Kelet-Magyarország, 1981. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-12 / 162. szám
1981. július 12. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Hány órát dolgozunk? ÖTMILLIÓ MUNKAÓRA tekintélyes szám Nyíregyházán, hiszen egy közepes nagyságú üzemet jelenthet. Évenként eny- nyivel teljesíthetnének többet a város üzemeiben, ha mindennap minden munkahelyen dolgoznának. Az ideális állapotot megteremteni nem lehet, de a munkaidő, jobb kihasználására még számos lehetőség kínálkozik. Itt van például az a sok egy óra, fél óra, amelyre ügyintézés vagy magánügyek rendezése miatt szinte minden munkahelyről szó nélkül elengedik a dolgozókat. Ha ezeket az apró-cseprő távolléteket összeadjuk, hamar összejön 1,7 millió óra munkaidő-kiesés, ami nagyjából megfelel annak, hogy csaknem nyolcszázan valamit, valahol kilépővel intéznek, munkaidőben. Nagy úr a megszokás — mondhatnánk erre, hiszen a száznál több munkahelyről összegyűjtött adatok az összegezés után 1977. és 80. között csaknem azonosak. A javulást az jelenti, hogy közben nőtt a város ipara, így a kiesések mintegy fél százalékkal csökkentek, de ez nagyon kevés. A munkaidővel történő jobb gazdálkodásra mind nagyobb szükség lesz. Az ötnapos munkahétre készülünk, a vállalatok, szövetkezetek vezetői tele vannak tennivalókkal. Rö- videbb idő alatt többet és jobban termelni — komoly feladatot jelent ez mindenütt. Üjra előtérbe kerülnek a tartalékok. Kézenfekvő, hogy elsőként azt vizsgálják: hogyan lehetne kihasználni jobban a munkaidőt, mi okozza a veszteségidőket. Legutóbb ezt négy éve tekintették át a város összes üzemére kiterjedően. A városi párt- vb elemzése nyomán akkor a pártalapszervezetek a politikai munka eszközeivel, a gazdasági vezetők pedig a munkahelyi rend és fegyelem megszilárdításával értek el eredményeket — de minden gond korántsem oldódott meg. Elindult azonban egy folyamat, mind több helyen igyekeztek nyomon követni a munkaidő megfelelő kihasználását: munkaerőmérlegek készültek, rendszeresebben mérték a normákat, havonta elemezték a néhány órás (szakkifejezéssel törtnapi) munkaidőkieséseket. Szabályozták az étkezési időket, szigorították a táppénzes fegyelmet, az üzemből történő kilépéseket, súlyosabban bírálták el az igazolatlan hiányzást, korlátozták a fizetés nélküli szabadságokat. SOK SZERVEZÉSI INTÉZKEDÉS kedvezőbb feltételeket teremtett a munkához. Több munkásszállító járművet állítottak be, ahol pedig az látszott célravezetőnek, a munkaidőrendet igazították a lehetőségekhez; korszerűsítették, gépesítették a technológiákat. A vállalatok nagy része élt a kihelyezett tüdőszűrő-vizsgálatok lehetőségével, néhány kivétellel bevezették a jogsegélyszolgálatot, több helyütt dolgozik helyben az üzemorvos. Egyre gyakrabban kérdeznek rá, hogy csak munkaidőben lehet-e elintézni azt, amire a dolgozó kilépőt kér. A vállalatok többségénél már kiírják a tanácsi ügyfélfogadás időpontjait, s kitűnik, hogy a hivatalok nagy része már tart meghosszabbított ügyfélszolgálatot, de azokon nagyon kevesen jelennek meg — még mindig a délelőtt a hivatali csúcs. Az intézkedések sokoldalúak voltak, ráadásul, a vállalatok a korábbinál bátrabban nyúltak a fegyelmezés eszközéhez is. Három év alatt mintegy kétezer fegyelmi kiszabására került sor, s körülbelül minden tizedik elbocsátással végződött. A fegyelmi okok között változatlanul első helyen szerepel az italozás és az ebből eredő mulasztások. A VÁLLALATI INTÉZKEDÉSEK azonban mégsem hoztak olyan jelentős változást, mint amit vártak. Igaz, jelentős mértékben csökkent az egész napi igazolatlan hiányzás, ugyanakkor nőtt az igazolt távollétek száma. Ez feltehetően egyes esetekben összefügésben van azzal, hogy a munkahelyi vezetők utólag igazolják a mulasztást, vagy szabadságot írnak ki. A néhány órás távollétek összetétele átrendeződött, de figyelemre méltó, hogy összességében . alig csökkent. Kevesebb a késés, az igazolatlan óra, a magánügyek miatti távoliét, az ebédidőnyújtás, a munka korábbi abbahagyása. Nagyon sok munkaidő esik ki viszont a vállalat által szervezett oktatások, tanfolyamok miatt, változatlanul sok a társadalmi szervek rendezvényei miatti távoliét. A legnagyobb gondot azonban az okozza, hogy a szervezetlenségek miatt is sok munkaidő elfecsérelődik. A VESZTESÉGIDÖK előidézésében alapvetően most is két dolognak van kiemelkedő szerepe: a belső munkaszervezés hiányosságainak, a laza munkafegyelemnek, illetve az ellenőrzés hibáinak. Hozzájárul ehhez, hogy a vállalatok kétharmadánál nem programozzák a termelést, s igen kevés helyen hasznosítják a korszerű szervezési módszereket. A vezetők, középvezetők egy része szívesen foglalkozik a munkaidőalap kérdéseivel, míg a folyamatban jelentkező veszteségidőkkel, azok feltárásával nem. A városi pártbizottság egy közelmúltban készített értékelése szerint sok esetben még a jó módszerekkel feltárt, veszteséget előidéző okokat sem javítják ki. Van olyan vállalat, ahol az összes termelési érték előállítására a teljesíthető munkanapoknak csak kétharmadát fordítják. Érdekes felmérési eredmények születtek egyik nagyvállalatunknál, amikor a szervezés hiányosságai miatti veszteségidőket (kb. 15 százalék) mérték. A munkás várt anyagra, munkadarabra, szerszámra, meo-átvételre, szállítójárműre, raktárba ment, vagy éppen nem volt munkája. Ugyanitt hívták fel a figyelmet a több szakmás munkásokra is: ha valaki a szalagrendszerű termelésnél több reszortot ismer, vagy egymáshoz kapcsolódó, de különböző szakmák munkáját egyaránt el tudja végezni, sok időt, takaríthat meg a különböző várakozási idők csökkentésével. Legendák keringenek árról, hogy egyes vállalatoknál tulajdonképpen mikor is kezdődik a munkahét, a munkaidő. Most megnézték a hét első, középső és utolsó műszakjainak kihasználását. A teljesítmény és a munkaidő hasznosításában egy-egy műszak között 15—20 százalékos eltérés is volt. A friss elemzés, amely időközben már eljutott a pártszervezetekhez és a gazdasági vezetőkhöz, jókor készült. Olyan időszakban ad áttekintést a munkaidő hasznosításáról, amikor az minden gazdálkodó egységnél felhasználható. Jó tapasztalatcsereként, következetes intézkedések kiváltójaként. Marik Sándor Határidő előtt Határidő előtt teljesítette félévi 160 ezer páros exporttervét a nagykállói Kallux Cipőipari Szövetkezet. Ezen túl a TANINPEX értékelése alapján arról is hírt kaptak a kállóiak, hogy cipőik a legjobb minőségűek. Képűnk: a tűzödei szalagon a második féléves szovjet exportcipő felső részeit varrják. (Elek Emil felvétele) w Szép szolgálat — Itt hátul, az ötödik vágányon mehet — kiált oda a . forgalmista lány. A mozodonyvezető, Arnóth Elemér meghúz egy kart, feldübörög a hatalmas dízel- mozdony. Lassan meglódul, aztán végiggördül a záhonyi állomáson. Igyekeznie kell, mert Fényeslitkén várják. Onnan továbbít egy rakott szerelvényt Mátészalkára, hogy aztán az esti személy- vonatot hozza vissza. A 60 069 számot viseli a piros mozdony. Utasa is van, Gazsi István személyében, aki szintén mozdonyvezető. Orvosi felülvizsgálaton volt, s most hazatart, Fényeslitkére. Szegvári Józsefné indítja az egyik szerelvényt. (Gaál Béla felvétele) Jobban kell vigyáznia — Olyan szakma ez, hogy a szabad időt is meg kell válogatni — jegyzi meg. — Persze a záhonyiakat köny- nyebben berendelik, ha hiányzik egy mozdonyvezető. — Ha lejár a szolgálat, akkor pihennie kell az embernek, azért vigyáz magára — vallja Arnóth Elemér. — Utána viszont készül a következő szolgálatra, azért nem engedheti el magát. Mindezt 25 illetve 33 éves vasúti tapasztalattal a hátuk mögött mondják. Amíg beszélgetünk, a mozdonyvezető szeme a pályán van. Záhonyban jobban kell vigyáznia, mert átrakómunkások mennek át a síneken, odébb kézikocsit húznak a szerelők. Elég egy figyelmeztető dudaszó, hogy megálljának. A féltő gondoskodás meglátszik a mozdonyokon. A záhonyi „vezérek” voltak az elsők az országban, akik a szerelőkkel összefogva vörös revízió néven akciót hirdettek. Társadalmi munkában vizsgálják felül tavasszal és ősszel a mozdonyokat, általános nagytakarítást végeznek. Olyan is akad, aki otthonról, a mosógép mellől cseni el a tisztítószert, csakhogy az ő gépe szebben ragyogjon a másikénál. — Ennek az összetartozásnak, a felelős gondolkodásnak örülök a legjobban — fejtegeti Somkereki György, a vontatási főnökség vezetője. — S az a jó, hogy már nem a piros vagy zöld parolit nézik nálunk, hogy ki dolgozik a forgalomnál, ki a pályafenntartásnál, hanem a körzet érdekét. Mert más az, amikor a főnökök egyeznek meg, de ettől sokkal több, ha a sínek mellett szolgálatot teljesítő nézi a másik érdekét. Tengelyótszerelő csarnok önmagában az sem jelent azonos munkát, ha valaki a vontatási főnökség dolgozójának vallja magát. Hiszen ide tartozik a kazántelep éppúgy, mint a fényeslitkei kocsijavító, vagy az eperjeskei mozdonyvizsgáló csarnok, összesen 800 ember tevékenykedik azért, hogy guruljanak a szerelvények. S van egy olyan rész is, ami az országban egyedül csak itt található. Ez a záhonyi tengelyátszerelő csarnok. Még tíz centiméter sincs, amennyivel szélesebb a szovjet vasutak nyomtáva. Csakhogy emiatt átrakás várja a kényesebb küldeményeket is. — Azért nem ilyen egyszerű ez — említi az egyik szerelő, Pokol Ernő. — Mert például amelyik kereket kivesszük a szovjet kocsi alól, ugyanazt kell visszatenni, amikor rakottan küldjük vissza. — Külön tárolóvágányt kellett építeni, darut, amely emelgeti a kerekeket — folytatja Szegvári István. — Csakhogy még mindig kevés ez is, hiába az újítás, hogy két tengelypárt egymásra teszünk. A megbecsülés Az átszerelőben pedig igyekeznek, hiszen az órabér mellett a prémium ösztönzi a szerelőket a magasabb teljesítményre. — Volt már olyan is, hogy egy műszakban 34—36 kocsit cseréltünk — állítja Tóth Tibor. — Nem is bírja ezt csak az, aki fiatal. Estére bizony megérezzük a lábunkat, karunkat. Az átszerelőben folyamatosan javítják a munkakörülményeket, Ugyanezt nem mondhatják el a mozdonyjavítók. Nekik ugyanis a legnagyobb felfordulásban kell dolgozniuk — szerencsére csak átmenetileg. A több mozdony, a nagyobb igénybevétel hozta, hogy a valamikor gőzmozdonyoknak épített vontatási telepet teljesen felújítják. Hatalmas új csarnok épül, ahol több műszer lesz, jobbá válnak a munkakörülmények. Minden vasutasnapon jóleső érzéssel vehetik számba Záhonyban, hogy ismét gyarapodott valamivel az átrakókörzet. S jóleső érzés a megbecsülés is, a kitüntetések átvétele. Somkereki György például másodszor kapta meg a kiváló vasutas címet. — Nem magamnak, inkább a kollektívának, a jó munkatársaknak köszönhetem, akikkel az eredményeket elértük — hárítja el a dicséretet. Lányi Botond Híg érik a kovász A pékmester egyenes jelleméről, szókimondásáról ismert vállalat- szerte. így minden kertelés nélkül nekiszegezzük a kérdést: megválasztották brigádvezetőnek, közéleti tisztséget is betölt, mégis bement az igazgatóhoz és azt kérte, hogy mentsék fel az éjszakai műszak alól, s osszák be könnyebb munkára. Nem szorongott, amikor a kérését előadta? — Ügyis kérdezhetné, hogy nem szégyeltem-e. Hát nem. Az lett volna a szégyen, ha maradok az éjszakai műszakban és rosszul látom el a munkámat. Hajnalban gyakran bedagadt a lábam, fájt és vibrált a szemem. Nem csoda, hisz gyerekkorom óta állómunkát végzek és sok ezerszer szembe néztem a lángokkal. Ez a szakma idővel megviseli az embert. Nézzen itt körül. Körülnézek a Mátészalkai Sütőipari Vállalat nyírbátori kenyérgyárában, ahol Ducsai László' pék dolgozik. A gyár egy évtizede-épült, tehát modernnek számít. A kenyérgyártómester február óta immár állandó nappali műszakban ügyes gépeket kezel. De az 50 kilogrammos liszteszsákokat most is egyedül teszi a szitagépre. Körötte finom lisztpor száll, terjeng a kovász savanykás szaga, a közelben a kemencék duruzsolnak, sőt zúgnak és ontják a meleget. Rövid, fehér és lenge öltözékben persze köny- nyebb ezt a meleget elviselni. Könnyebb, de valóban nem könnyű munka a kenyérgyártás. Ducsai László csaknem negyven esztendeje dolgozik a szakmában. Bő négy éve van a nyugdíjig, érthető, hogy az igazgató az első szóra teljesítette kérését. Hogyisne teljesítette volna, hiszen 1952 óta megbízható dolgozója a vállalatnak. 1977- ben kapta meg az aranygyűrűt. Mint mondja, viseli is ünnepnapokon, családi eseményeken. És naponta viseli a szakma ártalmait. Középmagas, ahogy mondani szokták, még jókötésű ember. A haja műszak előtt fekete, műszak közben a lisztportól fehér. Sűrű szemöldöke és a hangja teszi jellegzetessé. — Azt sem szégyellem, hogy öblös, rekedtes a hangom. A lisztpor belélegezve nem éppen tisztítja a léguta- kat. Az éjszakai műszakban rengeteg cigarettát elszívtam. A nikotin és a füst sem használ a hangszálaknak. Sokáig dolgoztam a kemence szájánál, mint vető. Évekig zsákoltam és dagasztottam. Most kovászoló vagyok. Viszonylag könnyű, de fontos munka. A házépítésnél igen fontos az alap. A kenyérsütésnek a kovász az alapja. — Hol és mikor tanulta a szakma alapismeretét? — Nyírderzsen nevelkedtem, tíztagú családban. Su- hanc koromban valamiért Pestre mentem és bámészkodtam egy pékség előterében. Valahogy szóba elegyedtem a tulajjal és felfogadott tanoncnak. 1942 és 1944 közt, amikor tanultam, bombázták Pestet. — Kenyeret sütni felemelő dolog. A régi öregek azt tartották: ha nincs élelmiszer, de kenyér van, már nagy baj nem lehet. A sült kenyeret mindig szívesen látja a szemem. Egyik hóka, a másik feketére sült. Erre én azt mondom, hogy a csúnya lánynak is férjhez kell menni. Ezzel még nem a rossz minőség pártjára állok. De nem tetszik, amikor a vevő azt mondja, csak az a friss kenyér, amely süti a kezét. Van külföldi tapasztalatom, jó a mi kenyerünk. Fáj a szívem, ha fél kiflit, darab kenyeret látok az utcán. Régen a falusi asszony a kenyérsütés napját szertartásnak, ünnepnek nyilvánította. Én mindennap ünnepelek, ha kisül a kenyér. Nem borravalós szakma az enyém. Mégis boldogultam. Felneveltem öt gyereket, van házam, kocsim. D ucsai László párttitkári munkájáról is említést tesz. Tizenkét kommunista alapszervezeti titkára. Mint mondja, azt vállalták párttag társaival: kevés porlódással, kevesebb energiával jó kenyeret sütnek 64 ‘ ezer embernek. Valóban jót. Egy frissen sültet megszegünk. Illatos és ízletes. Egy kis tartályban érik a kovász — a többi kenyér alapja. Nábrádi Lajos
