Kelet-Magyarország, 1981. augusztus (41. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-26 / 199. szám
1981. augusztus 26. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Á tanyák sorsa A nagy sikerű dokumentumfilm, a Naplemente előtt négy esztendeje szinte sokkolta a tévénézőket. A magára hagyott idős emberekért, a petróleumlámpa világosságáért, a biblia igazságáért, a magatehetetlenség látványáért sokan nem a múltat, nem a kisparaszti élethez való ragaszkodást, hanem a szórványtelepüléseket okolták. Kialakult az a szerencsétlen helyzet, hogy amíg Bács-Kiskun megyében a helyi tanács, a Vöröskereszt, a Hazafias Népfront, a szocialista brigádok társadalmi ösz- szefogást hirdettek a tanyán élő idősek megsegítéséért, addig a pillanatnyi hangulatuknak engedelmeskedők a tanyák ellen fordultak. Mentségükre szóljon, a tanyák értékét, gazdasági jelentőségét hazánkban sokáig a széljárás szerint mérték. Felszabaduláskor egykori cselédek, napszámosok, sum- mások jutottak földhöz. Többségük az új birtokon építtetett házat. Amikor kiderült, hogy a kisparcellák akadályozzák a nagyüzemi termelést, a hatóságok igyekeztek a szétszórtan élőket összeköltöztetni. Kialakultak a leendő községek magjai, a tanyaközpontok, Benépesülésüket a fotóriporterek és festők is segítették. Nem ábrázoltak magányos épületet, gémeskutat, de megörökítették a beköltözést, a hidroglóbuszt, a beláthatatlan kukoricást. A tanyaközpontok pedig fejlődtek. Amikor egymásba értek a házak, elkészült a bekötő út, vegyesbolt nyílt, aztán két tantermes iskola (egy osztály az alsó, egy a felső tagozatnak), az orvos is meg- •j látogatta a> helyieket. Ké- í sobb^ "könyvtár létesült: hét- j köznap olvasnivalót köleáön- * zöttr'«zombatonként táncmulatságnak adott otthont. Néhány év múlva a helyi tsz irodát építtetett, az üzlethálózat bővült, a • könyvtárból kultúrház, a tanyaközpontból falu lett. Ezekben az időkben új tanyák létesítéséről vagy a meglévők támogatásáról nem illett tjeszélni. A hatvanas években kiderült : nem olyan fekete az ördög, mint amilyennek fésűk. Azt, hogy a magányos település a nagyüzemi gazdálkodás nehezítője — továbbra sem tagadta senki. Kiderült viszont, hogy ez a betyár nemcsak elvesz, de ad is: szőlőt, gyümölcsöt, zöldséget, kapirgáló tyúkokat, hízott libákat, évszázados hagyományok szerint legeltetett állatokat. Sőt, munkára fogja a nagyüzemi gazdálkodásra alkalmatlan földeket is. Amíg néhányan a lerombolással fenyegetődzőket csitít- ják, addig mások attól félnek, hogy a jelentős tanácsi segítséggel: útépítéssel, villamosítással állandósul a tanyavilág. Szerintük a modern televízióval, mosógéppel ellátott lakást nehezebb elhagyni, mint a petróleumlámpást. Amit mondanak, igaz, mégsem hihető, hogy a reális vágyak valóraválása a régi településviszonyok konzerválását jelentené. Az ember nyugtalan lény: ha egy célt elért, újabbakat tűz maga elé. Az igények kielégítése is újabb igényeket szül — főleg a tanyai fiatalokban. Az ő többségük (otthoni körülményeiktől függetlenül) vágyik egy közeli faluba vagy városba. Már csak azért is, mert minden fejlődés ellenére napjainkban a tanyákra nem a modern életvitel a jellemző. A villamosítás, az útépítés csak az egymáshoz közeli épületeknél kifizetődő. Ezért kellene egyre több tanyaközpont. Ide elérhetne a villamos vezeték, ide érkezhetnének a mozgó élelmiszer- boltok, itt lehetne gyermekfelügyeletet kialakítani, itt állnánák meg a távolsági autóbuszok, és ami nem utolsó szempont, itt lehetne közösségben élni. öt éve országos felmérés készült a tanyaépületekről, lakói foglalkozási