Kelet-Magyarország, 1981. augusztus (41. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-25 / 198. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. augusztus 25. Kongresszusra készülnek a szövetkezetek Guatemala Partizánsikerek . (Folytatás az 1. oldalról) lesztésével, a fogyasztók érdekvédelmének fokozásával elégítsék ki a lakossági igényeket. Javítsák a munkásellátást és a gyermekélelmezést. Törekedjenek a lakossági igények választékos és minőségi kielégítésére. A vendéglátásban alapvető a kulturáltság, a kiszolgálás színvonalának növelése, valamint a községekben az egyszerűbb meleg ételek, büféáruk forgalmazása. Befejezésül Hosszú László mindhárom ágazatra érvényesen hangsúlyozta: társadalmi és gazdaságpolitikai céljaink teljesítése megköveteli a szövetkezeti demokrácia következetes és a változó körülményekhez igazodó továbbfejlesztését. A demokratikus fórumokon mindenütt kapjon nagyobb figyelmet a gazdasági célok és feladatok ismertetése, megvitatása, az egyéni és közösségi felelősség. A határozatok meghoza- „ tálában a kollektív döntés, a végrehajtásban pedig az egyszemélyi felelősség érvényesüljön. Felkérte a kommunista aktívát, hogy a különböző, kongresszust előkészítő rendezvényeken, majd a kongresszuson a megválasztott küldöttek képviseljék a párt politikáját, az egész társadalom érdekét. A vitában felszólaló szövetkezeti elnökök, párttitkárok valamennyien szóltak az elért eredményekről és részletesen beszámoltak az eddigi előkészületi tevékenységről. Mindhárom ágazatban jobb munkával, nagyobb szervezettséggel és különböző akcióprogramokkal készülnek a kongresszusokra. A tanácskozáson felszólalt Bana Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa. Egyebek között felhívta a megjelentek figyelmét a XII. kongresszus határozataira, amelyek iránytűi a szövetkezeti mozgalomnak is. Az állam és a szövetkezetek kapcsolata rendezett, amely a lenini szövetkezeti elvekre épül. A vállalatok és szövetkezetek kapcsolatában — vonatkozik ez a külkereskedelmi vállalatokra is — a kölcsönös érdekeltségnek kell érvényesülnie. A szövetkezetek növeljék a háttéripart, jobban hasznosítsák a hulladékanyagokat, a melléktermékeket. A kistermelők integrálásában ne csak a háztáji termeléssel foglalkozzanak, hanem a kapcsolatot terjesszék ki a kisiparosokra, kistermelőkre is. E kapcsolatot újabb formákkal gazdagítsák. A szövetkezetek a gazdasági feladat mellett fontos társadalmi funkciót is betöltenek. Például vidéken a szocialista brigádmozgalomban és a falusi sportban. Az eddiginél is nagyobb figyelmet fordítsanak a szövetkezetek és a tagság jó kapcsolatára. Fejlesszék tovább a szövetkezeti demokráciát. A döntéseket az érintett területekre decentralizálják. Végezetül kérte az aktíva résztvevőit, hogy a kongresz- szus előkészítésének minden rendezvényét használják fel a vezetés javítására, a szövetkezetek erősítésére. Tisza László, a megyei tanács elnökhelyettese felszólalásában az állami ellenőrzés további javításáról szólt. A törvényességi vizsgálatok során több helyen megállapították, hogy a különböző bizottságok munkája formális. Felhívta a figyelmet arra, hogy az üzemen kívüli munka nehezen ellenőrizhető. Mind a három ágazatban javítani szükséges a belső ellenőrzést. A vitában elhangzottakra Hosszú László válaszolt, aki zárszavában felkérte a megjelenteket: időben végzett őszi munkával, gyors és jó minőségű almaszedéssel készüljenek a szövetkezetek -kongresszusaikra. A biztonsági erők központját és kormányhivatalokat támadtak meg a guatemalai partizánok vasárnap Santa Lucia városában, miközben az ország különböző pontjain voltak heves összecsapások a felkelők és kormánycsapatok között. Az El Grafico című guatemalai napilap beszámolt arról, hogy a partizánok rövid időre elfoglalták a járási székhelyet. Kivonulásuk előtt a városban politikai nagygyűlést tartottak. A harcokban egy rendőrségi ügynök életét vesztette. Huehuetenango megyében egy katonai járőrosztag csapott össze a gerilákkal és a csatában egy tiszt, valamint két kormánykatona esett el. Az összecsapás azután kezdődött, hogy a katonák fegyver- raktárat őrző partizánokat fedeztek fel. Kivégzések Iránban További kivégzésekről adott hírt hétfőn a Dzsumhorije Iszlami teheráni lap. Eszerint Iránban az elmúlt két napban 73 embert végeztek ki politikai bűncselekmény elkövetésének vádjával. A fővárosban kivégzett 38 személy többségében a Modzsahedin Khalk elnevezésű baloldali-iszlám irányzatúnak tartott csoporthoz tartozott. Észak-Iránban 35 elítélten hajtották végre a halálos ítéletet. Többségükben ezek is Modzsahedin Khalk tagjai voltak, néhány pedig Baniszadr volt elnök híve. A kivégzetteket terrorista akciók elkövetésével vádolták. „Békehajó” az olasz partok mentén. A feliratok tiltakoznak a neutronbomba és a közép-hatósugarú rakéták telepítése ellen. A hajó a közép-itáliai Fiumicino kikötőjében. (Kelet- Magyarország telefotó) Krkagyij Sztrugackij Borisz Sztrugackii: Nehéz istennek lenni Rumata kitárt egy ablakot, és leugrott a kertbe. Mohón nyelte a hideg levegőt. „Nem veszi be a gyomrom!” — „A kísérletnek semmi köze a te érzéseidhez. Ha nem tudod — ne vállald.” — „Nem vagyok állat” — „Ha a Kísérlet úgy követeli, állattá kell válni.” Éjfélre járt, amikor hazaért. Le sem vetkőzött, csak ledobta a kardkötőjét, lehe- veredett a szalonban a díványra, és máris mély álomba merült. Unó felháborodott kiáltozására és egy kedélyes basszus ordítására ébredt. — Gyerünk, gyerünk, te farkaskölyök, mert megci bálom a füledet!... — De hiszen az úr alszik, ha mondom!... Az ajtó kitárult, s berontott a szalonba az óriási, piros arcú, fehér fogú, előremeredő bajszú Pampa dón Bau báró félrecsapott bársonysapkában és pompás málnapiros köpenyben. Nyomában Unó, aki a báró jobb nadrágszárába kapaszkodott. — Báró, — kiáltott fel Rumata. — Hogy került a városba, kedves barátom? Unó, hagyd békén a bárót! — Olyan ez a kölyök, mint egy bulldog — dörögte a báró, s ölelésre tárta a karját. — Mennyit kér érte? Különben erről majd később .. . Megölelték egymást. A báróból lóverejték és különféle borok keverékének szaga áradt. — Látom, ön is tökéletesen józan, kedves barátom — mondta keserűen. — Különben, ön mindig józan. Szerencse fia! — Üljön le, barátom — mondta Rumata. — Unó! Hozz nekünk esztorit, de jó sokat! — Egy cseppet se! — Egy csepp esztorit se? Unó, esztori nem kell, iru- kanit hozz! — Egyáltalán nem kell bor! — mondta szomorúan a báró. — Nem iszom. Rutnata leült. — Mi történt? — kérdezte riadtan. — Beteg? — Egészséges vagyok, mint a makk. De ezek az átkozott családi jelenetek ... Egyszóval összevesztem a bárónéval, és most itt vagyok. — összeveszett a bárónéval?! Ugyan, báró, micsoda furcsa tréfa! — Képzelje. Magam is szinte ködben élek. Százhúsz mérföldet nyargaltam! — Barátom — szólt Rumata —, azonnal lóra szállunk, és Bauba vágtatunk. — De a lovam még nem pihent! Meg aztán meg akarom büntetni! — Kit? — A bárónét, hogy az örHomályosak a kristálygömbök Merre tart a világgazdaság ? A fejlődő országok egyik legnagyobb ellensége az elmaradottság. Pusztít az éhínség. Fittyet hányva a nyári kánikulára, egyre-másra jelennek meg Európában, Amerikában a világgazdasági prognózisok. Legtöbbje mintha csak a vakációzókat kívánná jobb kedvre hangolni, valamivel optimistább, mint a hasonló témájú, néhány hónapijai ezelőtt közzétett előrejelzések. Persze, ez a derű.viszonylagos; tekintettel a világgazdasági pangásra óvatosak az előrejelzést készítők. Nem győzik hangoztatni, hogy egy váratlan fordulat — akár egy olajembargó formájában — mindent felboríthat. „Idillikus" olajpiac A mérsékelt optimizmus oka mindenekelőtt az olajhelyzet. Egyelőre az olajexportőrök versengenek a vásárlók kegyeiért, csökkentik áz árakat, és aki nem hajlandó beállni a sorba, így például az olajukat ma is drágán mérő észak-afrikai olajtermelők, az hoppon marad, áruját — legalábbis egyelőre — nem veszik meg. Tény, hogy a viszonylagos olajbőség jórészt annak köszönhető, hogy a világgazdaság alacsonyabb fokozatra kapcsolt, és így eleve kevesebb olaj kell működtetéséhez. De az is igaz, hogy a drágább energia, a szigorú takarékossági intézkedések hatékonyabb felhasználásra ösztönöznek. Tavaly a fejlett tőkés országok 12 százalékkal kevesebb olajjal érték be, mint egy évvel korábban. Azt persze nehéz megjósolni, hogy az olajfelhasználók kellemes helyzete megmarad- e. Elég, ha Szaúd-Arábia hirtelen visszafogja az olajtermelést, máris felborul a kényes egyensúly. Még a jelenlegi idillikus állapot sem feledtetheti azonban, hogy 1973 nyarán, az első olajárrobbanás előtt tizedannyiba sem került egy-egy tonna olaj, mint most. S az olajimportőrök továbbra is hatalmas teherrel kénytelenek megküzdeni. Választhatnak: külföldi adósságot vesznek a nyakukba, vagy pedig nemzeti jövedelmük tekintélyes részét áldozzák fel a? olajvásárlás oltárán. Amerikai gőzhenger A vezető tőkés országok jövő évi kilátásai távolról sem egyformák. Az Egyesült Államoknak, a nyugati világ elsőszámú gazdasági hatalmának sikerült helyreállítania a dollár tekintélyét, aminek persze megvolt az ára: a 20 dög vinné! Elvégre férfi vagyok vagy nem?! Neki nem tetszik a részeg Pampa, akkor hadd lássa, milyen józanul! Inkább vizen rohadok el itt, mintsem visszatérjek a várba... * — Szóljon neki, hogy ne csavargassa a fülemet... — mondta Unó mogorván. — Gye-rünk, farkaskölyök! — dörmögte a báró. — És hozz sört! Megizzadtam, pótolnom kell a folyadékveszteséget. A báró másfél óráig pótol- gatta a folyadékveszteséget, és kissé ellankadt. Közben elmesélte Rumatának a kellemetlenséget. Többször is elátkozta „a korhely szomszédokat, akik odaszoktak a várkastélyba. Beállítanak reggel, állítólag vadászatra, aztán ... máris mind részeg, és a bútort vagdalják. Szétszélednek a várban, mindent bemocskolnak, sértegetik a személyzetet. Azután hazamennek, én meg az eszméletlenségig részegen ott maradok kettesben a bárónéval...” (Folytatjuk) százalék fölötti hitelkamat. Az ottawai csúcskonferencián a nyugat-európaiak kamatmérséklésre próbálták bírni az USA-t, hiszen ők inkább ki vannak téve a pénzügyi megszorítások súlyos következményeinek. Az OECD, a fejlett tőkés országok Együttműködési és Fejlesztési Szervezete 26 millió munka- nélkülit jósol jövőre, 2 millióval többet, mint idén, s az állást keresők száma főleg Nyugat-Európában nő. Kényszerpályán vannak az itteni gazdaságok: a tömeges munkanélküliség magas, 10 százalék fölötti inflációval párosul. Az USA-ban a Reagan-ad- minisztráció új recepttel kísérletezik: a termelést adó- csökkentéssel kívánja élénkíteni, a költségvetési bevételek kiesését pedig a szociális kiadások lefaragásával ellensúlyozza. A reagani gőzhenger egyelőre akadály nélkül gördül előre, a washingtoni kongresszusban sem tudták meggátolni a gazdasági program jóváhagyását. A Nobel- díjas amerikai Lawrence Klein professzor jövőre 3 százalékos gazdasági növekedést és 8 százalékos inflációt jósol az USA-ban. A gazdasági szakemberek szemeiket Párizsra vetik. Arra kíváncsiak, hogy az új francia szocialista-kommunista kormány képes lesz-e gazdasági programjával lendületbe hozni egész Nyugat-Euró- pát. Jövőre viszonylag magas, 4,5 százalékos gazdasági növekedést várnak a franciák, ám a szkeptikusok szerint ennek ára az infláció felgyorsulása, a francia frank helyzetének megingása lesz. Mitterrand elnök tanácsadói visz- szautasítják a Kasszandrákat, azzal érvelnek, hogy a korábbi elnök, Giscard mesterséges kereslethiányt hozott létre. Most a minimális bérek emelésével, új munkahelyek teremtésével, a vásárlóerő növelésével serkenteni lehet a termelést, helyre lehet állítani a gazdasági egyensúlyt. Ha 1982-ben kiderül, hogy Mitterrand terápiája sikeres, nehéz helyzetbe jut Thatcher asszony Angliában, hiszen ő fájdalmas áldozatokat követel a brit lakosságtól: .1979 óta 20 százalékkal hanyatlott a termelés, csaknem 3 millióra nőtt a munkanélküliek száma, a vállalatok sorra csukják be kapuikat — mindezt az infláció visszaszorítása érdekében. Sikerült ugyan az inflánciót két év alatt 24 százalékról 12 százalékra csökkenteni, de az áldozat óriási volt, egy morbid gazdasági szakíró „van-e élet a halál után ?” költői kérdéssel aposztrofálta az angliai helyzetet. Az egykor, oly erős nyugatnémet gazdaságot is kikezdte a hanyatlás. A márka egyetlen év alatt 25 százalékkal leértékelődött a dollárhoz képest, s a dollárban számlázott olajért ennyivel több márkát kell kifizetnie. A fizetési egyensúlyzavarokat tetézi a költségvetési hiány, s a kényszerűen magas kamatok visz- szariasztják azokat a beruházókat, akik kölcsönpénzből cserélnék le gépparkjukat, vagy bővítenék kapacitásukat. Persze az NSZK ipari berendezései, komplett üzemei, változatlanul keresettek a világpiacon, a nyugatnémet export jövőre is a gazdaság húzóereje lesz. Ugyanez érvényes Japánra is, ahol az ott szokatlanul alacsony, 5,3 százalékos gazdasági növekedés jövőre is hasonló ütemű marad, miközben az ország szinte feltűnés nélkül végrehajtja a maga információs forradalmát: terjednek a robotok, a számítógépek, az elektronika éppúgy betör az otthonokba, mint a gyárakba. A fejlődő világ sem néz jobb kilátások elé jövőre. Persze ahány ország, annyiféle gazdaságpolitika és any- nyiféle megoldásra váró probléma. Ami az olajtermelő országokon kívül közös, az az eladósodás felgyorsulása. 1979 óta adósságaik megkétszereződtek, s ma már meghaladják az 500 milliárd dollárt. A nyomott világgazdasági helyzetben nyomottak voltak a nyersanyagárak és most azt remélik, hogy a lassú fellendülés növelni fogja a nyersanyagszükségleteket és felhajtja a jelenlegi alacsony árakat. A fejlődők átlagosan 5 százalékos gazdasági növekedésénél gyorsabb ütemben fejlődnek a délkelet-ázsiai és a dél-amerikai országok, lassúbb az előrehaladás a legtöbb afrikai államban. KGST: gondok és remények A világgazdaság komoly szerepet játszó része a KGST. A szocialista országok sem vonhatják ki magukat az általános világgazdasági irányzat alól, s rájuk is általában jellemző a fejlődés lassulása. Ebben éppúgy szerepet játszik az olaj- és általában az energiaköltségek megugrása, mint a beruházási erőforrások szűkössége, a sorozatos természeti csapások, amelyek például a szovjet mezőgazdaságot sújtották, vagy az évtizedekig elhibázott gazdaságpolitika, amely Lengyelország fejlődését akasztotta meg, sőt a nemzeti jövedelem csökkenéséhez vezetett. Az új ötéves tervek valamennyi KGST-országban az előző tervidőszaknál szerényebb növekedési célokat jelöltek meg. Mint a szocialista országok közgazdászai rámutatnak: még ez a szerényebb növekedés is csak úgy valósulhat meg, ha nagyobb gondot fordítanak a lakosság ellátására, ha az árrendszer jobban figyelembe veszi a valóságos termelési költségeket. Egységes recept persze a KGST-országokban nincs, ám e nehezebb időben a műszaki fejlesztés felgyorsítása, a gazdasági szervezetek javítása, a nagyobb energiamegtakarítás, és a termelési szerkezet korszerűsítése teszi lehetővé, hogy az életszínvonal, a jelenlegi stagnálás után ismét növekedésnek induljon. H. R.
