Kelet-Magyarország, 1981. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-12 / 162. szám
„Ne az árat mondja, az anyag, a fazon a lényeg“ Hétköznapi ruhatárunk Tarka emberáradat az utcán. A sortos kislány strandra, az otthonkás nagymama a bolt irányába, a szoknya-blúzos asszony alighanem munkahelyére igyekszik. Ki-ki ízlésének, pénztárcájának megfelelő öltözéket visel.' Ma már a legtöbb nő számára követelmény, hogy ne csak az utcán, de otthon és a munkahelyén is csinos legyen. De hogyan? — Az ügyfelet megbotránkoztatni nem szabad. Legyen egyszerű, de divatos a munkahelyi viselet — fogalmazta meg a maga és munkatársai véleményét Molnár Zsuzsa, az OTP ügyintézője. — Nekem kétféle ruhatáram van. Az egyik a hivatali: jóval szolidabb, mint azok a holmik, melyeket szabad időmben viselek. A napokban volt egy vitánk az öltözköMolnár Zsuzsa tikus viselet, ugyanakkor túlzottan uniformizál. — Ez azért nincs teljesen így — helyesbít Szász Sán- dorné, a nyíregyházi munka- ruházati bolt vezetője. — Most kevés az áru, de ezekből is látszik, hogy bővült a választék. A hagyományos kék és fehér mellett van sárga, türkizkék, drapp, piros, rózsaszín köpeny is nyolc-tíz fazonban. Válogathatnak a Szász Sándorné désről. Nyáron a pénztárterem üvegteteje alatt 30 foknál is melegebb van. Ilyen hőségben nem ülhetünk itt magas nyakú, hosszú ujjú ruhákban. De mennyire legyen kivágott az öltözék? Szerintem a kombinévállas holmi megengedhető a munkahelyen — viszont a hát nélküli kánikularuha már nem... Zsuzsa — akár a legtöbb fiatal nő— érdeklődik a divat iránt. Évenként kétszer Budapesten vásárolja meg a legszükségesebb holmikat. — Ezekre az őszi, tavaszi beszerzésekre már hónapokkal előre gyűjtöm a pénzt. Itthon is gyakran járok az üzletekbe, s nemcsak kíváncsiságból. Magas vagyok — 179 centiméter — s csak ritkán kapok készruhát magamra. Családom nincs, ezért megtehetem, hogy havonta egy ezrest öltözködésre költsék. Hamarosan térjhez megyek, s akkor biztosan ösz- szébb kell húzni a „nadrágszíjat”. De elszürkülni akkor sem fogok. A hivatalokban, ahol ügyfelek sokasága fordul meg, sokat számít, hogy szép, ízléses ruhát viselnek-e az ügyintézők. Más a helyzet a gépek mellett vagy a pult mögött, ahol kötelező a köpeny. A munkaruha egyfelől prakrövid- és hosszú ujjas, egy vagy kétsoros gombolású galléros, gallér nélküli modellek között Az tény azért, hogy ezek nem divatcikkek. Kétségtelen, hogy gazdagodott a választék, de a külső szemlélőnek még mindig jellegtelennek tűnik a kínálat. Szászné — mintha cáfolná saját szavait —csinos jersey- köpenyt visel az üzletben: varratta. — Csupán véletlen, hogy ez az öltözék van rajtam. Mi is kapunk köpenyt a vállalattól, de egy nem elég. Szükség van váltásra is. Az egyik legilletékesebb: Fabó Pálné, az Iparcikk Kisker. Vállalat nyíregyházi, Zrínyi Ilona utcai női konfekció boltjának eladója így vélekedett a kötelező munkaruháról : — Vászonköpenyt ad a vállalat, de ezt csak áruátvételkor és nagytakarításkor használjuk. Nehéz kezelni — mert lassan szárad és vasalni kell — pedig nyáron egy-két napnál tovább nem lehet hordani. Az üzletben csináltatott piros pettyes jerseyruhában dolgozunk. A mosásával nincs gond, de nagyon meleg. El is határoztuk, hogy jövőre batisztból készítünk munkaruhát. Hogy erre lesz-e lehetőségük az üzlet dolgozóinak, arról Szikora Gusztávnét, a vállalat szakszervezeti titkárát kérdeztük meg: — A kollektív szerződés szerint az eladóknak köpenyt kell viselniük. Ennek praktikus okai vannak: egyrészt megkímélik saját ruháikat, másrészt a vevő így egyből látja ki az eladó. Arra nincá részletes előírás, hogy milyen legyen a köpeny. Az Iparcikk Kisker.-nél felvetődött az az ötlet is, hogy a köpeny helyett az árát kapják kézhez a dolgozók. — Erre nincs lehetőség. Hiszen például ha más munkahelyre megy dolgozni, akkor hogy számoltatnánk el a munkaruhával? _ Szikoráné egyszerű, de gonddal megválasztott szoknyát, blúzt visel. — Munkatársaimon mindig figyelem, hogy a nők milyen ügyesen meglelik annak a módját, miként csempészhetik be a legújabb divatot a hétköznapokba. Blúz- és szoknyapárti vagyok, s a nagyobb darabok kivételével mindent én varrók a családnak. Keveset járok az áruházakba, így nem csábítanak a szép ruhák. Egész más helyzetben van Fabó Pálné, akit munkahelyén — Nyíregyháza egyik legnépszerűbb női ruha boltjában — szép holmik vesznek körüL — Ezelőtt, míg az ajándékboltban dolgoztam, alig érdekelt a divat. Mióta itt vagyok, sokat gazdagodott a ruhatáram. Ebben a környezetben igényes lettem az öltözködésre. * Kora délután van, kezdődik a szokásos csúcsforgalom a Kelet Áruházban. Fiatal és idősebb hölgyek rohamozzák meg a női konfekcióosztályt: divatos nyári ruhákat keresnek. Az eladónő árak szerint sorolja a választékot, de többen rászólnak: — Ne az árat mondja... A fazon, az anyag a Iénvee .... Fabó Pálné Igényesség Először csak annyi tűnt fel, hogy van valami furcsa, zavaró az elegáns, nyári ruhás lányon. Habkönnyű, divatos ruhájához csúf, 'félretaposott szürke cipőt viselt. A rosszul megválasztott lábbeli éppúgy szúrja a szemet mint a zsírosán csüngő haj, a letöredezett, gyászszegélyes köröm, vagy az elhanyagolt arcbőr. Az utcán ma már egyre kevesebb embert látni, akinek nem telik szép és jó ruhákra. Megyeszerte keresik az ügyes varrónőket, hiszen sokan vannak, akik az alakjukat tökéletesen követő, csinos holmikra vágynak. Ám a divatlapok hiába segítenek ízléses, szép modelleket kiválasztani, ha apróságokkal mégis elrontjuk az összhatást. Az ékszer- és bizsuüzletekben nyakláncok, klipszek, karkötők sokasága csalogatja a vásárlókat. Nagy a kísértés a trafikokban, a rövidáru boltokban, ahol ízléses és ízléstelen művirágok, kitűzők, fésűk, blúzra vasalható matricák tömegét kínálják. Nem említve az illatszerüzletek rúzs-, arc- és szemfestékrepertoárját. Az nem baj, hogy nagy a választék ezekből a kiegészítőkből. De az már baj, hogy sokszor ügyetlen kézzel válogatunk. így kerül aztán rózsaszín tolldísz a piros blézerre, vagy a tiritarka ruhához karkötő, klipsz, lánc, napszemüveg és kitűző is —, hogy aztán viselője úgy nézzen ki, mint egy agyondíszített karácsonyfa. Ruha tekintetében igényesek lettünk. De azt már kevesebben tartják szem előtt, hogy a megjelenés kultúrájához az ápolt- ság és a választékosság is hozzátartozik. „Divatszalon" a negyediken A fiatalasszony nem lepődik meg, hogy egy idegen áll az ajtóban. Kedvesen beinvitál, közben egy pillantással szemrevételez, s máris nyúl a centiméterért. Műhely a negyedik emeleten. Azaz: vasaló, varrógép, karcsú próbababa az étkezőben, ahol ötletesen keverednek a szépen berendezett otthon és a műhely elemei. Itt nincs meghatározott nyitvatartási idő. Reggel 8 órakor épp úgy jönnek a megrendelők, mint este 7 után. — Főleg középkorú hölgyek a kuncsaftjaim. Van köztük munkásasszony, orvosnő, jogász, nyugdíjas. Elsősorban állandó megrendelőim vannak, s egyszerre négy-öt anyagot is hoznak magukkal. Modellt többnyire a Burdából választunk. Természetesen mindig figyelembe kell venni az anyag minőségét, a megrendelő alakját, s azt is, hogy milyen alkalomra készül a ruha. Legtöbben kíváncsiak a véleményemre, s hallgatnak is rám. Kiss Lajosné női szabó kisiparossal nyíregyházi, Kun Béla utcai lakásában a divatról beszélgetünk. — Ráncolt, rakott, fodros szoknyákat, ruhákat kérnek leggyakrabban. Szeretik a hölgyek a nőies, csipkés blúzokat is. Nem „tinik” a vendégeim, így gyakran rendelnek hagyományos darabokat: ingruhákat, kosztümöket. A Szikora Gusztávné kért modellek szinte kivétel nélkül követik a legújabb divatot — de mértékkel. Az újabban hódító „törökbugyo- gót” még senki sem varratott nálam. Biztos vagyok benne, hogy ez is „egynyári” ruhadarab: hamar kimegy a divatból, mint pár éve a banánszoknya. I Kissné ötéves kislánya, Adrienn kíváncsian motoz a varrógép sok érdekességet rejtő fiókjában. Van itt cipzár sokféle színben és méretben, aztán gombok, cérnák, díszítőszalagok. — A kiegészítőket nagy tételben vásárolom. Sajnos mindig vannak hiánycikkek: most például a géptű és a madeira csipke. A fiatalasszony csodálatosan szép, fehér anyagot mutat. Menyasszonyi ruha lesz belőle. — Most már csak augusztus elejére vállalok munkát, olyan sok megrendelésem van. Pedig nem olcsó mulatság a varratás. A családnak nagy könnyebbség a szakmám. Igazi szalon ez a tenyérnyi kis műhely. S, hogy szeretik a vendégek, igazolja ezt az a sok félig kész ruha, melyek próbára előkészítve várják megrendelőiket. Az oldalt írta: HÁZI ZSUZSA Fényképezte: JÄVOR LÁSZLÓ Úrihölgyek és hercegnők... Mióta világ a világ, a nőket mindig is foglalkoztatta a divat. Különösen az irigylésre méltó, vagy nevetésre ingerlő újdonságok. De ne menjünk vissza évezredeket. Elég fellapozni a Magyar Üriasszonyok Lapja egyik 1938-as számát, hogy „vérbeli szenzációkra” akadjunk. Elsőként természetesen Párizsból : „A legnagyobb párizsi gyárak most hozták nyilvánosságra az őszi kollekciók újdonságait. Általánosságban az anyagok közt az óriás motívumokkal díszítettek uralkodnak. Virágok, búzakalászok, zöld ágak, csokrok, gyümölcsök, paradicsomok a leggyakrabban alkalmazott motívumok ...” Hogy mi tartott még számot az úriasszonyok érdeklődésére? Természetesen a kenti hercegnő új toalettje, mely: „könnyű, fekete gyapjúruhából és hozzáillő kis kabátból áll. A ruhán nincs gallér, a deréktól a nyakig cipzárral csukódik, szoknyája plisszírozott”. (Lásd 1979— 80-as divat!) Aligha lett volna nyugodt éjszakájuk 1938-ban a magyar úrihölgyeknek, ha nem tudják, milyen öltözetben vezették oltár elé az angol királyné unokahúgát: „Az előkelő menyasszony ivoirszínű, nehéz szatln ruhája hosszú ujjakkal készült. Szív alakú kivágását és rövid felsőrészét briliánsokkal és gyöngyökkel hímzett füzérek díszítették. A menyasz- szony narancsvirág koszorút viselt. Az esküvőn természetesen a királynő is megjelent. Jégkék gyapjúruhában háromnegyedes kabáttal, rókaprém díszítéssel. Jégkék szalmakalapját virágok ékesítették.” S hogy mindez miért volt fontos a hölgyeknek 1938- ban? Csupán azért amiért ma: hogy akinek megtetszik valamelyik modell — és futja rá a pénztárcájából — megcsináltathassa... HM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1981. július 12. (P
