Kelet-Magyarország, 1981. augusztus (41. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-30 / 203. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. augusztus 30. Joggal hívták fel a figyelmet a dél-afrikai akció időzítésé­re is: közvetlenül azelőtt ment végbe, hogy a jövő csü­törtökön megkezdődik a Na­míbia — a jövőjének szentelt rendkívüli ENSZ-ülésszak. Dél-Afrikának egyetlen be­folyásos támogatója akadt: az Egyesült Államok, amely mindmáig nem létesített dip­lomáciai kapcsolatokat Ango­lával, viszont a világszerveze­ti tilalmak ellenére, erősíti a szálakat az apartheid-uralom­mal. Ezt a korábbi kormány­zatok alatt is megtette, de le­hetőleg kerülve a nyilvános­ságot, szégyenlősen. A Re- agan-adminisztráció, amikor „terroristaként” ítéli el a nemzeti felszabadítási moz­galmakat, teljes nyíltsággal a dél-afrikai gyarmatosítókat és fajüldözőket pártfogolja a namíbiai függetlenségi harco­sokkal szemben. Ezért alkot egységet az utóbbi időszak három fegyveres incidense, jóllehet az angolai tartomá­nyokban nem amerikaiak, ha­nem dél-afrikaiak voltak a Á hét három kérdése végrehajtók, a bombák kiol­dói, a lövegek elsütői... Események címszavakban HÉTFŐ: Az afgán kormány tárgyalásokat javasol szomszédainak, Pakisztánnak és Iránnak — A kenyai fővárosban Nyugat- Szahara jövőjéről tanácskozik az Afrikai Egységszervezet különbizottsága — Cheysson Indiában KEDD: Szadat és Begin tizenegyedik találkozója Alexandriában — Damaszkuszban megbeszélésekre kerül sor Kadhafi, Asszad és Arafat között, új arab csúcsértekezletet sürget­nek — Pinto Balsemao kormányfői megbízatása Portugá­liában — Vita a költségvetésről az amerikai kormány tag­jai között SZERDA: Kania beszéde Poznanban majd Varsóban. Glemp ka­tolikus egyházfő nyugalomra és munkára szólít; a Szoli­daritás szélsőségesei fokozzák a társadalmi feszültséget Lengyelországban — Kínai provokációk Vietnam határán CSÜTÖRTÖK: Spanyolországban a kormány újabb lépéseket tesz - a NATO-hoz való csatlakozás érdekében — Heves nézet- eltérések Bonnban a szociáldemokraták békefórumán az atlanti fegyverkezési tervekről — Tiltakozások Japánban az Okinawáról startoló amerikai felderítő gépek koreai útjai ellen PÉNTEK: összeül a Biztonsági Tanács, miután napok óta tart a dél-afrikai agresszió Angola ellen; világszerte erőteljesen bírálják Pretoriát, amely igyekszik kicsinyíteni akcióját s Washington cinkosságára támaszkodik SZOMBAT: Üjabb terrorcselekményekről érkezik hír Salvador­ból — Firjubin szovjet külügyminiszter-helyettes pakisz­táni látogatása nyomán Zia-ul Hak hasznos és pozitív ta­nácskozásokról nyilatkozik. O Milyen összefüggés mu­tatkozik az elmúlt na­pok veszélyes,, fegyveres inci­densei között? PO-szervezet támaszpontjait akarták megsemmisíteni a dél-afrikai gyarmati megszál­lás alatt levő terület északi Az elmúlt napokban külö­nös figyelmet kiváltott fegy­veres incidensek, földrajzilag meglehetősen távol estek egy­mástól. Van azonban egy olyan'mozzanat, amely mégis összekapcsolja e látszólag egy­mástól elkülönült fejleménye­ket. Ez pedig — teljes nyílt­sággal vágy burkoltan, a ku­lisszák mögött — Washington békét veszélyeztető politikája, sok esetben egyenesen provo­katív magatartása. Még mindig nem ültek el a Sidra-öböl felett lezajlott, „lé­gicsata” hullámai, az ameri­kai és líbiai jelentések to­vábbra is ellentmondóak. Ami azonban vitathatatlan, hogy az amerikai politika szándékosan, játszott a tűzzel, amikor hadgyakorlatait a Lí­bia által igényelt felségvizek felett is megrendezte, s köz­ben lélektani körítésként az amerikai sajtó szinte hemzse­gett