Kelet-Magyarország, 1981. augusztus (41. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-28 / 201. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. augusztus 28. Szovjet—amerikai viszony Gromiko útipoggyásza m ew Yorkban rövidesen összeül az ENSZ köz­gyűlésének újabb ülés­szaka. Tulajdonképpen ennek a tanácskozásnak a kezdete jelenti azt az önkényesen megszabott határidőt, ame­lyet ’ a Reagan-kormányzat annak idején megjelölt a ma­gas szintű tárgyalás megkez­désére a Szovjetunióval. Az ígérettel Washington vajmi keveset kockáztatott, hiszen az ENSZ-közgyűlés ülésszaka idején a szovjet külügymi­niszter eddig is mindig talál­kozott amerikai kollégájával, s rajta kívül még más orszá­gok képviselőinek tucatjai­val. Most azonban sokakat foglalkoztat a kérdés, hogy vajon ezúttal csak rutinsze­rű, netán formális találkozó­ról lesz-e szó, vagy a New York-i megbeszélés valóban kezdetet jelenthet a szov­jet—amerikai párbeszéd fel­újításában, lehetőséget nyújt­hat az érdemi eszmecserére is? A szovjet vezetés, mint eddig mindig, most is kész er­re. A moszkvai magatartást mindig is a nyitottság jelle­mezte: aki őszintén tárgyalni akar, akinek konstruktív el­képzelése van a vitás kérdé­sek rendezésére, a sürgető problémák megoldására, azt bármikor szívesen látták, ér­demben és őszintén, jó aka­rattal tárgyaltak vele. Szov­jet részről a kaput még feb­ruárban megnyitották az új amerikai kormányzat előtt, az SZKP XXVI. kongresszu­sán előterjesztett békeprog­ram a lehető legszélesebb alapot nyújtotta a tárgyalá­sok megkezdésére. Az Egyesült Államok azon­ban eddig nem volt hajlan­dó átlépni a küszöböt, s számtalanszor jelezte, hogy ha valamikor mégis megteszi ezt a lépést — akkor csak vaskos bunkósbottal felfegy­verkezve. A Reagan-kormány nyilvánvalóan és nyíltan hir­deti . bármiféle tárgyalásra csak az erő helyzetéből haj­landó. Ez pedig az új wa­shingtoni adminisztráció szá­mára nem az erők egyenlő­ségét, hanem az egyoldalú erőfölényt jelenti. Az év első nyolc hónapjában megtett intézkedései, döntései kivétel nélkül ennek elérésére irá­nyultak. A katonai költségvetés mér­hetetlen felduzzasztása, az újabb és újabb hadászati tá­madó fegyverek bevezetésé­nek előkészítése, az amerikai katonai pozíció nyílt megerő­sítése a világ válsággócaiban, a NATO rakétadöntése végre­hajtásának erőszakolása, a neutronfegyver sorozatgyár­tásának elrendelése a más országok belügyeibe történő nyílt beavatkozással, a legre- akciósabb rendszereknek nyújtott támogatással páro­sult. Mindez aligha jó előjel a tárgyalásokhoz. Szovjet rész­ről határozottan figyelmez­tettek is erre, de a Szovjet­unió mégsem tartja lehetet­lennek, vagy eleve kudarcra ítéttnek a párbeszéd felújí­tását. Az SZKP KB Politikai Bizottsága a Krím félszigeti találkozókról hozott határo­zatában újból azt húzta alá, hogy a kapu nyitva áll. „A szocialista országok úgy vélik, hogy a különböző tár­sadalmi rendszerű országok kapcsolatainak, különösen nukleáris korunkban, a békés egymás mellett élés elveire kell épülniük ... Megvan a lehetőség a vitás nemzetközi problémák ésszerű és igazsá­gos rendezésére” — hangoz­tatta, de azt is leszögezte, hogy „az erő, vagy az erővel történő fenyegetés nyelve nem alkalmas erre”. Andrej Gromiko tehát olyan útipoggyásszal érkezik New Yorkba, amelyben is­mét ott lesznek a Szovjetunió tárgyalási javaslatai. Moszkvában többször alá­húzták, hogy a Szovjetunió nem tekinti saját javaslatait az egyedül lehetséges tárgya­lási alapnak. Ha Washington ésszerű, megoldást ígérő in­dítványokkal áll elő, kész azok alapján folytatni a pár­beszédet. A szeptemberi találkozó sikere így nem a szov­jet félen múlik majd. Leonyid Brezsnyev az ame­rikai közvéleményhez inté­zett üzenetében éppen