Kelet-Magyarország, 1981. augusztus (41. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-25 / 198. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. augusztus 25. Gazdát­lanul N em vertek fel nagy port körülötte, csendben, szerényen, ám a névadó iránti nagy tisztelettel rendezték meg Veszprémben a Váci Mi­hály nevét viselő szoci­alista brigádok második országos találkozóját. Az esemény házigazdája a Veszprémi Ingatlankezelő Vállalat Váci Mihály aranykoszorús Szocialista Brigádja, melynek vezető­je Major János rendkívü­li szívóssággal készítette elő a találkozót. Megtud­tuk, hogy sok szervezési nehézséggel kellett szem­benézniük, s ezért a brigá­dot feltétlen elismerés il­leti. Ám akciójuk fölött nem térhetünk ilyen egy­szerűen napirendre. Megyénkből is szép számmal utaztak el a du­nántúli városba. Ott voltak a Váci brigádok képviselői a kisvárdai öntödéből, a Záhony és Vidéke ÁFÉSZ- től, a TIGÁZ-tól az ingatlankezelő vállalattól, a Szabolcs Cipőgyár­ból, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalattól, a MEZÖGÉP-től, a vas- és fémipari szövetkezettől Nyíregyházáról, a Tisza Kőolajipari Vállalat nyír- bogdányi gyáregységéből és az ibrányi tsz-ből. Jól­eső érzés volt hallgatni a brigádok beszámolóit, éle­tükről, munkájukról, örö­mökről, kudarcaikról, s arról, hogyan igyekeznek a névadó örökségét felvál­lalni. Megyénkből például a cipőgyári és az ibrányi brigádok felszólalása vál­tott ki nagy érdeklődést. Ott volt a találkozón Váci Mihályné is, aki meleg hangú köszönetét mondott a költő emlékének ápo­lásáért. Bár a találkozó jól si­került, a résztvevők még­is elég komor hangulatban búcsúztak: azzal a bizony­talansággal; lesz-e vajon folytatás? A veszprémi Váci brigád ugyanis a jö­vőben már nem tudja vál­lalni a rendezvény szerve­zését. E sorok írója, aki részt vett a találkozón, az­zal a meggyőződéssel adja tovább tapasztalatait az illetékeseknek, hogy az ötven megjelent brigád az ország minden sarkából, tőlünk várja a folytatást ekünk, nyíregyházi­aknak kellett volna I már a két évvel ez­előtti első találkozóra is jobban odafigyelni, s a mi tisztünk lenne gndoskodni a továbbiakról. A ragyogó veszprémi szervezés már kötelez: arra, hogy felvál­laljuk és gazdái legyünk a Váci-örökség gondozá­sának. De úgy, hogy hiva­talos szerv, intézmény áll­jon a rendezvény mögött! Ügy véljük, erre a célra büszkén vállalkozhat az addig, 1983 nyaráig már erejét kipróbáló új me­gyei-városi művelődési központ, valamelyik üze­münk támogatásával. Baraksó Erzsébet „NEKEM CSAK SAJÁT GYERMEKEIM VANNAK..." Nem „vasárnapi szülők“ „Nevelőotthonban jártam, nemrég. Estefelé bemen­tem elbúcsúzni a hálóba. A szöszke Zsolti ágya felől sír- dogálás hallatszott: „Anyu ... anyu...” A Kelet-Magyarország két évtizedes számát teszi az asz­talra Lippay Ferencné. „Béla már tud szívből nevetni” — olvasom a megsárgult papír­ról. Ö volt az egyik legelső állami gondozott, aki Zsuzsi­ka néninél nevelődött. Ké­sőbb egy osztálynyi fiú és lány követte a Bethlen utcai lakásban. „Anyukámnak szeretettel..." Fényképeket nézegetünk. Vidám lányarcok, komoly te­kintetű fiatalemberek. A hát­oldalon: „Anyukámnak sze­retettel ...” — Gyerek nélkül nem tu­dom az életet elképzelni — mondja Zsuzsika néni. — Ne­kem sokáig nem volt, hát örökbe fogadtunk egy kis­lányt. Aztán hamarosan meg­született a fiam is. Lippayéknál nem jelszó volt az ,,Egy gyerek nem gye­rek ...” A lugasos ház, a vi­rággal teli szobák mindig ott­hont adtak három-négy gye­reknek. Most is három bakfis tölti meg élettel a falakat. Már óvodás koruk óta szólít­ják apunak Feri bácsit. — Esténként még mindig mesél nekik az uram, enél- kül tán már nem is tudnának elaludni. Feri bácsi árva gyerek volt, jól tudja, mit jelent szeretet nélküli nőni fel. — Mi nem megélni aka­runk a gyereknevelésből, öt­száznyolcvan forintot kap egy gyerek havonta, azt lehet mondani, megeszik az egé­szet. A kiruházási utalványt is mindig kipótoljuk. Végszóra megérkezik az egyik nagylány. Kicsattanóan egészséges, szép fruska. Kézi­munkafonalat hozott a bolt­ból. — Hamar elfogy egy mat- ring, a lányok nagyon sze­Bővítik a családi házak terveinek választékát A magánlakás-építők jelen­leg 135 féle családi ház aján­lott tervéből választhatják ki a számukra legmegfelelőbbet. A Tervezésfejlesztési és Tí­pustervező Intézet most újabb tíz családi ház alaptípusának megtervezésével bővíti a vá­lasztékot. A cél az, hogy job­ban alkalmazkodjanak a he­lyi körülményekhez, a falu­sias életmódhoz, harmoniku­sadban illeszkedjenek a táj­ba, az utcasorba. Lesz közöt­tük csoportosan telepíthető és önálló családi ház is. Az alap- tervek némi módosításával készülő változatokkal együtt az év végéig végeredményben 25—30 újabb családi ház ter­vét készítik el. Ezenkívül ti­zenhat új tervdokumentáció­val gazdagítják a kis társas­házak ajánlott terveinek vá­lasztékát is. Ezeknek az. épü­leteknek a zöme négylakásos és magastetős lesz, s ennek következtében a tetőtér is la­kásrészként hasznosítható. Húszezer év időjárása Szovjet sarkkutatók meg­állapították, hogy pontosan megismerhető az utóbbi húsz­ezer év időjárása. Az antark­tiszi Vosztok kutatóállomáson ugyanis sikerült a jégréteg­ből egy ezer méter hosszúsá­gú részt kivágni. Az Antark- tiszon a jégréteg minden év­ben kb. 5 centiméterrel nö­vekszik. A szovjet kutatók szerint minden egyéves jégré­teg a Föld időjárásának sajá­tos „fagyott krónikája”. A ki­termelt jégből következtetni lehet az utóbbi évszázadok atmoszférájának összetételé­re. Vetnek hímezni — mutatja büszkén a keresztszemes té­rítőkét Zsuzsika néni. Testvérként nőttek fel Meséli, melyik gyerekéből mi lett. Egyikük pár napja írt, a másik a múltkor volt itthon a feleségével. Dicsek­szik az unokákkal, adoptált lánya kicsijeivel. — Ügy hallottam, lebont­ják a házunkat, nem tudom figyelembe veszik-e a gye­rekeket a kiutalásnál? Én megzavarodok, ha nem le­hetnek velem... Néhány házzal odébb, Nagy Zoltánéknál három fiú fogad. Éppen nagymosást tartanak, dolgozik az egész család. — Már édesanyámnál is voltak állami gondozottak, és a húgaim is nevelnek — mondja Erzsiké néni, Lip- payné nővére. Nagyéknál is sokan része­sültek abban a szeretetben, amit a vér szerinti szülőktől nem kaphattak meg. — Én nem érzem magam nevelőszülőnek, nekem csak saját gyerekeim vannak. Két lányt szültem, hiányoztak a fiúk. Testvérként nőttek fel valamennyien. Amikor meg­született a kisunokám, Laci addig beszélt a tanító nénijé­nek, míg el nem jött meg­nézni a kistestvérét. — Áginak rengeteget kö­szönhetek — szólal meg Laci, aki hét éve van itt itthon. — Nagyon sokat foglalkozott ve­lem. Laci az osztály egyik leg­jobb tanulója a szakmunkás- képzőben. Tibivel több baj volt, de már ő is javul. — Ugyanabba az iskolába megy szeptemberben, ahol a bátyja tanul, majd figyel rá — reménykedik Erzsiké néni. Tibi mutatja, mit vettek anyukának a születésnapjá­ra. Csodaszép áttört kalo­csait tesz elém ... — Tavaly kórházban vol­tam sokáig, a fiúk minden­nap bejöttek hozzám — örül még most is Erzsiké néni. — Még Lityit is behozták! Nem jár érte nyugdíj... Lityi kisgyerekkorától Na­gyéknál van. Szellemi fogya­tékos a húsz éven felüli fiú. Kétszer került el intézetbe, de mindkétszer „visszasír­ták”. — Mindig Szakolyról ál­modok — mondja nehezen préselve a szavakat a fiú, akit nagykorúsága elérése után, mivel az állami gondo­zása megszűnt, oda vitték el a családjától. Az egyébként csendes Li­tyivel nem bírtak a gondo­zói, meg akart szökni, rom­bolt, sírt, nem evett. Itthon pedig Erzsiké néni fogyott kilókat. — Nem tudtam aludni, mindig őt láttam magam előtt. A házbeliek is kérték, hoz­zák vissza a fiút, mert „tönk­remegy ez az asszony”. Elbúcsúzom, a Nagy család lekísér a kapuig. Lippay Feri bácsiba botlunk, sétál az unokáival... A két testvérnek van egy közös bánata, nem lehetnek nyugdíjasok. Költői a kérdés, de úgy látszik mégis fel kell tenni: mi hasznosabb, akár a rideg gazdasági szempontból is? Bedolgozóként mondjuk tö­rülközőket beszegni, vagy magukra hagyott, lelkileg sé­rült gyerekekből embert ne­velni? Papp Dénes A MEZŐGÉP vállalat nyírteleki gyárában ebben az évben 200 darab tartályt készítettek a Budamobil megrendelésére. László Józsefné az 500 gallonos tartályok varratait köszö­rüli. (Elek Emil felvétele) A változó Nyíregyháza: Kossuth utcai látkép. (Császár Csaba felvétele) Jósavárosi napok „Miniszerviz“ — a parkolóban Augusztus 20-án reggel 8 órától Nyíregyházán a jósa­városi napok egyik rendez­vényeként néhány autószerelő vette birtokba egy délelőttre a 9. számú iskola uszodája előtti parkolót. A XIII. sz. AFIT dolgozói Dallos Imre, Gajdos Miklós és Oláh And­rás autószerelők, Csizmarik István autóvillamossági sze­relő és Bohus Pál termelés­vezetővel együtt, műszerekkel megrakva, egy Zsuk teherko­csi is érkezett. Az AFIT szakemberei dél­előtt, a „miniszerviz”-ben minden jelentkező autónak megvizsgálták a fényszóróit, ha szükséges volt, beállítot­ták a motor gyújtását... — Nyolctól kilencig csak karba tett kézzel vártunk, mi­kor jön az első kocsi — ezzel fogadott Bohus Pál, az AFIT- stáb vezetője. Lopott tyúkot, tojást, autókat tört fel Az éjszakai látogató Kutyaugatás verte fel ál­mából április 24-én éjjel a Kemecséhez tartozó Körmen­di-tanya egyik lakóját. Kisza­ladt az udvarra és látta, hogy a tyúkólból tömött zsákkal épp akkor bújik kifelé vala­ki. Sötét volt, de amint köze­lebb ment, a cipekedőben fel­ismerte Rácz József 29 éves sóstóhegyi lakost. Rá is szólt, Rácz megfenyegette, s mivel útját akarta állni, ököllel meg is ütötte. A gazda átkiabált a szomszédnak, de hiába jött a segítség, az éjszakai látogató egérutat nyert. Reggel kide­rült, hogy Rácz tyúkokat lo­pott, amit a károsult kutyája az erdőben — kitekert nyak­kal — megtalált. Május 31-én Rácz Tóth Jó­zsef 36 éves Nyíregyháza, Cseresznyés úti lakossal meg­beszélte, hogy elmegy Tóth munkahelyére, a Vörös Csil­lag Tsz-be és lopnak majd — Alkalmanként, ha meg­kérnek bennünket, szívesen vállalunk ilyen helyszíni munkát. Ám a Trabant-talál- kozókon például délelőttön­ként 150 kocsit is megvizsgá­lunk. Vállalkozó kedvű, fi­atal szerelőkkel jövünk, akik szeretik is a munkájukat, és ha kell, gyorsan, pontosan tudnak dolgozni. Igaz, erre itt most nem nagy szükség van. Jó, ha 15—20 kocsi összejön 11 óráig. Közben egy vadonatúj Tra­bant érkezik. Csizmarik Ist­ván azonnal kezelésbe veszi. Kereken gördülő állványt tol a „trabi” fényszórói elé. Egy pillantás a műszerre, és már szedi is széjjel a szinte null kilométeres kocsi fényszóró­ját. — Lejjebb kell állítani, mert így az országúton még tompított fénnyel is elvakít­ja a lámpa a szembejövőt. S míg mindezt elmondja, egy csavarhúzóval igazít a lámpán, egy köszönöm, és a Trabant, immár szabályosan beállított lámpákkal, már mehet is. Újból Bohus Pál veszi át a szót. — Kivétel nélkül minden kocsin, amelyik csak idejött délelőtt, volt valami igazíta- nivaló. Ami egyúttal azt is jelzi, hogy elég sok hibás gépjármű közlekedik az uta­kon. Biztos vagyok benne, sokkal több járművet elhoz­hattak volna az autósok, ame­lyiken akad igazítanivaló. Egy jó nagy hirdetőtábla, ide a parkolóba, már napok­kal ezelőtt elkelt volna. Ak­kor az autósok egymásnak adják a hírt. így meg csak a plakáton szerepelt, de abból a plakátból nem sokat látni. Sem a környéken, sem a vá­rosban. Legközelebb nem ár­tana a nagyobb hírverés. — Bár, ha azzal a tizenöt kocsival, amelyet délelőtt be­állítottunk, kevesebb hibás autó közlekedik majd az uta­kon, már nem töltöttük hiába az időt itt a Jósavárosban. (csendes) néhány tojást. A néhányból 360 hibrid tenyésztojás lett, amit Tóthnak sikerült is el­vinni. A sikeres akció után Rácz Sóstón, a fürdő bejára­tánál egy Skodát fedezett fel. Körülnézett, s mivel senki sem járt a környéken, kifeszí­tette a kocsi elefántfül abla­kát, kinyitotta az ajtót és 4100 forint értékű holmit — alkat­részeket, karórát, ruhaneműt — szedett ki belőle. Másnap, június elsején Rácz a sóstói Krúdy-szálló teraszán szórakozott. Délután öt óra körül a szálloda előtti parko­lóhoz ment, egy Trabant ab­lakát egy fával betörte és alapos „takarítást” végzett Kiszedett 4000 forintot, bőr­kabátot, fényképezőgépet, ösz- szesen 13 ezer forint értéket és visszament a szálló tera­szára. Vásárolt két láda sört, kifizetett 1400 forintos szám­lát(!), s már épppen be akart szállni egy alkalmi ismerőse kocsijába, hogy hazavitesse magát, amikor rendőrök ér­keztek oda, s mivel tudtak már a kocsifeltörésről, Ráczot megfogták. A többszörösen büntetett Rácz Józsefet a Nyíregyházi Járásbíróság dr. Drégelyvár'! Imre tanácsa — mint több­szörös visszaesőt — halmazati büntetésül két és léi év fegy- házban letöltendő szabadság- vesztésre ítélte. 3 évre eltiltot­ta a közügyektöl és kötelezte az okozott kár megtérítésére. Tóth József 10 százalékos bércsökkentés mellett 8 hó­nap javító-nevelő munkát ka­pott, s neki is meg kell fi­zetni a Ráczcal együtt lopott tojások értékének felét. Tóth büntetése a kihirdetéskor jogerőssé vált, Rácz enyhíté­sért fellebbezett

Next

/
Thumbnails
Contents