Kelet-Magyarország, 1981. augusztus (41. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-30 / 203. szám

Kedves ismeretlen ismerős! Ne vegye talányosnak a megszólítást, hiszen amikor önnek írok, olyan em­bert keresek meg soraimmal, akivel né­hányszor nagyon jól elbeszélgettem, s úgy tetszik, sok mindenben megegyezik az életről vallott nézetünk. Hogy mégis ismeretlennek titulálorji? Ne boncolgas­sunk minden okot, de másképp alakult a sorsunk, más volt az indíttatásunk, nem egyeztek meg azok az élményeink, amelyek később majdhogynem meghatá­rozókká váltak életünk további alakulá­sában. Az élményekről, az ember változásá­ról szeretnék Önnel gondolatot cserélni, folytatni a megkezdett meditációt. Em­lítette gyerekkorát, a petróleumlámpa melletti vakoskodást, amikor a kisdiák tudásszomja győzött le minden akadályt, amikor a tanyán különcnek tartották, mert nem csatangolt a pajtásaihoz ha­sonlóan, hanem inkább a könyveket búj­ta. Aztán mindezt összehasonlította a városi összkomforttal, ahol már a fürdő­szoba nagysága, berendezése a legna­gyobb gond. Mit mondjak? Természetesnek látszik, hogy 25—30 év alatt nagyot fordult a világ. Nem ön az egyetlen, aki tanyáról hódította meg a sokat emlegetett tudás várát. Mint ahogy még mindig vannak olyanok, akik tanyán élnek, nem ugyan­olyan eséllyel indulnak az életbe, mint mások. Csakhogy éppen az Ön példá­jára apellálok, amikor azt mondom, hogy a nehéz indulás lehet meghatáro­zó élmény, de nem lehet az embert be­határoló korlát. Korántsem a munka mellett szerzett diplomáját becsülöm le, sőt nagyon imponált nekem, hogy har­minc éven túl. családosán, végig a je­lesek sorában emlegették. Mindezt első­sorban magának köszönheti. De ne fe­ledkezzen meg arról a háttérről sem, ami lehetővé tette, hogy tanulni tudjon, a munkahelyi közösség ösztönző hatásá­ról. Mert ezek az élmények is megha­tározóak lehetnek. Már tudom az ellenvetését. Be­széljünk azokról is, akik nem örültek az ön haladásának, akik szívesebben élnek a „legszebb öröm a káröröm” — kifeje­zéssel. Az ön munkahelyén szintén akad­nak ilyenek, de talán minden emberi közösségben található néhány ellendruk­ker. Velük valóban meg kell küzdeni adott esetben. Mert vannak olyanok, akik azzal érvelnek, könnyű annak, aki­nek a gyereknevelésben segít a nagy­mama, nem boszorkányság úgy tanul­ni, hogy a szabadság ideje alatt a kol­lektíva többi tagja dolgozik Ön helyett. Még ha ezek az érvek igazak is, inkább a szép oldalát érdemes meglátni, hogy a család támasz lehet, hogy egy jó mun­kahely. néhány igazi munkatárs való­ban társ lehet a nehéz percekben. Beszélgettünk az indulásról, majd a későbbi évek folytonos bizonyításáról. Mindez arra is rávilágított, hogyan vál­tozik az ember. Nem biztos, hogy alap­jaiban más lesz az évek során, de az érettebb gondolkodás nyilván más hely­zetet teremt az értékrendek körül is. Ön mondta, hogy időnként jólesik elmene­külni a maga kis világába, bezárkózni a család, a munkahely közvetlen gondjai­ba. Ám rögtön utána azt hozta Tel, hogy csak akkor teljesebb a gondolkodása, ha látja mások sorsának alakulását, ha el­képzeli mások boldogulását. Szerencsés­nek mondható, mert politikai munkát végez, a munkahelyén kívül a közélet­ben is részt vesz, ahol a szavával hat­hat más emberekre. A közéleti szereplés reflektorfénye le­het fárasztó, de legalább annyira fel­emelő érzés is. Nem ünnepségekre gon­dolok ilyenkor, hanem amit ön emlí­tett: a siker tudata, hogy embereknek megmagyarázott valamit, látta a fel­csillanó szemekben az egyetértést. S ez­zel hadd kanyarodjak vissza az ön által megtett göröngyös út élményeihez. Hi­szen ez kellett többek között ahhoz, hogy ne csak a saját boldogságát egyen­gesse, hanem észrevegye mások sorsát, lehetőségeit, s a maga módján, az ön rendelkezésére álló módszerekkel töre­kedjen a jobbításra. Széles Lajossal, a 15. sz. választókerület országgyűlési képviselőjével a megbízatás felelősségéről A Mit jelent az ön számára, hogy Kölcsey ^ Ferenc egykori választókerületének la­kosságát képviseli az országgyűlésben? — Hallatlan nagy megtiszteltetést, egyút­tal fokozott felelősséget. Kölcsey Ferenc igen nehéz viszonyok között tett meg min­den tőle telhetőt Szatmárért, az itteni embe­rekért, egyúttal az ország haladásáért. Ta­lán nem túlzás, ha azt mondom, hogy ma is bíztatást jelent a szelleme, amiből sok erőt lehet meríteni. Mély bölcsesség sugár­zik az írásaiból, s az intelmeit megszívlel­ni, azokkal élni szép kötelességünk is. En­nek a vidéknek — amely a megyén belül is nagyon elmaradott volt — a fejlődése sza­vakban nehezen kifejezhető. Jóllehet a gon­dokat ma sem tudtuk még száműzni, de szerencsére azok többnyire már éppen a ro­hamos fejlődés következményei és azok a szatmári emberek élniakarása, munka­szeretete révén megoldódhatnak. A Tíz éve került az országgyűlés padsora- ^ iba, ezt követően még kétszer választot­ta képviselőnek a lakosság bizalma. Mi­vel lehet erre rászolgálni? — Mindenekelőtt: a választók bizalmát elnyerni csak sok munka árán lehet. De ta­lán még többet kell tenni azért, hogy ez a bi­zalom meg is maradjon. Hogy mivel nyertem el? Ezt nekem lehetetlen megfogalmazni. Ügy gondolom, hozzájárult az is, hogy 30 éve dolgozom Fehérgyarmaton, megszakítás nél­kül a jalenlegi munkahelyemen. Ez idő alatt nagyon sok mindent megértünk közösen a járás lakosságával. Sokszor kellett súlyos helyzetekben is együttműködni. Hogy mit je­lent számomra a bizalmuk? Igen sokat, amit viszonozni csak becsületes munkával lehet és újból és újból megszolgálni. Akik nem ismerik a viszonyokat, azt hi­szik, hogy a képviselő munkája negyed­évenként egyszer egy kétnapos ülés­szak keretéig terjed... — Ügy gondolom, hogy ezt ma már na­gyon kevesek hiszik. Az ülésszakokon részt venni, esetenként felszólalni csak kis része a megbízatás teljesítésének. Néhány témát azért megemlítek. Szót kértem és kaptam az állattenyésztés fejlesztése, a felvásárlás gond­jai és bizonyos visszásságai, a megtermelt ter­mékek értékesítése, aztán az alma ára té­mákban. Legutóbb pedig arra tettem javas­latot, hogyan lehetne egyszerűbben és gyor­sabban intézni a lakosság ügyeit az állam- igazgatási szerveknél. A képviselő munkája azonban közel sem merül ki ennyiben. Az országgyűlési bizottságok elég sűrűn ülésez­nek. Én a jogi, igazgatási és igazságügyi bi­zottság tagja vagyok és itt aztán rengeteg le­hetőség van rá, hogy elmondjam a vélemé­nyemet. Igénylik is, hogy a képviselő olyan időszerű dolgokat jelezzen, amelyek a szű- kebb, még inkább a szélesebb területet érinti. Meggyőződéssel mondhatom, hogy az ország- gyűlés vezetése szereti, sőt megköveteli a képviselőktől a hasznosítható javaslatokat. Parázs viták vannak ott, amelyek teljesen mentesek a korlátoktól. Ez nagyon jó dolog. Ez is mutatja, hogy a bizottságok szerepe nagy. Az utóbbi időben is számtalan törvény- módosításra került így sor. Ezért van az, hogy a parlament már az érdemi munkával foglalkozhat. És itt vannak még a megyei képviselőcsoportok ülései. Nagy a fontossá­guk az ülésszakokra való felkészülésben. Szabolcs-Szatmár képviselői választókerüle­tük gondjain túl így a megyei helyzetképet is jól ismerik és tükrözik. Annyit még ehhez: itt valamennyi körzet közvetlen problémái terítékre kerülnek, s mivel ott vannak az il­letékes megyei vezetőik is, a gondok sokszor már ott megoldódnak. Volt olyan parlamenti ülés, amikor úgy gondolta, hogy közbe kellene szólni, he­lyeselni, vagy cáfolni? — Nem is egyszer volt ilyen érzésem a vita közben. Nem mintha az ülés tévúton járt volna, inkább egy-egy hozzászólás inspirált rá, amely más megvilágítás kapcsán általá­nosított. Ez nem csoda, hiszen az ország bi­zonyos részeinek gondjai eltérőek. Nem le­het összehasonlítani mondjuk a munkaerő- helyzetünket a Dunántúl iparosított vidéke­ivel, vagy a talajainkat a Csongrád megye­ivel. Az igazság, hogy ilyenkor fegyelmezni kell magamat, hiszen ez nem a japán par­lament, ahol a törött székek játsszák a fősze­repet. A Vagyis a véleményét megtartotta magá- w ban? — Legalábbis a szünetig. Azonban most, hogy erről-kérdezett, eszembe jutott: jó len­ne akár szóban, akár írásban gyors úton el­juttatni az ilyeneket az országgyűlési irodá­nak. Sok egészséges ötlet élhetne így is to­vább. Ennek ugyan eddig sem volt akadá­lya, de még nem vált gyakorlattá. Talán ér­demes lenne azzá tenni. A Interpellált-e az évek során, s ha igen, w miről és kihez? — A Mátészalka—Fehérgyarmat—Zajta vasútvonal fennmaradása és a tunyogmatol- csi vasúti híd újjáépítése miatt, a közlekedési miniszterhez. A válasza: mindkét esetben visszatérnek a témára és megpróbálják megnyugtatóan megoldani. A választ tudo­másul vettem — nem elfogadtam —, és ezt követően még nagyon sokat kellett tárgyalni az illetékesekkel, amíg múlt év végén az ál­lamtitkár megírta nekem: a hatodik ötéves terv során megépül az új vasúti híd. A ter­vezőmunka már meg is indult. A vasútvonal is fennmarad, a korszerűsítést Fehérgyar­matig már el is végezték. A Ha most e pillanatban interpellálna, mi- w lyen ügyben tenné? — Pillanatnyilag nem tudok olyat, amit indokolt lenne az országgyűlés elé vinni. In­terpellálni csak akkor érdemes, ha lényeges dologról van szó és a megoldás reális felté­telei is adottak. Egy képviselő talán népsze­rűbb választói körében, ha sokszor feltesz a kormánynak kényelmetlen kérdést. De ismer­ni kell az ország helyzetét. Semmi értelme lehetetlent kérni. Kapott-e képviselői munkája során bíz­tatást, elismerést, netáli kritikát? 