Kelet-Magyarország, 1981. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-12 / 162. szám
KM VASÁRNAPI MELLÉKLET Barátom! Jól körbejártuk a témát és nem jutottunk semmire. Mondtad: rohanó világban élünk. Mondták: felgyorsult az élettempó, futunk, szaladunk, trappolunk. így járt körbe a szó, miközben enyhe nosztalgiával gondoltunk a múltra, arra, amikor még volt időnk (valakinek volt ideje) nagy beszélgetésekre, nyári alkonyokon kvaterkázásokra, téli estéken pipafüstös kártyacsatákra, hurkaillatos disznótorokra, meg miegyebekre. Most rohanunk! Igyekszünk megelőzni a múló percet, önmagunkat, a kollégákat és általában mindenkit. Hatalmas versenypálya az életünk, szaladunk, pedig hát a lépéstartás is nehéz. Mi az, hogy lépéstartás? Mivel, vagy kikkel kell nekünk lépést tartani? Ezt bizony nem tisztáztuk eléggé. Most utólag gondolok rá, miután elváltunk, hogy a beszélgetés nagy sodrában csak kinyilatkoztunk, elítéltünk, rosszalltunk, de magyarázatát semminek sem adtuk. Itt ez a lépéstartás. Társadalmi, vagy ha úgy tetszik össznépi szinten valóban lépést kell tartani a világgal, a haladással. Egy példa erre: ha ipari, mezőgazdasági termelésünk elmarad a környező országok termelési szintjétől újdonságban, minőségben, ez nem csupán azt jelenti, hogy lemaradtunk, hanem azt is, hogy piacot vesztettünk, következésképpen gondjaink keletkeznek a gazdasági egyensúlynál. De mi köze ehhez az egyénnek és személy szerint nekem, vagy neked, Barátom? Az, hogy mi vagyunk a termelőerő. Ha az ipar, a mezőgazdaság lépést vált, ha módosítja termékszerkezetét, korszerűsíti eszközeit, akkor nekünk is tennünk kell valamit. Ránk is kötelező a lépésváltás úgy, hogy megtanuljuk az új technológiát, átképezzük magunkat, esetleg kiegészítjük korábbi ismereteinket. De ez még nem jelenti, nem jelentheti a rohanást, mert bizony nem egyszer nagyon is komótosan és ráérősen tesszük, amit teszünk. Bizony van kényelem a mi munkánkban, a követelményekhez való idomulásban. Mi hát akkor a gyors élettempó, miben „csináljuk ki” szívünket, idegeinket? A hajsza nem a gyárkapun belül, nem a hivatali falak között történik. (Tisztelet annak, aki ott is megerőlteti magát.) A mi rohanásunk sokszor egyéni és csak annyira kollektív, hogy a pályán rengetegen futunk. Futunk az anyagiakért; a kocsiért, a telekért, a kertes házért, a variabútorért és ez önmagában még nem is lenne elítélendő cselekedet, hiszen emberi. Embertelen és igaztalan a törekvéseinket vezérlő elv, amit egy szólásmondással így lehet kifejezni: „Add uramisten, de mindjárt”. Nincs bennünk türelem, mozgásunk irányát és gyorsaságát nem a lehetőségeinkhez, képességeinkhez igazítjuk, hanem ahhoz a szemlélethez: ha neki is van, nekem is legyen. Ám legyen, de mennyi idő alatt és milyen áron? Ezt bizony végig kellene gondolni, mint annyi egyéb dolgot, ami még a felgyorsult'élettempóhoz tartozik. Kapkodunk például, mert mindent akarunk. Akarjuk a televíziót nézni, az újságot kiolvasni, a megkezdett regénynek is jó lenne a végére jutni, de kapálni is kellene a telken. Jó lenne a családdal foglalkozni, de a moziban is jó filmet játszanak, azonkívül csöpög a csap, várna ránk egy korsó sör is. Mindezt egy rövid délutánba, estébe igyekszünk belezsúfolni. Van, aki csak végiggondolja ezt a programot, de többen vannak, akik csinálják is. Ekkor van az, hogy nagyot markolunk és semmit sem fogunk. Ekkor érezzük a szívünket, a fejünket, gyomrunkat és a különböző fájdalmas tüneteket. Ez van tehát és mit tegyünk? Azt mondom, barátom, tartsunk lépést. Meggondoltan és megfontoltan és ha gyors is az élettempó, erőnkhöz mérten igazodjunk hozzá. Apropó, milyen jó volt a rohanó világról beszélgetni, vitázni. Fehér asztal mellett koccintgattunk, diófa árnyéka borult ránk és láttuk feljönni a holdat. Mintha megállt volna az idő. Mi állítottuk meg, és hidd el, ezt máskor is megtehetnénk. Nyiregyháza közbiztonságáról A Nem hallottam még olyan nyilatkozatot rendőrtől, ügyésztől, vagy akár a belügyminisztertől, amelyikben ne szerepelt volna, hogy hazánkban a közrend, a köz- biztonság szilárd, ugyanakkor évről évre emelkedik a bűncselekmények száma. Nincs ebben valami ellentmondás? — A látszólagos ellentmondás feloldása és a közérthetőség miatt a kérdést ketté bontanám. Az egyik: azonos-e a közrend, köz- biztonság kategorikusan a bűncselekmények számával, illetve szaknyelven egy adott területen a bűncselekmények előfordulásának gyakoriságával? A másik: igaz-e, hogy évről évre emelkedik a bűncselekmények száma? Talán nem árt tisztázni, mi is tartozik a közrend, és közbiztonság kategóriájába. A jogszabály szerint az állam belső rendjének védelme, a bűnözés elleni harc, a közrend védelme, a közlekedés rendjének biztosítása, az igazgatásrendészet ellátása, az államhatár őrzése, és a tűzvédelem. Ebben az összefüggésben tehát azok a nyilatkozatok, amelyek arról tájékoztatnak bármilyen fórumon, hogy hazánkban a közbiztonság, a közrend szilárd, egyértelműen igazak, és a valós helyzetet tükrözik. A kérdés második részében megfogalmazottakra elmondhatom: nem felel meg a valóságnak az az állítás, hogy a bűn- cselekmények száma évről évre emelkedik. A napilapokból is ismert, hogy az elmúlt 15 évben Magyarországon évente közel azonos számban követnek el bűncselekményeket. Ez számokban 110—120 ezer. Ennek ellenére sem lehetünk elégedettek, mert tartós csökkenést nem sikerült elérni a bűnözés visszaszorításában 15 év alatt. Mégsem hiszem, hogy a közrend, közbiztonság helyzetének rosszabbodásáról kellene beszélnünk. A Tavaly 10 ezerrel emelkedett az ország- w ban az Ismertté vált bűncselekmények száma. Nem gondolja, hogy ez a növekedés a túl humánus, olykor liberális elbírálás eredménye? — A bűncselekmények elbírálása, a büntetés kiszabása nem a mi feladatunk, azt azonban elmondhatom: büntetőtörvényünk célja, hogy védelmet nyújtson a társadalomra veszélyes cselekményekkel szemben, neveljen a szocialista társadalmi együttélés szabályainak megtartására, és a törvények tiszteletére. Ebből következik, hogy a Magyar Népköztársaság büntetőjoga alapvetően humánus, de ezt a szocialista alapokon nyugvó felépítményi jellege teszi lehetővé és szükségessé, nem pedig a liberalitás a szankcionálásban, vagy a jogalkalmazásban. Kétségtelen, hogy azok szemében, akik nem ismerik egy-egy bűncselekmény minden mozzanatát, az enyhítő és súlyosbító körülményeket, egy-egy ítélet bizonyos fokú enyhülés látszatát is keltheti. Ha azonban azt vizsgáljuk, hogy a határozott ideig tartó szabadságvesztés alsó határát 30 napról 3 hónapra emelték, vagy hogy a határozatlan idejű szabadságvesztés életfogytig tarthat, akkor már a szankciók szigorításáról beszélhetünk. A törvény szigora érvényesül különösen a megrögzött, a társadalommal konokul szembehelyezkedő bűnözőkkel szemben, ugyanakkor — például a próbára bocsátás, a bírói megrovás — az első bűntényes, megtévedt emberek differenciált felelősségre vonásához teremti meg a törvényes alapot. £ Hány bűncselekményt követnek el éven- w te Nyíregyházán? — A város területén 1975-ben 1339, 1976- ban 1579, 1977-ben 1440, 1978-ban 1665, 1979-ben 1495, 1980-ban 1685 bűncselekmény vált ismertté. Ebből pl. 1980-ban 1040 vagyon elleni bűncselekmény volt. Szabolcs-Szatmár megye, ezen belül maga Nyíregyháza nem tartozik a bűnügyileg fertőzött települések közé sem a bűncselekmények előfordulási gyakoriságát, sem a 10 000 főre jutó bűnelkövetések számát illetően. Hány cselekmény elkövetője marad ismeretlen? — A város területén ismertté vált bűncselekmények elkövetői a feljelentés megtételekor évek óta több mint 60 százalékban ismeretlenek, a felderítés eredményessége 1980- ban megközelítette az 50 százalékot. A korábbi években ez az arány alacsonyabb volt. Munkánkban rendkívül sok gondot okoz az a körülmény, hogy sokan hanyagul kezelik személyi tulajdonukat, s ezzel szinte kínálják a lehetőséget a tolvajoknak. A lezáratlanul és őrizetlenül otthagyott járművek, az éjjelnappal nyitott ajtajú bérházi pincefolyosók, a bekerítetten, vagy nyitott kapujú portákon széthagyott értékek mind-mind vonzzák a bűnelkövetésre hajlamos embereket. A portai ellenőrzés lazasága, a bizonylati fegyelem hiányosságai, a deszkából eszkábált alkalmi szerszámtárolók is a tolvajok kedvenc vadászterületei. A Van-e elég hatalom a rendőrök kezében a garázdák megfékezésére? — Sem a rendőrök, sem a rendőrség kezében nincs semmiféle hatalom. A rendőrség fegyveres testület, amely a bűncselekmények felderítése érdekében jogszabályban meghatározott eszközöket és módszereket alkalmazhat. A Minisztertanács rendeletben szabályozta a rendőrség által alkalmazható kényszerintézkedések körét. Egy adott szituációban a rendőrnek többnyire a helyszínen és azonnal kell döntenie, amikor megválasztja az intézkedést. Egy garázdálkodó személynek, vagy akár többnek is a helyszínről előállítással való eltávolítása még szinte minden esetben törvényes intézkedés. Ugyanennek a cselekménynek a jogi megítélése, esetleg az elkövető őrizetbe vétele viszont már lehet törvénysértő intézkedés. Ezért fordul elő gyakran, hogy egy előállított, figyelmeztetett, esetleg szabálysértés, vagy bűncselekmény miatt fel is jelentett személyt négy órán belül a rendőrség épületéből elbocsátanak. A Jósaváros lélekszámút tekintve nagyobb „város” akár Mátészalkánál is. Míg Szálkán kapitányság van, addig Jósaváros közbiztonságára egyetlen körzeti megbízott vigyáz. Elegendőnek tartja ezt? — Abból kell kiindulnunk, hogy vidéki nagyvárosaink az utóbbi időben rendkívül gyorsan fejlődtek, a megyeszékhelyek minden szempontból igazi központokká váltak. A járásokban — így Mátészalka esetében is — hasonló a helyzet, ám egy járási centrum várossá szervezése és egy nagyvárosi lakótelep létesítése között óriási különbség van. Ahhoz, hogy Mátészalka mint város és mint járási székhely teljesíthesse társadalmi funkcióját, meg kellett szervezni közigazgatását, társadalmi és politikai szervezeteit. Ugyanez egy lakótelep esetében szóba sem kerülhet. — Igaz, hogy előfordulnak pincefosztogatások, járműlopások, besurranásos lopások, garázdaságok és testi sértések, mint ahogy a város más részeiben is. Az ezekkel kapcsolatos rendőri feladatokat véleményem szerint az ott létesített körzeti megbízotti csoport — mert korántsem egy rendőr teljesít ott szolgálatot — meg tudja oldani. Sem Jósaváros- ban, sem a város más területén nemcsak a körzeti megbízott teljesít szolgálatot, mindenki szemtanúja lehet az URH gépkocsizó és gyalogos járőrszolgálat tevékenységének. Jó- savárost nem tartjuk bűnügyileg fertőzöttnek, de minthogy frekventált terület, ezért rendszeresen vezényelünk oda járőröket is. A Igaz, nem mindennapi dolog, de előfor- w dúl, hogy a város központjában fényes nappal leütnek, kirabolnak valakit. Hol vannak ilyenkor a rendőrök? — Nyíregyházán az utóbbi években átrétegződött a lakosság. A nagymértékű urbanizáció következtében tízezrével költöztek a városba a megye községeinek lakói, akik hozták magukkal beidegződéseiket, szokásaikat. Nagy a város vonzáskörzete, sok az átutazó, az ide látogató. Ezek, de sok más objektív és szubjektív tényező hatására a város közterületei, nyilvános helyei, az italmérő és szórakozóhelyek többnyire zsúfoltak. Természetesen a sok becsületes, hivatalos ügyét, vagy személyes dolgát intéző ember között elvegyülhetnek bűnözők is. — Sokszor találkozunk csomagokkal megrakott, jócskán ittas férfiakkal, akik még további italozásra vágynak, gyakran találkoznak ivócimborákkal, akik hajlandók őket elkísérni, és közben erőszakkal is megszabadítani maradék pénzüktől, csomagjaiktól. Ilyen esetekben nemcsak a cselekményt közvetlenül észlelő rendőri jelenlét segíthetné a bűnelkövetők leleplezését, hanem az állampolgárok is jelzéseikkel. — Hogy hol vannak ilyenkor a rendőrök? Én visszakérdeznék: hol vannak a szülők, a tanárok, a munkahelyi vezetők? Hogy nem veszik észre, vagy miért nem tesznek meg mindent, hogy huligánokból, csövesekből álló csoportok ne keletkezhessenek, miért nem keresik a gyermekeket még akkor sem, ha éjszaka nem mennek haza, s miért nem kérdezik meg, hogy honnan az új karóra, magnó, kerékpár, farmer, vagy miből ivott egész nap? Hogyan lehetséges, hogy évente any- nyian kimaradhatnak az általános iskolákból, és senki nem keresi a nyolc osztályt végzetteket, ha nem dolgoznak, vagy nem tanulnak tovább? Bár vannak nekünk ifjúságvédelemmel kapcsolatos feladataink, de az említett problémákat akkor sem tudnánk megoldani, ha minden utcasarokra rendőrt állítanánk. Az utóbbi időben szerencsére ritkábban háborítja fel a közvéleményt, de néhány hónapja állandóan napirenden voltak a gépkocsifeltörések. Hogyan lehet ezeket kivédeni? 1981. július 12.^^ — Sajnos valóban gyakori, hogy a feltört kocsikból több ezer forint értékű holmit visznek el, de az a tapasztalatunk, hogy sokszor nem kell a tolvajoknak a kocsi ajtaját sem feltörni, mert a károsultak nyitva felejtették azt. A megelőzés alapvető feltétele tehát, hogy a kocsi ajtajának bezárása után sem hagyjunk látható helyen értékeket. A másik, hogy senki ne rejtse el kocsiját bokros, fás helyen, mert a nyílt parkolóban jobban szem előtt vannak, és ritkább esetben törik azt fel. Mit tesz a rendőrség? A rendőri közterületi szolgálat egyik feladata éppen a járműlopások, a járművekből való lopások megelőzése. Az igazoltatás egyik célja a lopott alkatrészek, szerelvények felkutatása, s ez az oka a „fusizóműhelyek” rendszeres ellenőrzésének is. Elmondom, hogy mostani — viszonylag kedvező — helyzetünknek egyik alapvető oka, hogy tavaly év végén és most az év elején több mint tíz tolvaj került lakat alá. Sajnos mg is előfordul, hogy reggelre kerék nélkül marad a Lada és elviszik a kocsi ülésén felejtett fényképezőgépet. Azt hiszem, érdemes a jelző-riasztó készülékek felszerelése, ez megkönnyítené a tolvajok elfogását. A Néhány hete Sóstón és a Sóstói úton állandóan igazoltatták a járművezetőket, s ennek csak örülhetünk, mert ha nem is intik le a járművet, puszta jelenlétüknek is van visszatartó hatása. Több lett a rendőr? — Egyszerű és valós a válasz, igen több lett! A probléma azonban az, hogy ideiglenes jelleggel. A BM vezetése meghatározta a megyeszékhelyen egy úgynevezett gyakorló rendőrőrs felállítását. Az ide vezényelt rendőrökből a veszélyeztetett területeken a közterületi szolgálatot jelentősen meg tudtuk erősíteni, örülünk annak, hogy a város lakossága erre felfigyelt és egyúttal azt is várjuk az intézkedésünktől, hogy a területen a közbiztonság jelentősen javulni fog. A Japánban forgalmas útkereszteződésekben rendőrnek öltöztetett bábukat állítanak fel, hogy ezzel visszatartsák a szabálytalanságtól az embereket. Nálunk olykor a bokor mögül előbúvó rendőr állítja meg a szabálytalankodókat. Mi más következtetést vonhatnánk le ebből, mint hogy nem a megelőzés, hanem a büntetés a cél. Mi erről a véleménye? — Arról, hogy Japánban, vagy a világ más államában milyen megelőzési módszereket alkalmaznak, és azoknak milyen a hatása, kevés az információnk. Hogy a mi viszonyaink között ezek a módszerek, eszközök hogyan érvényesülnének, azt így megítélni nem lehet Mindenesetre az a körülmény, hogy Japánban is különböző imitációkat alkalmaznak, arra utal, hogy ott is a megelőzésre törekszenek és nem a büntetésre. Teljes meggyőződéssel mondhatom, hogy mind a közlekedést szervezőknek, mind az azt ellenőrzőknek alapvető célja nálunk is mindig a megelőzés. Ne higgye azonban senki, hogy a büntetés nem megelőzés is egyúttal. Megelőzés az egyén számára, de mindazok számára is, akik tudomást szereznek róla. Egyáltalán a büntetésnek egyik célja az újabb elkövetéstől való visszatartás. Ha nem lennének szankciói a jogszabályoknak, akkor az önkéntes jogkövetés alapján igen kevesen tartanák meg azok rendelkezéseit. El kell-e bújnia a rendőrnek a traffipax készülékkel? Természetesen, másképpen nincs értelme az egésznek. Visszatérve a bokor mögül előbújó rendőr intézkedésére, hadd említsem meg: érdemes megfigyelni a forgalomellenőrző lámpák parancsának tudomásulvételét. Mihelyt nem áll rendőr olyan helyzetben a lámpák közelében, hogy láthatná a szabályszegést, esetleg nincs is a környéken, azonnal megszaporodik a piros jelzésnél is a kereszteződésbe behajtók száma. Tehát ha nem kell tartani a büntetéstől, a felelősségre vonástól, mindjárt lehet szabálytalankodni? A Minek kellene megváltozni ahhoz, hogy w kevesebb bűncselekmény történjen a megyeszékhelyen, hogy valóban javuljon Nyíregyháza közbiztonsága? — A változás az eddiginél komolyabb állampolgári fegyelmet, a szocialista együttélés szabályainak megtartását, az önkéntes jogkövetés megvalósulását igényelné, ami elsősorban a szocialista tudatformálás feladata, és nem a büntető törvényé. Javulni kellene a bűnüldöző rendőri munka személyi és technikai feltételeinek, a közterületek rendjének biztosítása pedig a rendőrség létszámának növelésével, szakképzettségének fokozásával változhatna kedvezően. £ Köszönöm az Interjút. Balogh József ^asárna^M ^IMTERJÚj Szabó Imre alezredes városi-járási rendőrkapitánnyal
