Kelet-Magyarország, 1981. augusztus (41. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-28 / 201. szám

1981. augusztus 28. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Pályaválasztás vargabetűkkel EGYETLEN NYOLCADIK OSZTÁLYBÓL öten je­lentkeztek cukrásztanuló­nak — hallottuk a megyei pályaválasztási intézet tá­jékoztatójában a megala­pozatlan továbbtanulási szándék példájaként. Hogy miért? Nehéz kibogozni az okokat. Annyi bizonyos, a pályaválasztás a követke­ző években sem lesz men­tes a hasonló, a valóság­gal nem számoló esetek­től. A feszültségek újabb forrása lehet, hogy a de­mográfiai hullám eléri az általános iskolák végzős osztályait, a munkahelyek pedig gazdasági meggon­dolásokból egyes szakmák frissen végzett „tudorai­ból” jóval kevesebbet tud­nak fogadni, elhelyezni. A tapasztalat az, hogy a nyolcadik osztályt elvég­zett tanulóknak csak hét­nyolc százaléka nem tanul tovább. Ebben az évben a középfokú iskolákba, a szakmunkásképzőkbe je­lentkezők közül a felvé­telik után ezerkétszáz fia­talt utasítottak el, a to­vábbtanulók egyhatodát. Ez a tény számszerűségé­ben sem lebecsülendő, nem szólva a tizenévese­ket elkedvetlenítő első kudarcról. Mi történik az elutasított gyerekekkel? A tájékoztatóból megtud­tuk, hogy a pályaválasztá­si intézet hatszáz volt nyolcadikost más iskolák­ba irányított. Például két­százötven eredetileg szak­munkásképzőbe jelentke­zőt gimnáziumba! MIÉRT UTASÍTOTTAK EL a jelentkezőket? Az esetek egy részében a vá­lasztott iskola felvételi kö­vetelményeinek nem felel­tek meg. A kereskedelmi szakmunkásképzőbe pél­dául csak a matematiká­ból négyesek, ötösök in­dulhattak reménnyel. Más esetekben a szakmánként csökkenő vállalati igények miatt az iskolák eleve ki­sebb beiskolázási kerete­ket állapítottak meg. Vé­gül a jelentkezőknek adott „nem” válasz mögött ott van az egyén elhibázott választása. A hibás dön­tés, ami nem volt össz­hangban a kiszemelt pálya követelményeivel és az egyéni képességekkel. Sok szó esett már a szak­munkásképzőkben tovább­tanulók alacsony tanul­mányi szintjéről. Sajnos az idei tapasztalatok sem mutatnak javulást. Az egyik szakmunkásképző intézet saját készítésű, „házi teszttel” igyekezett kiszűrni a legjobb általá­nos műveltségű jelentke­zőket. Olyan alapvető kér­désekre adott válaszokkal lehetett negyven pontot szerezni, mint ki írta az Anyám tyúkját, mikor szabadult fel hazánk, mit ünnepelünk május elsején. Végül a legjobbak, a fel­vettek is csak nyolc pon­tot (!) értek el. AZ IDEI PÄLYAVÄ- LASZTÄSNAK, felvételi vizsgáknak vannak pozi­tív tapasztalatai is. Jól „vizsgáztak” az üzemi pá­lyaválasztási szakkörök. Az érintett tanulók köré­ben az átlagnál jobb a fel­vételi arány. Sokat jelent az is, mikor kerül először kapcsolatba a továbbta­nuló a kiszemelt szakmá­val, mennyi ideje marad arra, hogy döntése előtt életközelből figyelje az adott munkakörben dolgo­zók mindennapjait. Jelen­leg a megyei vállalatoknál százhuszonkét pályavá­lasztási megbízott van. Az ő szerepük továbbra is nélkülözhetetlen a pálya- irányításnál és a szakkép­zés végén a munkahelyi beilleszkedésnél. R. G. Tanév előtt Nyírbátorban Hárommillió az iskolákra, óvodákra Nyírbátor oktatási intézmé­nyei a szokásos csinosítások, átalakítások és korszerűsíté­sek után felkészülten várják a tanévkezdést. Az iskolák, óvodák felújítására közel 2 millió, korszerűsítésükre egy­millió forintot fordítottak. Közművesítették a 3-as szá­mú iskoát, a fiúkollégiumot és az óvodákat. Az óvodai helyek kihasz­náltsága 110 százalékos, az egyes lakótelepek környékén még ennél is magasabb. Előreláthatólag a követke­ző tanévben is gondot jelent majd a napközi otthoni elhe­lyezés — egyelőre csak az al­só tagozatos tanulók ellátása biztosított. Augusztus 31-én, a városi tanács dísztermében kerül sor a pályakezdő pedagógusok ünnepélyes eskütételére, illet­ve a már régóta tanító, de Nyírbátorban először kated­rára lépőkkel itt ismertetik a város életét, kulturális tö­rekvéseit, a pedagógusok fel­adatait. OTTHON F ut a Volga. Majdnem - évszázados a terhe és könnytől fátyolos a tekintet, amely a tájra tekint. Mi őrlődik a gondolatban? Nem utal rá a szűkszavú be­széd? — Tizenkét éve nem jártunk a szülőfalunkban. — Miért? — Nem olyan a vőnk. — Az otthonban jó? — Nem panaszkodhatunk. Sok is, ^mit enni adnak. Tö­rődnek velünk. — Együtt, egy szobában él­nek? — Igen. — Akkor sokat beszélget­nek? — Miről? Mondtam is a doktor úrnak, nincs kedvem beszélni sem. Amúgy jól va­gyunk. Az uram is hál’ is­tennek. De 97 éves. Én 92 éves vagyok. Több mint hetven éve együtt élünk. Sok ez. A gépkocsivezető benyúl a belső zsebébe és hátranyújt egy vonalas irkalapot. Olva­som: „Tisztelt Téesz vezetőség! Nagyon szépen köszönjük a meghívást. Sajnos olyan gyen­ge állapotban vagyunk, hogy vonattal nem merünk elin­dulni. Hol nagyon szeret­nénk elmenni. Módunkban az nem áll, hogy taxit fogad­junk. Nagyon szépen kérjük a téesz vezetőségét, ha módjuk­ban áll, legyenek szíves egy kocsit értünk küldeni. Mivel nagyon szeretnénk elmenni, így legalább még egyszer meglátnánk a szülőfalunkat. Vagy lesz már nekünk alkal­munk arra, vagy sem. Előre is köszönjük szívességüket. És maradunk tisztelettel. Szűcs János és neje Nyír­egyháza, szociális otthon." A papíron még ez áll: „Láttam 1981. augusztus 17- én.” Lejjebb: „Javasoljuk a kiszállításukat 1981. augusz­SZOVJET VENDÉGEKKEL NYlRBOGÁTON „Jó példák tanúi lehettünk...“ a szovjet partmunKasKuiaottseg a nyiroogati tsz-oen a aonanyszantas technológiájává! is­merkedik. (Cs. Cs.) Kedves vendégek érkeznek a nyírbogáti Rákóczi Tsz központjába. A Kárpátontúli pártmunkásküldöttség tanul­mányozza a szövetkezet gaz­dasági és pártmunkáját. A baráti fogadtatás után átfogó tájékoztatás következik. Fiatalodik a pártszervezet Somlyai' János pártvezető­ségi titkár tájékoztatójában a nagyközség múltjáról és jelenéről is szólt. A tsz ezer­egyszáz tagja 5400 hektáron gazdálkodik. A kezdeménye­zőkészség jellemző a szövet­kezet vezetőire, dolgozóira. A nagyközségi pártvezetőség héttagú. Négy alapszervezet segíti a gazdasági, politikai célok megvalósítását. A test­vérmegyéből érkezett párt­munkásküldöttség négy tag­ja élénkebben figyel és jegy­zetel, amikor a pártvezetősé­gi titkár a pártépítő munká­ról számol be. Elmondja: fél évtizeddel ezelőtt az elörege­dés veszélye fenyegette a pártszervezetet. A tervszerű pártépítő munka eredménye, hogy négy év alatt negyven­négy új párttagot vettek fel. Az összetétel is kedvező, hi­szen közülük 39 fizikai dol­gozó, nyolc pedig nő. Az utánpótlást, a „frissí­tés bázisát” a KlSZ-szerve- zet, a munkásőr szakasz és a szocialista brigádok adták. Az újonnan felvettek több­ségének egyik ajánlója a KISZ volt. Valamennyi új párttag konkrét pártmegbí­zatást kapott, többségük se­gítséget kap azoktól, akik a párttaggá nevelést is segítet­ték. tus 18.” Három olvashatatlan aláírás. összehajtom a levelet és megtartom. Kérdeznék, de nem teszem, hiszen a két pár tekintet 12 éve nem látta a határt, a természet zöld templomában jár. Nézem, amit ők. Hatalmas kukorica- tábla, majd embernél maga­sabb dohány, aztán burgonya- föld suhan vissza, amíg a ko­csi előre. Hallom a sóhajt, értem az alig rebbenő szót: — Szép. Beérünk a községbe. A gép­kocsivezető hátraszól: — Szűcs mama, mindjárt itt lesz az unokája háza. Mutatja: — Az ott ni! Még nincs bepucolva. Egy kissé lassít a gépkocsi és látják a fáradt szemek, hogy nagy magas ház, csere­pes, ikerablakos, gangos, sok­szobás. — Mi nádfedelesbe, kicsibe laktunk. Az is jó volt. Ez a vélemény. Aztán meg­áll a Volga a termelőszövet­kezeti ebédlő előtt. Hatalmas, Eredmények kedvezőtlen adottság mellett Meglécz János tsz-elnök mondja, hogy az említett 5400 hektárnyi terület jelen­tős része kedvezőtlen adott­ságú. Viszont örvendetesen sok fája van a szövetkezet­nek, s a fahulladékot is hasz­nosítják. Jó jövedelemforrás az alma, aminek 70—80 szá­zalékát éppen a Szovjetunió­ba exportálják. Az utóbbi években jelentős mennyiségű hízómarhát is exportáltak különböző országokba. Jöve­delmező és ígéretes a juhte-t nyésztés, amelynek érdeké­ben gyepet telepítettek á me­zőgazdasági művelésre nem alkalmas homokdombokra is. Az elnök a háztáji gazdasá­gok helyzetéről is átfogó tá­jékoztatást ad. Mint mondja, a gazdálkodók rendszeres szaktanácsokat, konkrét se­gítséget kapnak a tsz-től. A háztáji figyelemre méltó jö- vedelemkiegészítést jelent. A tsz egyébként a kedvezőtlen adottságok ellenére is a jók közé tartozik, ezt bizonyítja a tsz-tagok átlagon felüli ke­resete. Kötetlen, elvtársi, szakmai beszélgetés következik. A pártmunkásküldöttség tagjai kíváncsiak a háztáji alma ér­tékesítésére, arra is, hogy a háztáji állatokhoz honnan és miként jut el a takarmány. Az „átlagos” családok jöve­delme is szóba kerül. A kár­pátontúli fafeldolgozó kom­binát üzemi pártbizottságá­nak titkára természetesen a tsz fafajtáiról és fafeldolgo­zásáról szeretne hallani bő­vebb tájékoztatót. A delegá­szép épület, négyszáz ember elfér benne. Üj minden. Az épület előtt rózsakert, bent kedélyes, kedves asszonyok, lányok terítenek. — Az uram azért még dol­gozott a tsz-be. öreg volt ak­kor is, de dolgozott. Hát ez a tsz most ide jutott. Nem mennek messzire. Le­ülnek szépen az ajtó mellett. Figyelnek és látnak. Az emel­vényen ünnepi beszédek, új kenyér átadás, kitüntetés és jutalomátadás, majd pergő ritmusok. Színészek mulattat­ják az öregeket. István ki­rály van, alkotmány napja, új kenyér ünnepe. Nézem az öregeket és látom, tűz gyűlt a szemekben ... Most talán beszélgetnek. Újra Sóstón, az „idegenben”. Meglehet éppen azt mesélik, hogy otthon jártak. Hol ott­hon? Hát Napkoron. Hol ott­hon? Hát a téeszükben. Seres Ernő ció vezetője a munkásőrökről kér felvilágosítást, s a mun­kásőrségben folyó pártépítő munkáról is érdeklődik. Üzemlátogatás. A korszerű szárító előtt illatos dohány áll magas depókban. A kül­döttség résztvevői érdeklő­déssel figyelik Dombi Judit, Kecskés Irén, Mocsár Borbá­la, Borcska Károlyné, Popo- vics Katalin és Pusztai György tsz-tag munkáját. A fafeldolgozó üzemben is illat terjeng, fenyőágak illata. A tsz-major a nagyüzem be­nyomását kelti. Értékes tapasztalatok-' Alekszandr Joszipovics Csu- lej, a szovjet-pártmunkás- küldöttség vezetője pár na­pos tapasztalatairól ezt mond­ja: — Valamennyi üzemben, intézményben, kedvesen, igaz barátként fogadtak bennün­ket. A legutóbbi szovjet párt- kongresszuson elhangzott, hogy a magyar mezőgazdaság mennyire fejlődik. Ennek most a gyakorlatban is tanúi voltunk. A pártmunkában szerzett tapasztalatainkat is értékesnek tartjuk. N. L. Pulóverek Franciaországba Pulóverek Franciaországba. Fésűsgyapjú alapanyagból spicces nyakú pulóvereket gyártanak francia megrende­lésre a HÓDIKÖT fehérgyar­mati gyárában. A divatos pasztellszínekben készülő ruhadarabokból a fehérgyar­matiak 50 ezret szállítanak. A képen: Soltész Zsuzsa munka közben. (Molnár K. felvétele) Együtt M ég csak hetekben fe­jezhetjük ki azt az időt, amikor a me­gyei tanács egyik vezető tisztségviselője átadta a Nyíregyházi Városi Ta­nácsnak a települések kö­zötti munkaversenyben el­ért első helyezésért járó vándorzászlót és az egy­millió forintos díjat, de néhány nap múlva újból kezdődik a nagy akció, amely ismét munkába hív minden nyíregyházi lakost. Igaz, a társadalmi mun­ka nem korlátozódik az év egyetlen szakára, az őszre, hiszen a megyeszék­hely lakói tavasszal is ül­tettek fát, raktak le járda­lapot és egyengették a még gödrös utakat, ám a nyolc éve először meghir­detett „Együtt Nyíregyhá­záért” akciónak ilyenkor van az ideje. Hogy mit hozott ed­dig Nyíregyházának az „Együtt” akció? 1976-ban, amikor harmincéves volt az úttörőmozgalom, a vá­rosi úttörőtábor építésé­nek megkezdésére jutott két és negyed millió, 1977- ben a bujtosi városliget építésére — a tó rendezé­sének megkezdésére, a fá­sításra és csatornázásra — fordíthatott a város a fej­lesztési alapon kívül 3 mil­lió 293 ezret, 1978-ban az óvodák, bölcsődék, isko­lák sportolási feltételeinek továbbfejlesztésére, te­nisz- és salakpályák építé­sére gyűlt össze 2 millió 217 ezer forint, s egy kis kiegészítéssel majdnem ötmillió értékű sportléte­sítménnyel lettünk gazda­gabbak. 1979 a gyermekek éve volt, s a társadalmi munka eredménye révén -tízmilliónál többét fordít­hatott a város a játszótéri felszerelésekre és az ytfö-. ^ rőtáb’or ‘építésének5 'bete-' jezésére. Tavaly a nyári napközis feltételek javítá­sán volt a sor, s a közel hétmillió értékű fejlesztés nyomán a dolgozó szülők gyermekeinek jelentős ré­sze töltheti a szünidőt pe­dagógusok felügyelete mel­lett. Ebben az évben újabb célok megvalósításához kéri a népfront és a tanács a város lakóinak önzetlen munkáját. Most a Ságvári- telep, Borbánya és Oros területén épül majd járda, a tavasszal elültetett 70 ezer fa és cserje után újabb negyvenezer elülte­tése a cél, hogy megvaló­sulhasson a „Minden nyír­egyházi lakos ültessen egy fát” akció, tovább kell fá­radozni környezetünk szebbé tételéért és meg­óvásáért, a parkok, a köz­területek szépítéséért, az utak, a járdák karbantar­tásáért, a csatornák folya­matos tisztántartásáért. Természetesen ebben az évben is tart a Tiszta, vi­rágos Nyíregyházáért, a Tiszta udvar, rendes ház, a Város legszebb kerüle­te, a Tiszta virágos utca és az Egy napot a közért ak­ció, de legalább ilyen fon­tos feladat az eddig vég­zett munka eredményének őrzése, megóvása is. N yíregyháza lakói az elmúlt ötéves terv ideje alatt 244 millió forint értékű társadalmi munkát végeztek, a tele­pülések közötti versenyben két alkalommal nyerték el az első, egy alkalommal pedig a második helyezést. Az idei év első fele még szebb eredményt sejtet: 35 millió forint értékkel lettünk gazdagabbak. Most az Együtt Nyíregyházáért akció eret '.ényétől függ, hogy növelhetjük-e a sportlétesítmények szá­mát, javíthatjuk-e felsze­reltségüket, befejezhet­jük-e a bujtosi városliget sporttelepeinek kialakítá­sát. Balogh József

Next

/
Thumbnails
Contents