Kelet-Magyarország, 1981. augusztus (41. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-18 / 193. szám
2 KELET-MAGYÁRORSZÁG 1981. augusztus 18. A nyíregyházi malom laboratóriumában Béres Józsefaé a gyártási folyamattal párhuzamosan korszerű műszerekkel ellenőrzi a liszt minőségét. (Császár Csaba felvétele) Kiss István kiállítása Mátészalkán Szombaton délelőtt 11 órakor nyílt meg Mátészalkán, a múzeumban, Kiss István Kossuth-dí- jas szobrász, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze kiállítása, amelyet Farkas József, a ^»múzeum igazgatója nyitott meg. A kiállítást követően a kiállító művész válaszolt a megnyitón részt vevők kérdéseire. „A szobrok beszélnek helyettem” — mondotta Kiss István, a tárlat megnyitásakor, és a negyven mű valóban vallomást fogalmazott meg, egy izgalmasan megélt életről, történelemről és emberi keresésről, művésztöprengésről, hazáról, közösségről, a teljesedő emberségről. Az indulásról tett vallomás a „Fényes szelek” élet elé feszülő, erőt sugárzó figurája,, talán a gyerekkor, hozzánk ha- jításnyi távolságra lévő élményeire feledkező vallomás a „Népmese”. Történelemtudás, -értés, -értelmezés és -kutatás állomásai a portrék. A magyar történelem nagy alakjai, Dózsa ég Széchenyi, Vak Boty- tyán és Apáczai Csere János ... önkényesen kiragadott példák, de az ellenpontok a gondolkodás tág határát jelölik. Lenin-portréja a mi Dózsánk igaza is valamiképpen, Lumumba című alkotása, a fejen a függetlenségi nyilatkozat szövegrészletével, a „Mártíremlék”, az „1956" című alkotás együtt fogalmazódnak a világot megérteni segítő ítéletté. A kiállítás egyik legdöbbenetesebb alkotása a „Kiáltás” című kompozíció. Megrázón, félelmetesen gondolkoztató a holdbéli, embertől idegen tájon a semmibe kiáltó, a kiáltásra választ váró emberalak, és erre a szoborban elmondott drámára felel a „Kalász”, a „Szarvas”, a „Pest-Buda” .,. Szobronként kellene, lehetne írni, úgy és azt, amit a szobrok láttattak, gondolkodtattak velünk. A kiállítás augusztus végéig tekinthető meg. Kiss István mátészalkai tartózkodása közben segítséget adott a mátészalkai Hősök terén felállított, augusztus 29-én avatandó „Felszabadult” című alkotása elhelyezéséhez, a szobortalapzat építéséhez is. A szobor — kis méretben látható a kiállításon is. Bartha Gábor A tárgyalóteremből Családi „idill“ Ritkaság, hogy házaspár üljön a vádlottak padján, méghozzá azért, mert egymás ellen különböző bűntetteket követtek el. Most ez történt: egymás mellett vallott Lipták János 42 éves máriapócsi alkalmi munkás és felesége, Gombár Erzsébet 46 éves tsz-tag. 1958-ban kötöttek házasságot, s bár kezdetben semmi baj sem volt, Lipták 1962-től nagymértékben kezdett italozni. Ittasan öngyilkosságot is kísérelt meg, felakasztotta magát, a felesége azonban levágta a kötélről. Lipták négy éve nem vállalt állandó munkát, alkalmi keresményeit italra költi. Az utóbbi években Lip- tákné is rászokott az italra, és 1979-ben a helyi tanács mindkettőjüket elvonókúrára utaltatta be. A kezelés azonban eredménytelen maradt, s hamarosan ott folytatták, ahol azelőtti Rendezetlen családi életet éltek. 1962 óta — a körzeti orvos feljegyzései szerint —, Lipták 13 esetben bántalmazta úgy a feleségét, hogy az orvosi kezelésire szorult. Az idén január 18-án meglátogatta őket Liptákné édesanyja. Délben a húslevesből Liptákné előbb az anyjának szedett, és csak azután a férjének. Lipták megsértődött, nem is ebédelt. Délután ezen összevesztek. Az újra feltálalt forró húslevest Lipták a feleségére borította. Az asszony a jobb vállán és karján olyan súlyos égési sérüléseket szenvedett, melyeknek gyógytar- tama csaknem egy hónap. Február 21-én Liptákné az udvaron egy nagy fejszével fát hasogatott, és forrt benne az indulat, hogy a férje nem hajlandó fát vágni. Félt, hogy az utcán haladók kigúnyolják emiatt, eszébe jutottak régebbi sérelmei is, ezért elhatározta, hogy a fejszével fejbe vágja a férjét. Azt sem bánta volna, ha meghal Tizenöt éves a zenei napok Verdi Requiem je Nyírbátorban A nyírbátori zenei napok első koncertjén augusztus 16- án vasárnap este olyan remekmű hangzott el, mely ennek a 15 éves rendezvénynek a fő célja: hogy nagyszabású oratóriumok hangozzanak el a műemlék templomban. Verdi Requiemjét a Budapesti Postás szimfonikus zenekar és a Budapesti Kórus szólaltatta meg Margittay Sándor vezényletével. A Requiem megszületése Verdi két nagynevű honfitársának halálához kapcsolódik: Rossini zeneköltő és Manzoni író személyéhez. A mű első előadása 1874-ben volt a milánói San Marco székesegyházban. Az óriási sikert aratott remekmű hamarosan bejárta egész Európát. Terjedelménél fogva liturgikus célra nem alkalmas, csak hangversenyszerű előadásra. A Requiem hangtömbjeiben benne feszül mindaz a drámai erő, mely Verdi legnagyobb zenés tragédiáit jellemzi. Mikor a karmesterpálca nyomán fel- zendülnek a melódiák, úgy üdvözölhetjük ezeket a dallamokat, mint Verdi költészetének, sőt az egész olasz zeneköltészetnek fejedelmi szimbólumát. A kitűnő előadás lelke természetesen Margittay Sándor karmester volt. Zenekarban és énekkarban egyaránt nagyszerű szuggesztivitással, egyben megvesztegető természetességgel, kereset- lenséggel valósítja meg művészeti elképzeléseit, mely klasszikusan tiszta és teljes képet ad Verdi remekéről. Karmesterpálcája nyomán az olasz dallamvilág minden szépsége a legnemesebb ízlés, a legelőkelőbb formai megoldás jegyében bontakozott ki. A drámai tetőpontokon monumentális pátosszal ragadta magával az együttest. Közreműködtek Misura Zsuzsa, Barlay Zsuzsa, Nagy János, Marczis Demeter énekművészek. Énekük csodálatos zeneiséggel követte a melódia rajzát, ahogyan az olasz művészet szelleme azt megköveteli. Vikár Sándor. T Y U H No, ne gondoljon az olvasó, valami _,,ihaj-tyuhaj”-ra. A rövidítés egyszerűen a tvukodi hét rövidítése, ami augusztus 16-tól 22-ig tart.- Vasárnap délután magyar ruhába öltözött lovasok felvonulása nyitotta meg a TYU- HÉ eseménysorozatát. A felvonulók Tyúkod—Ura—Csen- gerú j falu—Csenger—Pá- tyod—Porcsalma útvonalon lovagoltak végig. A KISZ nagyközségi bizottsága és a „Rákóczi Ferenc” Művelődési Ház igyekezett olyan programot összeállítani, hogy mindenki megtalálja a neki valót. Hétfőn délelőtt kispályás labdarúgó „kölyök kupa” mérkőzéseit bonyolítják le, délután pedig a konzervgyár mutatja be termékeit, melyet kiegészít egy hobby- kiállítás is. 17 órától pedig dr. Szalay Zsigmond előadásában Tyúkod történetével ismerkedhetnek meg. A második nap az egészséges életmód jegyében zajlik, ugyanis dr. Strémer Ferenc a dohányzás ártalmairól beszél, ezenkívül felnőtt foci, asztalitenisz és aszfaltrajz az ember, mikor ütött az alvóra. Üjra és újra csapott, hol Lipták fejére, hol a már maga elé emelt karjára. Ezután átment a szomszédba, hogy telefonáljanak mentőért, fejbeverte a férjét. Mire hazaért, ott volt a mentő, a férjét éppen hordágyon tették befelé. Lipták János fején az első ütésnét a fejsze átvágta a koponyacsontot és behatolta koponyaüregbe. (A többi ütés kisebb sérülést okozott.) A kórházban műtéttel sikerült megszüntetni az életveszélyt, a sérülés gyógytarta- ma azonban így is két-három hónap lett. A Nyíregyházi Megyei Bíróság dr. Rajka Sándor tanácsa mondott Ítéletet az ügyben. Liptáknét a bíróság emberölés kísérlete miatt három év és hat hónap, Lip- tákot súlyos testi sértés miatt nyolc hónap börtönre büntette, Liptáknét pedig három évre eltiltotta a közügyektől. Elrendelte a bíróság, hogy Liptákné a büntetés tartama alatt az alkoholizmusa miatt kényszergyógyításnak vesse alá magát. (Liptákon az elvonókúra már nem hajtható végre, súlyos májbetegsége miatt.) Az ítélet nem jogerős. (k) szerepel még a programban. Szerdán sportvetélkedőre kerül sor „Játszunk együtt” címmel. Este pedig az augusztus 20-i ünepség után a KISZ alapszervezetei mutatkoznak be. Csütörtök a pihenés napja, legalábbis a délelőtti és délutáni filmvetítés erre is alkalmas, de ez a nap sem marad szenzáció nélkül, ugyanig a TYUHÉ vendége, Karel, a fakir este mutatja be műsorát. Utána pedig a nagyközség lakói mutatják be tudásukat a Ki mit tud? keretében. A csütörtöki lazább program után szinte óránként változik majd a műsor két napon át Tyúkodon. Pénteken ifjúsági __fúvószenekari hangverseny, a mátészalkai „Szatmár” táncegyüttes, az Erdória modern tánccsoport és a cselgáncsszakosztály bemutatói követik egymást. Délután a határőrség kutyabemutatója várhatóan nagy közönségsikert arathat, akárcsak a Buli csapatok bajnoksága. Este „A lónak vélt menyasszony” című előadást tekinthetik meg az érdeklődők, de ezen az estén lesz még rongyosbál és táncház is. Az utolsó napon a KISZ- alapszervezetek egy egész napos nonstop vetélkedőn vesznek részt, melynek érdekessége, hogy a szervezők több mint 1500 kérdést állítottak össze! Zsoldos Barnabás Új asztali tűzhely „Salgó” elnevezésű szénnel, fával fűthető asztali tűzhelyek gyártását kezdték meg újra a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban. A hazai igények kielégítésére készülő tűzhelyek felületét — évekkel ezelőtt gyártott elődeikhez hasonlóan — zománccal borítják. Döntés született a széntüzelésű tüzelőeszközök választékának bővítéséről is. Hamarosan megkezdik a „Tarján” elnevezésű zománcozott kályhák előállítását, amelyekből jövőre harmincnyolcezret kért a kereskedelem. Be kell vallanom, hogy unalommal vegyes bosszúsággal néztem végig klasz- szikus írónk és gondolkodónk, Bessenyei György A filozófus (Pontyi) c. vígjátékából készített péntek esti tévéfilmet. Amennyire dicsérni lehet a majdnem mindig sikeres rendező, Zsurzs Éva ama — a produkciót a műsorlapban beharangozó, a jó versszövegeivel kitűnő Vargha Balázs által különösképpen elismert — törekvését, hogy régi magyar színdarabokat visz képernyőre, olyannyira kifogásolni lehet ebben az esetben a darab mai nézőhöz való közelhozásának a módját. Nevezetesen a szereplők pontosabb, élesebb karakterizálása helyett a megzenésítést, s főleg ezzel együtt a vígjáték gondolati anyagának a zenés betétekben történt feloldását. (írhattam volna úgy is, hogy felhígítását.) Érteni vélem ugyan, hogy a tőlünk már — nemcsak időben! — távoleső elmélkedéseket dramaturgiai okok miatt célszerű időnként valamivel megszakítani, ezzel a játékot változatosabbá, elevenebbé tenni. Nem hihettem azonban, hogy erre az említett zenés betétek, amik az egyébként is vontatottan tovagördülő cselekményt tovább lassították, alkalmasak voltak. A jellemrajzok kidolgozása mellett talán a tömörítés vált volna hasznára a produkciónak, melytől nem tagadhatom meg a főszereplők (elsősorban Benedek Miklós, Hernádi Judit és Vajda Péter) dicséretes teljesítményének elismerését. Aránylag frissen, 1968- ban jelent meg magyarul Per Wehlöö baloldali svéd író 1964-es különös krimije, a Gyilkosság a 31. emeleten. (Már a kisregény kiadójából, az Európából is sejteni lehetett, hogy nem közönséges bűnügyi történetről van szó.) A különlegesen érdekes könyv a kapitalista ún. jóléti társadalomnak a tömegtájékoztatási eszközök, itt közelebbről csak a sajtó által történő manipulálhatóságáról és manipulálásáról lebbenti fel a fátylat, egy szélsőségeiben is Jellemző fikció keretében. A „minden- nagyon szép, minden nagyon jó” (ugye, ismerős ez a ferencjózsefi mondás?) és a valós társadalmi problémák elkenése érdekében a mindenható sajtókonszern látszatállások kreálásával vonja el az ország legjobb szellemi erőit a tényleges munkától, a bódító tevékenységének zavartalansága érdekében, s az eszközökben cseppet sem válogatva — egészen a bűn- elkövetésig. Az eredeti írói ötletből jól megírt történetet most vasárnap este Schulze Éva jól összefogott forgatókönyve alapján Mál- nay Levente rendező és Márk Iván vezető operatőr kifejezően érdekfeszítő, sikerült tévéjátékká formálta, megtalálva hozzá az ideális főszereplőt, a kitűnő Márkus László személyében, aki a legkulturáltabb felügyelő volt az eddig látottak közül. A RADIO MELLETT Régen hallottam (legalább is a rádióban Szilágyi János, a tévében Vitray Tamás nevezetes őszinte beszélgetései óta) olyan élvezetes önportréműsort, mint a Kolozsi Béla és László György „...elhiszi?” című összeállítását a magyar operajátszás egyik legfényesebb csillagával, Osváth Júliával folytatott beszélgetéseikről. A művésznő magas rendű hivatástudata, teljes pályaképe bontakozott ki a műsorból, egészen rendkívüli, közvetlen szókimondásával. Ebben a műsorban aztán nem volt semimféle „legömbölyítés”. Azt hiszem, hogy Osváth Júliát a jól ismert művész mellett igaz emberként is közelről megismerhettük. Köszönet érte. Az egyik legolvasottabb és legnépszerűbb élő írónk, Kolozsvári Grandpierre Emil regényes családi memoárjainak rádióváltozatát hallhattuk vasárnap délután, A család hívó szava címmel, Tertinszky Edit rádióra alkalmazásában. Aki hallgatta, semmiképpen nem bánhatta meg. Nemcsak és nem is elsősorban az adott aktualitást a rádiójátéknak (vagy minek is nevezzem?), hogy 50 éves írói jubileumra készült, hanem egy igencsak életre való nagybácsi változatos életútjának a bravúros megfestése azzal'a központi mondanivalóval,, hogy ő tulajdonképpen mindig családi „fészekmelegre” vágyott, ennek eléréséhez hányta-vetette mindig a sors, ezért őrizte meg mindvégig az emberségét. Tertinszky Edit jó érzékkel vette észre, hogy a Kolozsvári Grandpierre regényes életrajza tömören jellemző és világosan kifejező levélrészletei szinte egy az egyben kívánkoznak mikrofonra: kivételesen jól mondható szövegek. S ahol pedig a narrativitást a drámai megJ jelenítés váltotta fel, a dialógusok a jó színműveknek is becsületére váltak volna... a parádés szereplőgárdából Sztankáy Istvánt (Gyurka bácsi), Tolnay Klárit (A dédanya) és Pártos Erzsit (Sárika néni) emelhetem ki külön is. A Rádiószínház századunk ötvenes évei első fele „komor”, lázadó amerikai ifjúsága bálványa, James Dean (1931—1955) haláláról sugárzott egy érdekes rádiómontázst a vasárnap esti harmadik műsorban. A neves kortárs író, Dos Passos a színész életéről és tragikus (autóbalesetes) haláláról írt realisztikus riportját elegyítette a szerző (Alfred Andersch) Nathalie Ginzburg híres költeményének, az Üvöltésnek a részleteivel és egy nehézsúlyú világbajnoki bokszmérkőzés naturalista leírásával. Az egyvelegből — mint a felsorolásból is talán kiderült — a kor ifjúságának a lázongó, a konformizmus ellen tiltakozó életfelfogásának és életformájának (... az apák megnyertek egy háborút és elvesztették a békét.. ”, re- velálva talán a koreai háborút is!) kellett volna kifejezésre jutnia. Csakhogy így, ebben a formában kissé zavaros, sőt bántóan általánosító volt: a montázs a föld egész háború utáni nemzedékére megkísérelte kiterjeszteni ezt az életérzést. Ami persze, nem fogadható el. Merkovszky Pál ^KÉPERNYŐ mm Az emberért tenni...
