Kelet-Magyarország, 1981. augusztus (41. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-02 / 180. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. augusztus 2. Nehéz istennek lenni Események címszavakban HÉTFŐ: Kádár János és Leonyid Brezsnyev találkozója a Krím félszigeten — Norvégia nem vesz részt a NATO „Ocean venture” fedőnevű tengeri hadgyakorlatán, Dá­nia is távolmaradását fontolgatja KEDD: Babrak Karmai, az afganisztáni forradalmi tanács el­nöke hazautazott a Szovjetunióból — Megnyílt a Spa­nyol Kommunista Párt kongresszusa — őszig elnapol­ták a madridi találkozót SZERDA: Baniszadr, a volt iráni elnök Franciaországba re­pült s ott menedékjogot kért — Légicsata izraeli és sziriai repülőgépek között — Londonban a Károly her­ceg esküvője alkalmából odaérkezett külföldi szemé­lyiségekkel tárgyalásokat folytattak az angol vezetők CSÜTÖRTÖK: Reagan elnöknek sikerült elfogadtatnia adó- csökkentési tervét a kongresszus mindkét házával — Haig külügyminiszter kardcsörtető beszédben a kelet- nyugati kereskedelem megszorítását követelte — Fe­szültség Indiában a sztrájktilalom nyomán PÉNTEK: Brezsnyev—Ceausescu találkozó a Krím félszigeten — Részleges kormányátalakítás Varsóban — Állam­csíny a nyugat-afrikai Gambiában SZOMBAT: Crjabb nyilatkozatok, állásfoglalások a helsinki záróokmány aláírásának évfordulóján — Megkezdő­dött az „Ocean venture” hadgyakorlat — Üjabb fe- szültség Észak-Irországban az éhségsztrájk hetedik ál­dozatának halála után Á hét három kérdése O Hogyan emlékezik meg a világ a helsinki érte­kezlet történelmi jelentőségű záróokmánya aláírásának ha­todik évfordulójáról? Ezen az évfordulón keserű érzéseket kelthetne a jó szándékú, bé­keszerető emberekben, hogy milyen messzire került Euró­pa az enyhülés csúcsának szá­mító Helsinkitől, hogy vi­szonylag milyen hamar meg­tagadták a helsinki szellemet egyes nyugati hatalmak. Ma már egyre világosabban lát­szik, hogy alig száradt meg a tinta az amerikai elnök alá­írásán ott a záródokumentu­mon, az USA reakciós körei, a fegyverkezésben érdekelt nagytőke és a hadsereg hang­adói máris támadásba men­tek át, s mindmáig csak fo­kozzák akciójukat a feszült­ség növelése végett. Haig kül­ügyminiszter a washingtoni szenátus hadügyi bizottsága előtt ép az évforduló idején szónokolt arról, hogy „a ka­tonai erő a sikeres külpoli­tika döntő feltétele”! Gyökeresen ellentétes ezzel a szocialista világ magatartá­sa, vezetőinek állásfoglalása. S ez az, ami ezen az évfor­dulón erőt ad, bizakodásra szolgáltat okot. A Krím-fél- szigeten nyaranta szokásos szocialista csúcstalálkozó-so­rozat keretében Kádár János és Leonyid Brezsnyev megbe­szélésén is nagy hangsúlyt kapott: országaik mindent megtesznek a fegyveres konf­liktusok megszüntetése, a válsággócok felszámolása és kialakulásuk megelőzése ér­dekében a világ minden ré­szén. Hitet tettek amellett, hogy folytatni kell a békés célokat szolgáló, előrevivő tárgyalásokat, amelyeknek különös fontossága van nap­jainkban, amikor áz USA vál­tozatlanul katonai potenciál­jának növelésére törekszik, ugyanakkor pedig a legfonto­sabb kérdésekben akadályoz­za a tárgyalásokat. © Milyen következmé­nyekkel járt Baniszadr volt iráni elnök szökése? A gyelők jó része — kétli... Khomeini ajatollah annak idején vallási alapon, egyhá­zi formákat felhasználva, magnókazettákon az iráni me­csetekbe csempészett és ott lejátszott szentbeszédekben buzdított a sah rendszerének megdöntésére. Az agg főpap ma otthon a jelenlegi rend­szer fenntartására tudja fel­használni a fanatikus töme­gek számára oly fontos val­lást. Egyelőre iráni belpolitikai szempontból az a legdöntőbb tény, hogy az illegalitásban volt korábbi elnök a határo­kon túlra került, éppúgy, mint a mudzsahediek vezére, Radzsavi. (Nem tévesztendő össze Radzsaival, az új köz- társasági elnökkel.) Külpoliti­kai vonatkozásban az a Ba- niszadr-szökés következmé­nye, hogy igen feszültté vált a francia—iráni viszony. (Per­sze, ez csak azok számára meglepetés, akik nem figyel­tek fel arra, hogy az iraki— iráni háborúban Franciaor­szág egyértelműen Irak olda­lára állt. Meg ha talán nem is fog sietni az izraeliek által szétbombázott tamuzi atom­reaktort újra felépíteni...) Megismétlődnek Teheránban a tüntetések: csak most nem az amerikai, hanem a francia nagykövetség előtt. Az iráni kormány hivatalosan is kéri Leonyid Brezsnyev és Kádár János hétfőn a Krímben a nemzet­közi helyzetről, valamint a kétoldalú együttműködés továbbfejlesz­téséről tanácskozott. (Fotó: TASZSZ — MTI) tisztétől megfosztott iráni köz- társasági elnök, Baniszadr a héten egy iráni katonai repü­lőgépen Franciaországba szö­kött, ahol aztán menedékjo­got kért és kapott. A kör be­zárult: a sah bukása után ép Franciaországból tért visz- sza ő is — Khomeini imám­mal együtt — hazájába. Most ismét a francia emigrációt vá­lasztotta, a jelek szerint még azon az áron is, hogy hivata­losan nem folytathat politikai tevékenységet. (Persze, ugyan­ezt fogadta meg Khomeini- vel együtt az előző száműze­tés idején is, ami nem aka­dályozta meg, hogy a Párizs melletti Neauphlele-Chateau ne legyen az iráni ellenállás központja.) Most megismétlődhet-e mindez? A politikai megfi­A nemzetközi békemenet, amelynek résztvevői Koppenhágából in­dultak, a képen a NATO európai főhadiszállásához vonul a belgiu­mi Mons mellett. A menet várhatóan augusztus 6-án éri el útjának végálomását, Párizst. Arkagyij Sztrugackij Borisz Sztrugackij: Rumata a Részeg Barlang tornáca előtt leszállt a lo­váról, a kantárszárat az egyik bálvány köré csavarta. A házban fény égett, az ajtó tárva volt, és az egyik sarok­vason csüngött. Az asztalnál Kabani atya ült. — Jó estét, Kabani atya — szólt Rumata, és átlépte a küszöböt. — Üdvözlöm — válaszolt Kabani atya. Rumata az asztalhoz ment, és megint ránézett Kabani atyára. Az mozdulatlanul ült, s petyhüdt arcát két tenyeré­be támasztotta. Őszbe csava­rodó, bozontos szemöldöke úgy csüngött orcája fölött, akár a száraz fű a szakadék szélén. r — Magam találtam ki! — Baniszadr és Radzsavi kiada­tását. Amiből persze, nem lesz semmi. De — s ez most már megint iráni belpolitikai té­nyező — hivatkozni lehet a tőkés nyugat álnokságára, ugyanakkör pedig arra, hogy íme, Baniszadr és Radzsavi megmutatta az igazi arcát! © Mi a helyzet a Közel- ' Keleten, ahol a koráb­bi feszültség enyhülni lát­szott a héten? Való igaz, hogy napjainkban nem any- nyira puskaporos a levegő, mint az előző hetekben, de azért most is volt egy izra­eli-szír légicsata, most is megjelentek izraeli repülőgé­pek libanoni városok fölött, és most is végrehajtottak pa­lesztinok egy kommandóak­ciót egy izraeli katonai autó­busz ellen. Jellemző módon azonban épp az utolsónak említett eset után izraeli részről kijelentették: nem te­kintik ezt a fegyverszüneti megálapodás megsértésé­nek ... A viszonylagos csönd okai között elsőnek említhetjük, hogy a jövő héten utazik Szá­dat egyiptomi elnök Wa­shingtonba: Begin nem teheti meg, hogy valamilyen meg­gondolatlan lépéssel amerikai —egyiptomi „frontot” formál­jon Izrael ellen. Magának Beginnek a belső gondjai is megvannak: még mindig nem sikerült koalíciós kormányt alakítania. Habib, az USA közvetítő küldetéssel megbízott diplo­matája egyelőre abbahagyta a közel-keleti ingázását és visszatért Amerikába. New Yorkban Waldheim ENSZ- főtitkárt is tájékoztatta izra­eli, libanoni, sziriai szaúd- arábiai tárgyalásainak ered­ménytelenségéről. Említést érdemel, hogy a szír sajtó ar­ról ír: akkor várható újabb izraeli támadás, amint Philip Habib visszatér a Közel-ke­letre. Az Al-Baath című lap szerint a „közvetítő” valójá­ban Reagan elnök beleegye­zését fogja meghozni Tel Avivnak egy újabb agresszi­óhoz. . Közben a szír, a szaúd-ará- biai, a kuvaiti külügyminisz­ter a libanoni államfővel és az Arab Liga főtitkárával tárgyalt a libanoni válság megoldásáról. Szó van eset­leg egy arab csúcsértekezlet összehívásáról is, legalábbis a libanoni kormány szívesen látná az arab közösség leg­magasabb képviselőinek ál­lásfoglalását. Érdekes belső fejlemény, hogy Besir Gema- jel, a libanoni jobboldali fa- langisták vezére a Szárkisz államfőhöz intézett üzeneté­ben megígérte: a falangisták a jövőben semmiféle kap­csolatot nem létesítenek Iz­raellel Pálfy József mondta, miután erőlködve felhúzta jobb szemöldökét. — Magam! — Minek?... — •Jobb kezét kiszabadította ar­ca alól, megrázta szőrös uj­ját. Semmi közöm az egész­hez!... Én találtam ki... és sefnmi közöm hozzá, ugye? Rumata kicsatolta övét, a fején keresztül lehúzta a váll­szíjat a kardokkal. — Nos! — nógatta. — Hát a láda! — rivallta Kabani atya, és hosszas hall­gatásba burkolózott. Rumata, aki le nem vette róla a szemét, átemelte a pádon a lábát, a két kardot maga elé tette, és letelepedett. — Láda... — ismételte csüggeteg hangon Kabani atya. — Csak mi tudjuk, hogy magunk találunk ki va­lamit. Voltaképp mindent ré- ges-régen kitaláltak. Valaki réges-régen mindent kitalált, mindent a ládába rakott, a fedelébe lyukat fúrt és el­ment... Azután mi történik? Idejön Kabani atya, lehunyja a szemét, bedugja a kezét a lyukba. H-hopp! Jól kitalál­tad! Én, aszongya, éppen ezt találtam ki!... Aki pedig nem hiszi, az bolond ... Oda­dugom a kezemet először! Mi az? Tüskés drót. Miért? A jószágudvart védi a farka­soktól... Derék! Odadugom a kezemet másodszor! Mi az? Egy igen okos holmi — úgy­nevezett húsdaráló. Minek? Odadugom a kezemet har­madszor! Mi az? Gyúlékony KÉPES HÍREK Éhségsztrájkjának Ti. napján meghalt szombaton hajnalban Bel­fastban. a Maze börtönbe Kevin Lynch, az ír köztársasági hadse­reg (IRA> egyik frakciójának tagja. (Baloldalon.) A belfasti bör­tönorvosok közben — családja kifejezett kérésére — kezelésbe vet­ték Paddy Quinnl, aki éhségsztrájkja következtében már a kóma állapotában van. Ez az első eset, hogy egy IRA tag családja ilyen lépéshez folyamodik. (Jobboldalon.) Nagyon vigyáz a francia rendőrség Baniszadr iráni exelnökre aki politikai menedékjogot kért Franciaországban. A héten újabb zavargások voltak az angliai nagyvárosban. Liver pataiban. A képen egy tüntetőt vezetitek el a rendőrök. víz... Minek? A n-nedves fát meggyújtani.. . Kabani atya elhallgatott, és mindinkább előredőlt, mint­ha valaki a nyakánál fogva nyomta volna. Rumata fogta a bögrét, belenézett, azután néhány cseppet öntött a keze fejére. A cseppek lilák voltak és kozmás olaj szagúak. — Aki mindezt a ládába rakta, az tudta, mi végett ta­lálták ki... Tüskés drót a far­kasok ellen?! Én, az ostoba fejemmel, azt mondom, hogy a farkasok ellen... A bányá­kat, a bányákat kellene kö­rülfonni ezekkel a tüskék­kel ... Hogy el ne szökjenek a bányákból az államellenes bűnözők. Én meg nem aka­rom!... Magam is államel­lenes bűnöző vagyok! Jól aszongyák, derék! Fonjuk kö­rül a bányákat.., Maga dón Reba fonta körül. Tudom, gondolta Rumata. Mindent tudok. És hogy ki­abáltál te dón Reba dolgozó- szobájában, hogyan csúsztál a lába előtt, és könyörögtél: „Add oda, nem kell!” Késő volt. Forogni kezdett a hús­darálód ... Kabani atya megragadta a korsót. Miközben a mérgező keveréket nyelte, röfögött, akár a vadkan, azután a kor­sót az asztalra tette, és maj­szolni kezdett egy darab ka­rórépát. Arcán könnyek pe­régtek alá. — Tüzes víz! Máglyák szí­tásához és vidám bűvészmu­tatványokhoz. De miféle tü­zes víz, ha iható? Ha sörhöz keverik, a sörnek nem lesz habja! Magam iszom meg... És iszom is. Iszom nappal. Iszom éjjel. Az imént oda­mentem a tükörhöz, és meg­ijedtem ... Odanézek — uram segíts! — mivé lett Kabani atya?! Polip, tengeri vadál­lat, színes foltokkal elborít­va. Kabani atya az asztalra köpött, és lábával csosszan- tott a pad alatt, hogy szétken­je.''Aztán hirtelen ezt kérdez­te: — Milyen nap van ma? — Igaz életű Káta napjá­nak előestéje — felelte Ru­mata. — És miért nem süt a nap? — Mert éjszaka van. — Megint éjszaka ... — mondta bánatosan Kabani atya, és az ételmaradékra bo­rult. Rumata kis ideig a fogai között fütyörészve nézte. Majd a kamrába ment. Ott, a karórépahalom és a fűrész- porkupac mögött, Kabani atya ormótlan szeszlepárló- berendezésének üvegcsövei csillogtak. Rumata kétszer is körüljárta a „pokolgépet”, azután a sötétben kitapogatta a feszítővasat, és többször le­sújtott vele. A kamrában csö­römpölés, buggyogás támadt Moslék undorító szaga csa­pott az orrába. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents