Kelet-Magyarország, 1981. augusztus (41. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-25 / 198. szám

1981. augusztus 25. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Vásárlók panasza HOGYAN INTÉZIK a ke­reskedelemben, a boltok központjainál a vásárlók pa­naszait, közérdekű bejelen­téseit? Miként szerezhet ér­vényt panaszainak a vásár­ló? Ezekre a kérdésekre ke­restek választ az elmúlt he­tekben a megyei tanács ke­reskedelmi felügyelőségé­nek dolgozói. Az 1977-ben alkotott tör­vény sok alapelve közül egyik legfontosabb, hogy a panaszokat minél rövidebb úton és megnyugtatóan kell rendezni, e munka tehát mind a vállalatok, mind a szövetkezetek központjai­nak, de a boltok és ven­déglátóhelyek vezetőinek is fontos feladatot jelent. A tapasztalatokról Váradi Ist­ván, a megyei tanács vb ke­reskedelmi osztályának he­lyettes vezetője mondta: alapvetően a szabályoknak megfelelően történik a pa­naszok intézése, néhány esetben azonban az a ta­pasztalat, hogy nem kezelik súlyuknak megfelelően a vásárlók bejelentéseinek sorsát. Különböző nyilvántartá­sokat kell vezetni, iktatni, válaszokat adni, s ezt né­hány helyen bürokráciának tartják, így aztán gyakran nem lehet nyomon követni egy panasz, egy bejelentés elintézésének útját. A Nagy- ecsedi Áfész-nél például több helyen iktatják a pa­naszokat, így nincs egy kéz­ben, Záhonyban pedig ki sem vizsgálták, hogy a ke­nyeret előjegyzésre árusít­ják, hanem nyomban eluta­sították a panasz jogossá­gát. Ahol vizsgálatot végeztek, kiderült, hogy 1980-ban a panaszok 40 százaléka volt jogos, az idén mindössze 17 százalék. Ez kedvező jelen­ségnek látszik, ám ha hoz­zátesszük, hogy ezek a szá­mok a helyi belső ellenőr­zés adatai, a kereskedemi felügyelőségé pedig az, hogy a korábbi 40 százalékról 55—60 százalékra emelke­dett a jogos panaszok szá­ma, akkor olyan következ­tetések vonhatók le, hogy nem megfelelő a kivizsgá­lás, s így nem csoda, ha a vevők nem a vásárlók könyvébe jegyzik be pana­szaikat, hanem más, maga- sab fórumoknál keresnek igazságot. PEDIG ALAPVETŐ ÉR­DEK lenne, hogy mind a bejelentések, mind a pana­szok ott hangzanak el, ahol azokat orvosolni tudják, s csak akkor kellene más szervekhez fordulni, ha nem történik változás, nem ki­elégítő a panaszra adott vá­lasz, vagy a panasz nyo­mán született intézkedés. Lényeges lenne a vásárlók könyvének gyakoribb hasz­nálata is, mert sok minden már később bizonyíthatat­lanná válik. Ha egy szabad- kasszás boltban becsapnak valakit, ez utólag már nem bizonyítható. De ha a vevő nyomban beír a vásárlók könyvébe, és esetleg a bolt­ban lévő egy-két vásárlóval is' aláíratja, akkor ezt bizo­nyítottnak fogadja a bolt központja és a felügyeleti szerv is. Persze ehhez az kell, hogy a vásárlók köny­ve mindig látható és hozzá­férhető legyen, s ne zárják el, mint a vendéglátónál, s a Jánkmajtisi Áfész-nél az ellenőrzés idején. Mire panaszkodnak leg­gyakrabban az emberek? Továbbra is a garanciális javításokra érkezik a leg­több panasz, ezért ezt kü­lön témavizsgálatban is át­tekintette a kereskedelmi felügyelőség, összefügg ez azzal, hogy nem végzik el megfelelően a munkát a szervizüzemekben, de olyan panaszokkal is találkoztak, amikor elegendő lett volna csupán a garanciára adott papírok előírásainak megis­merése. Sokan teszik szóvá, hogy ugyanaz az áru egyik bolt­ban olcsóbb, a másikban drágább. Ezeknek a pana­szoknak a vizsgálata általá­ban úgy zárul, hogy nem adnak igazat a vásárlónak, az utóbbi időben ugyanis egyre több áru kerül sza­badabb árformába, s elkép­zelhető, hogy egy műanyag vödörért egyik boltban 30 forint 20 fillért, a másikban 46,80-at kérnek. GONDOT OKOZ a pana­szok kivizsgálása során a névtelenség, s ez annál is in­kább érthetetlen, mert a kereskedelmi felügyelőség akkor sem fedi fel a beje­lentőt, a panaszost, ha alá­írja nevét. Ám panaszát or­vosolni, esetleges kárát meg­téríteni, csak a névvel el­látott bejelentőnek lehet. B. J. Szabolcsi barackszedők Törökbálinton Szedik a barackot a szabolcsi lányok. (M. K. felv.) Jól jön a kereset 1965-től a Penészlekről Tö­rökbálintra került termelés- irányító — Fucskó Béla — kezdeményezésére hívnak szabolcsi fiatalokat a Török­bálinti Állami Gazdaságba, segíteni a barackszedést. Idén vásárosnaményi, nyírbátori és fehérgyarmati középiskolások dolgoztak a gazdaság gyümöl­csösében. Az ittlét magyarázatát Márton István párttitkár a következőkben adta meg: Elismerés a jó munkáért — örömmel fogadjuk a szabolcsi diákokat. Fizetjük útiköltségüket, s augusztus 16-tól ingyenes étkezést biz­tosítunk. Ki-ki megkapja tel­jesített bérét. Változatos étel­ről a Kiskunhalasi Vendéglá­tóipari Szakközépiskola KISZ-esei gondoskodtak. Augusztus 15-ig ugyanis 550 építőtáboros, köztük 155 sza­bolcsi dolgozott. Fejes Iván ágazatvezető kertészmérnök elismeréssel szólt a gyerekek munkájáról: — Betakarításra vár 16Ö0 hektár barackos. S ha olyan dolgozóink vannak, mint a vásárosnaményi Szabó Kati, Varga Zoli, Koncz Béla, Sza­bó Lóránt — vagy Gere Pé­ter; úgy bízhatunk. Reggel 6- kor kezdtek, s délre mindenki megkereste a közel 100 fo­rintot. Szabó Lászlót, a vásáros­naményi II. Rákóczi Ferenc Gimnázium igazgatóját a gye­rekek között találni. Mi a jó teljesítmény háttere? Kirándulás a Balatonhoz — Tizenkét éve járunk ta­nulóinkkal Törökbálintra. Mindig jól dolgoztunk, s ke­restünk. Értékelik munkán­kat. Például augusztus köze­pén Sopronba visznek ben­nünket autóbusszal. Balatoni kirándulás is szerepel a ter­vekben. Mi úgy szervezzük, hogy ide az elsősök, máso­dikosok jönnek. Pest közelsé­ge nagy vonzerő. A gyerekek 11 munkanap alatt rendsze­rint 1400—1500 forintot keres­nek. Jól jön ez a pénz iskola- kezdés előtt, sokat enyhít a szülőkre nehezedő kiadások­ból. Hasonlóan fogalmaz, idejö­vetele okát magyarázva Papp Ibolya nyírbátori szakközép- iskolás is: Igazi tábori élet — Én ugyan a cipőipariban már leérettségiztem, azonban csengeri munkahelyemről még eljöttem Kutyik Lajos szakoktatónkkal szórakozni, dolgozni. Igazi tábori élet, jó munkahangulat, s Budapest. — A tiszacsécsei Kiss Zsu­zsa az egyik legjobb dolgozó, de kiemelkedő munkát végez Harbula Ági kölesei kislány is, — foglalja össze a fehér- gyarmati gyerekek teljesítmé­nyét Varga István kertész­mérnök. Naményi krónika Kedves hangú leveleket kaptunk a nemrég Vásáros-, naményban rendezett honis­mereti táborból, ahol négy csoportban felnőttek és diá­kok dolgoztak együtt. Anyír- lugosi Fekete József arról tudósít, hogy mind a gyűj­tőknek, mind az adatközlők­nek nagy élményt jelentett Tiszavid község földrajzi ne­veinek szerbe-számbavétele. A földrajzi névgyűjtő cso­port vezetője, Balogh László rohodi tanár, aki hasonló gyűjtéseivel már több alka­lommal szerepelt sikeresen a múzeumi pályázatokon, ar­ról számolt be, hogy valósá­gos leletmentő munkát sike­rült elvégezniük a Tiszaszal- kával másfél éve egyesített Tiszaviden. Érdekességként azt is megjegyzi levelében, mennyire fájlalják a vidiek falujuk nevének megszünte­tését, az egyesítéssel ugyan­is a név egyszerűen eltűnt Méltányosabbnak találták vol­na a Vidszalka, vagy a Szal- kavid megoldást. A vidiek — ez tűnik ki mind a két levélből — kész­ségesen sorjázták a falu szán­tóit, legelőit, dombjait dűlőit, nem egy esetben számos he­lyi hiedelmet, mondát is fel­elevenítettek a gyermekkori emlékekből. Így Koszta Ber­talan, Dávid Béla, Lipcsei Bertalan, Petróczki Ferenc, Petróczki Károly, Győrffi Pál és az 1894-ben született Petróczki Györgyné segítsé­gével sikerült olyan pálya­munkának szánt adattárat szerkeszteniük, amely meg­őrzi a község kül- és belte­rületének földrajzi neveit. A táborozás idején készített, fő­ként kollektív pályamunkák­kal részt vesznek a követke­ző országos néprajzi és nép­nyelvi gyűjtőpályázaton. (Molnár) Hiánycikket pótol a kisipar Vadászöltöny és fatömegcikk Közvetít a KTV Negyedszázada perget... Kincs a kaptárból A zt mondják, nincs jobb a magyar akácméznél. Külföldön azért szere­tik, veszik, mert íze és illata sajátosan magyar, de ami lé­nyegesebb, anélkül, hogy kristályosodna, sokáig eltart­ható. Jobb tehát bármelyik európai ország méze, sőt olyan vélemény is elhangzott már, hogy lekörözi más kontinen­seknek, még a japánoknak a mézét is. Kovács Béla tarpai nyugdíjas természetesen nem erről beszél, ő egészségügyi szempontokból értékeli nagy­ra a saját méhei által gyűj­tött nektárt. — Mert milyenek az embe­rek általában — mondja —. Reggeli előtt éhgyomorra be­kapnak egy fél deci pálinkát és azt gondolják, az a jó. Nincs igazuk. Az én italom az almaecet, bele egy kis kanál méz. Ez erőt ad, frissít és jó a közérzetem. Kibeszéljük még, hogy nem is olyan régen virágkorát él­te a méhpempő, szépülni vá­gyó emberek kozmetikai sze­reként. Eziránt ma már nem nagy a kereslet. A virágpor viszont igazi orvosság. — Az emberi szervezetre a virágpor príma. Élénkítő. Különböző tápszerek készíté­sénél használják, a férfiasság szempontjából is jó. — Ezek szerint nemcsak mézet, virágport is termel, értékesít? — Igen. A virágpornak jó ára van, százhúsz forint kilo­grammja. Hetven, hetvenöt kilogramm virágporom lesz. Kovács Béla és családja (fia és lánya) nagyban méhészke- dik. Kétszáztíz család méhet gondoznak és, hogy ez mek­kora „munkáshad”, kitűnik,v ha tudjuk egy-egy családban 50—70 ezer méhecske dolgo­zik. A Kovács-kaptárból te­hát jó időben 10—15 millió gyűjtögető száll egyszerre mindenféle mézelő virágra. — Virág bőven van. Kora tavasztól késő őszig nyitnak a vadvirágok. Virít az akác, az alma és a napraforgó, ezek igazán jó gyűjtőhelyei a mé- heknek. Hogy milyen a méze ennek, vagy annak a virág­KOVÄCS BÉLA nak? Függ a talajtól, az idő­járástól és még sok minden­től. A napraforgók közül pél­dául nem mindegyik fajta jó mézelő. A román, a jugoszláv, a francia hibridek fizetnek a legjobban. — És mit fizet általában a méhészkedés? — Ha arra gondol, hogy évente a 210 családdal meny­nyi mézet gyűjtünk, akkor azt mondom változó. Volt már, hogy az éves termés elérte a 75 mázsát, de volt olyan év is, amikor csak 16 mázsa si­került. Most jó közepes évünk lesz, 50 mázsa mézre számít­hatunk. — A bevétel? — 160 ezer forint körüli. Mi a méhészkedés? Szenve­dély, hobbi, avagy megfon­tolt háztáji gazdálkodás? Is­is — mondja erre Kovács Béla. — Ezt a munkát szeretni kell, érteni illik. Pató Pál módjára a méhekkel nem le­het foglalkozni. Én minden időmet a kaptárak körül töl­töm, de mint mondtam a vál­lalkozás családi, így a fiam is, lányom is sokat dolgozik. Munka minden időszakban akad, de különösen a Hasí­tásnál, etetésnél, pergetésnéi, avagy a méhek vándoroltatá­sánál. Nyugdíjas beszélt a minden napjait kitöltő, a cselekede­teit meghatározó elfoglaltsá­gáról. A méhészek körében — sokan vannak a megyében — elismert szakember, a Sőtér Kálmán-emlékérem kitünte­tettje. De mint mondta, nem ez a fontos, inkább, hogy az ember önmaga és a társada­lom számára hasznosat te­gyen. Negyedszázada pergeti már a mézet és munkában tőle talán csak méhei szor­galmasabbak. Seres Ernő Nap mint nap halljuk, mennyi gondot jelent a gyá­raknak, vállalatoknak, hogy sokszor hiánycikkek hátrál­tatják a termelést. Rendsze­rint olyan apróságokról van szó, melyek viszonylag köny- nyen előállíthatok, s mivel kisebb mennyiséget igényel az ipar, így termelésükre vál­lalat vagy szövetkezet nem vállalkozik. Ezért a hiány­cikkek gyártásában nagy szükség van a kisiparosokra. Ök a Kisipari Termeltető Vállalat (KTV) közvetítésé­vel végzik ezt a munkát. Megyénkben 53-an dolgoz­nak a KTV-nek. Elsősorban vasas szakmák mesterei: pél­dául esztergályosok, lakato­sok. Az elmúlt öt év alatt közel 30 millió forint értéket termeltek. Főleg importpótló alkatrészeket, valamint ex­portra kerülő termékek tar­tozékait és hiánycikkeket. Szabolcsban a KTV legna­gyobb megrendelői közé tar­tozik az Ipari Szerelvény és Gépgyár mátészalkai gyára — ide alkatrészeket —, a Szatmár Bútorgyár — ahová bútorvasalásokat —, a Nyír­egyházi Vas- és Fémipari Szövetkezet — melynek egy exportra kerülő gyárt­mányához fémbetéteket ké­szítenek az iparosok. A Ra- kamazi Fa- és Fémipari Szö­vetkezet, illetve a VAGÉP megrendelésére rendszeresen szállítanak importpótló al­katrészeket. A KTV-vel való együttmű­ködés nagy biztonságot je­lent. Egyrészt azért, mert a megrendelő általában gon­doskodik a nyersanyag ház­hoz szállításáról, s egyúttal a késztermék elszállításáról. Másrészt idén márciustól 80 százalék előleget fizet a vál­lalat. Tavaly 8 iparosnak 17 gépet vásárolt a KTV. A közelmúltban újabb meg­rendeléseket kaptak a sza­bolcsi iparosok. A MOM má­tészalkai gyára 37 szerszám, illetve alkatrész gyártását igényli. Ezek közül egyelőre 24 fajta előállítására talál­tak vállalkozót. A MA VAD ruhaféléket rendelt. Kötő kisiparosoktól 10 ezer pár térdharisnyát, fehérnemű­varróktól ezer vadászinget, szabóktól pedig több száz va­dászöltönyt. Ezek gyártására jelenleg keresi a jelentkező­ket a KIOSZ. Mindeddig elsősorban a vasas szakmák művelőinek adott elfoglaltságot a KTV. A kör most tovább bővüL Az Utasellátó Vállalat — vá­lasztékbővítés céljából — fá­ból és más anyagokból ké­szített dísz- és ajándéktár­gyakat rendelt. Kereslet van asztalos- és fatömegcikkekre is. Évről évre nő az igény a kisipari munkák iránt. A jö­vő esztendőtől tovább bővül a Kisipari Termeltető Vállalat profilja: januártól az építő­ipari szakmák művelőire is számítanak majd. b. o.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents