Kelet-Magyarország, 1981. augusztus (41. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-04 / 181. szám

1981. augusztus 4. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Kisárutermelés hitellel SOKAN A HÁZTÁJIT, a kisárutermelést úgy képzelik el, hogy az megrekedt a ma­nufakturális állapotoknál. Pontosabban kezdetleges esz­közökkel, kézi erővel terme­lik meg a megyei szinten több száz milliós értékű árut. Eb­ben ma már szinte részigaz­ság is alig-alig van. Példa erre, hogy a legtöbb régi is­tállóban önitató, fejőgép, nagy kapacitású villanydará­ló található. Mindezekkel, ha nem is gyerekjáték, de gyor­sabb és könnyebb a- munka. Az ipari eredetű eszközök, gépek és anyagok a kisáru­termelést éppúgy korszerűvé teszik, mint a nagyüzemi gazdálkodást. Van rotációs, kapa, motoros permetező és fóliasátor tömegével a me­gyében. Alkalmazzák a kis- gazdálkodók a kémiai szere­ket, a növényvédőket épp­úgy, mint a gyomirtót, avagy a termésfokozót. Természete­sen minden pénzbe kerül. A könnyebb, gyorsabb munká­nak ára van, de megéri-e? Nem egy kistermelővel ké­szítettem már kalkulációt. A varsánygyürei almatermesztő azt mondta: a saját munka­idejét is számolva 40—45 szá­zalék a rezsi, a többi nyere­ség. Csővezeték-rendszert épített ki a kertjében, azzal permetezi a fákat, tehát már permetezőgépet sem cipel. Fülesden a primőr paprikás fiatalember azt a fóliasátrát mutatta be, amelyben beépí­tett kazán szolgáltatja a hőt, vezetékről történik az öntö­zés. Úgy ahogy van, több mint hetvenezer forintba ke­rült a felszerelése. A jövedel­mezőség így,- ilyen drága esz­közökkel is 20—30 százalék. De hát honnan veszik a pénzt, miből finanszírózzák a kistermelők beruházásai­kat? Gondolhatjuk — mond­ják is többen — van a pa­rasztembernek pénze, mel­lényzsebből is kifizeti a leg­drágább gépet, eszközt. Té­ves felfpgás. Részben azért, mert a köztudatban csak az él, hogy ez vagy az 80 ezer forintot kapott a dohányért, tejért, almáért, sertésért avagy másért. Nem igen gon­doljuk végig, hogy a terme­lés költségei a kistermelésnél is éppen akkorák, mint a nagyüzemekben. A szóban forgó nyolcvanezer forint te­hát nem tiszta jövedelem, an­nak nagy része elment anyag­ra, állattenyésztés esetén ta­karmányra. Marad tehát egy szerény 15—20 ezer forint, nem több mint amennyit mellékfoglalkozással, bedol­gozással bárki megkeres, megkereshet. AKKOR HAT HONNAN van 70 ezer forintja fejlesz­tésre, beruházásra a példa­ként is említett fiatalember­nek? Tömör a válasz: hitel­ből. A mezőgazdasági terme­lésfejlesztési hitel iránt évről évre növekszik az igény. Az OTP megyei igazgatósága 1980-ban 5741 esetben össze­sen 65 millió forint hitelt adott kisárutermelőknek. Idén az év első öt hónapjá­ban 2253 kistermelő kapott 31 millió forint értékű hitelt. Kérdés lehet, jó-e, ha a kisárutermelők hitelből gaz­dálkodnak? Másrészt mi in­dokolja, hogy az OTP 1981- ben növelte a kedvezménye­ket, az eddigieknél előnyösebb feltételeket szabott, felemel­ték a hitelösszeg felső hatá­rát. A hitelgazdálkodás a kisárutermelésre ösztönző, jó hatással van. Segít megvaló­sítani olyan népgazdaságilag is hasznos dolgokat, mint az intenzív kisállattenyésztést, avagy nagyüzemileg haszno- síthatatlan területen a gyü­mölcs-, vagy zöldségtermesz­tést. Három példa ezzel kap­csolatban. Sényőn 10 hektár rossz homok hasznosítására alakult szakcsoport, kedvez­ményes hitellel telepítettek meggyest. Kisvárdán barom­fitenyésztői szakcsoport jött létre. Évi 5—10 ezer barom­fit nevel fel évente egy-egy szakcsoporttag. Ehhez már korszerű ól, berendezés szük­séges, a megvalósítás része a hitel. Nyíregyházán az ÁFÉSZ szervezésében nutria- tenyésztés van kialakulóban. Ha egyenesben lesz a dolog az OTP az anyaállat-beszer­zéshez adhat hitelt. A KISÁRUTERMELÉSRE a megyének, az országnak nagy szüksége van. A kis­árutermelőknek' viszont