a Líbia-ellenes, a Kadhafi rendszerének megdöntését taglaló kommentároktól. Va­jon, hogy érezne az Egyesült Államok, ha Amerika partja­ihoz közel rendeznének ilyen jellegű gyakorlatokat, milyer szavahihetősége lehet a Wa­shington által is elvben szük­ségesnek tartott „bizalomerő­sítő intézkedéseknek” (a had­gyakorlatok előrejelzése stb.), amikor az óceáni hadgyakor­latokat ez esetben a bizalmat­lanság erősítésére használták fel? szomszédságában. Páratlan ci­nizmussal és képmutatással az angolai, hadsereget tették felelőssé, mert fellépett a független országba 2—300 ki­lométer mélységben benyo­mult dél-afrikai csapatok (számukat negyven-hatvan- ézer között becsülték) ellen. A dél-afrikai támadást vi­lágszerte elítélték, fgy tett az Afrikai Egységszervezet, az el nem kötelezettek mozgalma, de felemelte szavát az Ango­lával közös történelmi múlt­tal és nyelvvel rendelkező Brazília és több nyugat-euró­pai állam, Franciaország, az NSZK, Nagy-Britannia is. A szovjet távirati irodát, a TASZSZ-t felhatalmazták an­nak közlésére, hogy Moszkva nem lehet közömbös az An­golát ért agresszióval kapcso­latban, s emlékeztettek a két ország között érvényben levő barátsági szerződésre. (Angola tudja, mit jelent a barátok segítsége, hiszen kubai inter- .j nacionalisták segítettek füg­getlenségének megvédésében.) Arkagyij Sztrugackij Borisz Sztrugackij: Alig néhány nappal a föld­közi-tengeri közjáték után, immár nem a 6., hanem a 7. amerikai flotta övezetéből ér­kezett egy figyelemre méltó hír. A KNDK tiltakozott az amerikai felderítő gépek be­repülései ellen és Japánban követelték: ne engedjék meg az Okinawáról, tehát japán területről startoló SR—71-es kémrepülőgépeknek a Koreai­félsziget feletti, más államok szuverenitását sértő tevékeny­ségét. (Az eset az amerikai sajtóban is visszhangot ka­pott, miután — láthatólag fi­gyelmeztető jelleggel — lég­védelmi rakétát lőttek fel a KNDK-ban, ha nem is az amerikai gép közvetlen szom­szédságában. Tűzveszélyes helyzet ala­kult ki — nem először — Af­rika déli részében: a dél-af­rikai hadsereg nagyarányú behatolást hajtott végre An­golában. Ürügyként arra hi­vatkoztak, hogy a Namíbia függetlenségéért küzdő SWA­Nehéz istennek lenni 25. Unó mogorván közölte: — Éjjel, ahogy az úr elro­hant, Kira lejött, és megkér­dezte, itt volt-e a dón vagy nem. Biztosan azt hitte, csak álmodta az egészet. Én azt mondtam neki, hogy mióta az úr este őrségre ment, vissza sem jött... Rumata elfordult és mé­lyet sóhajtott. Nem könnyeb­bült meg. Még rosszabbul érezte magát. — ... Én meg egész éjjel íjjal ültem a báró mellett: at­O Mit hozott az újabb Szadat—Begin-találko­zó? Tizenegyedik alkalommal találkozott negyvenöt hónap leforgása alatt Szadat egyip­tomi elnök és Begin izraeli miniszterelnök — ezúttal Alexandriában. Nem hiá­nyoztak a szokott dramatur­giai fogások: ellentétek, ber­zenkedések, enyhe bírálatok, majd a nagy kibékülés, az ál­lamférfiúi bölcsességnek tu- Jaidonított közös nevezőre '’jttlás^Mint a megelőző csúcs­értekezletek során, ezúttal is sikerre voltak ítélve: sem saját belpolitikai helyzetüket tekintve, sem a Washington­hoz fűződő viszonyból követ­kezően nem engedhették meg a veszekedés eltúlzását. A megbeszélések eredmé­nyeként újabb nekifutás kö­vetkezik a palesztin autonó­mia tárgyalásokon, valószínű­leg már szeptemberben. Szemmel láthatóan nem sok derűlátással: a palesztin ügyet nem lehet úgy megol­dani, hogy nem biztosítják igazi önrendelkezésüket s a tárgyalásokról kizárják tör­vényes lu képviselőjüket, a PFSZ-t. fgy azután — egy tói féltem, hátha részeg fejjel