Kelet-Magyarország, 1981. augusztus (41. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-24 / 197. szám

1981. augusztus 24. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Pályázattal a katedrára Jó LENNE azzal kezdeni az idén végzett pedagógusok munkába állásáról szóló híradásunkat, hogy a me­gye valamennyi iskolájában betöltötték az eddig üres nevelői állásokat. Ez lenne ugyanis a kívánatos, így nem kellene túlórában — gyakran fáradtan — helyet­tesíteni a hiányzókat, vagy emiatt összevonni osztá­lyokat, netán nyugdí­jas, de még munkaképes nevelőket alkalmazni, hogy amikor szeptemberben új­ra megszólal a csengő, ne az üres katedra fogadja a gyerekeket. Soha ennyi pedagógust nem képeztek ebben az or­szágban, megyében — vet­hetné közbe az olvasó. Mi­ért nem jut hát mindenüvé elegendő? Az okok között említjük az iskolás korú gyermeklétszám alakulá­sát, a több helyen mostoha tárgyi, közlekedési és szo­ciális körülmények között dolgozó iskolákat. Sok tényező együttes kö­vetkezménye, hogy az isko­lák egy része nevelőhiány­nyal küzd, nem tudja betöl­teni a meghirdetett állás­helyeket. Voltak évek, ami­kor az iskolák egy része nem is nagyon törte magát, hogy újabb nevelőkkel gya­rapítsa a tantestület lét­számát, inkább megoldották házon belül, túlórában. Így többletkeresethez jutottak a nevelők. Igaz viszont, több­letmunkával. Olykor csak „félemberként” tudtak helytállni, s ennek a neve­lés, a gyermekek érezték a hátrányát. NfiHANY ÉVE a főisko­lát, egyetemet végzett, pá­lyakezdő nevelők az isko­lák által kiírt pályázatok alapján helyezkedhetnek el.' Sokan úgy gondolták, a pályázati rendszer mindent megold — míg mások azért tamáskodtak, hogy a fiatal pedagógust nagyon megkö­tik a szabad mozgásban. Az egyik szélsőséget sem iga­zolták az eltelt évek. A pá­lyázat kiírásával valóban még nem tekinthető megol­dottnak az üres álláshelyek betöltése. Különösen, ha a minimális kezdőfizetést ígé­rik a jelöltnek és kevés he­lyen várják szolgálati lakás­sal, vagy legalább szolgálati szobával. Megyénk iskolai vezetői­nek — csakúgy, mint az is­kolákat fenntartó tanácsi szerveknek — tudomásul kellett venni, ha nem akar-' ják, hogy még tíz-tizenöt év múlva is nevelőhiánnyal küszködjenek az iskolák, jobb „fogadási” feltételeket kell teremteni az érdeklő­dők számára. Időközben a pályázati rendszer is leve­tette „gyermekbetegségeit”, jobban alkalmazkodott az élethez. Ennek egyik bizo­nyítéka az is, hogy az ősz­szel kezdődő tanévtől, már lehetőséget ad a rendelet arra, hogy a „gyes” és egyéb okok miatt'jelenleg üres ál­láshelyekre is szélesebb körben pályázatot hirdesse­nek az iskolák. Az iskolák vezetői az új álláshelyek meghirdetésekor — nem az egy-két évig helyettesítőkre gondolunk — jobban bele­nyúltak a pénztárcába. Nem a minimális tanítói, általá­nos és középiskolai tanári kezdőfizetéseket ígérik és adják a jelentkezőknek, ha­nem az alsó határnál álta­lában négy-ötszáz forinttal, vagy ennél többet. MI VÁLTOZOTT ennek hatására? A megyében a nyáron befejeződött tanév­ben 325 üres pedagógusállás volt, melyhez még 113 „gyes" és más okokból meg­üresedő hely csatlakozott. összesen 438 álláshelyet hirdettek meg a megye óvo­dái, iskolái, melyeknek ed­dig mintegy ötven-hatvan százalékát töltötték be. Eny- nyien kötötték, vagy a na­pokban kötik meg az isko­lákkal munkaszerződésüket. Rajtuk kívül még 36 társa­dalmi ösztöndíjas fiatal is munkába áll, valamint azok a már tanító, de képesítés­sel nem rendelkezők, akik az idén levelezőn szerzik meg oklevelüket. Valószínű, jó néhány pá­lyakezdő fiatal még gondol­kozik, tanácstalan, jobb esélyekre gondol, s ők végül szintén elfoglalják majd he­lyüket az iskolákban. < Marad hát továbbra is az 1981—82-es tanévben jócs­kán gazdátlanul maradó, vagy a kollégák által túlórá­ban, pluszban „átvett” is­kolai osztály. A megyei ta­nács művelődési osztálya és a járási hivatalok művelő­dési osztályai azonban fo­lyamatos informálással, egyfajta „munkaerő-közve­títéssel” továbbra is segítik az iskolákat és a pályakez­dőket. Remélik, még sokan meggondolják magukat és élnek a felkínált lehetősé­gekkel. Sajnos, akadnak olyanok is, akik inkább vál­lalják, hogy visszafizetik az ösztöndíjat — mégsem men­nek a korábban kijelölt köz­ségbe. így az egyikük pél­dául Üjfehértóról (ahol la­kik) a 20 kilométerre lévő Bökönybe... SOKBA KERÜL egy szakképzett pedagógus „ki­képzése” a társadalomnak, nem kevés erőfeszítésébe az egyénnek. Jó lenne hinni, hogy már a középiskolákból azok jutnak tovább a pe­dagógusképző intézmények­be, akik tényleg hivatásuk­nak érzik a pályát. A hiva­tástudat erősítéséért, a szakmához való kötődésért a főiskolák, egyetemek is sokat tehetnek. Páll Géza Szövetkezet a csőd szélén Az ok: szervezetlenség, fegyelmezetlenség Az Ibrányi Építőipari Szö­vetkezet a múlt évi gazdálko­dás után 2,5 millió forint veszteséget mutatott ki. Már az előző években is keletke­zett adóhiány a szövetkezet­nél, a korábbi befizetési kö­telezettségeinek nem tett ele­get, s végül a rossz gazdálko­dás miatt a Magyar Nemzeti Bank hitelképtelennek minő­sítette a szövetkezetei. A fel­mérések szerint jó néhány millió forint szükséges ahhoz, hogy a szövetkezet pénzügyi helyzete rendezhető legyen, a folyamatos munkához legyen anyag, s az elvégzett mun­káért a tagok megkapják a jogosan járó bért. Bárhogy kertelünk, hatá­rozottan a csőd szélére jutott a szövetkezet. A lét és nem lét sorsáról kellett dönteni. Ráadásul több éves folyamat következménye a veszteség. Csak papíron... Ónody István, a KISZÖV elnöke a szövetkezet tagsága előtt állapította meg: — A veszteség abból a nagyfokú szervezetlenségből adódik, amely a szövetkezet egész működési területén je­lentkezett és amellyel kap­csolatban a magasabb vezető beosztású dolgozók semmi olyan konkrét intézkedést nem tettek, amellyel a hely­zeten legalább részben vál­toztattak volna. Annak idején hírt adtunk róla, hogy az ibrányi szövet­kezet az angol no-fines tech­nológiával kezdi a szövetke­zeti lakások építését Nyír­— Nekem már megvan az iskolatáskám, mit szólsz hozzá? — Az is valami? Az enyémet látnád! Még a nevemet is ráírta az apukám! — Na és? Ha tudni szeretnéd, az én táská- mot külföldről hozta az apukám, olyan senkinek sem lesz az iskolában. Az én táskám este még vilá­gít is. — Az se igaz. — De igaaaz! Olyan sárga csíkok vannak raj­ta, amihez villany sem kell, mégis világít. — Nekem olyan táska nem is kéne! — Te csak azt mon­dod! Mit szólsz hozzá, majd amikor én megyek át az úton estefelé, min­den kacsi látja majd a kivilágított táskát a há­tamon és lefékez, téged pedig elüt. — Értem majd eljön minden este az apukám vagy az anyukám, és Rajtláz együtt jövünk haza. — Na és? Különben a füzeteimet is megvettük már, meg a színes ceru­zákat is. — De neked nincs tolltartód, beee! — Hahaha! Méghogy tolltartó! Nekem örökbe adta a bátyám a tolltar­tóját, és ha kíváncsi vagy rá, még filctoll is van benne, három. — Nekem meg ötszínű tollat hozott anyukám az irodából. Meg hozott ra­dírt is, meg ceruzahe- gyezőt. — De nekm már a kö­penyt is megvettük. — Az enyém szebb lesz, mert az anyu barát­nője varr ja. — És ha nagyon kíván­csi vagy, akkor elárulom még azt is, hogy én már százig is el tudok számol­ni. — Ez is valami? Én már a nevemet is leírom, csupa nyomtatottal. — Hehehe! Ez buta­ság, az iskolában úgyis másként tanuljuk majd, azt mondta az apukám. — Apukád nem tud semmit! ö már nagyon régen járt iskolába. — A tied még régeb­ben! — Na és? Én már lát­tam öreg könyveket, és abban is pont olyan be­tűk vannak. — Asztat én nem hi­szem el se. — Nem asztat, hanem azt. — Na és? Nekem így is jó. — Apukám mondta, hogy aki ilyen csúnyasá­gokat mond, az fekete pontot kap az iskolában. — De nekem van piros filctollam is és befestem vele a pontot. Beeee ... És így tovább. A. S. egyházán, a Malomkertben. Az új technológia meghono­sításához, a gépek, berende­zések megvásárlásához hitelt kaptak. Akkor azt mutatták ki, hogy évente száz lakást építenek, így nyereséges az építkezés. A legjobb ered­mény viszont évi 60 lakás fel­húzása volt, külső körülmé­nyek és belső szervezetlenség gátolta a munkát. így néni véletlen, hogy az 1978-as gaz­dálkodás után jóval maga­sabb volt a bérfelhasználás, mint amit a rendeletek meg­engedtek. Ezután 17 millió forintos befizetési kötelezett­sége lett volna a szövetkezet­nek, de ebből 10 milliót el­engedtek volna, ha a követ­kező évben javítják a mun­ka hatékonyságát. Mindez vi­szont csak papíron sikerült. Ugyanis az 1979-es jó ered­mények úgy születtek — amit a Pénzügyminisztérium Be­vételi Főigazgatóságának me­gyei hivatala állapított meg a pénzügyi-gazdasági ellenőr­zés során —, hogy a mérleg­ben szereplő adatok nem egyeztek meg a valósággal. Az akkori nyereséget egymil­lióval csökkenteni kellett, s a tavalyi, a szövetkezet által kimutatott veszteség ezáltal kevesebb lett közel ugyan­ennyivel. Számlák el nem végzett munkáról '— A no-fines szigorú, zárt technológia, amelynek a meg­valósításához nem rendelkez­tek a szükséges feltételekkel — vélekedik Garay László, a bevételi hivatal osztályveze­tője. A vizsgálat szerint többek közölt jogszabályellenesen kibocsátott részszámlázások, el nem végzett munkák szám­lázása, a leltári eltérések sza­bálytalan elszámolása szere­pelt a hiányosságok között. A társadalmi tulajdon védel­mével kapcsolatban is akadt javítanivaló. — A veszteség okai közé tartozott — mondja Márton Lajos, a bevételi hivatal ve­zetője —, hogy a szövetkezet erejét meghaladó kötelezett­ségeket vállalt, olyan jöve­delmező ágazatokat fejlesz­tett vissza, mint a faipari részleg, hogy nem volt kielé­gítő a bérgazdálkodás, nem voltak megfelelőek a teljesít­mények. Megvonták a bizalmat... Közismert, hogy a lakásépí­tés csak igen szervezett mun­ka mellett gazdaságos. Mel­lette a szövetkezetnek na­gyobb gondot kellett volna fordítania a felújításokra, fenntartásokra, a vasipari részleg fejlesztésére. A veszteség kimutatása után szanálási bizottságot hoztak létre. Köteles István, a járási hivatal munkatársa, a bizottság elnöke idézte a megállapítást: — A szövetkezet hatékony működését a régi vezetőkkel, vezetési módszerekkel nem látjuk biztosítottnak. Ezek után került sor augusz­tus 5-én arra a közgyűlésre, ahol felmentették az előző elnököt, s új elnököt válasz­tottak. .Ugyancsak nem kap­ta meg a bizalmat a régi fő­könyvelő és a műszaki veze­tő. Garancia, kezesség A kibontakozás nem egy­szerű. A KISZÖV és az OKISZ vállalt garanciát, hogy a szövetkezet ügyeit rendbe teszik. A pénzügyi kötelezettségek miatt kezes­séget is kellett vállalni. De igaz az a megállapítás is, amit Szabó József, a szövet­kezet párttitkára tett: — Egy ember nem váltja meg a világot. A párt- és gazdasági vezetés támogatása kell a munkához. Erre a ve­zetőség igent mondott a tag­ság nevében. A súlyosodó gondokat ugyanis a gondolkodó tagok, a pártvezetőség időben jelez­te. Bár az intézkedés lehe­tett volna gyorsabb is. A ten­nivalókat szintén jól látják. — Változtatni kell a mun­kafegyelmen, a szervezettsé­gen, a technológiai fegyelmen és a vezetés színvonalán, hogy csak a legfontosabbakat em­lítsem — mondja Szabó Jó­zsef. A bizonyítás hónapjai, a sokszor népszerűtlen intézke­dések megvalósítása ezután történik. Azonban a szövet­kezeten belül látni kell, hogy csak a maguk erejéből — más szervek megkülönbözte­tett figyelme és támogatása mellett — lábalhatnak ki a bajból. Lányi Botond Lucernaliszt Balkányból A Balkányi Állami Gaz­daság takarmánykeverő üzemében naponta átla­gosan 100—110 mázsa lucernalisztet dolgoznak fel a társgazdaságok és a megyei takarmány boltok részére. Mezei Ferenc és Magyar László 50 kilós zsákokba csomagolja a lucernalisztet. (Császár Csaba felvétele) Gumilepedő a háztetőre Másfél hónapja kezdték el az üzemszerű termelést abban a csarnokban, amely a tető- szigetelés hagyományos mód­szereit kívánja megújítani. A Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat a Ta­urus Gumiipari Vállalattal közösen hat éve kezdte el a Taurus-fóliával való szigete­lést. A munka meggyorsítá­sát és az időjárástól való függetlenítését szolgálja a nyíregyházi Déli ipartelepen megépített konfekcionáló üzem. Az üzemben a kiviteli ter­veknek megfelelően a kellő méretre vágják, s egy vulka­nizálógéppel végteleneik a fóliát. Ezzel a helyszíni mun­kálatokat a felére csökken­tik. Az üzem kapacitása éven­te 3—400 ezer négyzetméter tetőfelület lefedésére elég. Két vulkanizáló gépsort helyeztek üzembe, de még két gép beál­lítása lehetséges. Egy mű­szakban egy gép kezeléséhez négy ember szükséges. A „gumilepedővel”, a kü­lönböző vastagságú fóliával üzemi csarnokok és lakóépü­letek tetőszigetelése egyaránt végezhető. A KEMÉV saját munkáin ezzel a módszerrel dolgoznak, de Keszthelyen a Helikon-szálló, Budapesten az új sportcsarnok, Debrecenben az Üj kertben lévő lakóházak tetőszigetelése is Taurus-fó­liával készül, .más építőipari vállalatok is érdeklődnek az új módszer iránt. Egy kísérleti technológia alapján megvalósítják a régi épületek már beázó, elhasz­nálódott tetőinek a felújítá­sát is. Debrecenben a Klape- ida, Burgundia és Kossuth ut­cákon végeznek ilyen mun­kát, Nyíregyházán a Búza té­ri ABC-áruház, a Márka presszó és a Kun Béla úti ABC épületeinek tetőjét újí­tották fel. Ugyancsak Taurus- fóliát kap — stílszerűen — a nyíregyházi gumigyár legré­gebben épített üzemcsarnoka is, ahol a kempingcikkeket gyártják. A tetőfelújításhoz egy tűnemezeit szőnyegpadlóréteget ra­gasztanak fel a fóliára, amely eltünteti a tető egyenetlensé­geit. A kész fóliát feltekercselik az üzem dolgozói. (Császár Csaba felvétele) Veszteséges építők Ibrányban

Next

/
Thumbnails
Contents