Kelet-Magyarország, 1981. augusztus (41. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-18 / 193. szám
4 KELET-MAGYAKORSZÁG 1981. augusztus 18. Georgij Arbatov akadémikus, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a világhírű Amerika-kutató injézet igazgatója interjút adott az ABC-nek, • az Egyesült Államok — és a földkerekség — egyik legnagyobb televíziós állomásának. Reagan — egyebek között — meghozta hírhedt neutrondöntését és van valami jelképesen szomorú abban is, amit az Egyesült Államok elnöke éppen az Arbatov-interjú napján tett. Miközben Nyugat-Európától Japánig a világ hangos a keserű tiltakozásoktól, miközben az éteren és az óceánon át szálltak a túlpart felé Arbatov józanságra intő szavai, az amerikai elnök meglehetősen szokatlan módon, de annál látványosabban megszakította kaliforniai szabadságát, hogy „sürgős fegyverkezési kérdésekről” tárgyaljon Haig tábornok-külügyminiszterrel és más tanácsadóival. Mindez újabb adalék ahhoz a régi igazsághoz, hogy a dolgokat sokféleképpen lehet megközelíteni, például konstruktív, vagy éppen a szakadékot szélesítő szándékkal. Arbatov vizummeghosszab- bításának megtagadása ez utóbbi jegyében született: minden vonatkozásban sértő volt. Az akadémikus, hazája alapállásának megfelelően, mégis úgy döntött, hogy igent mond az ABC megismételt kérésére, mert hisz abban, hogy ma minden józan szóra szükség van. Az interjú fő témája az volt, milyen kilátásai vannak a történtek után a szovjet— amerikai párbeszédnek. A neutronfegyver-döntés, a katonai költségvetés ugrásszerű növelése és az új fegyverkezési programok támogatása negatív hatással volt a két ország viszonyára. Rendkívül negatív jelenség, hogy az amerikai kormány az erőszak csaknem feltétel nélküli alkalmazásának híveként mutatkozott be. Arbatov tehát okkal bizonyult derűlátónak, de hangsúlyozta: a dialógusra szükség van, létrejöttéhez viszont kölcsönösség kell; az, hogy az asztal túlfelén is üljön valaki, aki tárgyalni, sőt, megegyezni kíván. Az ABC televíziónak adott interjú mondandójában, szellemében a párbeszéd abc-je volt. H. E. Uj kormány Iránban Az iráni parlamenti képviselők egy kivétellel megszavazták a Bahonar miniszter- elnök által összeállított kormánylistán szereplő jelölteket. Szajed Hosszéin Tadzs- varzan, aki a szállítási és közlekedési tárca tulajdonosa lett volna, nem kapta meg a miniszteri kinevezés jóváhagyásához szükséges szavazatok többségét, jelölését visz- szautasították. A kormány többi 21 tagjának jelölését jóváhagyta a parlament. A teheráni rádió hétfőn hírül adta, hogy a fővárosi Évin börtönben a központi iszlám forradalmi bíróság döntése alapján kivégezték a Modzsahedin Khalk elnevezé. Bahonar iráni miniszterelnök a parlamentben bemutatta 22 tagú kormányát. sű baloldali iszlám szervezet vezetőségének 23 tagját. A bíróság a Modzsahedin-har- cosokat robbantások, terrorakciók, az iszlám gárdisták elleni támadások elkövetésében tartotta bűnösnek. Baniszadr volt iráni elnök hétfőn Párizsban a France Soir című lapnak adott nyilatkozatában hamisnak nevezte azokat az értesüléseket, amelyek szerint Szadat egyiptomi elnök menedéket ajánlott volna fel neki. Közölte: továbbra is Franciaországban kíván maradni. 200 milliárd nukleáris fegyverekre Ülésezik az USA Nemzetbiztonsági Tanácsa A Los Angeles-i Century Plaza Hotelben hétfőn tanácskozásra ült össze az Amerikai Nemzetbiztonsági Tanács, hogy Reagan elnökletével döntéseket hozzon a nukleáris fegyverrendszerek ügyében. Vasárnap Reagan Haig külügyminiszterrel tárgyalt, aki a The New York Times értesülése szerint arra próbálta rábeszélni az elnököt, hogy az MX-rakétarendszert a Carter-féle eredeti elgondolásnak megfelelően alagútrendszerbe telepítsék, ne pedig repülőgépekre, ahogyan Weinberger hadügyminiszter javasolta. A külügyminiszter attól tart, hogyha az Egyesült Államok vonakodik saját területén elhelyezni az új óriásrakétákat, az európai szövetségesek sem fognak beleegyezni a Pershing-rakéták telepítésébe. A hétfői tanácskozásra Reagan is „lejött a hegyről”, azaz két hétig tartó csaknem teljes kikapcsolódás után Santa Barbara-i birtokáról két napra Los Angelesbe .utazott. A megbeszélés fő té- -mája az MX-rendszer sorsa volt, de tárgyaltak a Trident—2 tengeralattjáró-flotta építéséről, valamint a B—1 bombázó továbbfejlesztett változatának gyártásáról is. Weinberger hadügyminiszter a következő négy évben összesen mintegy 200 milliárd dollárt kíván fordítani a hadászati nukleáris fegyver- rendszerek fejlesztésére. A kormány más tagjai azonban figyelmeztették Reagant, hogyha a fegyverkezést ebben a'z ütemben folytatja, gazdasági programja kerül veszélybe. Irkaiyii Sztrugackij Borisz Sztrugackij; Nehéz istennek lenni 17. Rumata eljött az ablaktól, végigsétált a szalonon. Reménytelen dolog, gondolta. Nincs olyan erő, amely kiszakíthatná őket gondjaik és fogalmaik megszokott köréből. Mindent megadhatnának nekik, a legkorszerűbb házakba költöztethetnék őket, esténként mégis összegyűlnének a konyhában, szenvedélyes kártyacsatákat vívnának, röhögnének a szomszédon, akit elpáhol a felesége. Ebben a tekintetben dón Kondornak igaza van: Reba — jelentéktelen apróság a tradíciók, az évszázadok alatt kialakult rendíthetetlen hagyományok, nyájösztön-szabályok roppant tömegéhez képest. Don Reba! Nem magas, de nem is alacsony, nem kövér, nem is sovány, nem túl sűrű hajú, de egyáltalán nem kopasz. Mozdulatai nem hevesek, de nem is lomhák, arca nem vésődik az ember emlékezetébe. Udvarias, figyelmes társalgó, de egyébként semmilyen különleges gondolatokkal nem tündököl... Három évvel ezelőtt bukkant fel a palota-kancellária valamelyik penészes pincéjéből: jelentéktelen kishivatal- nok, szolgálatkész, sápadt, sőt szinte kékes arcú. Azután az első minisztert váratlanul letartóztatták és kivégezték, néhány rémülettől eltompult magas rangú hivatalnok belehalt a kínzásba, és szinte az ő hullájukon emelkedett fel óriási gombaként a középszerűség e könyörtelen szelleme. Sehonnai. Nem hatalmas elme egy gyenge uralkodó mellett, nem nagy és félelmetes ember, aki egész életét annak szenteli, hogy az országot egyesítse. Nem pénzsóvár ke- gyenc, aki csupán az aranyra és a nőkre gondol, aki a hatalom kedvéért nyakra-főre öldös, s azért uralkodik, hogy öljön. Suttogva azt is rebesgetik, hogy ő egyáltalán nem is dón Reba, hanem isten tudja kiféle, farkasbőrbe bújt ember, hasonmás, bitorló ... Bármit terveit ki, minden kudarcot vallott. Egymásra uszította a királyság két befolyásos családját, hogy meggyengítse őket, és általános támadást indítson a bárók ellen. A családok azonban kibékültek, s megkaparintottak a királytól egy jókora földdarabot, amely ősidők óta az Arkanari Totzoké volt. Hadat üzent Irukannak, maga vezette seregét a határra, de elveszítette az erdőségekben, jómaga pedig mindent a sors kényére bízott, és visz- szamenekült Arkanarba. Don Gug buzgólkodása következtében két határ menti város fejében sikerült az irukani hercegnél kieszközölnie a békét, azután a király kénytelen volt összekotorni mindent, 5mi a kiürült kincstár fenekén maradt, hogy az egész országra kiterjedő parasztfelkelésekkel megküzdhessen. Ilyen baklövésekért bármely minisztert lábánál fogva felakasztottak volna a Vidám Torony csúcsára, dón Reba azonban valamiképp hatalmon maradt. Megszüntette az oktatási és jóléti minisztériumot, megszervezte a koronavédelmi minisztériumot, a törzsökös arisztokratákat és a kevés tudóst leváltotta a kormánytisztségekből, végképp szétzilálta a gazdaságot. „Ä földműves állati lényege” címmel tanulmányt írt, s végül, egy évvel ezelőtt, megszervezte a „Védelmi gárdát”, a „Szürke századokat”. A monopóliumok Hitler mellett álltak. Don Reba mellett nem állt senki, és nyilvánvaló, hogy a rohamosztagosok végül is úgy eltapossák, akár a férget. Ö azonban továbbra is Hogyan tovább cr Köxel-Keleten ? Törékeny tűzszünet A nagy amerikai író, Mark Twain mondta egyszer, hogy nincs könnyebb, mint végleg leszokni a dohányzásról. A maga példáját említette: ő már legalább százhúsz alkalommal megtette ezt... Ügy látszik, Libanonban sem nehéz tűzszüneti megállapodásra jutni. A válság legújabb szakaszában, amelyet általában az 1975—76-os véres polgárháborútól számítanak, számos esetben határoz- ták el a fegyvernyugvást. Az adatok között ugyan van némi különbség, aszerint, hogy csak az általánosabb jellegű egyezségeket veszik számba, vagy feljegyzik a helyi, rendszerint kérészéletű, csupán néhány óráig érvényben lévő megegyezéseket. Ezért nyolcvan és kétszázhatvan közé teszik a fél évtized alatt létrejött tűzszünetek számát. Vajon mennyire bizonyulhat tartósnak az a nyalcvanegyedik vagy kétszázhatvanegyedik megállapodás, amelyet egy különösen kiélezett időszak, Beirut bombázása, a dél-libanoni palesztin táborok elleni nagy roham s az észak-izraeli települések elleni tüzérségi támadások után kötöttek? Az előjelek alighanem jogos kételyt sugallnak, de ezt teszik a kísérő jelenségek is: a tűzszünet mellé ezért sietnek hozzáfűzni a törékeny jelzőt. Homályos értelmezések és részietek csűrt-csavart, kivágta magát, mintha igyekezne önmagát becsapni, mintha semmiről sem volna tudomása, kivéve az egyetlen őrült feladatot, hogy elpusztítsa a kultúrát. Most pedig Budah kellett neki. Üjra valamilyen képtelen cselfogás. Budah könyvtudó. Azt pedig karóba húzzák. Nagy hűhóval, hogy mindenki megtudja. De most nincs hűhó. Tehát az élő Bu- dahra van szükség. Miért? Csak nem annyira ostoba, hogy azt képzeli, Budahot ar-' ra kényszerítheti, hogy neki dolgozzék? De hátha ennyire ostoba? De hátha dón Reba egyszerűen ostoba és szerencsés intrikus, aki maga sem tudja pontosan, hogy mit akar, és bolondnak tetteti magát? Három esztendeje fi-, gyelem, s nem jöttem rá, hogy miféle. A báziselmélet csupán a lélektani céltudatosság fő válfajait konkretizálja, a valóságban pedig ugyanannyi válfaja van, ahány ember, és bárki hatalomra kerülhet! Például egy olyan emberke, aki egész életében a szomszédait bosszantotta. Az ilyet természetesen elsep- rik, de addig elég kárt okoz. És nem törődik azzal, hogy a történelemben nem marad nyoma, vagy hogy kései leszármazottai a fejüket fogják törni, hogyan illeszthetnék bele magatartását a történelmi következetesség elméletébe. (Folytatjuk) Beirút bombázása után a sebesülteket mentik. (Fotó: Time) Mindenekelőtt több irányú — nem is jelentéktelen — értelmezési különbségek figyelhetők meg. iAz izraeli vezetés olyan kijelentéseket tesz, hogy kizárólag a libanoniakat ismerte el partnernek, a palesztinokat nem — valójában viszont izraeli—palesztin öszecsapás zajlott (ami a libanoniakat is érintette), s a két főszereplő egyikének kirekesztése ésszerűtlen álláspontot jelent. Izrael követeli, hogy a tűzszünet terjedjen ki a libanoni jobboldal által uralt területekre is, főként Haddad őrnagy szakadár ál- lamocskájára, ez viszont ismét eleve lehetetlenné tenné Libanon egységének helyre- állítását. A PFSZ ugyanakkor azt hangsúlyozta, hogy a fegyverszünet Libanonra vonatkozik, tehát nem foglalja magában a Jordán folyó nyugati partján vagy a Gázai övezetben a megszálló hadsereg elleni katonai akciókat. További nehézséget okoz, hogy az izraeliek nem mondtak le a libanoni berepülésekről, légi felderítésről — a palesztinok körében pedig nehezen lehetett elfogadtatni valamennyi gerilla csoporttal a tűzszünet előírásait. A legutóbbi megállapodásnak számos olyan homályos részlete van tehát, amelyet adott esetben ürügyként lehet használni az ellenségeskedések felújítására. Ám különben is van a közel-keleti tü- zeknek és tűzszüneteknek egy sajátos ritmusa. A Camp Da- vid-i különalku nyomán Egyiptomot sikerült kikapcsolni az arab frontállamok közül; Jordánia közismert módon nem engedélyezi területén a palesztin mozgalom kiterjedtebb katonai tevékenységét ; a szíriai—izraeli átmeneti fegyverszüneti vonalon pedig ENSZ-zó- na biztosítja — a korábbi nemzetközi megállapodások értelmében — a felek szétválasztását. A palesztinok legfontosabb bázisai kétségkívül Dél-Libanonban helyezkednek el — a Camp David-i különmegállapodás tette lehetővé, hogy az izraeli vezetés katonailag Libanonra összpontosítson. Izraeli célok Libanonban ezért állandó tanúi lehetünk az ellentétes törekvések következtében végbe menő hullámzásoknak. Az idén két ízben is a válság viszonylagos enyhülésének jelei mutatkoztak. Sőt, miután a szíriai arabközi erők keresztül vitték a jobboldali fa- langisták kivonulását Libanon második legnagyobb városából, Zahle-ből, s légvédelmi rakéták telepítésével jelentős védelmi állásokat építettek ki a határkörzetben — az Arab Liga négyes közvetítő bizottságával együttműködve elvi lehetőséget teremtettek a libanoni nemzeti egységre és megbékélésre. Izrael, valamint izraeli támogatással a libanoni jobboldal legszélsőségesebb elemei ennek megakadályozására léptek ismét akcióba. Arra törekedtek, hogy összevonják a fennhatóságuk alatt álló libanoni területeket és formálisan is megosszák az országot. Ezután a „rakétaválság” egyelőre szavakban történő eszkalációja következett. Folytatódott a krízissorozat a „reaktorválsággal”. a Bagdad melletti atomerőmű bombázásával. Végül a Beirut elleni pusztító bombázás s a Dél-Li- banonba vezető hidak lerombolása, a palesztin táborok és bázisok elleni összpontosított izraeli szárazföldi, tengeri és légitámadás jelentette a tetőzést. (A Begin-kormány cselekedetei mögött belpolitikai indítékok is álltak: a választások előtt szavazatszerzés, majd a patthelyzetet eredményező szavazás nyomán a kormányalakítási alkudozások vagy akár egy esetleges új választási kampány elősegítésére mesterségesen „nemzeti szükségállapotot” alakítottak ki.) Washington szerepe Az izraeli vezetés azonban kétségtelenül „túlszaladt” — ezt példázza a londoni Econo- mist-kommentár címe: „Begin úr a világgal szemben”. Még az amerikai kormányzat sem tapsolhatott egyértelműen az izraeli akcióknak, hiszen kellemetlen szövetségese eltaszítja a hagyományosan amerikabarát, jobboldali közel-keleti erőket is. (Ennek köszönhető a Biztonsági Tanácsban elfoglalt felemás amerikai álláspont; az F—16- os repülőgépek körüli huzavona, s egy-két amerikai vezető enyhe rosszallást kifejező nyilatkozata.) Természetesen, a taktikai, eltéréseken túl, nincs igazi konfliktus Washington és Tel Aviv között. Sok szakértő helyezkedett arra a véleményre, hogy a tűzszünet — miután Izrael ismét tűzbe borította Libanont — kedvező az Egyesült Államoknak, mert így újra nyíltan folytathatják Izrael támogatását. A tűzszünet tartama pedig aligha képezi közöttük viták tárgyát. Ha a külső és belső érdekek úgy kívánják, a Begin-kabinet nemigen fogja azt betartani. Egy rövid tűzszünet is jobb a tartós tüzeknél, de a realitások arra intenek, hogy óvakodjunk a túlzott derűlátástól. A lényeg ugyanis, hogy a közel-keleti válság megoldását nem az egymást követő és füstbe menő (rendszerint bombák füstjébe enyésző) tűzszünetek képezik, hanem egy általános rendezés. Ennek lenne a legjobb módja olyan békeértekezlet összehívása — s erre tett javaslatot ismételten Leonyid Brezsnyev is —, amely valamennyi érdekelt fél részvételével, áttekintené a helyzetet és kölcsönösen elfogadható, általános biztonságot és békét eredményező intézkedéseket munkálna ki. A dohányzásról leszokni végeredményben magánügy — a közel-keleti gyújtogatás elfojtása azonban olyan közügy, amelyben valóban egész világunk érdekelt... Réti Ervin R párbeszéd abc-je