feltolakszik. — Köszönöm fiacskám — bökte ki nagy nehezen Ruma­ta. Felhúzta a cipőjét, kiment az előszobába, kis ideig a sötét fémtükör előtt állt. A kaszparamid kifogástalanul hatott. A tükörben egy ele­gáns, nemes dón látszott, aki­nek arca kissé beesett a fá­rasztó éjszakai ügyelettől. Aranyabronccsal leszorított, nedves haja puhán és kecse­sen omlott alá arca két olda­lán. Rumata gépiesen meg­igazította az objektívet az orrnyerge fölött. Szép jelene­teket figyelhettek meg ma a Földön, gondolta komoran. Eközben megvirradt. A po­ros ablakon benézett a nap. Csapódtak a spaletták. Az ut­cán álmos hangok szólongat- ták egymást. Rumata felment, kopogott, s belépett a dolgozószobába. Kira a karosszékben ült, mint tegnap. Fölemelte tekintetét, és aggodalommal pillantott a férfi arcába. — Jó reggelt, kicsikém — mondta Rumata. A lány megkérdezte: — Elfáradtál? — Igen, egy kicsit. És me­gint mennem kell. — Készítsek neked vala­mit? beirúti lap példázatával — folyik majd az alkudozás egy olyan „áruról”, amellyel nem rendelkezhetnek. Folyik a di­namikusnak feltüntetett hely- benjárás, miközben mindenki tudja: nem tudnak és nem akarnak, eredményt elérni. Alexandria mellett Da­maszkusz volt a közel-keleti tárgyalások ellenpólusa. Kad­hafi, Asszad és Arafat a leg­újabb események fényében újabb arab csúcsot sürgetett s a líbiai vezető találkozott más arab államférfiakkal is, sőt hosszas szünet után is­mét beszélő viszony jött létre Szaúd-Arábiával. (Szaúd-Ará- bia egyébként nemrég elő­terjesztette saját rendezési tervét, lényegében hasonló véleményt formált a Párizs­ban vendégeskedő Husszein jordániai király is.) A közel- keleti kibontakozást kereső megbeszéléssorozat a jelek szerint magasabb sebesség- fokozatra kapcsolt, igaz a ha­ladás nem ígérkezik egyszerű­nek: Alexandria az útakadá­lyokát is jelezte... O Mi a lényege az új af­gán kormánynyilatko­zatnak? A nemzetközi híradásokban ma az egyik legtöbbet szerep­lő országnév Afganisztán. Sokféle javaslattal élnek — a legtöbbel sajnos nem az af­gánok — az ázsiai és a világ­béke érdekében. Ezért keltett élénk visszhangot a valóban illetékesnek, az afgán kor­mánynak a nyilatkozata. Ez az okmány, miután kizár minden külső beavatkozási kísérletet, tárgyalásokat in­dítványoz a szomszédoknak, Pakisztánnak és Iránnak, akár az ENSZ képviselőinek jelenlétében: intézkedéseket szorgalmaz a menekültprob­léma megoldására: s a hely­zet általános megnyugvásá­nak, enyhülésének következ­ményeként lehetségesnek tart­ja az Afganisztánban tar­tózkodó szovjet csapategysé­gek visszavonását. (Azok fel­adata éppen a külső fenyege­tés ellensúlyozása.) A nyilatkozat közzétételé­vel egy időben tárgyalt Pa­kisztánban Firjubin szövjet külügyminiszter-helyettes, hosszabb idő óta ez volt az első közvetlen kétoldalú kap­csolatfelvétel. A pakisztáni elnökkel való találkozás nyo­mán első ízben érkezett olyan pakisztáni reagálás, amely nem volt teljesen elutasító a lehetséges tárgyalásokkal kap­csolatosan. (Több nyugati hírügynökség még néhány, órával korábban az új ja­vaslatok egyértelmű elvetésé­ről írt...) A hír friss, többet mondani korai lenne. Maradjunk a feltételes módnál: ha Pakisz­tán és remélhetőleg Irán is a realitások jegyében közeledik a rendezéshez — lényegesen javulhatnak a kibontakozás esélyei. Réti Ervin — Köszönöm, nem kell. Unó majd készít. Rumata érezte, hogy a ha­zugság fala emelkedik közé­jük. Eleinte vékonyka, majd egyre vastagabb és szilár­dabb. Lehunyt szemmel ült, miközben Kira különféle par­fümökkel óvatosan megned­vesítette a gallérját, az arcát, a homlokát, a haját. Azután a lány így szólt: — Valami szörnyűt, nagyon szörnyűt álmodtam. A fal olyan vastag lett, mint egy erődé. — Űj helyen mindig így szokott lenni — felelte Ru­mata képmutatóan. — Meg aztán a báró is biztosan ri- csajozott odalent. — Hozassak reggelit? — kérdezte a lány. — Hozass. Kira kiment, és Rumata hallotta, amint nyugodtan be­szél Unóval. Azután vissza­jött, leült a férfi székének karfájára, és elkezdte mesél­ni az álmát, ő pedig hallgat­ta, és érezte, hogy a fal perc­ről percre egyre vastagabb és rendíthetetlenebb lesz, s örökre elválasztja őt az egyetlen embertől, aki igazán közel áll hozzá ebben a rút­világban. És akkor teljes erő­ből nekirontott a falnak. (Folytatjuk) (Folytatás az 1. oldalról) nyi kiállításokra kérték fel. Ezeken a kiállításokon, s ezenkívül még hazánkban negyven helyen szerepelt a „Felszabadult” című szobor. A 240 centiméter nagyságú férfialak — az alkotó szavait idézzük — egy romos beton­bunkerből lép elő, kitárt ka­rokkal a fényt, az életet, a szabadságot öleli magához. Az élet, az új élet jelképe a szobor kezében tartott virág­cserép, virággal. A szobrot fogadó parkot Lengyel Ferenc, az emlékmű részét képező vasbetonszer­kezetet, a romokat idéző hát­teret az alkotó tanácsai alap­ján Lengyel István vezetésé­vel a helyi költségvetési üzem dolgozói építették. Tíz év alatt nemcsak az ipar fejlődött, nemcsak laká­sok épültek Mátészalkán. Sza­bó István „Ifjúság”, Konyar- csik János „Anya "gyermeké­vel” című szobrai, Csikszent- mihályi Róbert belvárosi „Díszkút”-ja, Orr Lajos két „Városkapu”-ja, Varró Már­ton „Díszkút”-ja, a SZÁTG székházáían Szabó Béla üveg és intarzia ablaka, az MSZMP városi-járási bizottságán Bartl József „Falikárpit”-ja után újra nemzetközileg is­mert és elismert műalkotás­sal gazdagodott a város. Határozatok a kisüzemi tevékenység és a kiegészítő gazdaság termelésének fejlesztésére Folytatódik a lakosság nö­vekvő és mind differenciál­tabbá váló igényeinek telje­sebb, jobb kielégítését szolgáló intézkedések sorozata. Az El­nöki Tanács pénteki ülésén ennek jegyében alkottak tör­vényerejű rendeleteket akis­üzemi és szövetkezeti gazdál­kodás jogi feltételeinek to­vábbfejlesztésére. Ezek a jogszabályok részét képezik az állami, szövetkezeti és kisárutermelés fejlesztését célzó széles körű szervezet- fejlesztési feladatok megva­lósításának. A most elfogadott jogsza­bályok a többi között lehető­séget teremtenek a változó követelményekhez gyorsab­ban, rugalmasabban igazodó szervezeti formák, a kis szö­vetkezetek, valamint az ipari és szolgáltatási szakcsopor­tok létrehozására. Rendelke­zéseket fogadtak el a lakos­ság számára nyújtott szol­gáltatások jelentős részét adó kisipar továbbfejlesztésére. Egyben felhatalmazták a Mi­nisztertanácsot a polgári jo_ gi társaságokra vonatkozó eddigi előírásoktól eltérő együttműködési forma, a gaz­dasági munkaközösség sza­bályainak megalkotására. Az 1982. január 1-én élet­be lépő új jogszabályok a XII. pártkongresszus határo­zatainak szellemét tükrözik. A kongresszus határozata — mint ismeretes — konkrétan megfogalmazta: „Az életkö­rülmények javítása megkö­veteli a szolgáltatások iránti igények jobb kielégítését... Közgazdasági eszközökkel ösztönözzék, rugalmasabb szervezeti formákkal mozdít­sák elő, hogy bővüljön a szolgáltatások köre és javul­jon minősége”. Ugyancsak a kongresszusi határozat szö­gezte le — s a jogszabályok kidolgozói ezt is messzeme­nően figyelembe vették —, hogy az új szervezeti for­máknak lehetővé kell tenni­ük a munkaidőalap hatékony kihasználása mellett az egyéni, a családi munkaerő­tartalékok jobb