Kelet-Magyarország, 1981. augusztus (41. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-04 / 181. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. augusztus 4. Októberben észak—dél csúcstalálkozó Véget ért a mexikói külügyminiszteri értekezlet Sovány eredménnyel zárult az úgynevezett észak- dél párbeszédben részt vevő országok külügyminisztereinek értekezlete. A mexikói Cancun szigetén tizennégy fejlődő állam és nyolc fejlett kapitalista ország külügyminiszterei szombaton és vasárnap az őszre tervezett „nemzetközi fejlesztési és együttműködési értekezlet” előkészítéséről tanácskoztak. A kétnapos tanácskozásról kiadott sajtóközlemény bejelenti, hogy októberben, ugyancsak a mexikói Can- cunban, összehívják az Genscher nyugatnémet külügyminiszter a tanácskozáson. (Kelet-Magyarország te- lefotó) „észak—dél” párbeszédben részt vevő országok állam- és kormányfőinek csúcstalálkozóját. E találkozónak azonban nem lesz meghatározott napirendje. A Cancunban tartott külügyminiszteri tanácskozás kevés konkrétuma közé tartozik annak a bejelentése, hogy az őszi csúcsra meghívják Kurt Waldheimet, az ENSZ főtitkárát. Újabb éhségsztrájkoló halt meg Összecsapások Észak-frországban Vasárnap este a Belfast közelében lévő Maze börtönben 73 napi éhségsztrájk után meghalt az ír Köztársasági Hadsereg (IRA) újabb tagja. Kieran Doherty 25 éves IRA- tag a június 11-i köztársasági választásokon az ír parlament képviselője lett. Kieran Doherty május 22- én vette át az első éhhalált halt IRA-tag, Bobby Sands helyét a tiltakozók sorában. A sorozatos halálesetek ellenére a brit konzervatív kormány elzárkózik az elől a követelés elől, hogy politikai fogollyá nyilvánítsa az IRA bebörtönzött tagjait. Hétfőn, a hajnali órákban a nyolcadik éhhalál miatti tiltakozásul , ír fegyveresek Belfast katolikus körzetében házi készítésű gránátokkal és páncélököllel támadták a brit biztonsági erőket. Belfast nyugati részén égő barikádok torlaszolták el az utakat és támadás ért egy rendőrőrsöt is. A rendőrség plasztiklövedékekkel igyekezett szétoszlatni hétfőn hajnalban az utcákon összegyűlt tiltakozó tömeget. Képünkön: Kieran Doherty, az IRA tagja, aki 73 napos éhezés után halt meg. Arkagyij Sztrugackij Borisz Sztrugackij: Nehéz istennek lenni 5. Rumata a túlsó sarokba ment, talpa alatt recsegett az üvegcserép — és bekapcsolta a kis villanylámpát. Ott, a limlomkupac alatt, páncélszekrényben, egy kis méretű tábori szintetizátor állt. Rumata széthányta a limlomot, a tárcsán beállította a számkombinációt, és felemelte a páncélszekrény tetejét. Rumata néhány lapát fűrészport dobott a tölcsérbe, a szintetizátor halkan felzümmögött, a kivezető csatornához tolta a rozsdás vödröt. És nyomban hullani kezdtek a horpadt bádogfenékre a Hatodik Pitz arkanari király arisztokratikus arcélével ékesített aranykarikák. Rumata átvitte Kabani atyái a nyikorgó priccsre, és valami régen kihalt állat bőrével betakarta. Eközben Kabani atya egy percre felébredt. Mozogni, sem tudott, gondolkodni sem. Hamarosan horkolni kezdett. Rumata leszedte az asztalt, felseperte a padlót. Az ütött- kopott kályha mögött talált egy szeszeshordót, kiürítette a patkánylyukba. Hatodik esztendeje élte ezt a furcsa kettős életet, látszólag egészen megszokta, időnként azonban hirtelen eszébe ju- ,tott, hogy valójában nincs is semmiféle szervezett brutalitás és szorongató szürkeség, hanem fura színielőadás folyik, amelyben ő a főszereplő. Hogy mindjárt, egy különösen sikeres végszava után felcsattan a taps, és a Kísérleti Történettudományi Intézet műértői elragadtatással kiáltanak fel a páholyokból: „Adekvát, Anton! Adek- vát! Derék fiú vagy, Toska!” Az udvarban halkan nyerített és topogott a hamahari csődör. Mély, egyenletes búgás hallatszott. Rumata fülelt. A búgás megszakadt, a mécs lángnyelve imbolyogni kezdett és fényesebben lobbant fel. Rumata feltápászko- dott, s ugyanabban a pillanatban az éjszakai sötétből belépett a szobába dón Kondor, a kereskedő Szoan Köztársaság Főbírája és a Nagy Állami Pecsétek őre, a Tizenkét Nagykereskedő Konferenciájának alelnöke és a birodalmi Irgalmas Jobb Rendjének lovagja. Rumata felpattant. Legszívesebben odaugrott volna, hogy átölelje, mindkét orcáját megcsókolja; lába azonban az etikettet követve, magától meghajolt térdben, sarkantyúja ünnepélyesen megcsörrent, jobb keze széles félkört- írt le a szívétől oldalra, fejét pedig annyira lehajtotta, hogy álla belesüppedt a nyakfodorba. Don Kondor letépte bársonysapkáját, sietve meglebbentette Rumata felé, azután az asztalra dobta, s kikapcsolta köpenyét a nya; kán. Kicsiny, sovány ember volt, sápadt arcú, dülledt szemű. Fekete haját ugyanolyan tömör aranyabroncs szorította le, mint . Rumatáét, orrnyerge fölött nagy zöld kő díszítette. — Egyedül van, dón Rumata? — kérdezte szaggatottan. — Igen, nemes dón — válaszolta szomorúan Rumata. Kabani atya hirtelen hangosan, józanul így szólt: „Nemes dón Reba! ön hiéna, és punktum!” Don Kondor nem fordult meg. — Iderepültem — mondta. — Reméljük — jegyezte meg Rumata —, hogy nem látták önt. — Egy legendával több vagy kevesebb — felelte ingerülten dón Kondor. — Nincs időm a lóháton való utazgatásra. Mi történt Bu- dahhal? Üljön már le, dón Rumata. Rumata engedelmesen leereszkedett a padra. — Budah eltűnt — válaszolta. — Vártam rá a Nehéz Kardok Vadonéban. De csak egy félszemű ágrólsza- kadt jelent meg, mondta a jelszót, és átadott egy zsák könyvet. Még két napig vártam, azután érintkezésbe léptem dón Guggal, és ő közölte, JAKUTFÖLDI JEGYZETEK (1.) n háromnevű város Daruk sora az oszetrovói kikötőben. Uszty-Kut repülőtere már tipikusan szibériai: a moszkvai, omszki és bratszki átszállás után szinte ijesztően apró az irányítóépület és hosszú szakaszokon keményre száradt föld pótolja a beton kifutópályát. Igaz, a kis JAK—40-es gép (amit errefelé szinte autóbuszként használnak) sem hasonlítható már a TU—154-es óriásokhoz. Uszty-Kut — noha még az irkutszki területhez tartozik — Jakutföld déli kapuja. Fontos közlekedési csomópont, bár neve voltaképp csak a repülőteret jelöli. Vasútállomása ugyanis a Léna nevet viseli, kikötőként pedig mint Oszetrovo szerepel a menetrendekben. E hármas kapcsolat fontosságát hangsúlyozta Gennagyij Ivano- vics Horotilov, a teherkikötő igazgatója is, akihez első utunk vezet. — A mi településünk egy óriási átrakodóhely. 1977 óta ível át az egyetlen híd a Léna fölött. Tőlünk indítják a folyón a hozzánk még vonaton — S mi a helyzet télen, hiszen errefelé a vizek jó hét hónapig a jég fogságában vannak? — kérdeztük. — Valóban, a hajózási időszak nálunk, sajnos, rövid, átlag 150 nap. Télen a befagyott folyókat használjuk „országúiként”. Ezek az úgyhatónak bizonyult, így rövidült le Lénára. (Léteznek persze más magyarázatok is.) Jakutföld területén egyébként mintegy 450 ezer más folyó és patak, s majd 100 ezer tó található. A Lénái Folyamhajózási Vállalatnál külön diszpécserszolgálat köA BAM egész körzetek életét változtatja meg. (Foto: KS) érkező árukat. Jakutiában ugyanis a közelmúltig, a „kis BAM” néhány száz kilométerének átadásáig egyáltalán nem volt vasút. A mostoha északi időjárás, a télen gyakori mínusz ötven-, mínusz hatvanfokos fagyok még utak építését sem nagyön teszik lehetővé. Szállítási útvonalként így a sok ezer folyó marad, köztük is elsősorban a Léna, ahol a forgalom 80 százaléka bonyolódik. hogy Budahot egészen a határig vitte, és Budahot egy bizonyos nemes dón kíséri, akiben meg lehet bízni. Budah valahol itt, Arkanarban tűnt el. Ez minden, amit tudok. — Nem sok — jegyezte meg dón Kondor. — Nem Budah a legfontosabb — ellenkezett Rumata. — Ha él, akkor megtalálom és kimentem. Ehhez értek. Nem erről akartam beszélni önnel. Űjra meg újra arra akarom felhívni a figyelmét, hogy az arkanari helyzet túlhaladta a báziselmélet határát ... Kérem, hallgasson végig — szólt határozottan Rumata. — Ügy érzem, rádión sohasem tudok szót érteni önnel. Arkanarban minden megváltozott. Valami új, rendszeresen, ható tényező keletkezét! Es a dolog úgy fest, mintha dón Reba szándékosan ráúszítaná a tudósokra a királyság egész szürke népségét. Mindazt, ami akár csak egy kissé a szürke átlagszínvonal fölé emelkedik, veszély fenyegeti. Ha valaki okos és művelt, ha kételkedik, veszély fenyegeti. Bármely szatócsnak joga van akár halálba üldözni. Sok száz és ezer embert törvényen kívül állónak nyilvánítottak. Rohamosztagosok vadásznak rájuk, felaggatják őket az utak mentén. Tegnap az én utcámban agyontapostak egy öregembert, mert megtudták, hogy ismeri a betűt. Egyszóval Arkanarban hamarosan egyetlen írástúdó sem marad. nevezett „zimnyikek”, hosz- szuk majd 15 ezer kilométer! — Uszty-Kut a „nagy BAM”-nak a Bajkál—Amur vasútnak is kiinduló állomása lesz — folytatta Gennagyij Ivanovics. — Ez a kelet —nyugat irányú fővonal az „évszázad építkezése”, teljes megnyitása után egymillió négyzetkilométernyi, eddig feltáratlan ipari, bányászati, mezőgazdasági terület hasznosítását teszi majd lehetővé. Egyelőre tehát — s még hosszú ideig — a Léna marad Jakutia közlekedésiszállítási tengelye, az „élet útja”, ahogy az itteniek szép kifejezéssel hívják. 