Kelet-Magyarország, 1981. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-10 / 160. szám

1981. július 10. KELET-MAGYÄRORSZÄG 3 Keresett áruk V an Mándokon egy ipari szövetkezet, amelyik prosperi­tását annak köszönheti, hogy ráérezve a hiány­cikkek iránti igényekre, működését elsősorban ezek gyártására alapozza. Épü­letbádogos szerkezeteket, kályhacsöveket' készítettek és készítenek, legutóbb pedig — kár lenne moso­lyogni —, csikótűzhelyek és a fűrészporos kályhák előállítására álltak rá. Igaz, valaha mindkettő a már letűnt szegénység jel­képe is volt, azonban az idő kiderítette, hogy ma, amikor drága az olaj, a gáz és az elektromos áram, bizony nem fölösle­ges a régi, jól bevált és olcsó holmikat előszede­getni. A mándoki szövetkezet nem tartozik a nagyok kö­zé, de eredményeik, és azok hivatalos elismerései is igazolják, hogy „jó lóra tettek”, amikor gyárt­mányskálájukat így alakí­tották ki, s jól teszik, hogy mindig újabb és újabb ke­resett, ám a nagy gyárak által készíteni nem érde­mes cikkek előállítását vállalják feladatul. Természetesen, nem ők az egyedüliek a megyében és az országban, akik fel­ismerték a szükségleteket, és meghallgatták a hiány­cikkek termelésére szólító szavakat. Biztos az is, hogy nem csak ők értek el tisztes eredményeket a ru­galmasság révén, de az is egyértelmű: nemcsak őket sújtják azok a gondok, melyekről a szövetkezet vezetői beszéltek. Amit mondtak, tehát közügy. De vegyük sorjá­ba a többnyire ismert, ám sokszor máig sem orvosolt problémákat. Hiába készí­tenek olyasmit, ami társa­dalmi igényeket elégít ki, ha az alapanyagot — ese­tünkben lemezt gyártó nagyvállalat, a kereskede­lem, sokszor lepöckölik magukról a kicsik igé­nyeit, szállítanak amikor szállítanak, igaz, a megkí­vánt mennyiségben. De, annak, hogy lökésszerűen zúdítják az anyagot, mond­hatni demoralizáló hatása is van. Mert — mondták a szövetkezet vezetői —, vannak időszakok, amikor egész egyszerűen azt kell mondaniuk az emberek­nek: „lassabban dolgozza­tok, mert ha siettek, ha­mar elfogy az anyag”. És nyilvánvaló, hogy a hajrá sem a munkamorál szilár­dítását szolgálja minden esetben. A gondok sora még ko­rántsem merült ki, hiszen I filléres gépalkatrészek hi- * ányában sok ezer forintos részegységeket kényszerül­nek vásárolni, s ha a kül­honi géphez, külföldi sze­relő szükségeltetik, néha i fél évet is várhatnak a I mester érkeztére. Nem azért, mert az, ha lehet, , nem indul azonnal, azért, I mert míg a megrendelésük a hazai hivatali útvesztő­ben célhoz ér, hónapok is | eltelhetnek. Érdemes, szükséges fi­gyelni ezekre a nehézsé- | t gekre, annál is inkább, mert egy részükről kide­rül, hogy okosabb, szer- , vezettebb munkával, a ki­csik nagyobb megbecsülé­sével, kiküszöbölhető le- , I hetne. Tudomásul kell I ' venni, hogy ezek az apró üzemek, a maguk rugal- i másságával népgazdasági | I űrt tölthetnek be, de eh­hez nagyon szükséges, , hogy a lehetséges támoga- | tást is megkapják. Hiszen nem kérnek sokát. I SpeidI Zoltán I A Magyar Acélárugyár tiszaszalkai telepén a fúrók szárait szénacélból készítik, míg a mű­ködő elek gyorsacélból valók. A két részt tompahegesztéssel erősítik össze. BEREGSURÁNYI NYÁR, 1981 Mindenki a mezőn Beregsurány, a határ menti község minden ősszel szerepel a tv-ben, az újságokban, a Ba­rátságkertben sorra kerülő szüret nyomán. De milyen a község egy nyári napja? — erre