Kelet-Magyarország, 1981. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-10 / 160. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. július 10. I kambodzsai külügyminiszter életrajza Hun Sen, a Kambodzsai Mépi Forradalmi Párt KB Politikai Bizottságának és a Központi Bizottság titkársá­gának tagja, a Kambodzsai Népköztársaság miniszterei nök-helyettese és külügymi­nisztere 1951. április 4-én született Kompong Cham tar­tományban, szegényparaszti családban. A forradalmi had seregben különböző vezető beosztásokban, fegyverrel harcolt az amerikai imperia­lizmus agressziója .ellen, a harcok során ötször megse­besült. Hun Sen 1975. április 17-ét követően, meggyőződve a Pol Pót—leng Sary—Khieu Samphan klikk barbár, nép­irtó tetteiről, ellenük fordult, és 1977 júniusában egy jelen­tősebb fegyveres csoport élén megkezdte a hazafias erők összefogását a polpotisták el­leni küzdelemhez. 1978. december 2-án a Kambodzsa Megmentésének Nemzeti Egységfrontja kong­resszusán a front központi bizottságába választották. Ek­kor lett a Kambodzsai If júsá gi Szövetség elnöke is. 1979 januárjában a párt III. kong resszusán a központi bizott ság tagjává választották. 1979. január 8-án, egy nappal a felszabadulást követően, kül­ügyminiszterré nevezték ki. A Kambodzsai Népi Forra­dalmi Párt idén májusban megtartott IV. kongresszu­sán a központi bizottság po­litikai bizottságának tagjává választották, tagja lett a központi bizottság titkársá­gának is. Hun Sent az ez évi májusi választásokon Kompong Cham tartományban nem­zetgyűlési képviselővé vá­lasztották. A kambodzsai nemzetgyűlés első ülésszakán miniszterelnök-helyettessé választották és külügyminisz­terként újraválasztották. Nagygyűlés a Május 1. Ruhagyárban 60 évvel ezelőtt győzött a mongol népi forradalom Todoi Zsivkov, a bolgár államtanács elnöke fogadta Hans- Dietrich Genschert, az NSZK alkancellárját és külügymi­niszterét, aki hivatalos látogatáson tartózkodik Bulgáriában. (Kelet-Magyarország telefotó) Letartóztatási utasítás Moczulskiék ellen A lengyel legfelsőbb bíró­ság csütörtökön ismét elren­delte Leszek Moczulskinak és két társának, a „Független Lengyelország Konföderáció­ja” nevű illegális, államelle­nes csoport vezetőinek őri­zetbe vételét. Moczulskit és három társát néhány héttel ezelőtt szabadon bocsátották, így mindeddig szabadlábon védekeztek az ügyükben azó­ta megkezdődött perben. Mint a legfelsőbb bíróság csütörtö­ki közleménye megállapítja, a vádlottak szabadon engedé­sük óta törvénysértő tevé­kenységet folytattak, de­monstratív módón figyelmed kívül hagyták a mindenkire kötelező jogi normákat. Ezért a legfelsőbb bíróság el­rendelte Moczulski és két társa, Romuald Szeremietiew és Tadeusz Stanski letartóz­tatását. A negyedik vádlott, Tadeusz Jandziszek esetében ettől egyelőre eltekintettek, mivel egészségi állapota rossz. Ugyanakkor ő is rendőri fel­ügyelet alatt áll, és ha foly­tatja korábbi tevékenységét, akkor „ügyét ismét megvizs­gálják”. Az államellenes csoport pe­re folytatódik. HAZÁNK, KELET-EURÓPA (3.) Hibák és torzulások n kelet-, közép-európai országok kommunista pártjainak politikájá­ban 1948—49-től kezdve sú­lyos szektás, dogmatikus és revizionista torzulások kelet­keztek. (A gazdaságpolitiká­ban való jelentkezésükről már történt említés.) A kommunista pártokon belül megsértették a pártélet lenini elveit, megszűnt a kol­lektív vezetés, a párt irányí­tása szűk csoportok kezébe csúszott át. A párton belüli bírálatokat elfojtották. A pártapparátusok átvették az operatív közigazgatási-gaz­daságirányítási feladatok jó részét, ugyanakkor a pártok ideológiai nevelő-irányító te­vékenysége visszaesett. A szakszervezetek, ifjúsági szer­vezetek, más társadalmi szer­vezetek háttérbe szorultak, önálló érdekvédelmi, szerve­ző-mozgósító tevékenységük formálissá vált. A választott képviseleti szervek irányító­ellenőrző tevékenysége csak papíron létezett, a végrehajtó Szervek a társadalmi befolyá­solást kizárva működtek. Kialakult a később „szemé­lyi kultuszként” ismertté vált jelenség. A párt és az állam néhány legfelsőbb vezetőjét — különösképpen pedig a pártok első emberét — mér­téktelenül előtérbe állították, személyüket, tevékenységü­ket, bölcsességüket, tévedhe­tetlenségüket minden lehető és lehetetlen alkalommal — néha már a komikum határát súrolóan — kritikátlanul fel­magasztalták. Mindez a szo­cializmust építő dolgozó tö­megek alkotó munkájának indokolatlan és alaptalan le­becsülését jelentette. 1949-től kezdve igen súlyo­san megsértették a szocialista törvényesség alapelveit. En­nek külpolitikai előzményei is voltak. A Kommunista és Mun­káspártok Tájékoztató Irodá­jába (Kominform) tömörült pártok 1949 novemberében újabb Jugoszláviával kapcso­latos határozatot hoztak. A határozat, amely a jugoszláv párt vezetőit az imperializ­Mongólia ünnepén II lámáktól az űrhajósig Jubileumi esztendőt ünnepelnek az idén Mongóliában: 60 évvel ezelőtt, 1921-ben győzött az antifeudális, népi forradalom. A legendás Szuhe Bator csapatai július 11-én vonultak be a fővárosba, Ugrába (mai nevén Ulánbátor). Ez a nap azóta is a mongol nép nemzeti ünnepe. M ongólia nevét hall­va legtöbbünknek ma is csupán a ke­rek nemezsátrak, a jurták, s a végtelen pusztákon le­gelésző nyájak jutnak eszünkbe. Pedig a távoli ázsiai államra napjainkban már más is jellemző. A hazánknál 16-szor na­gyobb, ám alig másfél mil­liós lélekszámú ország hat évtizedes fejlődése annak a történelmi felismerés­nek a bizonyítéka, hogy lehetséges közvetlenül, a kapitalizmus korszakát ki­hagyva is egy magasabb társadalmi korszakba át­lépni. Mongóliában a 60- as évek eleje óta már a szocializmus műszaki-gaz­dasági alapjainak megte­remtésén munkálkodnak, méghozzá — amint erre a Mongol Népi Forradalmi Párt nemrég megtartott XVIII. kongresszusán rá­mutattak — növekvő si­kerrel. Cedenbal főtitkár beszámolójában elhang­zott: „Az egykor elmara­dott, feudális Mongólia di­namikusan fejlődő szocia­lista állammá lett, korsze­rű és sokágazatú gazda­sággal, virágzó kultúrá­val”. Mongólia gazdaságában ma is alapvető az állatte­nyésztés. (Az ország az egy főre jutó állatállo­mány terén világelső). Ugyanakkor fokozott fi- gyemet fordítanak az ipari beruházásokra. Kihasz­nálják a KGST-országok testvéri segítségét is, Mon­gólia ugyanis már 1962 óta tagja a szocialista gaz­dasági közösségnek. Ha­zánkból is sok szakember — geológus, térképész, hidrológus, stb. — dolgo­zik különböző programok megvalósításán. Az új lé­iskolás lányok egy mongol népi hangszer, a jatag keze­lését tanulják az ulánbátori Szakszervezetek Palotájá­ban. (Foto: TASZSZ—MTI) tesítmények közt olyan nemzetközileg jelentős is akad, mint az erdeneti ércdúsító kombinát, amely a tervek szerint egy évti­zeden belül valamennyi szocialista országot el tud majd látni rézkoncentrá- tummal. A kombináttal egy időben egy modern, negyvenezres város nőtt ki a földből. Az egykori jurtaváros, Ulánbátor is változik. Át­alakul az életforma, szapo­rodnak a korszerű lakóte­lepek. Szimbolikus ese­mény, hogy az - idén egy mongol űrhajós, Gurrag- csaa is részt vehetett a nemzetközi űrkísérletek sorozatában. A múlté már a vallási kötöttségek bék­lyója, a lámák uralma, az írástudatlanság. Javulnak a táplálkozási szokások. A legfontosabb cél (ezt erő­sítette meg a MNFP ta­nácskozása és ezt tükrözi az idén indult új ötéves terv is) az ország töretlen fejlődésének biztosítása, az életszínvonal folyama­tos emelése. Sz. G. mus ügynökeinek nevezte, és a kapitalizmus visszaállításá­val vádolta, súlyos következ­ményekkel járt. Jugoszlávia és a Szovjetunió, valamint a többi kelet-, közép-európai szocialista ország között az államközi, gazdasági, közle­kedési stb. kapcsolatok úgy­szólván teljesen megszakad­tak. Rendszeressé váltak a fegyveres határincidensek, a diplomáciai képviselők köl­csönös zaklatása és kiutasí­tása. Egymást érték a szélső­séges hangnemű propaganda­akciók. A Szovjetunió, Ma­gyarország, Lengyelország, Csehszlovákia, Bulgária és Románia felmondták a Jugo­szláviával a minap kötött két­oldalú barátsági szerződése­ket. Egyes szocialista országok­ban „titoista összeesküvéssel” vádoltak meg, majd végeztek ki nagy tekintélyű, a hazai el­lenállási mozgalomban veze­tő szerepet betöltött kommu­nistákat. Elsőként 1949 szep­temberében Magyarországon Rajk László külügyminisztert, volt belügyminisztert. A vá­dak zavarosak, egymásnak ellentmondóak, és összessé­gükben konstruáltak voltak. Albániában Koci Dzodze iparügyi minisztert, volt bel­ügyminisztert, Albánia és Jugoszlávia egyesítését célzó titkos tárgyalások vádjával végezték ki. (Ilyen tárgyalá­sok valóban voltak, de ezeken Albániát Enver Hodzsa párt­főtitkár képviselte.) Bulgáriá­ban Trajcso Kosztov minisz­terelnök-helyettest „naciona­lista és szovjetellenes tevé­kenységben” is bűnösnek találták. Lengyelországban W. Go- mulka pártfőtitkárt „naciona­lista elhajlás” címén 1948-ban megfosztották tisztségeitől, majd bebörtönözték. Romá­niában 1952 tavaszán V. Luca pénzügyminisztert, A. Pauker külügyminisztert, T. Georges- cu belügyminisztert, a kom­munista mozgalom régi har­cosait távolították el tisztsé­geikről. 1954 áprilisában per­be fogták és kivégezték L. Patrascanu volt igazságügy­minisztert. Csehszlovákiában 1952-ben R. Slánsky, a CSKP főtitkára esett a törvénytelen koncepciós perek áldozatául. A törvénytelenségek orszá­gonként változó számban má­sokat is érintettek. Rendsze­ressé váltak a jogellenes le­tartóztatások, ítélet nélküli bebörtönzések. Az osztály­idegennek minősítetteket ki­telepítették a nagyvárosok­ból — ebben szerepet játszott a városoknak a gyors iparo­sítás miatti hirtelen túlnépe­sedése —, sokakat internál­tak (például a kulákokat, Magyarországon és Romániá­ban a jugoszláv határ menti délszláv lakosokat, Bulgáriá­ban pedig kb. 200 ezer törö­köt áttelepítettek Törökor­szágba). Érdekes, hogy Jugoszláviá­ban a Tito-vezetés 1949 utáni irányvonalával egyet nem ér­tő kommunisták szenvedtek el különböző hasonló meg­próbáltatásokat. A kommunista pártok ve­zetői sajnálatos módon ma­gukévá tették azt a téves sztálini koncepciót, amely szerint az osztályharc a szo­cializmus körülményei közt is állandóan éleződik. Ehhez járult a szocializmus tényle­ges erőinek alábecsülése, és az országon kívüli és belüli osztályellenség lehetőségeinek túlértékelése. Mindezek kö­vetkeztében az 1944—49. kö­zött jól funkcionáló osztály­szövetség felbomlott. A gazdaságpolitika hi­bái, az életszín­vonal problémái a munkásosztály körében is elégedetlenséget váltottak ki, ugyanakkor a munkásosz­tály és a parasztság, vala­mint a városi középrétegek közötti kapcsolat megromlott. Az agrárpolitika nemcsak a kulákok, hanem a középpa­rasztság jó részének gazdasá­gi tevékenységét is lehetet­lenné tette. Megfeledkeztek Leninnek arról a megállapí­tásáról, hogy „el kell hatá- tárolni a ... két keze munká­jából élő parasztot a speku­láns paraszttól”. A népfrontok és a szövet­séges pártok megszüntetése vagy elsorvasztása csökken­tette a szövetséges rétegek aktivitását. A mindenütt el­uralkodó bizalmatlanság pe­dig megmérgezte a társadal­mi légkört. A felsorolt hibák és torzu­lások következtében a kom­munista pártok tömegkapcso­latai meggyengültek, a társa­dalom irányításában betöl­tött vezető szerepük és tekin­télyük — a látszat ellenére — csökkent. A pártok veze­tésében eluralkodott a szek­tás és revizionista csoportok közötti elvtelen klikkharc, ami a pártok cselekvőképes­ségének és tényleges harci erejének hanyatlását eredmé­nyezte. Mindezen jelenségek az el­következő évek során komoly politikai-gazdasági krízisek­hez vezettek. Molnár Tamás Szeptemberben újra kezdődik. A KELETÁRUHÍZ kötött-divat osztályán már most: Iskolatáskák /vállra akasztás/ diplomatatáskák aktatáskák 194-235 Ft 378-835 Ft i 170-295 Ft í A VÁSÁRLÁST NE HALASSZA AZ UTOLSQ NAPOKRA! A mongol nép nemzeti ün­nepe, a mongol népi forra­dalom győzelmének 60. év­fordulója alkalmából csü­törtökön az MSZMP Köz­ponti Bizottsága, és a Haza­fias Népfront Országos Taná­csa ünnepi nagygyűlést ren­dezett a Május 1. Ruhagyár kultúrtermében. A nagygyű­lés elnökségében foglalt he­lyet többek • között Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a HNF Országos Tanácsának főtitká­ra, TrcCutmann Rezső, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsá­nak helyettes elnöke, vala­mint a Központi Bizottság és a kormány több tagja, a fő­város, a VIII. kerület és a vállalatok párt-, állami és társadalmi tömegszervezeti vezetői, a szocialista brigá­dok képviselői. A mongol és a magyar himnusz hangjai után Molnár Béla, a HNF Országos Tanácsának titkára köszöntötte a résztvevőket majd Borbándi János, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­se, a magyar—mongol gazda­sági és műszaki együttmű­ködési kormányközi bizott­ság magyar tagozatának el­nöke mondott ünnepi beszé­det. Ezt követően Badamtarin Baldó, a Mongol Népköztár­saság magyarországi nagy­követe lépett a mikrofonhoz és méltatta a népi forrada­lom történelmi jelentőségét. Az ünnepi nagygyűlés az Internacionálé hangjaival éri véget.

Next

/
Thumbnails
Contents