézzel öt vastag cserépdarabot zúzott ripityára. Nem csoda, hogy megfogalmazódott bennem, amit már föntebb közöltem: jelentkezem egy karate tanfolyamra. Az ugyan mindvégig gyanús volt nekem, hogy továbbra is tehetetlen vagyok az ellen, ha egy ka- rateileg jól kiképzett huligán támad meg az aluljáróban. Akkor ugyanis nincs mese, éppúgy elláthatja a bajomat, mintha nem csináltam volna végig a karate tanfolyamot. Mindezt elmondtam egy karateedzőnek. Azt mondta, erről szó sem lehet, mert a karate nemcsak a fortélyos ütésekre tanít, hanem arra is, hogy ne támadjunk a gyengébbekre, ne alkalmazzuk velük szemben tudományunkat, márcsak azért sem, mert e sportág -legerősebb és megfelelő helyre mért ütései akár halálosak is lehetnek. így aztán mégis csak beiratkoznék karate tanfolyamra, szelíd lelkemnek semmi kifogása sincs az ellen, hogy ne bántsam a gyengéket, s ne éljék vissza karatetudományommal. Persze, aggályaim megint felhorgadtak, mert eszembe jutott, hátha az a rosszindulatú huligán nem ennél a karateedzőnél tanult, vagy ha ennél tanult, de a karateedzések közepette megerősödött akaratával legyőzi e sportág által beletáplált humánus gondolatokat, s fortélyos hókonvágásaival kezdeményezőként lép föl az aluljáróban, ha nem adok neki egy bélást mozira. Egyszóval nem vagyok mentve az efféle alakoktól, karate ide, karate oda. V égül mégis csak je- ' lentkeztem karate tanfolyamra. Az egyik filmen ugyanis láttam egy jelenetet, amelyben az egyik karateversenyzőt társa hasba rúgta, arcba térdelte, nyakszirten vágta, gyomron ütötte, s ez a szenvedő félnek meg sem kottyant. Ez kell nekem! Lehet, hogy nem sok kárt teszek majd támadómban, de halálra bosszantom majd azzal, hogy a szemébe röhögök, miközben laposra ver. Gőz József Vége az aratásnak, ilyenkor szusszantanak egy nagyot, pihennek egy sort a mezőgazdaságiak. Szó sincs róla. Aki tegnap még kombájnolt, az ma már szánt, aki tegnap még az aratást irányította, az ma már a zöldség, a gyümölcs szedését készíti elő. Van munka bőven. Lehet is dolgozni és ez a jó. Seres Ernő Nincs megállás Nem kell a burgonya — Szép a dohány — Készülnek az almaszüretre Nem veri az ördög a feleségét. Nyár közepe van és nem dörög, nem villámlik, áztató, csendes őszi eső esik. Köszvényfájdító ez. Szerencsénkre, a nagy munka nehezén, az aratáson már túl vagyunk. Ezt tartják Pátrohán, ezt vallják Nyírtasson is. Mondják és hiszik; lesz még jó idő. Kell is, hogy legyen, hiszen a gazdálkodó emberekre még nagyon sok munka vár.