4400 kilométerével a Szovjetunióval harmadik, s a föld kilencedik leghosszabb folyója. Hatalmas deltavidékét csak a múlt század utolsó éveiben térképezték fel. Nevét is méretéről nyerte — a tun- guz törzsek „Jeljujenye” szava annyit jelentett: „nagyfolyó”. Az évszázadok alatt Szibéria felé húzódó oroszok számára ez nehezen kimondveti több mint ezer vízi járművük hollétét, munkáját. A Léna legjelentősebb kikötője Oszetrovo — Jakutszk csak második! —, itt évente mintegy kétmillió tonna árut rakodnak, s az idén indult XI. ötéves tervben további bővítéssel számolnak. A kikötői tehermozgatás majd háromnegyede már gépesítve van. A Ganz darui mellett NDK-ban gyártott gépek dolgoznak, Csehszlovákiából sok konténer és folyami hajó érkezik, bolgár gyártmányúak a villás targoncák. Nem csoda hát, hogy minden egyes baráti vacsora, szíves vendéglátás során lelkes tószto- kat hallhattunk a szocialista országok együttműködéséről, a közös célok, törekvések, a kölcsönös segítség méltatására. (Következik: Fekete arany, zöld arany.) Szegő Gábor A MAGYAR POSZTÓGYÁR ES AZ IPARCIKK KISKERESKEDELMI VÁLLALAT KÖZÖS BOLTJÁNAK nyári vásár ajánlata (Nyíregyháza, Zrínyi I. u. 1. sz.) Régi ár: Üj ár: „Nikita” virágmintás zsorzsett 150 cm 208,— 124,80 „Tanagra” nagymintás műszálszövet 150 cm 149,— 89,40 „Tirex” áprómintás műszálszövet 150 cm 125,— 75,— „Till” bordürös műszálszövet 150 cm 131,— 78,60 „Laura” egyszínű jersey 140 cm 223,— 133,80 „Pilaszter” csíkos és kockás műszálszövet 150 cm 210,— 126,— „Ánika” sötét kockás műszálszövet 150 cm . 196,— 117,60 (Folytatjuk) belfasti Maze-börtön lassan riasztó jelképpé válik: komor falai között meghalt az újabb, immár a nyolcadik éhségsztrájkoló. Nyolc életerős fiatalember szenvedésekkel teli halála nyilvánvalóan felkavarja a nemzetközi közvéleményt — és aligha lehet vitás, hogy ezzel a szomorú láncreakcióval éppen ez az IRA célja. Az ulsteri tragédia immár több évszázados, mégis nehéz elhinni, hogy a huszadik század vége» felé ilyen tettsorozatokra legyen szükség Nyugat-Európa egyik fejlett- országában. A jelek szerint azonban még ezek az elszántságukban és önfeláldozásukban is extrém kísérletek a londoni hatalom csaknem teljes közönyével találkoznak. A világ tisztában van azzal, hogy az északír probléma gyökerei rendkívül mélyek, és azzal is, hogy ez nemcsak a múltra, hanem a jelenre is vonatkozik (nem utolsósorban arról van szó, hogy Ulsterben a lakosság többsége protestáns, tehát nem osztja az IRA célkitűzéseit). Van azonban egy döntő pont, amelynek értékelésében — szinte pártállásra és etnikai hovatartozásra való tekintet nélkül — az egész világ egyetért: ez pedig az, hogy a Thatcher-kabinet az ulsteri kérdést is éppoly érzéketlen és kegyetlen módon kezeli (illetve nem kezeli), mint az „anyaország” szociális jeszültségeinek minapi robbanásait. Mind az északír, mind az angliai zavargások eredői összetettek, mindkét detonációsorozatnak vannak vitatható megnyilvánulásai. Ez azonban — és ezt ma már a brit sajtó is hangsúlyozza — nem menti fel a Downing street 10. lakóját attól, hogy e mozgalmakat annak fogja fel, ami: társadalmi problémának. Amíg a torypiramis csúcsain minden szociális természetű megmozdulást adminisztratív kérdésnek minősítenek, folytatódik az a tendencia, amit a moszkvai Pravda kommentátora így fogalmazott meg a lap vasárnapi számában: „A brit konzervatív kormány politikája a csőd felé sodorja az országot ...” H. E.