1 — Sok bíztatást kaptam. A választóktól, a helyi szervektől és feletteseimtől is. Azért jó ez, mert az ember érzi, hogy a képviselői munka végzésekor nem marad magára és ez egyfajta önbizalmat, ösztönzést ad a munká- jghgz. A^lakbsság'élísmén,'amit g képvise­lőjük érte tesz. Higgye el, akkor is, ha a ké­rése teljesíthetetlen, vagy csak később meg­oldható. Számtalanszor tapasztaltam, hogy az egyértelmű és őszinte választ akkor is meg­értik az emberek, ha az nemmel végződik. Éz is erősít abban, hogy nem szabad mellébe­szélni, bárkit félrevezetni, mert azt nem fe­lejtik el és nem bocsátják meg nekem. Igen, kritikát is kaptam. Főként a buszközlekedés­sel kapcsolatban vetették a szememre, hogy ebben eredményesebben is közreműködhet­tem volna. (Az igazsághoz tartozik: nagyon sokat jártam el ez ügyben is, egészen a bu­dapesti Volán Trösztig és azóta lényegesen javult a helyzet.) Vagy például minden be­számolón újra elmondták — és én ezt kriti­kának vettem —, a Szatmárcseke és a Nagy- ar közötti út hiányát. ön a megyei tanács fehérgyarmati járási hivatalának elnöke. Össze lehet-e egyez­tetni mindennapi munkáját a képviselői tevékenységgel? — Nagyon is jól egyeztethető a két fel­adat. De ha arra gondol, hogy a választóke­rületem 17 településén tehetek olyan kivételt, amely a járás többi községének rovására menne, akkor jogos a kérdés. Erre természe­tesen nagyon vigyázok. Mint ahogy arra is: alapvetőnek tartom a választókkal való rend­szeres kapcsolatot. Az elmúlt ciklus öt éve alatt 64 képviselői beszámolót tartottam, amelyen több mint 4 ezren jelentek meg. Ezenkívül közel ötven rendezvényen vettem részt mint képviselő és rendszeresen tartok fogadóórát. Öt év alatt ezer ember ügyével konkrétan is foglalkoztam. Reggelenként nem ritkán hárman-négyen várnak rám. örülök, hogy ez így van. Ha nem jönnének, nagyon nagy baj lenne. A A járásban is, választókerületében is ^ többségben vannak a hátrányos helyze­tű kisközségek. Felemelte értük a sza­vát? — Természetesen,' hiszen külön nagy gond ez ebben a járásban, ahol a 48 kisközség többsége ezer leiken aluli. Náluk sokszor az alapellátás feltételei sincsenek meg, amelyek pedig ottmaradásuk alapjai. Ezért külön fi­gyelmet érdemelnek a mindennapi munká­ban, s a helyi szervek nagy-nagy törődését igénylik. Az utóbbi években 24 ilyen telepük lésen korszerűsítettük a boltokat, a vendéglá­tóhelyeket, hét helyen létesült vízmű. Sokat tettünk ezen kívül is, de ez nem ment fel minket, hogy minden lehetőségünk mozgósí­tásával javítsunk a helyzeten. Ez a képvi­selői munka egyik központi feladata is. Igen nagy gond még a foglalkoztatás. Ez sem megy azonnal, de a folyamat megindult, minden lehetőséget felhasználva erősíteni kell a jö­vőben. A képviselő munkáját is kíséri öröm és kudarc. Mit nevezne sikerélménynek, vagy mi az, ami elsősorban okot adott a lehangolódásra? — A siker, az öröm a több. Ha vissza­gondolok az elmúlt évtizedre, azt mondha­tom: az országgyűlés alkotta törvények folya­matosan megvalósulnak a gyakorlatban. Igenis sikerélmény, hogy közvetlenül vehet­tem ebben részt. Hogy konkrétan? Több do­log van, amiről érdemes lenne szólni. Ilyen például a fehérgyarmati autóbusz-pályaud­var létesítése. És most — sok-sok tanácskozás után — megkezdődik a Szatmárcseke—Nagy- ar közötti műút építése. Igaz, jócskán benne van ebben is azok megértése, akik Nyíregy­házán, vagy Budapesten segítettek hozzá minket. Ha már itt tartunk: sikernek tar­tom, hogy a megyeszékhelyen is, de a fővá­rosban is jól ismerik és megértik a szatmári táj