el­képzelésük, akaratuk megva­lósításához pénz szükséges. A jó hitelpolitika tehát ér any- nyit, sőt többet, mint a biz­tató szó. Egyébként a hitel- felvétel tömege, nagysága is bizonyítja: a kisárutermelési kedv nem csökken, sőt nö­vekszik. A háztáji és kisgaz­daságok árutermelése az ér­tékes gépek, eszközök, ké­miai szerek, — összességében a modernizálás, és a korsze­rűsítés — által újul meg. Seres Ernő B árány Benjámint kine­vezték osztályvezető­nek. Üj lakást is sike­rült kibuliznia. Költözés után azonnal megindította az el­járást telefonügyben. Egyene­sen a fejénél kezdte. Eszébe jutott iskolacimborája, Ba­lambéri Jenő, aki a Főhivatal kagylókiutaló osztályának a vezetője. Feltárcsázta, közölte vele kinevezését, átköltözését, s igényét a telefonra. — Megismersz Balambéri? Én vagyok a Bárány Benja­min, a kis Béni. Egy padban ültünk a suliban. Emlékszel? Én készítettem el neked a matek házifeladatot, én súg­tam magyarból a Toldit. — Hát lehet elfelejteni az iskolaéveket, a jó súgó cim­borát? Miben lehetek segítsé­gedre Bénikém? — Lenne egy tiszteletteljes kérésem. Tudom neked egy tollvonás, egy szavadba kerül, de nekem!... Szeretnék egy telefont. Űj beosztásomhoz il­lenék egy szép, vajszínű vagy meggypiros telefonkészülék. Tudod, nem szeretnék elma­radni a kollégáktól. — Ugyan már. Bagatell ügy. Kérlek, légy szíves né­hány soros kérelmet írni a nevemre. Balambéri intézkedett S ezzel sínen volt Bárány Benjá­min osztályvezető telefonké­relmének ügye. Egy szép májusi reggelen meg is érkeznek Bárány Ben­jámin lak' a szerelők. TELEFON Meglepődött, örült. Végre lesz telefonja. A három mű­szaki szerelt, hallózott, kipró­bálta a készüléket, s éppen indulni akartak, amikor terí­tett asztalhoz invitálta őket Béni. Harapás előtt panyolai szilvát hörpintettek, utána galuskás tyúkpörköltet viliáz­tak, s ezt Egri bikavérrel lo- csolgatták. Zsongott a fejük, a művezető akadozó nyelvvel dicsérte Bárány nagylelkűsé­gét. — Isten, isten — emelte poharát a szerelők egészségé­re Bárány. — Csak rendesek ott a hivatalban. Állták sza­vukat Két éven belül való­ban megkaptam a telefont — ismételgette a laposakat pis­logó művezető felé fordulva. Az hitetlenkedve emelte fá­radt tekintetét Bárányra. — Hogy tetszik mondani? Két éven belül?! Talán két héten belül. Mi a Főhivatal kagylókiutaló osztályának ve­zetőjétől közvetve kaptuk az ukázt, hogy ezt a telefont so­ron kívül szereljük fel. ön­nek a barátja a Balambéri osztályvezető kartárs. — Tévedés lehet kérem — szabadkozott a meglepődött Bárány. — Én a világon sen­Kavics a Közvetlen a magyar határ­ra érkezésekor még sok ka­vicsot szállít a Tisza a Kár­pátokból. Ezt használta ki a milotai Űj Élet Termelőszö­vetkezet, mikor a meder kot­rásával kavicsbányát nyitott A bánya évek óta jó minősé­gű, út- és házépítéshez szük­séges folyamkaviccsal látja el a szatmári térséget. Mivel a szállítási távolságok nem Tiszából nagyok, így az ára is kedve­ző. A termelőszövetkezet szer­ződést kötött a Nyíregyházi Közúti Építő Vállalattal. A fehérgyarmati keverőtelepre naponta 8—10 teherautóval szállítanak. A Volánnal is kö­töttek együttműködési meg­állapodást. Ennek lényege, hogy a fehérgyarmati, máté­szalkai, vásárosnaményi és nyírbátori Volán-kirendeltsé­geken lehet leadni a megren­deléseket, s rövid időn belül házhoz szállítják a folyam­kavicsot. Külön érdekesség, hogy szombat-vasárnapi fu­varokat szerveznek, amikor az építkezők is jobban ráér­nek a kavicsot fogadni. A Vo­lán havonta mintegy ezer köbmétert, 200 kocsirako­mányt szállít a magánlakás­építőknek. Képünkön: Rakod­nak a Tisza partján. (Gaál Béla felvétele) NEHÉZ EMBEREK ___________________________i ______________1.............. ........... ........... ...-.................„un i — Egy találmány révbe ár Sokszögeszterga Nagykállóból Nagy fába vágta a fejszé­jét a Nagykállói Vasipari Szö­vetkezet. Már az idén gyár­tani szeretné a sokszögeszter­ga gépet, amelynek terveit és az első darabjait Miskol­con már jó néhány éve a fel­találója és annak támogatói elkészítették, de a sorozat- gyártása — annak ellenére, hogy remek üzletnek ígérke­zik — nem kezdődött meg. A vállalkozásról Filetóth Já­nostól, a szövetkezet elnöké­től kértünk tájékoztatást. — A sokszögeszterga a gépgyártás területén széles­körűen alkalmazható, s szá­mos munkafolyamatot és módszert szinte forradalma­kinek nem szóltam. Én sen­kitől nem kértem semmit, és semmiféle Balambéri kartár­sat nem ismerek. Egy igaz: két éve van benn a kérelmem telefonra. — Ugratni tetszik bennün­ket? — így a művezető. — Szó sincs róla. — Ne tessék haragudni, hogy megemlítettem. Tessék úgy venni, mintha semmit nem mondtam volna. Kérem kinek nincs ma már egy kis kapcsolata, összeköttetése, egy kis protekciója — sorolta bo­csánatkérő hangon a műveze­tő, és kacsintott a két társá­nak, igyák meg a maradék bort és távozzanak. A művezetőnek zsongott a feje, de derengett benne, va­lami hézag mégiscsak lehet a telefon körül. Amikor liftbe beszálltak újra megnézte a címet. A név stimmelt. Csak az utcát és a házszámot té­vesztették el. Cinkosan összeröhögtek. — Ez is Bárány Benjámin, meg az is. Ez is jogos volt. Most várjon a másik Bárány — indokolta az igazságot a művezető. V isszaérve a hivatalba jelentették a kagyló­kiutaló osztály vezető­jének, hogy utasítását végre­hajtották: Bárány Benjámin­nak soron kívül felszerelték az új telefont. Farkas Kálmán sít. Bonyolult, műszaki fejte­getések helyett elég a talál- rhény jelentőségét azzal jel­lemezni : az egész világon sza­badalmi oltalom alatt áll. Például az egyik külföldi be­mutatón a gépet látva még a japán és az NSZK-beli szakembereknek is tátva ma­radt a szájuk, vagyis hatal­mas sikerre számíthatunk mind a hazai, mind a tőkés piacokon. Szabadalmi oltalom — Mindez hogyan jött „össze”? * — Annak ellenére, hogy szövetkezetünk évek óta sta­bil, a munkával való ellátott­ságunk is jó, mégis hatalmas hangsúlyt helyezünk az ész­szerű, rugalmas termékszer­kezet-átalakításra, s igyek­szünk minél jövedelmezőbb cikkeket gyártani. A felettes szervektől értesültünk róla: noha a sokszögeszterga nagy­szerű találmány, a gyártása mégis, igen régen vajúdik. Vállalkoztunk rá. Miskolcon felkerestük Gellért Károlyt, a feltalálót, aki, miután több­ször megtekintette szövetke­zetünk személyi és tárgyi fel­tételeit, készséggel hajlott a velünk való együttműködés­re. Kooperációban — Teljes egészében önök fogják gyártani a gépet? — Eleinte néhányat, mert hosszú távon csak úgy gaz­daságos, ’ ha mi csupán az úgynevezett szegnyerget meg az orsóházat készítjük. Az „alapgépet” valószínűleg egy nyugati kooperációs partner fogja előállítani, s arra sze­reljük termékünket, azaz a kész, komplett gépet itt, Nagykállóban állítjuk össze. Ez ügyben a Chemokomplex Külkereskedelmi Vállalat tár­gyal. Egyébként a csapágya­kon kívül a gép valamennyi alkatrésze a hazai ipar ter­méke. — Az elképzelések megva­lósításához adottak a feltéte­lek? — A miskolci műszaki egyetemen már legyártottak néhány ilyen gépet. Az ő eszközeiket megkapjuk. De azon kívül még kell jó né­hány, melyek importból sze­rezhetők meg. A Magyar Nemzeti Bank, látva az eddi­gi lépésedet, s a kedvező ki­látásokat, az innovációs alap­ból jelentős összegű támoga­tást, hitelt nyújt. — Viszont égető gondunk a hely hiánya. Szükségünk van égy 400 négyzetméter alapterületű üzemcsarnokra, amelynek terveit már el is készítettük, de a községren­dezési tervben foglaltak mi­att nem engedélyezik annak megépítését. Foglalkoztunk egy külterületen létesíthető új telep megvalósításával is, de az nagyon költséges, s hosszú idő alatt „hozható te­tő alá”. Mi pedig „expressz” módon szeretnénk terveinket valóra váltani. Ha sikerül, akkor több, jól jövedelmező munkát át tudnánk adni más ipari szövetkezetnek, vagy tsz-melléküzemágnak, ezzel is enyhítve a megyénk egyes részein jelentkező foglalkoz­tatási gondokat. Lakás a szakembereknek — Egyébként a jelenlegi telepünkön óhajtott műszaki fejlesztést nemcsak a sok­szögeszterga gyártásának megkezdése indokolja, hanem számos új termékünk, pél­dául a trágyakihúzó és a szerszámemelő gépeink, és sok egyéb. — És a személyi feltételek? — Nagyon jó, alkotóképes kollektívánk van, mely a legnagyobb áldozatokra is képes szövetkezetünk helyt­állása érdekében. Azonban, óhatatlanul szükséges néhány speciális tudással, illetve a sokszögeszterga gyártásá­ban már gyakorlattal rendel­kező szakember Kálióba te­lepítése, melyet a szövetkeze­tünk lakások biztosításával könnyít meg. (cselényi) Honismeret A honismereti mozgalom neves és névtelen ak­tivistáinak részvételé­vel az idén Szolnokon rendez­ték meg a IX. Országos Hon­ismereti Akadémiát. Az aka­démián ott voltak Szabolcs- Szatmár megye küldöttei is. A program középpontjában a település a táj és az élet­mód kutatásának feladata, módszere állt. Az első elő­adást tartó dr. Pölöskei Fe­renc tanszékvezető egyetemi tanár azt fejtegette, hogy az életmódkutatósban hazánk­ban több irányzat honosodott meg: a néprajzosok az anya­gi kultúra emlékei és a folk­lór alapján következtetnek az életmódra, a történelemtudo­mány az írott forrásokra tá­maszkodva követik a társa­dalmi rétegek fejlődését. A Magyarország felfedezése cí­mű népszerű sorozat az iro­dalom a szociográfia eszközei­vel tárja fel a valóságot, a szociológia az empirikus ku­tatás, a mélyinterjúk híve. Több más előadás és hozzá­szólás ezeket a területeket boncolgatta — de széleseb­ben értelmezve. Hangsúlyoz­ták, hogy szükség van olyan alapvető kérdések tisztázásá­ra is: mi a táj fogalma, mi a régió jelentése a honisme­reti kutatásban, hiszen az egyes tudományok értelmezé­se e tekintetben más és más. Erre például a településfej­lesztési tervek készítésénél van nagy szükség. Szóltak a szakemberek ar­ról, hogy társadalmi segít­ségre szorulnak az első gene­rációs munkások és értelmi­ségiek, hiszen megváltozott körülmények közé kerülnek, ahol már nem érvényesek szüleik erkölcsi-magatartás­beli normái, de az új normák sem alakultak még ki. Az életmódkutatás éppen a régi normák feltárásával és az új tendenciák felmutatásával segíthet. Ismét mások a kö­zelmúlt emlékeinek felgyűj­tését és feldolgozását sürget­ték, hiszen látszólag oly köze­li töfténelmi korszak „az öt­venes évek” ma már történe­lem sok magyar állampolgár számára. A tanácskozáson foglalkoz­tak az üzemtörténeti kuta­tással, mely elválaszthatatlan része lett a honismereti moz­galomnak. A viták közép­pontjában a szakkörök mun­kája állott. Elismeréssel szól­tak az országban működő több mint kétezer szakkör munkájáról, a honismereti táborok tapasztalatairól. Tá­jékoztatták a hallgatókat a pedagógusképző intézmények új népművelési tantervéről, amely lehetővé teszi a fiatal pedagógusok jobb felkészíté­sét a mozgalomban való rész­vételre, a szakkörök vezeté­sére. Az előadások mellett az akadémián részt vevők ta­nulmányi kirándulást tettek Szolnok megye gyáraiba, üze­meibe, múzeumaiba és hely- történeti eredményeket, érde­kességeket bemutató gyűjte­ményeibe. A Szolnokon tartott ötna­pos honismereti akadémia hasznos ismeretekkel, tapasz­talatokkal gazdagította Sza- bolcs-Szatmár megye kül­döttségét, akiket különösen a jászsági emberek szülőföld­jük iránti szeretete, gyűjtő, kutató szenvedélye ragadott meg. Az itt eltöltött napok során azt állapíthatták meg, hogy eredményes hosismereti munkát csak ott lehet végez­ni, ahol a pártvezetők, szak- szervezeti tisztségviselők és tanácsok hathatósan segítik, támogatják a mozgalomban tevékenykedő hivatásos kuta­tókat és amatőr gyűjtőket. — ősz —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents