Kelet-Magyarország, 1981. augusztus (41. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-28 / 201. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. augusztus 28. Szovjet—amerikai viszony Gromiko útipoggyásza m ew Yorkban rövidesen összeül az ENSZ közgyűlésének újabb ülésszaka. Tulajdonképpen ennek a tanácskozásnak a kezdete jelenti azt az önkényesen megszabott határidőt, amelyet ’ a Reagan-kormányzat annak idején megjelölt a magas szintű tárgyalás megkezdésére a Szovjetunióval. Az ígérettel Washington vajmi keveset kockáztatott, hiszen az ENSZ-közgyűlés ülésszaka idején a szovjet külügyminiszter eddig is mindig találkozott amerikai kollégájával, s rajta kívül még más országok képviselőinek tucatjaival. Most azonban sokakat foglalkoztat a kérdés, hogy vajon ezúttal csak rutinszerű, netán formális találkozóról lesz-e szó, vagy a New York-i megbeszélés valóban kezdetet jelenthet a szovjet—amerikai párbeszéd felújításában, lehetőséget nyújthat az érdemi eszmecserére is? A szovjet vezetés, mint eddig mindig, most is kész erre. A moszkvai magatartást mindig is a nyitottság jellemezte: aki őszintén tárgyalni akar, akinek konstruktív elképzelése van a vitás kérdések rendezésére, a sürgető problémák megoldására, azt bármikor szívesen látták, érdemben és őszintén, jó akarattal tárgyaltak vele. Szovjet részről a kaput még februárban megnyitották az új amerikai kormányzat előtt, az SZKP XXVI. kongresszusán előterjesztett békeprogram a lehető legszélesebb alapot nyújtotta a tárgyalások megkezdésére. Az Egyesült Államok azonban eddig nem volt hajlandó átlépni a küszöböt, s számtalanszor jelezte, hogy ha valamikor mégis megteszi ezt a lépést — akkor csak vaskos bunkósbottal felfegyverkezve. A Reagan-kormány nyilvánvalóan és nyíltan hirdeti . bármiféle tárgyalásra csak az erő helyzetéből hajlandó. Ez pedig az új washingtoni adminisztráció számára nem az erők egyenlőségét, hanem az egyoldalú erőfölényt jelenti. Az év első nyolc hónapjában megtett intézkedései, döntései kivétel nélkül ennek elérésére irányultak. A katonai költségvetés mérhetetlen felduzzasztása, az újabb és újabb hadászati támadó fegyverek bevezetésének előkészítése, az amerikai katonai pozíció nyílt megerősítése a világ válsággócaiban, a NATO rakétadöntése végrehajtásának erőszakolása, a neutronfegyver sorozatgyártásának elrendelése a más országok belügyeibe történő nyílt beavatkozással, a legre- akciósabb rendszereknek nyújtott támogatással párosult. Mindez aligha jó előjel a tárgyalásokhoz. Szovjet részről határozottan figyelmeztettek is erre, de a Szovjetunió mégsem tartja lehetetlennek, vagy eleve kudarcra ítéttnek a párbeszéd felújítását. Az SZKP KB Politikai Bizottsága a Krím félszigeti találkozókról hozott határozatában újból azt húzta alá, hogy a kapu nyitva áll. „A szocialista országok úgy vélik, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok kapcsolatainak, különösen nukleáris korunkban, a békés egymás mellett élés elveire kell épülniük ... Megvan a lehetőség a vitás nemzetközi problémák ésszerű és igazságos rendezésére” — hangoztatta, de azt is leszögezte, hogy „az erő, vagy az erővel történő fenyegetés nyelve nem alkalmas erre”. Andrej Gromiko tehát olyan útipoggyásszal érkezik New Yorkba, amelyben ismét ott lesznek a Szovjetunió tárgyalási javaslatai. Moszkvában többször aláhúzták, hogy a Szovjetunió nem tekinti saját javaslatait az egyedül lehetséges tárgyalási alapnak. Ha Washington ésszerű, megoldást ígérő indítványokkal áll elő, kész azok alapján folytatni a párbeszédet. A szeptemberi találkozó sikere így nem a szovjet félen múlik majd. Leonyid Brezsnyev az amerikai közvéleményhez intézett üzenetében éppen a napokban szögezte le ismét: a Szovjetunió jó kapcsolatokat, kölcsönösen előnyös együttműködést akar és kínál az Egyesült Államoknak, becsületes és konkrét tárgyalásokat javasol, a tárgyalóasztal mellett akar megoldani minden nehéz és bonyolult vitás nemzetközi kérdést. Lényegében ez „található” Gromiko _New York-i útipoggyászában. De ahhoz, hogy a kapcsolatfelvétel sikeres legyen, hogy valóban megnyithassa az egész világon várt párbeszédet, Haig- nek a bunkósbotot a tárgyalószobán kívül kell hagynia. Kis Csaba Tömeges tiltakozás a neutronfegyver gyártása ellen (Folytatás az 1. oldalról) legkülönbözőbb részein közös fellépésre készteti a különböző világnézetű, politikai elkötelezettségű embereket E megmozdulások alapgondolata — ahogyan azt a mezőtúri Magyar—Mongol Barátság Mezőgazdasági Termelőszövetkezet dolgozói megfogalmazták — az, hogy a béke és biztonság útján előrehaladni nem a féktelen fegyverkezéssel, hanem az egyenlő biztonság és bizalom elve alapján tárgyalásokkal és megegyezésekkel lehet. Az AURAS-AFIT autóalkatrészgyár 2. számú vasgyárának dolgozói emlékeztetnek arra a genfi leszerelési bizottság elé terjesztett tervezetre, amely neutronfegyverek gyártásának, felhalmozásának és alkalmazásának eltiltását előirányozó nemzetközi konvenció megkötését indítványozta. Ezen szovjet javaslatot 1978-ban nyújtották be, ám érdemi megvitatására -f- a NATO-országok magatartása mjatt — azóta sem került sor. Sajnos nem érkezett kedvező visszhang más, a békés egymás mellett élést szolgáló, a szocialista országokban körvonalazódott elképzelésre sem. Pedig — hangoztatja a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság 2300 tagú kollektívájának véleményét tolmácsoló távirat — a Szovjetunió Kommunista Pártja XXVI. kongresszusának békeprog- ramja hűen kifejezi minden békeszerető nép szándékát és törekvését. Ezért is kéri az Országos Béketanácsot soksok közösség — köztük a MÁV szombathelyi járműjavítójának demonstrációján részt vett félezer dolgozó —, hogy véleményüket juttassák el a Béke-világtanácshoz, az ENSZ-hez, minden olyan illetékes helyre, ahol az ésszerűség, a jövő iránti felelősség, a tárgyalások szavait lehet szembeszegezni az imperializmus militarista törekvéseivel. Németh Károly fogadta Petr Djulgerovot ftrkagyij Sztrugackij Borisz Sztrugackij: Nehéz istennek lenni 23. — Ide hallgassatok — szólt a szürkékhez. Ne rontsuk el egymásnak ezt a vidám éjszakát. Úgysem bírnátok el velünk. Dobjátok el a fegyvert, és menjetek el innen. — Még mit nem — ellenkezett a báró. — Én verekedni akarok! Hadd verekedjenek ők is! E szavakkal a szürkék felé indult, s egyre gyorsabban forgatta kardját. Azok elsápadva hátráltak. Rumata átugrott az asztalon. — Várjon, barátom. Egyáltalán semmi okunk arra, hogy hajba kapjunk ezekkel az emberekkel. Nem tetszik önnek, hogy itt vannak? Akkor elmennek. — Fegyver nélkül nem megyünk el — közölte mogorván az egyik hadnagy. — Kapnánk is érte! Hiszen őrjáratban vagyunk. — Az ördög vigyen benneteket, menjetek fegyverestül — engedélyezte Rumata. — Kardot a hüvelybe, kezet a tarkóra, egyesével távozzatok1! — De hogyan menjünk el? — tudakolta a hosszú arcú kapitány. — Ez a dón elállja az utunkat! — El is fogom állni! — Hát jó — mondta Rumata. — Én tartom a bárót, ti pedig szaladjatok, de minél gyorsabban, sokáig nem tudom visszatartani! Hé ti, ott az ajtóban, tegyétek szabaddá a kijáratot!... Báró — mondta, s átölelte Pampa derekát — Ügy vélem, megfeledkezett egy fontos körülményről. Ezt a dicső kardot az ön ősei csak nemes harcban használták. A báró tovább forgatta kardját, de arcán tűnődő kifejezés jelent meg. — De hiszen nincs nálam más kard — mondta tétován. — Annál inkább!... — állapítota meg jelentőségteljesen Rumata. — Így gondolja? — A báró még mindig habozott. — Hiszen ezt ön jobban tudja, mint én!... — Igen — felelte a báró. — Igaza van. El sem hiszi, kedves Rumata, de én képes vagyok három-négy órát egyfolytában így forgatni a kardot, és cseppet sem fáradok el... Ó, miért nem lát ő most engem?! — Elmondom neki — Ígérte Rumata. A báró sóhajtott, és leengedte a kardját. — Nem tudom, nem tudom ... — mondta tétován. — Mit gondol, helyesen tettem, hogy nem búcsúztattam őket farba rúgással? — Tökéletesen helyesen — biztosította Rumata. — Nos hát — mondta a báró —, ha egyszer nem sikerült verekednünk, akkor most már jogunk van egy keveset enni és inni. Lábánál fogva lehúzta az asztalról a még mindig eszméletlenül heverő szürke hadnagyot, és öblös hangon kurjantotta: — Hé, gazdasszony! Bort és ételt! Odajöttek a fiatal arisztokraták, tisztelettudóan gratuláltak a győzelemhez. — Semmiség — mondta kedélyesen a báró. — Hat nyomorult pribék. Az „Arany Pat- kó”-ban két-két tucatot zavartam szét... Milyen szerencse — fordult Rumatához —, hogy akkor nem volt velem a harci kardom! Feledé- kenységemben kivonhattam volna. És bár az „Arany Patkó” nem fogadó, hanem csupán kocsma ... A gazdasszony hússal teli tálakat, boroskancsókat hozott. A báró feltűrte inge ujját, és dologhoz látott. — Igaz is — szólt Rumata —, ki volt az a három fogoly akit az „Arany Patkó”-ban kiszabadított? — Kiszabadítottam? — A báró Rumatára meredt. — Bizonyára nem fejeztem ki magam pontosan! Én senkit sem szabadítottam ki. Hiszen le voltak tartóztatva, ez államügy ... Valamilyen dón, bizonyára címeres gyáva, egy vén könyvtudó és egy lakáj ... — vállat vont. — Hát persze — mondta búsan Rumata. A bárót hirtelen elöntötte a vér, és félelmetesen kidül- lesztette a szemét. — Mi az? Már megint?! — üvöltött fel. Rumata hátranézett. Don Ripat állt az ajtóban. Jelentőségteljesen Rumata szemébe nézett, és kiment. — Bocsánatot kérek, báró — szólt Rumata, és felkelt. — A király szolgálata . .. Don Ripat közvetlenül az ajtó mögött várakozott. — Mi újság? — kérdezte Rumata. Rejtélyes küllők a Saturnus- gyűrűn II Voyager-2 felfedezései A Voyager—2 amerikai űrszonda 1981. augusztus 4-én készített felvételeiből összeállított kép a Saturnus bolygóról és holdjairól. A felvétel 13 millió mérföld távolságból készült. (Kelet-Magyarország telefotó) A z egész világ tudományos közvéleménye nagy izgalommal várta a Voyager—2 amerikai űrszondáról érkező híreket. A kozmikus laboratórium a terveknek megfelelően augusztus 25-én ért a naprendszer második legnagyobb bolygójának, a Saturnusnak közvetlen közelébe. A Saturnus 1429 millió kilométer középtávolságban kering a Naptól. A Voyager-űrkísérletek során a két szonda először a Jupiterről és annak holdrendszerérői szolgáltatott nagyon fontos, új adatokat, majd pedig a Voyager—1, amely több hónappal korábban érkezett a Saturnushoz, mint társa, olyan vizsgálatokat végzett, amelyeknek célja az óriásbolygó gyűrűrendszerének tanulmányozása, és holdjai felszínének felderítése volt. A Voyager—2 most folytatta ezt a munkát. Az eddigi eredmények közül kiemelkedő az, hogy míg a Földről nézve tulajdonképpen csak öt gyűrűt lehet megkülönböztetni a Saturnus körül — ezek közül is kettőt meglehetősen bizonytalanul —, addig az űrszondák készítette felvételek tanúsága szerint a gyűrűk tényleges száma több száz, esetleg még az ezret is elérheti. Közelről nézve a gyűrűk úgy néznek ki, mintha egy óriási méretű gramofonlemez barázdáit látnánk: minden egyes barázda egy-egy gyűrű. Még olyan térségekben is találtak ilyen képződményeket, amelyek a földi megfigyelések alapján — Két órával ezelőtt — közölte dón Ripat — dón Re- ba koronavédelmi miniszter parancsára letartóztattam és a Vidám Toronyba kísértettem dona Okanát. — Ügy. — Egy órával ezelőtt dona Okana belehalt a tűzpróbá- ba. — Ügy. — Hivatalos kémkedéssel vádolták. De ... — dón Ripat habozott —, én úgy gondolom .. Az a véleményem ... — Értem — mondta Rumata. Don Ripat ráemelte bűnbánó tekintetét. — Tehetetlen voltam... — kezdte... — Nem az ön dolga — felelte rekedten Rumata. Don Ripat szeme megint ónszínűre vált. Rumata biccentett, visszatért az asztalhoz. — Esztorit! — mondta Rumata. — És hozzanak még! — Köhécselt. — Mulatni fogunk. Az ördög vigye, mulassunk hát... (Folytatjuk) ítélve anyagmentes űröknek tetszettek. A gyűrűkkel kapcsolatos új eredmények sok olyan problémát vetnek fel, amelyekre pillanatnyilag a csillagászok még nem tudnak minden vonatkozásban kielégítő magyarázatot nyújtani. Mi az oka annak például, hogy némely gyűrű excentrikus helyzetű? Ez azt jelenti, hogy középpontja nem esik egybe a Saturnus, illetve a gyűrűrendszer középpontjával. Milyen módon lehet megmagyarázni továbbá azt a sajátságos, s korábban még csak nem is álmodott tényt, hogy az úgynevezett F-gyűrűben levő két keskeny, halvány gyűrűalkotó úgy tekeredik egymás köré, mint két, összefont kötél? Ez ellentmond minden korábbi égimethanikai elképzelésnek! Vagy pedig: hogyan jönnek létre azok a különös, sötétnek tetsző, küllőszerű képződmények, amelyek a bolygó felől nyúlnak ki és egy kéz szétterjesztett ujjaihoz hasonlatosan mintegy rajta fekszenek a gyűrűk egynémely ikén? Mi indokolja azt, hogy ezek a rejtélyes küllők másként keringenek a Saturnus körül, mint a gyűrűk vagy a holdak? Olybá tűnik, mintha a küllők nem követnék a Kepler-féle törvényeket, amelyek pedig az egész naprendszerben, sőt, az egész tejútrendszerben mindenütt egyaránt érvényesek! Nem kevésbé izgalmas az a kérdés sem, hogy voltaképpen hány holdja is van a Saturnusnak. Ez idő szerint senki nem tudja pontosan megadni a választ. A Voyager—1 felvételein olyan kicsiny hol- dacskák is megmutatkoztak, amelyeknék létezéséről korábban nem volt fogalmunk, s valószínű, hogy a mostani kísérlet során, a Voyager—2 révén kapott felvételek későbbi elemzése is kimutatja majd néhány aprócska, korábban ismeretlen hold jelenlétét. A Voyager—2 feladatát úgy programozták, hogy olyan feladatokat is megoldjon, amelyekre a Voyager—1 nem tudott sort keríteni. Például különös figyelmet szentelt a Tethys és az Enceladus nevű holdak kutatásának. A megfigyelésekre most még jobb lehetőség nyílott, mint a Voyager—1 —Saturnus találkozó alkalmával, minthogy a» Voyager—2 eléggé meredek szögben közelítette meg a bolygót és sokáig „felülről” fényképezte. A gyűrűrendszer síkjához képest 15 fokos szögben érkezett a Saturnushoz, a Nap pedig 8 fokos szögből világította meg az égitestet, szemben a Voyager—1 esetével, amikor a megvilágított- ság csak 4 fokos volt. A most kapott felvételek kiértékelése még hosszú hónapokat vesz igénybe, de az máris nyilvánvaló, hogy a csillagászat újabb, alapvetően fontos adatokkal gazdagodott naprendszerünk egyik legkülönösebb bolygóját, a Satur- nust illetően. Dr. Hédervári Péter Németh Károly, az MSZMP Poltikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára csütörtökön fogadta a hálánkban tartózkodó Petr Djulgerovot, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottságának póttagját, a Bolgár Szak- szervezetek Központi Tanácsának elnökét. A szívélyes, elvtársi légkörben lezajlott találkozón jelen volt Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára, és Boncso Mitev, Bulgária magyarországi nagykövete. (Kelet-Magyarország telefotó)