a na­pokban szögezte le ismét: a Szovjetunió jó kapcsolatokat, kölcsönösen előnyös együtt­működést akar és kínál az Egyesült Államoknak, becsü­letes és konkrét tárgyaláso­kat javasol, a tárgyalóasztal mellett akar megoldani min­den nehéz és bonyolult vitás nemzetközi kérdést. Lényegében ez „található” Gromiko _New York-i úti­poggyászában. De ahhoz, hogy a kapcsolatfelvétel si­keres legyen, hogy valóban megnyithassa az egész vilá­gon várt párbeszédet, Haig- nek a bunkósbotot a tárgya­lószobán kívül kell hagynia. Kis Csaba Tömeges tiltakozás a neutronfegyver gyártása ellen (Folytatás az 1. oldalról) legkülönbözőbb részein közös fellépésre készteti a különbö­ző világnézetű, politikai elkö­telezettségű embereket E megmozdulások alapgon­dolata — ahogyan azt a me­zőtúri Magyar—Mongol Ba­rátság Mezőgazdasági Terme­lőszövetkezet dolgozói megfo­galmazták — az, hogy a béke és biztonság útján előrehalad­ni nem a féktelen fegyverke­zéssel, hanem az egyenlő biz­tonság és bizalom elve alap­ján tárgyalásokkal és meg­egyezésekkel lehet. Az AURAS-AFIT autóal­katrészgyár 2. számú vasgyá­rának dolgozói emlékeztet­nek arra a genfi leszerelési bizottság elé terjesztett ter­vezetre, amely neutronfegy­verek gyártásának, felhalmo­zásának és alkalmazásának eltiltását előirányozó nemzet­közi konvenció megkötését in­dítványozta. Ezen szovjet ja­vaslatot 1978-ban nyújtották be, ám érdemi megvitatására -f- a NATO-országok maga­tartása mjatt — azóta sem került sor. Sajnos nem érkezett kedve­ző visszhang más, a békés egymás mellett élést szolgáló, a szocialista országokban kör­vonalazódott elképzelésre sem. Pedig — hangoztatja a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság 2300 tagú kollek­tívájának véleményét tolmá­csoló távirat — a Szovjetunió Kommunista Pártja XXVI. kongresszusának békeprog- ramja hűen kifejezi minden békeszerető nép szándékát és törekvését. Ezért is kéri az Országos Béketanácsot sok­sok közösség — köztük a MÁV szombathelyi járműja­vítójának demonstrációján részt vett félezer dolgozó —, hogy véleményüket juttassák el a Béke-világtanácshoz, az ENSZ-hez, minden olyan ille­tékes helyre, ahol az ésszerű­ség, a jövő iránti felelősség, a tárgyalások szavait lehet szembeszegezni az imperi­alizmus militarista törekvé­seivel. Németh Károly fogadta Petr Djulgerovot ftrkagyij Sztrugackij Borisz Sztrugackij: Nehéz istennek lenni 23. — Ide hallgassatok — szólt a szürkékhez. Ne ront­suk el egymásnak ezt a vi­dám éjszakát. Úgysem bírná­tok el velünk. Dobjátok el a fegyvert, és menjetek el in­nen. — Még mit nem — ellen­kezett a báró. — Én vereked­ni akarok! Hadd verekedje­nek ők is! E szavakkal a szürkék felé indult, s egyre gyorsabban forgatta kardját. Azok elsá­padva hátráltak. Rumata át­ugrott az asztalon. — Várjon, barátom. Egyál­talán semmi okunk arra, hogy hajba kapjunk ezekkel az emberekkel. Nem tetszik önnek, hogy itt vannak? Ak­kor elmennek. — Fegyver nélkül nem megyünk el — közölte mo­gorván az egyik hadnagy. — Kapnánk is érte! Hiszen őr­járatban vagyunk. — Az ördög vigyen benne­teket, menjetek fegyverestül — engedélyezte Rumata. — Kardot a hüvelybe, kezet a tarkóra, egyesével távozza­tok1! — De hogyan menjünk el? — tudakolta a hosszú arcú kapitány. — Ez a dón elállja az utunkat! — El is fogom állni! — Hát jó — mondta Ru­mata. — Én tartom a bárót, ti pedig szaladjatok, de mi­nél gyorsabban, sokáig nem tudom visszatartani! Hé ti, ott az ajtóban, tegyétek sza­baddá a kijáratot!... Báró — mondta, s átölelte Pampa derekát — Ügy vélem, meg­feledkezett egy fontos körül­ményről. Ezt a dicső kardot az ön ősei csak nemes harc­ban használták. A báró tovább forgatta kardját, de arcán tűnődő ki­fejezés jelent meg. — De hiszen nincs nálam más kard — mondta tétován. — Annál inkább!... — állapítota meg jelentőségtel­jesen Rumata. — Így gondolja? — A báró még mindig habozott. — Hiszen ezt ön jobban tudja, mint én!... — Igen — felelte a báró. — Igaza van. El sem hiszi, kedves Rumata, de én képes vagyok három-négy órát egy­folytában így forgatni a kar­dot, és cseppet sem fáradok el... Ó, miért nem lát ő most engem?! — Elmondom neki — Ígér­te Rumata. A báró sóhajtott, és leen­gedte a kardját. — Nem tudom, nem tu­dom ... — mondta tétován. — Mit gondol, helyesen tet­tem, hogy nem búcsúztattam őket farba rúgással? — Tökéletesen helyesen — biztosította Rumata. — Nos hát — mondta a bá­ró —, ha egyszer nem sike­rült verekednünk, akkor most már jogunk van egy keveset enni és inni. Lábánál fogva lehúzta az asztalról a még mindig esz­méletlenül heverő szürke hadnagyot, és öblös hangon kurjantotta: — Hé, gazdasszony! Bort és ételt! Odajöttek a fiatal arisztok­raták, tisztelettudóan gra­tuláltak a győzelemhez. — Semmiség — mondta ke­délyesen a báró. — Hat nyo­morult pribék. Az „Arany Pat- kó”-ban két-két tucatot za­vartam szét... Milyen sze­rencse — fordult Rumatához —, hogy akkor nem volt ve­lem a harci kardom! Feledé- kenységemben kivonhattam volna. És bár az „Arany Pat­kó” nem fogadó, hanem csu­pán kocsma ... A gazdasszony hússal teli tálakat, boroskancsókat ho­zott. A báró feltűrte inge uj­ját, és dologhoz látott. — Igaz is — szólt Rumata —, ki volt az a három fogoly akit az „Arany Patkó”-ban kiszabadított? — Kiszabadítottam? — A báró Rumatára meredt. — Bi­zonyára nem fejeztem ki ma­gam pontosan! Én senkit sem szabadítottam ki. Hiszen le voltak tartóztatva, ez állam­ügy ... Valamilyen dón, bi­zonyára címeres gyáva, egy vén könyvtudó és egy la­káj ... — vállat vont. — Hát persze — mondta búsan Rumata. A bárót hirtelen elöntötte a vér, és félelmetesen kidül- lesztette a szemét. — Mi az? Már megint?! — üvöltött fel. Rumata hátranézett. Don Ripat állt az ajtóban. Jelen­tőségteljesen Rumata szemé­be nézett, és kiment. — Bocsánatot kérek, báró — szólt Rumata, és felkelt. — A király szolgálata . .. Don Ripat közvetlenül az ajtó mögött várakozott. — Mi újság? — kérdezte Rumata. Rejtélyes küllők a Saturnus- gyűrűn II Voyager-2 felfedezései A Voyager—2 amerikai űrszonda 1981. augusztus 4-én ké­szített felvételeiből összeállított kép a Saturnus bolygóról és holdjairól. A felvétel 13 millió mérföld távolságból ké­szült. (Kelet-Magyarország telefotó) A z egész világ tudomá­nyos közvéleménye nagy izgalommal vár­ta a Voyager—2 amerikai űr­szondáról érkező híreket. A kozmikus laboratórium a ter­veknek megfelelően augusz­tus 25-én ért a naprendszer második legnagyobb bolygó­jának, a Saturnusnak köz­vetlen közelébe. A Saturnus 1429 millió kilométer közép­távolságban kering a Naptól. A Voyager-űrkísérletek so­rán a két szonda először a Ju­piterről és annak holdrend­szerérői szolgáltatott nagyon fontos, új adatokat, majd pe­dig a Voyager—1, amely több hónappal korábban érkezett a Saturnushoz, mint társa, olyan vizsgálatokat végzett, amelyeknek célja az óriás­bolygó gyűrűrendszerének ta­nulmányozása, és holdjai fel­színének felderítése volt. A Voyager—2 most folytatta ezt a munkát. Az eddigi eredmények kö­zül kiemelkedő az, hogy míg a Földről nézve tulajdonkép­pen csak öt gyűrűt lehet megkülönböztetni a Satur­nus körül — ezek közül is kettőt meglehetősen bizonyta­lanul —, addig az űrszondák készítette felvételek tanúsága szerint a gyűrűk tényleges száma több száz, esetleg még az ezret is elérheti. Közelről nézve a gyűrűk úgy néznek ki, mintha egy óriási méretű gramofonlemez barázdáit lát­nánk: minden egyes barázda egy-egy gyűrű. Még olyan tér­ségekben is találtak ilyen képződményeket, amelyek a földi megfigyelések alapján — Két órával ezelőtt — közölte dón Ripat — dón Re- ba koronavédelmi miniszter parancsára letartóztattam és a Vidám Toronyba kísértet­tem dona Okanát. — Ügy. — Egy órával ezelőtt dona Okana belehalt a tűzpróbá- ba. — Ügy. — Hivatalos kémkedéssel vádolták. De ... — dón Ripat habozott —, én úgy gondo­lom .. Az a véleményem ... — Értem — mondta Ruma­ta. Don Ripat ráemelte bűnbá­nó tekintetét. — Tehetetlen voltam... — kezdte... — Nem az ön dolga — fe­lelte rekedten Rumata. Don Ripat szeme megint ónszínűre vált. Rumata bic­centett, visszatért az asztal­hoz. — Esztorit! — mondta Ru­mata. — És hozzanak még! — Köhécselt. — Mulatni fogunk. Az ördög vigye, mulassunk hát... (Folytatjuk) ítélve anyagmentes űröknek tetszettek. A gyűrűkkel kapcsolatos új eredmények sok olyan problé­mát vetnek fel, amelyekre pillanatnyilag a csillagászok még nem tudnak minden vo­natkozásban kielégítő magya­rázatot nyújtani. Mi az oka annak például, hogy némely gyűrű excentrikus helyzetű? Ez azt jelenti, hogy közép­pontja nem esik egybe a Sa­turnus, illetve a gyűrűrend­szer középpontjával. Milyen módon lehet megmagyarázni továbbá azt a sajátságos, s ko­rábban még csak nem is ál­modott tényt, hogy az úgyne­vezett F-gyűrűben levő két keskeny, halvány gyűrűalko­tó úgy tekeredik egymás kö­ré, mint két, összefont kötél? Ez ellentmond minden ko­rábbi égimethanikai elképze­lésnek! Vagy pedig: hogyan jönnek létre azok a különös, sötétnek tetsző, küllőszerű képződmények, amelyek a bolygó felől nyúlnak ki és egy kéz szétterjesztett ujjaihoz hasonlatosan mintegy rajta fekszenek a gyűrűk egynéme­ly ikén? Mi indokolja azt, hogy ezek a rejtélyes küllők másként keringenek a Satur­nus körül, mint a gyűrűk vagy a holdak? Olybá tűnik, mintha a küllők nem követ­nék a Kepler-féle törvénye­ket, amelyek pedig az egész naprendszerben, sőt, az egész tejútrendszerben mindenütt egyaránt érvényesek! Nem kevésbé izgalmas az a kérdés sem, hogy voltaképpen hány holdja is van a Satur­nusnak. Ez idő szerint sen­ki nem tudja pontosan meg­adni a választ. A Voyager—1 felvételein olyan kicsiny hol- dacskák is megmutatkoztak, amelyeknék létezéséről ko­rábban nem volt fogalmunk, s valószínű, hogy a mostani kísérlet során, a Voyager—2 révén kapott felvételek későb­bi elemzése is kimutatja majd néhány aprócska, korábban ismeretlen hold jelenlétét. A Voyager—2 feladatát úgy programozták, hogy olyan feladato­kat is megoldjon, amelyekre a Voyager—1 nem tudott sort keríteni. Például különös fi­gyelmet szentelt a Tethys és az Enceladus nevű holdak kutatásának. A megfigyelé­sekre most még jobb lehető­ség nyílott, mint a Voyager—1 —Saturnus találkozó alkal­mával, minthogy a» Voya­ger—2 eléggé meredek szög­ben közelítette meg a bolygót és sokáig „felülről” fényké­pezte. A gyűrűrendszer síkjá­hoz képest 15 fokos szögben érkezett a Saturnushoz, a Nap pedig 8 fokos szögből vi­lágította meg az égitestet, szemben a Voyager—1 eseté­vel, amikor a megvilágított- ság csak 4 fokos volt. A most kapott felvételek ki­értékelése még hosszú hóna­pokat vesz igénybe, de az máris nyilvánvaló, hogy a csillagászat újabb, alapvetően fontos adatokkal gazdagodott naprendszerünk egyik legkü­lönösebb bolygóját, a Satur- nust illetően. Dr. Hédervári Péter Németh Károly, az MSZMP Poltikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára csütörtökön fogadta a há­lánkban tartózkodó Petr Djul­gerovot, a Bolgár Kommunis­ta Párt Politikai Bizottságá­nak póttagját, a Bolgár Szak- szervezetek Központi Taná­csának elnökét. A szívélyes, elvtársi légkörben lezajlott ta­lálkozón jelen volt Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára, és Boncso Mitev, Bulgária magyarországi nagy­követe. (Kelet-Magyarország telefotó)

Next

/
Thumbnails
Contents