Kelet-Magyarország, 1981. augusztus (41. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-28 / 201. szám

2 KELET-M AGYARORSZÁG 1981. augusztus 28. Börtönből a tárgyalásra Erőszakkal elvette A börtönből kellett idéznie a másodfokú tárgyalásra a Nyíregyházi Megyei Bíróság­nak Oláh Miklós 28 éves többszörösen büntetett elő­életű timári lakost, mert most éppen más ügyből kifolyóan megkapott jogerős szabadság- vesztését tölti. Oláh sajátos módját vá­lasztotta a motorozásnak. Ta­valy szeptember 13-án meg­állította a segédmotor-kerék­párjával közlekedő Riczu Fe­rencet, s kérte, hogy adja neki oda a motort. Erre Riczu nem volt haj­landó. Eddig rendben volna, hi­szen kérni lehet, de ami ez­után következett, az más megítélés alá tartozik: Oláh Miklós többször pofon ütötte Riczut, majd erőszakkal el­vette a járművét. Ezután a községben a se­gédmotorral közlekedett, és csak néhány óra elteltével vitte vissza azt a Riczu la­kására. A megyei bíróság Oláh Miklóst jármű erőszakos el­vétele miatt vonta felelős­ségre és mint különös vissza­esőt egy év börtönre büntet­te. továbbá három évre el­tiltotta a közügyektől. Az ítélet jogerős. <k) Huszonöt éves a balettiskola Az idén huszonötödik tan­évét kezdi Nyíregyházán a balettiskola, amely először 1967 őszén az akkori József Attila Megyei Művelődési Házban, Molnárné Maresh Lilli balettmester vezetésével nyitotta meg kapuját. Azóta csaknem három és fél ezer szabolcsi gyermekkel is­mertette meg az iskola a ba­lett, a mozgásművészet alap­jait. Három éve az SZMT megyei művelődési házában a legtehetségesebb növendékek­ből amatőr balettcsoport ala­kult. A balettiskolát Kun Ildikó balettmester vezeti, aki ma­ga is a nyíregyházi balettis­kola egyik növendékeként kezdte pályafutását és meg­szerezte a balettmesteri minő­sítést. Szociális otthon Kisvárcián Hit írnak rólunk? BEREGI BIZONYÍTÓK Akad-e majd elegendő te­hetséges üveggyári munkás a Beregben? — Erre a kérdés­re keresi a feleletet a Nép- szabadság július 21-i szá­mában megjelent riport. A fe­lelet megnyugtató. Az üveg­fúvók önszorgalomból, min­den fizettség nélkül bejár­nak vasárnap délelőttönként a kemencéhez, hogy gyakorol­ják az eddig elsajátított fogá­sokat, s hogy újabb üvegfu- vós trükkökre tegyenek szert. Az asszonyok befőttesüvege- ken csiszolják önszorgalom­ból az újfajta mintákat és bontakozó tudásukat. Mind­nyájan bizonyítani akarnak, elsősorban lelkesedésből, no meg azért is, mert a környé­ken az üveggyárban lehet messze a legjobban keresni. ELMENNEK TAPASZTALATCSERÉRE Nyíregyháza tömegsport­járól közöl összeállítást a Népsport augusztus 12-i szá­ma. Megtudhatjuk például, hogy 12—15 ezer azoknak a száma, akik rendszeresen részt vesznek a tömesport- ban. Három tömegsportszer­tár, 131 különböző pálya áll a sportkedvelők rendelkezésé­re. A pályák nem ötletszerű­en épültek, létrehozásuk sze­repelt a város fejlesztési ter­vében. Egyébként a népszerű újság tájékoztat arról is, hogy a városban olyan vezetők te­vékenykednek, akik szeretik a sportot, s tesznek érte. Jel­lemző, hogy az elmúlt három évben 14 alkalommal tárgyal­ták a sport helyezetét — köz­tük a tömegsportét — az ille­tékes párt- és tanácsi szervek. Ezeken rendszerint előrelé­pést segítő határozatok szü­létek, amelyeknek végrehaj­tásához mindig kellő segítsé­get adtak. MINDENNAPI ENERGIÁNK A Képes Üjság idei 29-es számában Pálfalvi Nándor az energiafogyasztással és taka­rékossággal foglalkozik. Töb­bek között arról olvashatunk, hogy az ÉRDÉRT vállalat tu- zséri gyáregysége területén évente 150 ezer ürméter fe­nyő kéreghulladék keletkezik, amit semmire sem használ­nak. A hulladékot elszállítják a telepről 18—20 kilométeres távolságra és ott bányagöd­rökbe szórják, vagy pedig szétterítik a mezőgazdasági­lag használhatatlan területen. Ez a művelet a gyáregység­nek évi 10—12 millió forint­jába kerül. A fakéreg haszno­sítására sok javaslatuk szü­letett a nagyüzemi komposz­tálástól az erőmű építéséig, de ezeket saját erőből nem tud­ják megoldani. Most a MÉM illetékesei vizsgálják, hogyan lehetne megoldani a fakéreg hasznosítását olcsó energia- nyerésre. DOHÄNYTÖRÖK A Magyar Ifjúság idei 32. száma riportot közöl a Nyír- tassi Állami Gazdaság építő­táborában dolgozó Pest me­gyei fiatalok munkájáról. Pál Jutka táborvezető dicséri gye­rekeit, de szóvá teszi, hogy a dohánytörés nem teszi lehető­vé a brigádmunkát, nagy csa­patokban kell dolgozni. Ez nehezíti az értékelést. Ráadá­sul magas a normájuk is ... Próbálnak egyezkedni a gaz­dasággal mert az igaz, hogy a gyerekek nemcsak a „bagó­ért” törik a dohányt (s magu­kat), de azért jó lenne némi zsebpénzre is szert tenni. Szerencsére a szabad időt jól megszervezi a gazdaság. Lo­vagolni lehet a lovasiskolá­ban, jegyet kapnak a várszín­ház előadásaira, adottak a sportolási lehetőségek, EDDA- koncerten voltak, kirándultak Nyíregyházára. Román exportra gyárt 30 ezer pár mokasszint a Nyíregy­házi Cipőipari Szövetkezet. Képünk a cipőalja szalagról ké­szült. (Császár Csaba (elvétele) o Tiszavasvári képeslap. Az Alkaloida-lakótelep új házgyárai. (E. E. felv.) Ettől sokkal jobb a helyzet a megyei szociális otthonok­ban. Jelenleg 8 működik Sza­bolcsban. A hatodik ötéves terv alatt megépül mintegy 68 millió forintért a kilence­dik is. Kisvárdán, a kórház szomszédságában kap helyet a 200 személyes intézet. A meglévők közül a gacsá- lyit kivéve — ahol a legsú­lyosabb értelmi fogyatékoso­kat gondozzák — mindenütt A nyíregyházi papírgyár zsákgyártó gépsorán műszakonként 100 ezer 25 kilogrammos papírzsákot készítenek. (GB) Tétlenkedő öregek ? Moszkvából, Bmerikából, lapánból Tudós vendégek Mátészalkán Ismerkedés egy település városiasodásáról A televízió „Életet az évek­nek” című, nyugdíjasokhoz szóló műsorában különös üzemmel ismertették meg a közelmúltban a nézőket. Szo­ciális foglalkoztató — olvas­hattuk a rosszul megválasz­tott címet —, ahol nyugdíj- korhatár fölött járó emberek hajoltak a munkaasztalok, gépek fölé. Sajátos norma és bérezés szerint az életkoruk­nak megfelelően kialakított ' munkaidőben dolgoznak itt — például dísztáviratot ké­szítenek. Ez nagyon is szük­séges vállalkozást rejt, nép­szerű is. Hiszen az ember számára legfontosabbat: rend­szeres, értelmes elfoglal tsá-' got, erejéhez mért munkát talál itt a jelentkező hasonló korú társai között. Három új napközi megoldották a foglalkozta­tást. Többek közt focilabdát varrnak, úttörősípot festenek, hulladékbőrökből védőkesz- tyűujjakat készítenek, zseb­kendőket, lemosókendőket csomagolnak. Még a tisza­vasvári fekvőbetegek ottho­nában sem tétlenkednek a beutaltak. Akik vállalkoznak rá, s erővel is bírják, azok játék babákat öltöztetnek. Tavaly több, mint másfél millió forint értékű munkát végeztek a szociális otthonok lakói: sajnos nem megyei vállalatok megrendelésére. Számukra a Budapesti Kéz­műipari Vállalat és a Buda­pesti Játékkészítő Szövetke­zet ad munkát. A fővárosból házhoz hozzák az anyagot, s el is szállítják a késztermé­keket. A Nemzetközi Földrajzi Unió iparföldrajzi rendszerek komissziója idén hazánkban, Nyíregyházán a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán tartotta rendszeres évi ülését. A program részeként Mátészalkára is ellátogattak a 14 or­szágból érkezett tudósok. Biztosan sok idős ember nézte vágyakozva ezt a mű­sort. Hiszen ilyen üzemek csak a fővárosban találhatók, s ott sincs belőlük elegendő. Megyénkben legfeljebb Nyír­egyházán lehetne hasonlót létrehozni. Ám ehhez előbb fel kell mérni, hogy milyen igény, s milyen lehetőség van rá. Az idősgondozás terén Sza- bolcs-Szatmár megyében is születtek szép eredmények. A szociális otthonokat, az öre­gek napközijeit 423 üzem, szövetkezet, intézet, szerve­zet patronálja. Rendszeresen látogatják az öregeket, mű­sorokkal, ajándékokkal ked­veskednek nekik. Ha szükség van rá, megszépítik az idős emberek környezetét, társa­dalmi munkában megjavít­ják a sérült bútorokat, az el­romlott tévét. Ám ez a gon­doskodás nem elég. A megyei tanács szociálpo­litikai osztálya több alka­lommal próbált segítséget kérni az öregek foglalkozta­tásához megyei üzemektől, vállalatoktól — mindeddig eredménytelenül. Ez főleg az öregek napközijeiben jelent gondot. Megyénkben 72 nap­közi van, s a tervidőszakban évenként 3 új nyílik meg. A napközisek a ház körül hasz­nosítják magukat, illetve ir.- nen-onnan kapott hulladék­anyagokat dolgoznak föl: sa-1 ját használatukra, környeze­tük szépítésére. Ipari jellegű foglalkoztatásukat eddig még nem sikerült megoldani. Nem kötelező, de igénylik A munka természetesen nem kötelező az otthonok­ban: maguk a gondozottak igénylik. S ugyanígy igény­lik az öregek napközijeiben is. Sajnos, a napközikben fo­lyamatos, ipari jellegű mun­kát még nem sikerült adni az idős embereknek, de nem mondhatunk le róla. Ehhez elsősorban a megyei vállala­tok segítségére van szükség. Például: mérjék fel házon belül, hogy igénylik-e az öre­gek segítségét, tudnak-e fela­datot adni számukra. S ha igen, az üzemek keressenek maguk is kapcsolatot az öre­gekkel. h. zs. A jeles vendégeket Máté­szalkán Lánci János, a váro­si tanács elnöke fogadta és adott rövid tájékoztatót Má­tészalka iparfejlődéséről, az ipari park szerepéről ebben a fejlődésben, és ezzel össze­függésben a városfejlődés aktuális kérdéseiről, gondjai­ról. Tatai Zoltán, az MSZMP Politikai Akadémiájának ta­nára, Mátészalka iparfejlődés­történetének avatott ismerő­je, a fejlődést megelőző elvi döntések egyik előkészítője tartott rövid vitaindító elő­adást. Elmondotta, hogy mindaz, amit 1965-ben kísér­letként terveztek, megvaló­sult vagy jórészt megvalósult. Ipart kellett telepíteni az or­szág egy elmaradott, lényegé­ben mindentől távol eső te­rületén, azzal a koncepcióval, hogy a tájilag központi he­lyen lévő Mátészalka város- fejlődése is megfeleljen az iparosítás követelményének. Megyénkben akkor lényegé­ben egy város volt, Nyíregy­háza. Az ipartelepítéshez Má­tészalkán meg kellett terem­teni az országosnál jobb fel­tételeket. Ezzel egy időben szállodát kellett építeni, la­kótelepeket kellett tervezni, hiszen az előközművesített ipari park tízezer dolgozónak biztosított munkahelyet. A tervezés időpontjában még nem lehetett tudni, hogy me­lyek lesznek azok az üzemek, amelyek Mátészalkára' tele­pülnek. 130 hektárnyi telje­sen közművesített terület volt az, ami jóllehet sokak szerint akkor elsietett költe­kezés volt, az iparfejlődés alapjait biztosította. A vitában számos kérdés hangzott el. Kiderült, hogy az épülő, önmagát majdhogy­nem megduplázó város mun­kásai a felépült üzemekben az országos elvárásoknak megfelelő szinten tudnak dolgozni, és ha a távolságok miatt számottevőek is a nyersanyag kész- és félkész áru szállításának költségei, ezeket a költségeket a tűrési határokon jóval belül birják az új üzemek. A vendégek megtekintették az épülő várost, az ipari park új üzemeit, a tartalék terü­leteket. Az autóbuszból sokan fényképeztek és egyöntetű volt az a vélemény, hogy a Japánból, Moszkvából, Ame­rikából, Ausztráliából, a föld szinte valamennyi égtájáról érkező professzoroknak, más és más szempontból, de egy­formán élmény volt a máté­szalkai látogatás, a fiatal ön­maga arcát most alakító vá­ros megismerése. A vitában és a városnézés közben felvetődött kérdések megválaszolásában segített László András, a megyei ta­nács általános elnökhelyette­se, valamint Zilahi József, a megyei tanács osztályvezető­je is. A házigazdáknak a lá­togatásért a komisszió nevé­ben F. E. I. Hamilton, a Lon­doni Közgazdasági és Politi­kai Egyetem tanára mondott köszönetét. Bartha Gábor Elfoglaltságot — idős korban is!

Next

/
Thumbnails
Contents