hasznosítá­sát. A mostani intézkedések te­hát valóságos társadalmi igé­nyek, szükségletek kielégíté­sét célpzzák. Azt várjuk tő­lük, hogy működési területet biztosítsanak eddig kiakná­zatlan alkotó energiák szá­mára: elsősorban a szolgál­tatások bővítésében, színvo­nalasabbá tételében kama­tozzanak, s járuljanak hoz­zá a lakosság életkörülmé­nyeinek javításához, a tár­sadalom és gazdaság szocia­lista alapjainak erősítéséhez. A kisszövetkezet a tagok kezdeményezésére alakulhat meg, elsősorban a szolgálta­tások jobbítására, körének bővítésére. Egyaránt lehetnek fő-, illetve mellékfoglalkozá­sú dolgozói, akik tagsági vagy alkalmazotti viszony kereté­ben tevékenykedhetnek. E formában az eddiginél job­ban kifejezésre jut a tagok felelőssége. Ök dönthetnek ugyanis arról, hogy a kisszö­vetkezet jövedelmének mek­kora hányadát fordítják fej­lesztésre, s mekkorát a tagok és alkalmazottak keresetének növelésére. Már működő szövetkezetek keretében hozható létre az ipari termelő és szolgáltató szakcsoport, amely — mint neve is jelzi — szintén első­sorban szolgáltatásokat nyújt, illetve olyan termékeket gyárt, amelyek nagyüzemi keretek között gazdaságosan nem állíthatók elő. Viszony­lagos gazdasági-vagyoni ön­állóságot élvez, az „anyaszö- vetkezeftel” való kapcsolatait megállapodás szabályozza. Jelenleg is működő forma a mezőgazdasági szakcsoport. Az eddigi rendelkezések azon­ban csak a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben, va­lamint az általános fogyasztá­si és értékesítő szövetkeze­tekben tették lehetővé létre­hozását. A jövőben állami gazdaságoknál, s más mező- gazdasági tevékenységet vég­ző állami vállalatoknál is ala­kítható ilyen szakcsoport. Űj szervezeti forma a gaz­dasági munkaközösség. Ezt önállóan vagy állami gazdál­kodó szervezethez kapcsoltan lehet létrehozni. Az alapvető cél itt is a fogyasztási és egyéb szolgáltatások fejlesz­tése és kisüzemi termeléssel az ellátás javítása. Ha a mun­kaközösség vállalati gazdasá­gi munkaközösségként műkö­dik, elsősorban a vállalat esz­közeit hasznosítja, a vállalat­nak nagyobb befolyása van e szervezetek gazdálkodására, s egész tevékenységére, na­gyobb azonban felelőssége, kockázatvállalása is. A kisüzemi gazdálkodásban rejlő tartalékok fokozott ki­aknázása szükségessé tette néhány más, már eddig is működő gazdálkodási forma továbbfejlesztését. A szocia­lista nagyüzemekkel való együttműködésben tágabb le­hetőséget nyitnak azok az új rendelkezések, amelyek alap­ján a létrehozandó gazdasági munkaközösségek, illetve kis­iparosok bérbe vehetik a gaz­dálkodó szervezetek olyan kisüzemi jellegű ipari vagy szolgáltató részlegét, amely főleg lakossági szükségletet elégít ki. A most elfogadott rendelke­zések a társadalmi érdekek­kel összhangban szabják meg az új szervezetek és tevé­kenységek gazdasági, jogi, irányítási és ellenőrzési kere­teit. A szabályozás a többi között legális mozgásteret biztosít eddig engedély nél­küli — s emiatt lényegében ellenőrizhetetlen — tevékeny­ségeknek. Ellenőrizhető, sza- , bályozható folyamatokat bon­takoztat ki, s megteremti a végzett munka, valamint az új formákból származó jöve­delmek közötti összhang biz­tosításának lehetőségét, ösz- szességében pedig erősíti a szocialista nagyüzemek be­folyását a kiegészítő tevé­kenységgel foglalkozókra. Az új formákra vonatkozó és az ezekhez kapcsolódó más jogszabályok, köztük a kü­lönböző társadalombiztosítá­si ellátási formákra jogosul­tak körét kibővítő döntések, szeptember végéig jelennek meg. r J I Wk vH ■ l í- Ja! >Yv E M I * A V ___!■ I I itil A j

Next

/
Thumbnails
Contents