szerkezetéről, jövedelemforrásáról, élet- körülményeiről. Az adatok összegzését egy rendelet követte. Ezentúl a tartósan fennmaradó tanyás területekre korlátozott számú építési engedély adható. A körzet életképességét a helyi tanácsok hivatottak eldönteni. A megyékben — Szabolcs- Szatmár kivételével — mégsem tülekedtek építési engedélyekért. Úgy vélték, nem jó, ha az emberek pénzüket tanyai házra költik, mert ezzel egy későbbi kulturáltabb otthontól fosztják meg magukat. Hogy mi lesz a tanyák sorsa? A gazdasági számítások és társadalmi mérlegelések döntik el ezután is, hogy a fennmaradás és a megszűnés között mire érdemes szavazni. De napjainkban mégsem a szórványtelepülések, hanem az ottani emberek sorsa az izgalmasabb. A fiatalok vagy középkorúak jól vagy rosz- szul, de megélnek. És az idősek? Az Alföldön a már említett társadalmi kezdeményezésben bővítették a szociális otthonokat, napközit létesítettek a tanyasi öregeknek vagy felújították házaikat. Mindez azonban csak csepp a tengerben. A z ország tanyáin több idős, magatehetetlen ember él, mint ameny- nyi élvezheti a társadalom segítségét. Ezért ha nem is mondunk nemet a tanyákra, a mindenkori erőhöz mérten támogatni kell a faluba költözésüket. Nem a mai tanyai öregek gondjainak megoldásáért — ezzel nagyrészt elkéstünk. Viszont még sokat tehetünk a középkorúakért, a tizenöt-húsz év múlva segítséget igénylőkért. Mindezek ellenére ne romboljuk le erőszakkal a magányos házakat. Lakóik elhelyezéséről, új házhelyekről úgysem tudnánk gondoskodni. Ám az elhagyott épületekhez jöhet a buldózer, a parlagon maradt földek beolvadhatnak a helyi tsz-ek, állami gazdaságok tábláiba. A megszűnő tanyát sirathatjuk. De újból benépesíteni már nem érdemes. Horváth Kálmán Sátorraktár Űj, 2806 négyzetméter alapterületű, 8 méter magas graboplaszt sátorban tárolják az alappapírt a Papíripari Vállalat nyíregyházi gyárában. Az új létesítmény kétmilliós költséggel épült, s 7—10 ezer tonna papír tárolását teszi lehetővé. (Gaál Béla felvétele) Ne luxusszállót, de... Jöhet a szüret Így készültek a diákok fogadására — Nincs víz ... ! — Nem megfelelő az elhelyezés ... — Hol lehet itt mosdani... ? Ilyen és ehhez hasonló megjegyzések hangzottak el a tavaly almát szedő főiskolai és egyetemi hallgatók részéről. Mi tagadás, sok igazság volt bennük. Mert almaszedéskor is igénylik a fiatalok a kulturált elhelyezést. Hangsúlyozni kell, nem a fényűzőt, csak az emberhez méltót, amit 1981-ben biztosítani lehet egy gyümölcsöskert kellős közepén. A főiskolai, egyetemi táborok előkészítésének jártunk utána Hodá- szon. Turistaszálló szálkái módra Üttörők zsivajától hangos a Szamos menti Állami Tangazdaság hodászi telepe. Turnusváltás van. Az épületeket takarítják, előkészítik az újabb csoportoknak. SzépTITÁSZ-brigádok Megtakarítások, biztonságosabb szolgáltatás Nemrég értékelték a TI- TÁSZ nyíregyházi üzemigazgatóságán a szocialista brigádok vállalásainak 1981-es első félévi teljesítését. Az üzemigazgatóság területén 32 brigád kapcsolódott a mozgalomba. A szerelési osztály szocialista brigádjai vállalták, hogy éves munkájukat 115 százalékra teljesítik és a brigádok hibájából műszaki átadás nem hiúsul meg. A brigádok az első félév során mindezt túlszárnyalták. Az anyagtakarékosság terén is élenjárnak, hiszen a bontott anyagok újrafelhasználását is vállalták. A vállalat költségvetésében jelentős tétel a gépjárművek fenntartása. A szállítási üzem- vezetőség brigdájai éppen azt vállalták, hogy a felesleges kilométerek kiküszöbölésével csökkentik a költségeket. A Bánki Donát szocialista brigád éves vállalása közel százezer forint. Ezt úgy érik el, hogy a gépjárművekbe saját erőből felújított fődarabokat építenek be. A Haladás szocialista brigád tagjai pedig vállalták a bontott hálózatok oszlopainak törésmentes kiemelését, s ezek így további beépítésre még alkalmasak. Sokszor okoz bosszúságot a fogyasztóknak a kisebb feszültség. A jobb energiaellátás érdekében a kirendeltségi szocialista brigádok a megengedett tíz helyett 7,5 százalékos feszültségesésen belüli villamos energiát biztosítanak. Ezt többszöri ellenőrzésekkel, a lehetséges terhelésátcsoportosítással érik el. Októberben ismét kezdődik a távfűtési szezon. A távfűtési menetrend pontos és fegyelmezett megtartásával az erőmű brigádjai az öt százalék energiamegtakarítás helyett 9,6 százalék megtakarítását szeretnék elérni. A Hun- garotherm brigád pedig az elmúlt évihez viszonyítva öt százalékkal növeli a felújítások során újra felhasznált anyagok beépítését. Az éves vállalásuk értéke 115 ezer forint, amiből az első félévben már 80 ezer forintot teljesítettek. Az Újpesti Gyapjúszövő újfehér- tői gyárában nyolc szövőgéppel műszakonként 270 méter szövetet készít Nyikita Mária. (G. B) tembertől már a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatói laknak itt. Illés Sándorral, a tábor gondnokával járjuk végig a hat épületet. — Mi ebben a táborban egyszerre ötszáznegyven hallgatót fogadhatunk — mondja Illés Sándor. — A körülményekhez képest igyekeztünk otthonosan berendezni, kényelmes ellátást biztosítani. A körülmények pedig, amit a mátészalkaiak biztosítani tudnak, egy jobb fajta turistaszállónak is dicséretére válna. Mert itt bizony nem bántak csínján a már-már luxusnak számító kényelem kialakításával. Persze az is igaz, hogy a hat épület nem teljesen egyforma. Megtalálható itt a négyágyas szobától kezdve a húszágyasig szinte minden közbeeső1 variáció, azért a többség hat személyes. A szobák legtöbbjében mosdókagyló is található, s külön helyiségben zuhanyozó és vízöblítéses W. C. — Nem esünk kétségbe, ha fűteni kell — folytatja a tábor gondnoka. — Mindegyik épület fűthető, némelyik központi fűtéses. A melegvizet bojlerek szolgáltatják. Az ebédlő mellett társalgót rendezünk be, ahol tévét nézhetnek a hallgatók, pingpongozhatnak, olvashatnak, pihenhetnek. Külön még csizmamosót is építettünk. Állandó orvosi ügyelet is van a táborban. A tangazdaság vendégeiként mindig is jól érezték magukat a műegyetemisták. Ilyen felkészülés és elhelyezés után az idén is csak erősödhet a gazdaság és az intézmény közötti kapcsolat. Még nem az igazi Légvonalban alig néhány kilométer a távolság a tangazdaság hodászi telepe és a hodászi Béke Termelőszövetkezet gyümölcsöse között, ahol a főiskolások táborát rendezték be. Annál nagyobb a távolság a két tábor adottságát tekintve. — Saját munkaerővel képtelenek vagyunk leszedni a közel nyolcezer tonna téli almát — mondja Fekete Károly, a szövetkezet főkertésze. — Az alma viszont létkérdés nálunk, hiszen a termelési értékünk harmadát, a nyereségünknek pedig a háromnegyedét adja. A környező községekből toborozzuk, hozzuk a szüretelőket, ezért építettük a tábort is a tanárképzősöknek. A tábort két almatárolóból alakították át. A tizenhatágyas szobákat deszkafalak választják el egymástól. A mosdó az épületek végében található, az egyikben pedig kétszáz literes bojler szolgáltatja majd a melegvizet, ami úgy tűnik, elég szűkös lesz a kétszázötven hallgatónak. Az épületek körül árnyékszékeket helyeztek el. — Tavaly probléma volt a vízszolgáltatás. Ezt most úgy oldottuk-meg, ■ hogy új kü- fát fúrtunk és égy háromezer literes hidrofort építettünk rá. Ez remélhetőleg elegendő lesz. Különben a körülményeket úgy igyekszünk biztosítani, hogy a legjobbat nyújthassuk a hallgatóknak — mondja végezetül a főkertész. • Nem kételkedhetünk a szövetkezet vezetőinek jóakaratában. A tavalyi esztendőből sokat tanultak — ami már szemmel látható — és most ki szeretnék köszörülni az akkori csorbákat. A két tábort pedig nehéz összehasonlítani, mert a két gazdaság adottsága sem egyforma. Tudjuk, hogy évről évre változtatnak a körülményeken, az elhelyezésen, jobbítják a feltételeket, de egy olyan termelőszövetkezetben, ahol meghatározó az alma, hamarabb is gondolhattak volna a változtatásra. Kár megvárni a „vendégek” véleményét, visszajelzését. S talán ebben az évben a szedéssel sem lesz probléma, megmutatják a főiskolásoknak, hogyan kell ládába rakni az almát. Az elvégzett munkát pedig a minőség arányában fizetik, mert tavaly ez is gondot, feszültséget okozott. Akkor azt ígérték a vezetők, az idei szedés első napjaira átlagbért állapítanak meg. Még nem késő. Sipos Béla Félmilliós ajándék N yerni jó — mondják mostanában Szamosszegen, é: hozzáteszik, hogy most már kár fenne abbahagyni hiszen amikor a község megajándékozta magát öt százezer forinttal, akkor az előbbrelépés feltételeit is megteremtette. Az ötszázezer forintos ajándékok a községek életéber ritkák manapság, a szamosszegi történetben azonban véletlen se pontos az ajándék szó. A község nyerte a települései számára kiírt társadalmi munkaversenvt a maga kategóriá jában és ezért kapott ötszázezer forintot. — A társadalmi munkának jó hagyományai voltak nálunk. Aki itt él, az szereti Szamosszeget — mondta Kristyur Julianna, a községi közös tanács titkára. — Mi csatlakoztunk tavaly a Hazafias Népfront felhívásához. Az egy lakosra juh társadalmi munka értéke tavaly 1182 forint volt. Hogy m lett ebből a faluban? Üt, járda, gyermekintézmény-bővítés vagyis csupa olyan dolog, amire szükség volt, de amire másként nem lett volna elég pénzünk. Magunknak adtuk, amit adtunk. — Az eredmény a tegnap. A ma? — Persze, hogy beszélgettünk róla. Az ostobaság lenne ha idén is nyerni akarnánk, pontosabban, ha mindenképper nyerni akarnánk. Egy biztos: a tavalyi eredménynél nem ad juk alább, akármilyen helyezéshez is lesz ez elég. — A terveik? — Van helye a pénznek. Kétszázezer forintot fordítunl útépítésre, százezret járdaépítésre. Itt a fekete földön mind kettő nagyon fontos. Amit adunk az anyagra futja, a műnk: jó része a lakosságra marad. Segít, ahogyan eddig is nagyot sokat segített a termelőszövetkezet is. Csak példaként: az el nökünk, a háta mögött mondom, útépítő szakember. Itt be fejezte a hivatalt, és indult szintezni, hogy az se kerüljöt pénzbe. Egy másik példa: átvezettük a vizet a társközsé günkbe, Szamoskérbe. Ott a munkát egy szamoskéri embe: irányította, aki a vízgazdálkodási társulásnál dolgozik. Nyíl ván nagyobb figyelemmel, nagyobb odaadással, minden meg fogható fillért megmentve magunknak. — Az ötszázezer forintos első díj ezek szerint a követ kező társadalmi munkák lehetőségét teremti meg? — Igen. És olyanra is lehetőségünk nyílik, amire kü lönben most még nem gondolhattunk volna. Van egy raktár épületünk, amit nem használunk. Ezt tatarozzuk és kialakí tunk benne egy öregek napközi otthonát. Különben terve zünk napközi otthont Szamoskéren is. Ott majd egy hasz nálaton kívüli iskolát alakítunk át. — Van-e valamilyen receptje az ilyen sikernek? — Talán egy: maga a siker. A korábbi eredmények, ; mai öröm, és a holnapi terv. Egészen pontosan: a jól kivá lasztott feladat. „Nyerni jó” — mondják mostanában Szamosszegen. Tér mészetes hát, ha az a bizonyos út máris épül. (bartha
