Kelet-Magyarország, 1981. augusztus (41. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-18 / 193. szám
1981. augusztus 18. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Kínálati piac ZÖLDSÉGBŐL, GYÜMÖLCSBŐL évek óta nem volt ilyen ellátásunk, ilyen jó piacunk, mint az idén. Bőség és választék van, s ami nem mellékes: elfogadható áron, olcsóbban, mint egy évvel ezelőtt. Az év első hat hónapjában 12 százalékkal volt alacsonyabb a fogyasztói árszínvonal, mint a múlt esztendő első felében. Júliusban, augusztusban pedig — a háziasszonyok a tanúi — ennél is kedvezőbbek az árak. A dinnye, a paprika, a paradicsom 30—40 százalékkal olcsóbb, mint egy évvel korábban. Ezek az árak azért is említésre méltóak, mert a termelési költségek folyamatos növekedése mellett alakultak ígyI Hogyan alakult — nekünk fogyasztóknak — ilyen kedvezően a piac? Sokan azt mondják, mert jó az időjárás. Az okok között ez is szerepet játszik. De ha tüzetesen utána nézünk, csak júniustól mondhatjuk ezt. Hosszú, hideg tél, majd tavaszi fagy és az áprilisi, májusi szárazság bizony nem volt kedvező. Ugyancsak nagy erőfeszítésre volt szükség — gondos ápolás, öntözés —, hogy megragadjanak tavasszal a palánták. Az első helyre a termelési kedvet, az emberi szorgalmat tenném. A háztáji és egyéb kisegítő gazdaságok fokozott szerepet játszanak az ellátásban. A hazai piacra, a zöldség-gyümölcs nagyobbik hányadát ők adják. A KISTERMELŐKET a korábbinál ösztönzőbb, nagyobb kölcsönnel segíti az állam. Kialakulóban van a nagyüzemek és a kistermelők között az ésszerű munkamegosztás. A kistermelők a kézimunkaigényes, napi friss fogyasztásra kerülő árukat termelik elsősorban. A nagyüzemek azokat, amelyeknek már megoldott a gépesítése és nagyobb tömegben vásárolják konzervgyárak, hűtőházak, vagy az exportáló vállalatok. Természetesen a sok kistermelő által termelt áru a fogyasztókhoz való gyors, órák alatti eljuttatása, nagyobb szervezettséget, tervszerűséget kíván. Ebbén pedig döntő feladatuk az ÁFÉSZ-ek- nek van. Szükség esetén a szervezést vállalhatják a termelőszövetkezetek is. Abban, hogy az idén nem keresleti, hanem kínálati piacról beszélhetünk (általában nagyobb a kínálat, mint a kereslet) jelentős szerepe van a felvásárló szerveknek is. Sok még ugyan a panasz, van javítanivaló, de el kell ismerni: történt pozitív előre lépés. Megélénkült a több csatornás értékesítési rendszer. Rövidebb lett az áru útja. Például a ZÖLDÉRT megyénkben sokkal kevesebb - árut futtat át a raktárán, az áruk tekintélyes része közvetlenül a kiskereskedelmi helyekre, üzletekbe, piaci standokra kerül a termelőktől. A rövidebb úton kevesebb károsodás éri a romlásra érzékeny zöldséget, gyümölcsöt. Végső soron frissebb, jobb minőségű árut kap a vevő. A TANÁCSOK is iparkodnak irányító, szervező munkájukkal segíteni az ellátásjavítást. Például Nyíregyházán a múlt héten tizenkét közterületi helyet jelöltek ki — forgalmasabb csomópontok, kórház, strand környékén —, ahol a kistermelők a piaci előírások megtartása mellett értékesíthetik áruikat. Ezzel az intézkedéssel még több frissebb áru kerül közelebb a fogyasztóhoz. Reméljük, az ideiglenes „kispiacokon” úgy a termelő, mint a vevő megtalálja számítását, több áru kerül napi fogyasztásra és télire az éléskamrákba. Tudom e sorokat nem minden termelő, elsősorban kistermelő olvassa olyan elégedettséggel, mint a vásárló háziasszonyok. Sajnos, a zöldségtermelés olyan ágazat, amelyet nem lehet úgy mégtervezni, mint az ipari termelést. A zöldségtermelésben nagyobb szerepet kap a kereslet, kínálat, az időjárás befolyása, az előző évi bő, vagy szűk termés orientálása, más szóval a zöldség- termelés az egyik legkockázatosabb ágazat. A kockázati tényezőkét kiküszöbölni nem tudjuk, de csökkenteni igen. A biztonságos értékesítéshez szükséges az is, hogy -a felvásárló szervek — elsősorban az ÁFÉSZ- ek — idejében már a termelés megkezdése előtt tájékoztassák a termelőket. Mondják el, miből menynyit tudnak a következő termelési idényben felvásárolni. Ne utólag derüljön ki, hogy például sárgarépára, vagy káposztára nincs vevő. Az ilyen előzetes tájékoztatásokat a szerződéskötésnek kell követni. E nélkül továbbra is bizonytalan az áru értékesítése. Egyes helyeken némely terményeknél az idén is tanúi lehetünk. A SZÖVOSZ elnökhelyettese a közeli napokban így nyilatkozott: „Sajnálatos, hogy az idén is akadnak fölvásárlási zavarok, és itt-ott sor kerül termékpusztulásra is. Ez mindenképpen hiba. Arra utal, hogy még nem elég rugalmas a felvásárló szervezetünk, nem tudunk igazán kereskedni. Az értékesítési biztonságot szerintem elsősorban a termelési szerződések révén lehet elérni. A jövőt illetően tudatosítani kívánjuk, hogy a szerződésen kívüli árukat az elkövetkezendő években az ÁFÉSZ-ek, a Zöldértek, csak akkor veszik át, ha azok gazdaságos értékesítése lehetséges. AZ UTÓBBI ÉVEKBEN hazánkban sokat javult a zöldség-gyümölcs fogyasztás. Egészségesebben táplálkozik a lakosság. Szeretnénk, ha ez az irányzat nem állna meg. Jelenleg zöldségből mintegy 80—90 kilogrammot, gyümölcsből pedig 75 kilogrammot fogyasztunk fejenként. Ez megfelel az átlagos európai színvonalnak. Mi azonban zöldségből, gyümölcsből a termelésben ennél sokkal jobb helyen állunk. Lenne lehetőség a belföldi piacon is nagyobb értékesítésre. Ez pedig a termelőkön és a felvásárló szerveken múlik elsősorban. Cs. B. Újabb regionális vízmű Mándoktól Záhonyig terjed az észak-szábolcsi regionális vízmű hatásköre. A Tiszabez- déd határában megépített vízmüvet a Tisza menti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat üzemelteti. Egyelőre igen alacsony, napi száz köbméteres fogyasztást regisztrálnak, mivel a tuzséri és mándoki hálózat végleges bekötése ezután következik, Záhonyban viszont kevés lakást kötöttek rá a vezetékre. A gáztalanító berendezéssel is ellátott vízmű a távlatokban is ‘ kielégítheti a körzet igényeit. Záhonyban a vezetékes vízhálózat mellett megépítették a szennyvíztisztító berendezéseket is. A községből a vezetéken Győröcske határába jut a szennyvíz, ahol a SZAVI- CSAV üzemelteti a biológiai tisztítórendszert. A berendeIndítják a szivattyúkat a vízműnél. Szőgyéni József és Molnár György gépészek és Mester Zoltán karbantartó ügyel a berendezésekre. Az úttest keskeny aszfaltcsíkján egymást érik az autók. Félmeztelen férfiak, fürdőruhás nők sürgölődnek a telkeken. Most nem pihenni, hanem dolgozni jöttek ki a város szélére az emberek. A parcellákon félkész házak sorakoznak, melyeket többnyire barátok, ismerősök segítségével építenek. Hétfőn aztán csendes nyugalomba süpped a környék. Sóstóhegy, 1981. augusztus. — Ó, ha látta volna, mi volt itt nálunk a múlt hét végén! — csapja össze két kezét Riczu Józsefné. — DolSóstóhegyi kaláka goztunk vagy tizenöten az építkezésen. Gyuri fiam a cimboráival, a sógorom, meg a veje, a testvérem, no és persze a férjem a barátaival. Keverték a betont, rakták az alapot. A két nap alatt elfogyott három liter pálinka, vagy 60 üveg sör, rengeteg szörp és szódavíz. Szombatra 130 töltött káposztát, vasárnapra finom tyúklevest, főtt húst, pörköltöt tálaltam a munkásoknak. — Talán csodálkozik, hogy őszülő fejjel fogunk bele ebbe a nagy munkába, de magunknak építjük ezt a házat, s nem a fiaméknak. Üljön le — biztat Ica néni, a nyíregyházi 8-as bölcsőde mosónője — ne vigye el az álmom. A hamarjában felhúzott nyári konyhába szalad. Hokedlit hoz, s mielőtt egy gyű-" mölcsfa hűvösében letelepednék rá, tisztára törli az ülőtetejét ... — Nem is tudom mennyi éve vágyom már egy szép, tágas otthonra. Húsz évig laktam a Sakantyú utcában egy szoba-konyhás házban. Nem volt az élet, mert sokat bántott engem, s a fiamat az első uram — pityergi. — Aztán elváltunk. Gyurka főiskolára került, diplomát szerzett, megnősült. Most Leninváros- . ban él. Borzasztó volt mindig egyedül abban a csöpp házban. Épp a napokban múlt egy éve, hogy újra férjhez mentem. Egyszerű ember, gépkocsivezető a párom és én nagyon boldog vagyok. Az új házaspár sokat tépe- lődött azon, hogy építsenek-e, vagy igényeljenek egy lakást a tanácstól. Végül a nehezebbet választották: belevágtak az építésbe. Véletlenül bukkantak rá az aprócska, de gyönyörű telekre az Úttörő utcában. Megvették, aztán hetekig szaladgáltak az építési engedély után. Ma már állnak az alapok. — A" héten tégla, ajtó, ablak, pala, faanyag után kell járnunk. Ügy. számítunk, hogy augusztus 20-án a három nap alatt fel is húzzuk a falakat. Sose gondoltam, i\ogy ennyire megterhelő munka lesz az építés. Mégis nagyon jó, hogy belekezd- tünk. Egy lakótelepi házban nem tarthatok tyúkot, disznót, nem termeszthetek zöldséget. Ebben a kertben húsz termő gyümölcsfa is van. Akik ezen a környéken építkeznek — még fiatalok is — tervezik a gazdálkodást. Ica néni büszkén kalauzol végig a ház körül. — Ez a helyiség, ahova legtöbbet süt a nap, az unokaszoba. Fehér lesz abban minden, hogy jól érezze ott magát a fiam egyszem kislánya. Épül még két szobánk, aztán konyhánk, fürdőszobánk, spájzunk, előszobánk. Ha futja a pénzből egy teraszt is szeretnénk. Mindezek alatt tágas pince: ott tartjuk majd a kazánt. Újra és újra könny csillan vendéglátóm szemében. A rossz évek bánata, s az egy híján ötvenéves fejjel megismert boldogság öröme.-— Nem adnám én semmiért ezt a házat, kertet. Ha minden jól megy, október derekán szeretnénk legalább egy szobába beköltözni. (h) Tölgyek Az ország más vidékein élők mondják, hazánk egyik legszebb vidéke Szatmár. Az erdős, ligetes, vadvizekkel szabdalt táj ha sokat is változott már, de megőrizte sajátos báját, varázsát. Ritka állatok, növények élnek itt, a szatmári ácsok, építőmesterek tudását pedig a harangtornyok tucatja, rédelyes, faragott tornácoszlopú házak őrzik. Ezért is érdemli meg e vidék a védelmet, amit hamarosan törvény rögzít majd. A védelem azonban téves gondolatokra is csábíthatja az embert. Sokan hiszik ugyanis: a védelem csak annyiból áll, hogy megállítjuk például a fák, bokrok pusztítását. Szó sincs erről. A védelem gondozást, ápolást követel, mert a passzív szemlélődés vagy sopánkodás nem sokat ér. Mindez akkor jutott eszembe, mikor megláttam a Túristvándi határában lévő Rókást, meg a penyi- gei Erethegyet. Mindkettő százados tölgyekkel árnyékolt őslegelő, s a készülő tájvédelmi körzetünkön belül is szigorúan védett lesz. Egy dolog azonban nyugtalanít. Szemünk láttára pusztulnak a két legelőn a gyönyörű tölgyek. Megtámadta őket a fagyöngy, s a szó szoros értelmében megfojtja a hatalmas fákat. Sürgősen tenni kellene, mert sorvadnak, száradnak a tölgyek, s a segítség, a gyógyítás nemcsak a szakemberek feladata. A KISZ-szervezetek, a vállalatok, üzemek ifjúsága számtalanszor bizonyította már, hogy nehéz, sokszor megoldhatatlannak tűnő feladatokat képesek megoldani. Úgy gondolom, elsősorban az ő érdekük az, hogy megmaradjanak a fák. Nem vagyok erdész, nem is tudok faápolási tanácsokat adni. De azt tudom, ha néhány KISZ- szervezet vállalná a tölgyek fagyöngytől való megtisztítását, az elszáradt fák pótlását, nagy szolgálatot tenne a köznek. Persze ha a fiatalok vállalják is a munkát, egyedül nemigen boldogulnak. Szükség 1 lenne néhány intézmény, vállalat, a helyi mezőgazdasági üzemek segítségére és természetesen a szakemberek tanácsaira is, hiszen a munka nehéznek ígérkezik. De ha ösz- szefognak, minden bizonnyal sikerre vezet vállalkozásuk. Balogh Géza 70 millió szociális célokra Több mint hetvenmillió forintot fordít szociális célokra a VI. ötéves tervidőszak során a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolai Tangazdaság. E keretből kap majd ösztöndíjat a gazdaság 90 továbbtanuló dolgozója, számolják fel az elöregedett szolgálati lakásokat, bővítik az üzemorvosi munkához szükséges műszereket, s felépítenek Ilonatanyán egy új, korszerű szociális létesítményt, amit a tervek szerint már a következő évben birtokukba vehetik a gazdaság dolgozói. A záhonyi szennyvíztisztító berendezés egyik biológiai keve- rője. (Gaál Béla felvételei) zések próbája most folyik, a tapasztalatok kedvezőek. Mind a regionális vízmű vezetékeit, mind a szennyvíz- tisztítót a KEMÉV építette meg. Felépül a házunk...