kíván­csi a krónikás. Vásárosnamény felől ér­kezve a falu szélén három kombájn is vágja a gabonát. A szünidőnek örvendő fiúcs­kák az árokpartról nézik a hatalmas masinák lassú kö­reit. ]ó hírek, pénz Mindjárt tizenegy óra, de Vitéz Istvánná postai kézbe­sítő csak most kezdi kihorda­ni az újságokat. Itt ilyenkor friss a napilap. Jó híreket, meg pénzt is hozott a hatal­mas táskájában. A személyes napi híre így hangzik: „A vejem éppen ma állt munká­ba a tsz-ben. Asztalos és ács a szakmája. Messziről jött hozzánk és szintén Surány- ból. A Pest megyei Pócsme- gyersurányból. Egy hónapja él itt, mégis megszerette a Bereget”. Vincze Jenőné, a tanács végrehajtó bizottságának titkára „eseményről” érke­zett. Az Árpád utcán, ahol a legnagyobb nyűgöt jelen­tette a sár, meg a víz, ma adták át a belvízelvezető csa­tornát. Több száz embernek könnyebb lesz a beregi ősz. A tanácsháza bejárati aj­tajánál jobbról is, balról is egy falra szegezett láda hív­ja fel magára a figyelmet. Egyik a fehérgyarmati, a má­sik a Vásárosnaményi Vegyes­ipari Szövetkezet szervizének megrendelőládája. Ez az egészséges konkurrencia. Aki jobban bízik a fehérgyarma­tiakban, az velük javíttatja háztartási gépét, s a megren­delőlevelet a bal oldali ládá­ba dobja. Aki persze a na- ményiak munkájában bízik, az a jobb oldali ládába teszi a rendelést, s várja, hogy há­za előtt megjelenjen a szer­vizkocsi. A résen jól látszik, hogy ma mindkét ládába dobtak két-három megrende­lőlevelet. A körzeti kultúrház-igaz- gatót, Badak Gyulát leltáro­zás közben találjuk. Ma kezdte ezt a nagy munkát és a következő napokban sza­badpolcos klubkönyvtárat alakít ki. A reggeli órákban egy tárgyaláson is részt vett. Megállapodtak abban, hogy augusztus 8-án és 9-én a tsz 37 dolgozóját sárospataki ki­rándulásra viszi, a híres vár megtekintése is szerepel majd a programban. Ekkor már vége lesz az aratásnak. Csendes nap A közeli tsz-irodán Szarka Bálintné pénztáros az ügye­letes. Azt mondja, ma kicsi volt az ügyfélforgalma, A máriapócsi Rákóczi Termelőszövetkezetben hatvanhek­táros táblán learatták az árpát, most a szalmát bálázzák Bandur Sándor K—453-as 25—30 kilós bálákba préseli a szalmát, melyet takarmányozásra és alomnak használnak. majdnem mindenki a mezőn van. Idős asszony, Trill György- né az utcán edényekben gő­zölgő ételt visz. Azt mondja, viszi a lányának és a vejé- nek. Előbbi varrónő, utóbbi kint kaszál a réten. Szívesen főz nekik, valaha szakácsnő volt a helyi grófnál. Megszó­lal a templom harangja, dél van. Kocsis Józsefné kapával a vállán hazafelé tart. Ö még csak most kezdi ^főzni az ebédjét. A Barátságkert­ben délután Pősze János traktoros permetez. Majd mutatja a diónyi zöld almá­kat. A község öregek napközi otthonában a 83 éves, de mozgékony Zám János bácsi a busszal nemrég jött haza Tarpáról. „Üres kézzel jöt­tem haza, nem kaptam se paprikát, se paradicsomot” — mondja és idős társaival csípős megjegyzéseket tesz a paprikatermelőkre és a busz- közlekedést is bírálják. Itt ma ez az esemény. A köz­ség vízmüvében Hacsa József gépész izgalmas délelőttre te­kint vissza. Tanácstagi minő­ségében bent járt a járási székhelyen és egy itteni ház­építést sürgetett: a kivitele­ző kisiparos csaknem egy évet késik a házépítéssel. Mi lenne, ha a tsz-tagok is egy évet késnének a munkával? — teszi fel jogosan a kér­dést. Medve Sándor körzeti rendőr azt mondja, ma csak egy bejelentése érkezett, az sem igényel azonnali intéz­kedést. Csendes ez a mai nap — mondja nyugodtan. Valóban csendes. Csak a gépek zúgnak a határban. Nábrádi Lajos O k hárman mindig együtt utaznak. A hajnali vonattal, télen és nyáron. Ha te­hetik mindig ugyanabba a kocsiba szállnak, ugyanoda ülnek.- Asszonyok. Középko­rúak. Beszélgetni ritkán hallottam őket, együtt is dolgoznak, egy faluban laknak, fél szavakból is értik egymást. Csende­sen szoktak ülni, egymás kézimunkájára is figyel­ve, unottan, majdhogy­nem komoran is. Ragyog a három asz- szony arca. összehajol­nak. Nevetnek is. Az út úgy megrövidül nekik ezzel, hogy szinte észre sem veszik, már Nyír­egyháza alatt vagyunk. Szinte irigyelni lehetne őket, ha nem tudnám a röppenő idő emberi tit­kát. Kezdődött azzal, hogy egyikük elmesélte: — Ott voltam. Élesztő­ért mentem át Icához, hátha van neki. Akkor jött a motor. Ahogy ka­Együtt a tömegekkel A SZOCIALISTA ÉPÍTÉS zavartalansága, a nemzetközi osztályharc éleződése előtér­be állítja a munkásosztály for­radalmi pártjának vezető sze­repét. Számos tapasztalat — közte a sajátunk, de más or­szágoké is —, arra utal, hogy a szocialista építésnek ez a törvényszerűsége elméleti és gyakorlati szempontból na­gyobb figyelmet érdemel. A munkásosztály csak olyan párt vezetésével teljesítheti be történelmi szerepét, amely rendelkezik a társadalmi fej­lődés tudományos elméletei­vel, a helyes tájékozódás és eligazodás képességével az osztályharc, a politikai élet bonyolult viszonyai között. A párt vezető szerepét nem lehet formális jegyek alapján megítélni. Kizárólag a lénye­gi, tartalmi összetevők feje­zik ki tényleges érvényesülé­sét. Ezek pedig elsősorban abban jutnak kifejezésre, hogy a társadalmi élet min­den területére kidolgozott he­lyes politikájával, a gyakorlat számára a tömegek által elfo­gadható és támogatásukkal megerősített elvi útmutatással rendelkezik. Ez nem azonos a konkrét társadalmi-szak­irányítási feladatokkal, ame­lyek a szakvezetésre hárul­nak. A párt az ilyen típusú vezetést nem vállalja és nem vállalhatja magára. Ehhez sem a lehetőségei, sem a fel­tételei nincsenek meg. Ennek a vezetési módszernek alkal­mazása szükségképpen dilet- tanizmushoz vezetne, súlyos károkat okozna és elvonná a párt figyelmét és erejét poli­tikai feladatairól. A PÁRT VEZETŐ SZERE­PE nem a szakvezetés irányí­tó szerepének helyettesítését jelenti, hanem politikájának érvényesítését. A szakmai döntéseket — gazdasági, kul­turális, szociális téren — a párt politikájának szellemé­ben, elveivel összhangban az illetékes állami, vállalati, in­tézményi felelős vezetésnek kell meghozni. Ebben az ér­telemben és szellemben rög­zíti népköztársaságunk alkot­mánya a párt vezető szere­pét, amely ezzel az állampol­gárok kötelező politikai, cse­lekvési normájává lett. A társadalmi intézmények oldaláról nézve a marxista— leninista párt vezető szerepe a szocializmus politikai rend­szerének egyik döntő és alap­vető eleme. Ezenkívül, mint a legfontosabbak ide tartoz­nak: a szocialista állam a ma­ga intézményrendszerével, a dolgozók tömegszervezetei és mozgalmai. Ezeknek önálló, rendeltetésszerű munkája el- engedethetetlen feltétele a szocialista politikai rendszer zavartalan működésének, többek között a párt vezető szerepe következetes érvé­nyesülésének is. Az általuk kapott jelzések, információk feltétlenül szükségesek a tár­sadalmi viszonyok és folya­matok reális megítéléséhez és a helyes politikai döntések időbeni meghozatalához, és megvalósításához. Ebben az értelemben maguk is része­sei a politikai alakításnak, nemcsak egyszerűen mecha­nikus végrehajtói. EBBŐL KIINDULVA a párt politikáját — ha azt a kommunisták jól képviselik —, mint általánosan követen­dő irányvonalat tudatosan fo­gadják el. A párt általános osztály- és rétegpolitikája jó alapot nyújt a különféle in­tézmények sajátos tevékeny­ségéhez, vezető szerepe ily módon e viszonylatban is ér­vényesül. A párt vezető sze­repe ebben a kapcsolatban nem uralmat, parancsolgatást, utasítgatást jelent, a munkásosztály, a dolgozó nép önzetlen szolgálatában, a he­lyes politikai irányvonalak meggyőződéses, következetes képviseletében, és meggyőzé­sen alapuló elfogadtatásában nyilvánul meg, a különböző társadalmi szervek és intéz­mények önállóságának tiszte­letét, munkájuknak becsülé­sét jelenti. A nemzetközi és hazai ta­pasztalatok egyaránt tanúsít­ják, hogy a szocialista orszá­gok ereje, szilárdsága, fejlő­désének üteme és tö- retlensége elválaszthatatlan a párt helyes politikai felismerésétől, szervező mun­kájától, a tömegek cselekvő támogatásától. Ahol nem ér­vényesült megfelelően a párt vezető szerepe, ott megtor­pant a fejlődés, kiéleződtek a különféle társadalmi ellent­mondások, elkerülhetetlenül bekövetkeztek a konfliktusok. Végső fokon olyan politikai válságok keletkeztek, ame­lyek a munkáshatalom fenn­maradását veszélyeztették. A TÖRTÉNELEM TA­PASZTALATAIBÓL a szoci­alizmus ellenfelei is tanultak, ezért legfőbb feladatuknak tekintik a párt politikai befo­lyásának, vezető szerepének aláásását. Jól tudják, hogy míg a munkáshatalom vezető ereje, a kommunisták pártja, következetes marxista—leni­nista politikát folytat, politi­kailag egységes, szilárd, fel­sorakoztatja maga mögött a tömegeket, addig reakciós, el­lenforradalmi politikai törek­véseik kudarcra vannak ítél­ve.'A párt vezető szerepének következetes érvényesülése döntő hatalmi tényező. Rákos Imre wm Hajnali vonaton nyarodott én már érez­tem, hogy baj lesz. Vera kislánya meg, tudjátok, hogy mindig az utcán van az a gyerek, át akart menni a másik oldalra... Az olvasó ne rettenjen meg. Nem történt sem­miféle tragédia. Ä motor csak fellökte a gyereket, a motoros sérült meg, az se súlyosan. Egy szeren­csés balesetet mesélt az egyik asszony, hogy mo­solyogni, örülni lehetett volna a szerencsének, de addigra a negyedik, aki nem utazik gyakran ve­lük, már mesélni kezdett egy másik történetet. Ez véresebb volt, és súlyo­san szomorúbb, pont elég, hogy helyet csinál­MMMMH jón egy harmadik, ezút­tal már az irtóztatáshoz i§ elég mesének. És ezzel még nem volt vége. Történet történetet követett, beleszólt az is, aki máskor aludni szo­kott, borzadt velük az is, aki nem akart. Röppent az idő. Nyír­egyháza alatt a három komor asszony sugárzó arccal hallgatott egy családi drámát, egy ve- | szedelmes betegséget, egy keserves válást, és egy veszélyeztetett kisgye­rek, újságból megismert rémes történetét. M ondom: röppent az idő, nyoma sem j volt már sem | rossz kedvnek, sem una- j lomnak, ők hárman szin­te megfiatalodtak, és bár nekem gyanús, hogy em­ber voltomra büszke le- | hetek-e, irigyelni kezd- 1 tem őket borzalmaskodó I jókedvükért. Bartha Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents