Kelet-Magyarország, 1981. augusztus (41. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-04 / 181. szám
2 K ELET- MAS Y ARORSZÁG 1981. augusztus 4. Kúp, szemcsepp Orvosság „házilag“ Fiatal, fehér köpenyes lány hajol egy apró gyúrótábla fölé — mintha gyurmázna, fekete masszát formáz. Vékony hengerré nyújtja, darabolja, végül golyócskákat sodor belőle. A mini gyúrótábla valójában pirulagép, melyen terhességi vaspirulákat készít egy asszisztens a nyíregyházi Inczédi sori gyógyszertárban. A mintegy ezerféle gyári gyógyszer, injekció, kenőcs, csepp, kanalas szirup mellett több száz féle készítményt helyben, „házilag” állítanak elő a patikában. Ezek között vannak pirulák, szem- cseppek, porok, kanalas orvosságok, kúpok. Egy részük az orvosok által rendelt különleges összetételű, illetve rövid szavatossági idejű, s ezért gyárban nem készíthető patikaszer. A gyógyszertár büszkesége az aszeptikus szoba, ahol csíraszegény környezetben 10— 15 féle szemcsepp és szemkenőcs készül. A szobában kék germicid égővel még a légteret is csíraszegénnyé teszik. Helyi újítás a szemcseppki- szerelő ké_szülék, melyben steril alapoldatokból zárt rendszeren keresztül adagolják a cseppeket. Ezekből havonta 1500—2000 dózis fogy a város legnagyobb patikájában. öntéssel, ritkábban sajtolással állítják elő a kúpokat az egyik laboratóriumban. A nagy mennyiségben fogyó láz-, hányáscsillapító, görcsoldó, gyulladáscsökkentő kúpok alapanyagát 37 fokra melegítik, majd szintén testhőmérsékletű kúpformába ön- tik. Ugyanitt nagy tételekben keverik és adagolják a gyógyító porokat. Nagyon sok kézügyességet és figyelmet igényel ez a munka, hiszen az elektromos gyorsmérlegen kimért 10 adagos mennyiséget szemmérték szerint osztja szét az asszisztens. A patikában van ugyan porosztó gép is, de nem megbízható. A felelősség nagy, hiszen itt a gramm tört részével dolgoznak. Magyarország, a nagy gyógyszerfogyasztók közé tartozik. Szabolcsban az elmúlt évben több, mint 114 millió forintot költöttünk orvosságra. (házi) Az 1981-es év első felét 6,7 millió forint nyereséggel zárta a Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezet. Az eddig termelt 235 ezer pár cipő 80 százalékát exportálták. Képünkön: román exportra gyártják a mokasszinek felsőrészeit. (Császár Csaba felvétele) KIRÁNDULNI JÓ, DE... ____________I Bakancsban, vagy nyakkendőben ? „Hazai" turisták a lehetőségekről Akik itthon keresik a pihenést, az élményeket, vajon megtalálják-e? Molnár Mariann, a 12-es iskola nyolcadikosa még nem járt külföldön. Itthon viszont annjil többet. — Ezen a nyáron a telkünkön „nyaraltam”, meg moziba jártam, de nemsokára indulok a káptalanfüredi úttörőtáborba. Voltam már Gyulán, Boglárlellén, Csillebércen, Remélem ez is lesz olyan jó! Utána Pestre megyek apuékkal. Van egy kocsink és minden nyáron megyünk vele kirándulni. Az ország legtöbb részén jártam már. Nem tudom megunni. „Mi főzünk" És akinek nincsen autója? Váczi Sándorné, a Nyírfa Áruház eladója, ha teheti, minden nyáron elmegy valahová pihenni a férjével és két gyerekével. — Nemrég jöttünk vissza Miskolctapolcáról. A vállalat bérel ott házat a hegyoldalban. Egy kolléganőmékkel voltunk tíz napig. Mi főztünk magunknak, de egyáltalán nem volt fárasztó. A tehetősebbek szívesen bízzák az utazás, pihenés megszervezését az utazási irodákra. — Nálunk dinamikusabban növekszik a belföldi forgalom, mint a külföldre irányuló — mondja Kiss Gyula, a COOPTOURIST helyi vezetője. — Útjainkkal az ország minden részére eljuthatnak az érdeklődők. Kényelmes szállást, jó ellátást tudunk biztosítani. A fiatalok inkább az Ex- press-szel utaznak. Szigligeti Imre, az utazási iroda vezetője szerint nagyjából azonos mértékű a belföldi turizmus az utóbbi években. — Profiljában, szerkezetében viszont változott. Több az olcsóbb hely a fiataloknak. A kollégiumi intézkedés is most kezdi elérni igazán a célját. Az ország nagyobb helységeiben a kollégiumokat az iskolai szünet alatt szállóként hasznosítják. Nyíregyházán a tanárképzőn és a KISZ- iskolán lehet így aránylag olcsón, 50—70 Ft-ért szálláshoz jutni. Segít a ÁIB — Az idén a megye is több lehetőséghez jutott, nagyobb keretszámokat kaptunk az Rejtekhely, vagy páncélszekrény? Elítélték a pátyodi betörőt Március 25-én reggel Sön- czy József, a pátyodi kocsma vezetője följelentést tett, mert éjjel betörtek az üzletbe és a tettes elvitte az előző napi bevételt, 8810 forintot. ©önczy elmondta a rendőröknek, hogy a pénzt — 220 forint apró kivételével, — összegöngyölte, és nem a rögzített kazettába tette, hanem egy rejtekhelyre dugta. Bízott benne, hogy betörés esetén ott nem találja meg a tettes. Reggel hét óra körül kapta az üzenetet, hogy az ajtót feltörték. Addig nem ment be, míg a bizottság ki nem érkezett. A tettes úgy hatolt be, hogy lefeszítette az udvari ajtó lakatját. Áruhiányt nem észlelt, sőt a hűtő tetején hagyott vil- lanybbrotvája is megvolt. Kutatási nyom nincs, a stan- dosüvegek érintetlenek — csak éppen a bevétel tűnt el. És jött a másik panaszos: Kovács Eéláné, a kocsmával egy udvarban lévő vegyesbolt vezetője. A boltról lefeszítették a lakatot és a fiókból elloptak négyezer forintot, amit ő sem a rögzített lemezkazettába tett, mert félt hogy iák rossz zárját esetleg r r. tudja majd kinyitni, Ez volt az a pénz, amit az óvoda űzetett be különböző árukért, s ő azt még ki sem adta nekik. A rendőrök a szemle során arra a meggyőződésre jutottak, hogy a két betörést egyetlen személy követte el, aki a helyszínen ismerős volt, azt is tudta, hová rejtették a bevételt, s kimondottan pénzt akart szerezni. így néztek körül a faluban. A gyanú hamarosan Mihál- ka Miklós 31 éves büntetett előéletű helybeli lakosra esett, aki előző nap sokáig ácsorgott a vegyesbolt pultjára támaszkodva, sőt azt is látta, hogy Kovácsné pénzt vált valakinek, s hogy hová teszi a tömött borítékot. Mihálka Miklós azonban a betörések éjszakáján eltűnt a faluból. Közben — többszöri kísérletezés után — Mihálka felesége őszinte vallomást tett. A fodrász kisiparos asszony elmondta, hogy a férjének előző nap délután ő adott húsz forintot sörre, de a férje csak az esti tévéfilm befejezése után érkezett haza. Kezébe nyomott egy csomó százast, hogy tegye el, és mondja azt, hogy nyolc órára már hazaért. Kérdezte a férjét, hogy honnan van a pénz, mire azt a választ kapta, hogy a kocsmából. Az asszony erre az ágyra dobta a pénzt, s veszekedni Kezdett a férjével, hogy miért csinált megint ilyet. A férj ezután zsebre vágta a sok százast, és elment, hogy visszatér pesti munkahelyére. Mihálkát másnap a mátészalkai Szatmár étteremben fölismerte egy rendőr, igazoltatni akarta, de ő el akart futni. Természetesen előállították. És Mihálka tagadott. Részletesen elszámoltatták, hol volt, mennyit ivott, mennyit adott a zenészeknek ... Azt mondta, onnan van pénze, hogy a fizetését és a családi pótlékot nem adta oda a feleségének. (Háromezret keresett egyébként.) Már csak az volt a kérdés, hogy miért nincs a lefoglalt 4 ezer forintban — ennyi maradt —, ötszázas, s miért van 26 darab ötvenes, ugyanennyi húszas? És az italboltból épp ilyenek hiányoztak, megvan a címlet jegyzék. A Nyíregyházi Mfegyei Bíróság megnyugtatónak találta a bizonyítékokat, amelyek Mihálka bűnösségét igazolták, s a betörések miatt őt két év és négy hónap börtönre büntette azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható, sőt előző büntetésének ki nem töltött részét is le kell tölteni. A bíróság három évre tiltotta el a közügyektől Mihálkát. Az ítélet jogerős Állami Ifjúsági Bizottságtól. Az ellátás is javult. Velencén, Kőszegen, Balatonföld- váron új szállodát nyitottunk. Az ifjúsági kempingekben a felállított négyszemélyes sátrakban lehet aludni, de sátorhelyet is tudunk foglalni. Azoknak is segítenek, akik az egyéni turizmust kedvelik jobban. Az ország bármely részére tudnak szállást szerezni. Vannak akik rendszeresen túráznak, ha, sajnos, kevesen is. Ők azok, akik nem sajnálják a fáradságot, hogy testközelből ismerkedjenek a természettel. Olyan szépségekre bukkannak, amilyet látni csak keveseknek adatik meg. Az emberek megbámulták a két, hatalmas hátizsákkal érkező, rövidnadrágos fiatalembert a buszállomáson. — Igen furcsán néznek nálunk a bakancsos turistákra, még a turistaházakban is — panaszolja az Alkaloida hetyke kalapos, szakállas alap- anyaggyártója, Horn István. — Ott is lassan már csak au- tós-nyakkendős kirándulókkal lehet találkozni. Ők nem éppen ebbe a kategóriába tartoznak. Mindketten á Bottyán SE természet- járói. Most érkeztek Szász- Svájcból, ahová sziklát mászni indultak. — Az időjárás kissé megviccelt bennünket — meséli a borostás arcú, vidám tekintetű Orosz János, nagyhalászi lakatos. Olyan esőzések voltak, hogy kiáradtak a hegyi patakok. Hazajövet elindult a Tisza-túrán. Sajnos nem mehet végig, Tokajig „tart ki” a szabadsága. — Ha valaki gyerekkorában belekóstolt és azóta csinálja, nemigen tudja önszántából abbahagyni. Nekem szerencsém volt. Az általános iskolában, azt hiszem a megyében elsőként, vándortábort szerveztek nekünk. Sokan nem értik... Sokan nem értik, hogy mi jó van abban, fárasztani magunkat, gyalogolni, hegyet mászni. Ügy tűnik a .kereskedelem vezetői is ide tartoznak. Magyarországon szinte lehetetlen hozzájutni egy jó bakancshoz, vagy anorák- hoz. Ha van, akkor meg olyan áron, hogy érdemesebb kimenni a csehekhez, lengyelekhez, és ott megvenni. A jó hátizsákról nem is beszélve. — Nemcsak ez hátráltat bennünket — folytatja János. — Nem véletlen, hogy mi legtöbbször „vadkempin- gezünk”. Alig van az országban olyan szálláshely, amit az igazi turisták zsebéhez mérnek. Félcihelődnek, mindjárt indul a busz hazafelé. Mert azért néha pihenni sem árt. Kell az új erő a következő utakhoz... Fapp Dénes KÉPERNYŐ ELŐTT A Ki járt jobban? c. do- kumentumfilm-sorozat igen hasznos vállalkozásnak tetszik, mert valóban fontos társadalmi kérdéseket állít a közfigyelem előterébe, amellett, hogy az egyes témák feldolgozási módjában — érthetően — érdekességre törekszenek a műsor készítői, ami többnyire sikerül is nekik. A múlt szerdán sugárzott harmadik rész, az Ingázók problematikája azonban bővebb kifejtést érdemelt volna, az összefüggések mélyebb, alaposabb feltárását a látot- tak-hallottaknál, esetleg a kisriportokban megnyilat- kozók körének bővítésével, az elemzés érdekében. A meggyőzés sohasem könnyű dolog. Még akkor sem, ha csak egy jókora te- remnyi kérdező aggályait és kételyeit kell eloszlatni, akik az ún. nagyközönséget reprezentálják. (Igaz, hogy nézetek szembesítése, netán vita csupán ilyen „intimitásban” lehetséges.) Hát még, ha sportról van szó, mint a Hatvanhat csütörtöki adásában! Főleg a labdarúgás aktuális kérdéseinek boncolgatásakor forrósodott fel a légkör, ám az államtitkár OTSH-elnök állta a sarat ezekben is, és kivívta a válaszaira adott helyeslő szavazatok döntő többségét. Azt hiszem, hogy ez a jó, igazi demokratikus televíziós fórum azok számára is élvezetet nyújtott, akik nem különösen szakértői a sportnak. (Bár — éppen a focit tekintve — vannak-e egyáltalán kis hazánkban ilyenek?...) A hét vége szórakoztató műsorai közül megemlítésre kívánkozik az Előttem az utódom második részének pénteki adása. A rendkívül rokonszenves műsortípus mostani utódjavaslatainak szomorú aktualitást adott az egyik legnagyobb ajánló, Bilicsi Tivadar közelmúltbeli halálára való emlékezés. Persze, a jövő dönti el, hogy ő jól szemelte-e ki széles skálájú szerepkörének átvevőjéül a kitűnő Szombathy Gyulát, mert Bilicsit nagyon nehéz, sőt nem is lehet pótolni. A látottak alapján mégis bízhatunk benne, hogy jó szeme volt —, ő aztán igazán értett a mulattatás művészetéhez. Kellemes perceket szerzett még a műsorban a tehetséges parodistának ígérkező Bach Szilvia, különösen emlékezeteseket az artista hivatástudatából példát mutató Nánási Ottó, s bízzunk az énekesek ajánlóinak jó ítélőképességében is. Petrocelli ugyancsak könnyedén győzte meg az esküdtbíróságot és kényszerítette jóformán a puszta szó erejével beismerésre a bűnösöket a vasárnap esti szokványos krimiben (Aranykalitka), melyből egy nagy verekedés maradhatott a legemlékezetesebb, azonban a következő műsor bőven kárpótolt a helyenkénti bosszankodásért. Jobba Gabi önálló estje, az „Ez lett a vesztünk” (a Nosztalgia LPX 17 606 alcím a Kará- dy siker lemezt idézte), a kiváló színésznő nagy művészi teljesítményét hozta a televízió nyilvánossága elé. A bravúros kollázs a kará- dys álomvilágot, az érzel- mességbe menekülést szembesítette egy tragikus kor véres valóságával: a második világháborús Magyarország bűnös kiárusítását urai által. Döbbenetes volt a Ka- rády-slágerek ellenpontozása a 2. magyar hadsereg pusztulását idéző dokumentumokkal, a törvényszerű katasztrófa utáni hírhedt Jány-hadparanccsal, a népet félrevezető cenzúrázási intézkedésekkel és az örökszép Radnóti-versekkel. Merkovszky Pál A RADIO MELLETT A Kulturális Magazin — ha jól tudom — négyheten- ként, vasárnap jelentkezik a Kossuth adón. Az is tény, hogy nemcsak ez a műsor foglalkozik kulturális eseményekkel. Mégis azt gondolom, jobb lénne, ha a Kulturális Magazint két- három hetenként állítanák össze, mert így túlságosan nagy a két adás közti intervallum ahhoz, hogy eredményesen fejthesse ki az előzetes tájékoztatásból fakadó orientáló, irányító hatását. így mód lenne arra is, hogy egy-egy adásban ne csak egy-egy táj vagy országrész szerepeljen, hanem lehetőleg minden jelentősebb művészeti, kulturális eseményről szó essen, ami éppen akkor érdekes lehet az országban. Azt hiszem, az embereket mindig is érdekelte, minden korban, hogy miként lett valaki az átlagból jóval kiemelkedő művész, tudós, politikus. Ami feltűnő, az mindig jobban megragadja a figyelmet, ez természetes. A tudóssá válásnak ma egészen másak a lehetőségei, útjai, mint száz vagy két-háromszáz évvel ezelőtt. Érdekes példákat, eseteket hallhattunk erről Gazda István tudománytörténésztől a Tudósok vagy dilettánsok című beszélgetésben. Azt gondolom, ennek az a haszna is keletkezett a hallgatókban, hogy oszlatta azt a misztikumot, ami a tudósok alakját még ma is egy kicsit körüllengi, és egyértelművé tette mindenki számára: a tehetségen, a zsenialitáson kívül igen kemény munka jellemzi a tudósok tevékenységét, az ide vezető utat. A tudományos ismeretek terjesztésének vonzó formája az ilyen fajta műsor, mert a személyes érdekességek felkelthetik a figyelmet a tudományos teljesítményen kívül az adott tudományágnak az'általános műveltség keretei között megférő ismeretanyaga iránt is. Az évfordulók az ünneplésen kívül a visszatekintés alkalmai is. A Rádiószínház létezésének harmincadik évfordulóját úgy „ünnepli” meg a rádió, hogy tulajdonképpen nem ünnepel, hanem jó, sikeres hangjátékokat szerkeszt a heti műsorokba. így tehát a hallgatók járnak jól. Fennállása óta nagyon sok rádiójáték bizonyította már, hogy hasznos tett volt a Rádiószínház létrehozása. Ezt most ez a visszapillantó játékfolyam csak megerősíti. Nem mint általánosan jellemző tényt teszem szóvá, de mégis megemlítem azt, amit már régebben mások se hagytak szó nélkül: némely riporter (leginkább a pálya elején tartó), olyany- nyira fontosnak tartja tud- tul adni a témában való tájékozottságát, hogy olykor-olykor félbeszakítja beszélgető partnerét, s maga mondja tovább azt, amit a megkérdezett elkezdett. Lehet azonban, hogy ezt nem is a tudás bizonygatásának szándékával teszi, hanem egyszerűen nem akar „tétlenkedni”. Jó, ám szólaljon meg a riporter, de csak akkor, ha valóságos kérdése van (egyébként: ne szégyellje a hallgató előtt sem, ha kevésbé tájékozott, mint a téma specialistája!), vagy akkor szóljon közbe, ha a beszélgetés irányán változtatni akar. Seregi István
