Kelet-Magyarország, 1981. augusztus (41. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-24 / 197. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. augusztus 24. Jasszer Arafat, a PFSZ vezetője a bejrúti arab egyetemen beszédet mond a Líbiával való szolidaritás napján. (Kelet- Magyarország telefotó) Az USA háborúba sodorhatja szövetségeseit űz olasz hadiigymhiszter az amerikai—líbiai légicsatáról Kommentár Veszélyes vizeken Veszélyes vizekre tévedt az amerikai kormányzat. Nemcsak átvitt értelemben, hanem a valóságban is. A múlt szerda reggelén Líbia felségvizei fölött, a Sidra-öböl térségében lezajlott rövid légicsata nem csupán a Földközi-tenger, hanem az egész világ békéje és biztonsága elleni nyílt és arcátlan kihívás. Aligha kétséges, a sidrai provokációra tudatosan készült a Pentagon. így véli a tekintélyes Newsweek, s hasonló következtetésre jut a New York Times. Csak tetézi a kihívás miatti felháborodást Reagan elnök enyhén szólva cinikus megjegyzése, miszerint éjszakai álmából csak akkor érdemes felkelteni, ha egy amerikai gépet lelőnek, ellenkező esetben ez teljesen szükségtelen. Meglehet, Vashington hivatalos körei is — a, jelekből ítélve — egyfajta furcsa álomban ringatóznak, úgy érzik, büntetlenül és következmények nélkül harci terepnek tekinthetik a világ bármely pontját. Az amerikai szoldateszka hírhedté vált a Disznó-öbölben és a Tonkini-öbölben elkövetett durva provokáció kapcsán. Mindkét esetet '— utóbb világosan kiderült — agresz- szió ürügyeként használták fel. Érdemes eltűnődni azon, hogy vajon mit tartogat még tarsolyában Washington? Mi szab határt az Egyesült Államok agresszív köreinek? Fölfogják-e az USA vezetői, hogy a jelenlegi rendkívül feszült nemzetközi helyzetben fokozott felelősségtudatra lenne szükség, amely mindenfajta kalandorakciót meghiúsít? A jelekből ítélve bizonyos washingtoni körök szántszándékkal mérgezik. a nemzetközi légkört. Jó példa erre a guantanamói hadgyakorlat, ahol nyíltan a Kuba elleni partraszállást gyakoroltatták az odavezényelt alakulatokkal. .A sidrai provokáció ennél is tovább ment: az amerikai haditengerészet gépei egy szuverén ország tengeri határai fölött, annak légterében tüzet nyitottak. Az indítékot nem is tagadják Washingtonban. Azt szerették volna kipuhatolni: a 6. flotta „manővereire” miként reagál Líbia. S közvetve talán azt is, hogy hasonló provokáció milyen visszhangra talál a világ közvéleményében. Most már csak az a kérdés, levonják-e belőle a tanulságokat? Mielőbb, amíg nem késő ... Gy. D. Olasz kormánykörökben az amerikai—líbiai légicsata ténye megerősítette azt az érzést, hogy az Egyesült Államok európai NATO-szövetsé- geseit, köztük Olaszországot akaratuk ellenére esetleg háborús konfliktusba sodorhatja — tűnik ki a római La Repubblica vasárnapi számából. A lap interjút készített Le- lio Lagorio olasz hadügyminiszterrel. A miniszter felelőtlennek minősítette Reagan elnök magatartásét és az amerikai 6. flotta hadgyakorlatát a líbiai partoknál. Védelmébe vette ugyan azt az amerikai álláspontot, hogy Líbiának nincs joga 200 mérföldben megállapítani felségvizei határát, de azt mondta, hogy az egyet nem értést sokféleképpen ki lehet fejezni, nem* kell feltétlenül légicsatára vinni a dolgot, „ön például rágyújtana egy lőpo- ros hordó tetején?” — kérdezte az újságírótól. „Cigarettázni természetesen joga van, de robbanást előidézni nem” — szögezte le Olaszország hadügyminisztere. Líbia felségvizein a Sidrai-öböl fölött amerikai repülőgépek lelőtték az őrjáratukat teljesítő líbiai repülőgépeket. A térkép az eset színhelyét ábrázolja. (Kelet-Magyarország telefotó) Rrkagyii Sztrugackij Borisz Sztrugackij: — Engedje meg, hogy a lába elé boruljak. Miként a gyors lábú eb, úgy heverjek a mezítelen és közönyös szépasz- szony lába előtt... Dona Okana eltakarta arcát a legyezővel, és hamiskásan hunyorított. — ön nagyon merész, nemes dón. Mi, szegény vidéki asszonyok, képtelenek vagyunk ellenállni ilyen heves támadásnak ... Ó, jaj, nincs más választásom, mint hogy kinyissam az erőd kapuját, és bebocsássam a győzőt... Rumata szégyenében és dühében a fogát csikorgatta. Dona Okana leengedte legyezőjét, és felkiálltott. — Nemes donok, szórakozzanak tovább! Don Rumatá- val azonnal visszajövünk! Megígértem neki, hogy megmutatom az új irukani szőnyegeimet ... — Ne hagyjon magunkra sokáig, ó, elbűvölő! — bége- tett az egyik öregember. — Csábító! — búgta negédesen a másik. — Tündér! Dona Okana megfogta Rumata zekéje ujját, és magával húzta. A folyosó végén dona Okana hirtelen megállt, átkulcsolta Rumata nyakát, és rekedt nyögéssel az ajkára tapadt. Rumata nem kapott levegőt. A tündérből a mosdat- lan test szagának és az eszto- ri parfüm illatának csípős keveréke áradt. Rumata erőt vett magán, megpróbálta viszonozni a csókot, s ez nyilvánvalóan sikerült, mert dona Okana újra felnyögött. No, ellátom a bajodat, te caf- ka, gondolta Rumata, és a karjába szorította. — Te undok... — mondta az asszony zihálva, elragadtatással. — Majdnem összetörtél ... — Égek a szerelemtől — mormolta a férfi. — Én is. Úgy vártalak! Menjünk hamar ... Az' asszony magával vonszolta valamilyen hideg, sötét szobákon keresztül. Rumata elővette a kendőjét, és lopva megtörölte a száját. Miért nem mosakodnak itt a palotában sosem? Meg ez a temperamentum! Legalább betoppanna dón Reba ... Az asszony célratörően cipelte, akár a hangya a döglött hernyót. Rumata sült bolondnak érezte magát, és valami udvarias badarságot zagyváit, dona Okana csak halkan ka- carászott. Betuszkolta a túlfűtött budoárba, amely valóban telides-teli volt aggatva szőnyegekkel, rávetette magát a hatalmas ágyra, és a párnákon elnyúlva bámult rá. Rumata úgy állt, mint a sóbálvány. — Gyönyörű vagy — suttogta az asszony. — Jöjj ide hozzám. Olyan sokáig vártam rád!... Rumata égnek emelte a szemét, émelygés környékezte. Arcán verejtékcseppek gördültek alá, s undorítóan csiklandozták. Nem bírom! A fészkes fenébe ezzel az egész hírszolgálattal... A mocsok jobb, mint a vér, de ez sokkal rosszabb a mocsoknál! — Mit késlekedik, nemes dón?! — kiáltotta visító hangon dona Okana. — Jöjjön már, várom! — A f-fene... — mondta rekedten Rumata. Az asszony odaszaladt hozzá. — Mi van veled? Részeg vagy? — Nem tudom — préselte ki magából a férfi a választ. — Fulladozom. BOLÍVIA Úrült puccsforgatag Bolívia a legszegényebb állam Dél-Amerikában, ám elsősége vitathatatlan a puccsok és puccskísérletek szervezésében is: hamarosan elérkezik a „jubileumi” 200. államcsínyhez az elvetélt puccskísérleteket pedig már jó ideje nem is számlálják. Az augusztus eleji katonai felkelésről azonban nehéz lenne eldönteni, hová soroljuk: az Alberto Natuseh Busch és Luis Anez Rivera tábornokok vezette lázadás felemás eredménnyel végződött. Lemondásra kényszerítették az addigi elnököt, Luis García Meza tábornokot. García Mezának egyébként előbb-utóbb amúgy is távoznia kellett volna: egyéves dicstelen országlására aligha emlékeznek szívesen vissza a bolíviaiak. A tábornok-elnök tavaly júliusban az ország történetének egyik legvéresebb államcsínyével került hatalomra. A puccs, amely a választásokon győztes, a haladó erőket képviselő elnök, Hernán Siles Zuazo beiktatását akadályozta meg, a „nemzetközi marxizmus gyökereinek kitépését”, mindenféle haladó, baloldali alternatíva lehetőségének megakadályozását tűzte ki céljául. Gar- cíia Meza a chileire emlékeztető irtóhadjáratot vitt véghez. Megtizedelték a baloldali pártok, a szakszervezetek aktivistáinak sorait, ezrek menekültek emigrációba. Hatalmát azonban mégsem sikerült megszilárdítani, s egy év alatt á negyedik puccskísérlet távozásra kényszerítette. De vajon hol kell keresni az okokat? Miben rejlik az őrült puccsforgatag magyarázata? Hiszen nem csupán arról van szó, hogy a generálisok kedvüket lelik a palotaforradalmak, összesküvések szervezésében. Az okok valahol mélyebben, a társadalmigazdasági ellentmondások sűrűjében rejtőznek. Hiszen Bolíviának módja lett volna elindulni az önálló úton: 1952-ben egész Latin- Amerikát megrengető polgári demokratikus forradalom győzedelmeskedett La Paz- ban. Államosították az ónbányákat, földreformot hirdettek, választójogot adtak az egész lakosságnak, a népesség többségét alkotó indiánoknak is. E forradalmak egyik vezéralakja volt az a Hernán Siles Zuazo — a háromszor — Hozassak tálat? — Miféle tálat? — No sebaj... Elmúlik ... — Az asszony türelmetlenségtől remegő ujjaival elkezdte kigombolni Rumata zekéjét. — Gypnyörű vagy... De olyan félénk, mint egy kezdő. Sohasem gondoltam volna... A férfi kénytelen volt megragadni a kezét. De rút, gondolta. No, ebből nem lesz semmi. Pedig kár, ez a nő tudhat egyet-mást... Don Reba fecseg álmában ... Magával viszi a vallatásokra... Nem bírom... — Nos? — kérdezte ingerülten az asszony. — A szőnyegei gyönyörűek — felelte Rumata. — De mennem kell. Az asszony először nem értette, azután eltorzult az arca. — Hogy merészelsz? —suttogta, de Rumata már kiugrott a folyosóra és elsietett. Holnaptól fogva nem mosak- szom, gondolta. Itt disznónak kell lenni, nem pedig istennek. — Kappan! — kiáltott utána az asszony. — Némber! Karóba huzatlak!... (Folytatjuk) demokratikusan megválasztott, ám emigrációba kénysze- rített elnök —, aki most a haladó erőket tömörítő demokratikus és népi egység élén áll. Ha az 1952-ben megkezdett utat sikerül követni, s elllen- állni a külföldi tőke nyomásának, megindulhatott volna egy modern társadalmi-gazdasági fejlődés Bolíviában. Az ónnak (ez Bolívia legfőbb kincse) a gazdaságban való egyeduralkodó szerepe azonban kiszolgáltatottá teszi az országot. Az Egyesült Államok azóta is készenlétben tartja az „ónzsarolás” fegyverét: ha piacra dobják a Hernán Siles Zuazo, a balközép pártokat tömörítő demokratikus és népi egység vezetője (jobjbra) egy kampánygyűlésen. stratégiai ónkészleteket, a bolíviai gazdaság meginog. Az 1952-es forradalom végül is hiába zúzta szét a régi, gyarmati oligarchiát, hiszen új uralkodó osztályt teremtett, amely kiszolgálja a külföldi tőke érdekeit. Ma az országot átszövi a korrupció; a legjövedelmezőbb tevékenység például a kokaincsempés?et. Az uralkodó osztályok, s a legbefolyásosabb erőt képviselő hadsereg viszont a belső erjedés állapotában van — A hatalmától megfosztott elnök, García Meza. termelés. A Nemzetközi Valutaalap többször megszakította az égetően szükséges hitelek folyósítását, nem látva biztosítottnak a visszafizetést. Bolívia hamarosan csődöt jelenthet. Ma még nem látható világosan: kiknek sikerül véglegesen magukhoz ragadni a hatalmat Bolíviában. A jelenlegi nemzetközi és latin-amerikai helyzetben baloldali kormányzatnak aligha lehetne esélye a túlélésre, a véres kezű, korrupt puccsistákkal viszont még az Egyesült A junta ,új erős embere, Waldo Bernak tábornok. (Fotó — AP—UPI—MTI) ezerfelé húzzák a hatalom szekerét. Vannak, akik a chilei típusú fasiszta diktatúra megteremtésében látják a továbbhaladás útját, vannak, akik az USA érdekeit kiszolgáló mérsékelt polgári demokrácia mellett kardoskodnak, s a hadseregen belül létezik hazafias, demokratikus szárny is. A hatalmi huzavonában pedig egyre kataszt- rofálisabb a gazdasági helyzet: tavaly 50 százalékos volt az infláció, visszaesett az ónEgy a majd kétszázból: a La Paz-i egyetem diákjai harckocsit állnak körül a ki tudja, hányadik államcsíny idején. Államok legreakciósabb körei sem vállalnak közösséget. Leginkább talán egy konzervatív polgári irányzatnak lehetnének kilátásai a viszonylagos stabilitás megteremtésére. Márpedig ez előbb-utóbb létkérdéssé válik Bolívia számára. E. É. MEGJELENT A COOPTOURIST 1981—82. ÉVI ÖSZI-TÉLI PROGRAMFÜZETE. Kedves utasaink csaknem 150 külföldi és belföldi utazás közül válogathatnak, ha felkeresik irodáinkat. Kellemes utazást és jó pihenést kíván a Cooptourist. (HV — 38) Nehéz istennek lenni