gondjait. Kudarc is volt, de az nem lé­nyeges. £ Milyen ma az országgyűlési képviselő w tekintélye? — Mivel kezdjem? A képviselő — mint bárki más — nem szerzi meg a tekintélyét azzal, hogy kézbe kapta a megbízólevelét. Csak azon az áron, ha folyamatosan és lelki- ismeretesen teljesíti feladatait. Ezt a szót: folyamatosan, kétszer is aláhúznám, hiszen, újból és újból bizonyítania kell. Ezt a vá­lasztók is, az országgyűlés vezetői is igény­lik. Nem attól lesz ma tekintélyem, ha én imádom a parlament folyosóin a legjobb adomákat. Én a képviselő tekintélyének tu­dom be, hogy mondjuk a leveleimet érdem­ben fogadják az illetékesek és arra gyorsan kapom a választ. Ha személyesen megyek, az ajtó nyitya áll bárr^ejyjj^^i^i^rfernél Én az ügyeink intézésével elégedett vagyok. A A 15. számú választókerület polgára is elmondhatja ugyanezt képviselőjéről? — Azt hiszem, igen. Becsülettel utánajá­rok minden kérdésnek, s ha lehet segíteni, akkor nem hagyom megoldatlanul. Egy személyes kérdés: mit jelent Széles Lajos képviselőnek a Tisztelt Ház? — Ezt akkor lehet megérteni, ha elmon­dom hozzá, hogy mint sok száz ezren mások, én is nincstelen családból származom. Eljut­ni a parlamentbe, egyáltalán bejutni oda, mit jelenthet az ember számára? Visszaérne lékszem az első, a megválasztásom utáni ülésszakra — még lélegzetet is alig tudtam venni a meghatottságtól. Ma már otthono­sabban mozgok ott. Ez arra is jó, hogy nem csak az ülésteremben, a Házon túl is szolgál­hatom a választóim, de több vonatkozásban a járásom és megyém ügyét. Az Országházi ban a legmagasabb vezetőkkel is közvetlen beszélgetéseket lehet folytatni. Nagy hatással van az emberre az ottani demokratikus lég­kör, amiből itthon is tanulhatunk. A minap a nyíregyházi levéltárban ke­rült a kezembe Kölcsey Ferenc gyönyö­rű betűkkel megírt országgyűlési követi jelentése megbízóihoz. Szatmár rendje­ihez. Ha ma ilyet kellene írnia, mit ír­na meg benne? — Elsősorban azt, hogy mit végeztem, hogy mit kellett volna tennem még, mi az, amit nem tudtam, mert nem jutott rá pénz, vagy azért, mert a mi itthoni munkánkban is sok még a hiba. Megírnám: nagy tartalékok van­nak Szatmárban! Az összefogásban, a társa­dalmi, a közéleti munkában, a termelésben, a fegyelemben, a fejekben. És !— aminek nagy jelentőséget tulajdonítok — az emberi kapcsolatokban, a közösségnél és az égyén- nél is egymás segítésében. Ezekért többet kell tenni mindannyiunknak. És olykor bizony nem ártana szerényebb életvitelt is tanúsíta­nunk — egyénnek és közösségnek —, hiszen nagyon sok még az erőn felüli, ésszerűtlen költekezés, utána pedig a követelőzés. Szá­momra ezek ma a legfontosabbak. Végül is: megérte a képviselői munká­val járó megterhelés? — Igen, meg. Olyan dolgokkal ismerked­hettem meg, olyan ismereteket szerezhettem, amilyeneket nem lehet megszerezni másutt. Az országos méretű információk sokat segí­tenek a hivatali munkám ellátásában is. És annak is felbecsülhetetlen az értéke, hogy választóim megbízatásait sorban tolmácsol»' hattam. Ezáltal kerülhettem szorosabb kap­csolatba az itteni emberekkel is. £ Köszönöm az interjút. Kopka János KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1981. augusztus 30.^^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents