Kelet-Magyarország, 1981. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-10 / 160. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. július 10. I kambodzsai külügyminiszter életrajza Hun Sen, a Kambodzsai Mépi Forradalmi Párt KB Politikai Bizottságának és a Központi Bizottság titkárságának tagja, a Kambodzsai Népköztársaság miniszterei nök-helyettese és külügyminisztere 1951. április 4-én született Kompong Cham tartományban, szegényparaszti családban. A forradalmi had seregben különböző vezető beosztásokban, fegyverrel harcolt az amerikai imperializmus agressziója .ellen, a harcok során ötször megsebesült. Hun Sen 1975. április 17-ét követően, meggyőződve a Pol Pót—leng Sary—Khieu Samphan klikk barbár, népirtó tetteiről, ellenük fordult, és 1977 júniusában egy jelentősebb fegyveres csoport élén megkezdte a hazafias erők összefogását a polpotisták elleni küzdelemhez. 1978. december 2-án a Kambodzsa Megmentésének Nemzeti Egységfrontja kongresszusán a front központi bizottságába választották. Ekkor lett a Kambodzsai If júsá gi Szövetség elnöke is. 1979 januárjában a párt III. kong resszusán a központi bizott ság tagjává választották. 1979. január 8-án, egy nappal a felszabadulást követően, külügyminiszterré nevezték ki. A Kambodzsai Népi Forradalmi Párt idén májusban megtartott IV. kongresszusán a központi bizottság politikai bizottságának tagjává választották, tagja lett a központi bizottság titkárságának is. Hun Sent az ez évi májusi választásokon Kompong Cham tartományban nemzetgyűlési képviselővé választották. A kambodzsai nemzetgyűlés első ülésszakán miniszterelnök-helyettessé választották és külügyminiszterként újraválasztották. Nagygyűlés a Május 1. Ruhagyárban 60 évvel ezelőtt győzött a mongol népi forradalom Todoi Zsivkov, a bolgár államtanács elnöke fogadta Hans- Dietrich Genschert, az NSZK alkancellárját és külügyminiszterét, aki hivatalos látogatáson tartózkodik Bulgáriában. (Kelet-Magyarország telefotó) Letartóztatási utasítás Moczulskiék ellen A lengyel legfelsőbb bíróság csütörtökön ismét elrendelte Leszek Moczulskinak és két társának, a „Független Lengyelország Konföderációja” nevű illegális, államellenes csoport vezetőinek őrizetbe vételét. Moczulskit és három társát néhány héttel ezelőtt szabadon bocsátották, így mindeddig szabadlábon védekeztek az ügyükben azóta megkezdődött perben. Mint a legfelsőbb bíróság csütörtöki közleménye megállapítja, a vádlottak szabadon engedésük óta törvénysértő tevékenységet folytattak, demonstratív módón figyelmed kívül hagyták a mindenkire kötelező jogi normákat. Ezért a legfelsőbb bíróság elrendelte Moczulski és két társa, Romuald Szeremietiew és Tadeusz Stanski letartóztatását. A negyedik vádlott, Tadeusz Jandziszek esetében ettől egyelőre eltekintettek, mivel egészségi állapota rossz. Ugyanakkor ő is rendőri felügyelet alatt áll, és ha folytatja korábbi tevékenységét, akkor „ügyét ismét megvizsgálják”. Az államellenes csoport pere folytatódik. HAZÁNK, KELET-EURÓPA (3.) Hibák és torzulások n kelet-, közép-európai országok kommunista pártjainak politikájában 1948—49-től kezdve súlyos szektás, dogmatikus és revizionista torzulások keletkeztek. (A gazdaságpolitikában való jelentkezésükről már történt említés.) A kommunista pártokon belül megsértették a pártélet lenini elveit, megszűnt a kollektív vezetés, a párt irányítása szűk csoportok kezébe csúszott át. A párton belüli bírálatokat elfojtották. A pártapparátusok átvették az operatív közigazgatási-gazdaságirányítási feladatok jó részét, ugyanakkor a pártok ideológiai nevelő-irányító tevékenysége visszaesett. A szakszervezetek, ifjúsági szervezetek, más társadalmi szervezetek háttérbe szorultak, önálló érdekvédelmi, szervező-mozgósító tevékenységük formálissá vált. A választott képviseleti szervek irányítóellenőrző tevékenysége csak papíron létezett, a végrehajtó Szervek a társadalmi befolyásolást kizárva működtek. Kialakult a később „személyi kultuszként” ismertté vált jelenség. A párt és az állam néhány legfelsőbb vezetőjét — különösképpen pedig a pártok első emberét — mértéktelenül előtérbe állították, személyüket, tevékenységüket, bölcsességüket, tévedhetetlenségüket minden lehető és lehetetlen alkalommal — néha már a komikum határát súrolóan — kritikátlanul felmagasztalták. Mindez a szocializmust építő dolgozó tömegek alkotó munkájának indokolatlan és alaptalan lebecsülését jelentette. 1949-től kezdve igen súlyosan megsértették a szocialista törvényesség alapelveit. Ennek külpolitikai előzményei is voltak. A Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájába (Kominform) tömörült pártok 1949 novemberében újabb Jugoszláviával kapcsolatos határozatot hoztak. A határozat, amely a jugoszláv párt vezetőit az imperializMongólia ünnepén II lámáktól az űrhajósig Jubileumi esztendőt ünnepelnek az idén Mongóliában: 60 évvel ezelőtt, 1921-ben győzött az antifeudális, népi forradalom. A legendás Szuhe Bator csapatai július 11-én vonultak be a fővárosba, Ugrába (mai nevén Ulánbátor). Ez a nap azóta is a mongol nép nemzeti ünnepe. M ongólia nevét hallva legtöbbünknek ma is csupán a kerek nemezsátrak, a jurták, s a végtelen pusztákon legelésző nyájak jutnak eszünkbe. Pedig a távoli ázsiai államra napjainkban már más is jellemző. A hazánknál 16-szor nagyobb, ám alig másfél milliós lélekszámú ország hat évtizedes fejlődése annak a történelmi felismerésnek a bizonyítéka, hogy lehetséges közvetlenül, a kapitalizmus korszakát kihagyva is egy magasabb társadalmi korszakba átlépni. Mongóliában a 60- as évek eleje óta már a szocializmus műszaki-gazdasági alapjainak megteremtésén munkálkodnak, méghozzá — amint erre a Mongol Népi Forradalmi Párt nemrég megtartott XVIII. kongresszusán rámutattak — növekvő sikerrel. Cedenbal főtitkár beszámolójában elhangzott: „Az egykor elmaradott, feudális Mongólia dinamikusan fejlődő szocialista állammá lett, korszerű és sokágazatú gazdasággal, virágzó kultúrával”. Mongólia gazdaságában ma is alapvető az állattenyésztés. (Az ország az egy főre jutó állatállomány terén világelső). Ugyanakkor fokozott fi- gyemet fordítanak az ipari beruházásokra. Kihasználják a KGST-országok testvéri segítségét is, Mongólia ugyanis már 1962 óta tagja a szocialista gazdasági közösségnek. Hazánkból is sok szakember — geológus, térképész, hidrológus, stb. — dolgozik különböző programok megvalósításán. Az új léiskolás lányok egy mongol népi hangszer, a jatag kezelését tanulják az ulánbátori Szakszervezetek Palotájában. (Foto: TASZSZ—MTI) tesítmények közt olyan nemzetközileg jelentős is akad, mint az erdeneti ércdúsító kombinát, amely a tervek szerint egy évtizeden belül valamennyi szocialista országot el tud majd látni rézkoncentrá- tummal. A kombináttal egy időben egy modern, negyvenezres város nőtt ki a földből. Az egykori jurtaváros, Ulánbátor is változik. Átalakul az életforma, szaporodnak a korszerű lakótelepek. Szimbolikus esemény, hogy az - idén egy mongol űrhajós, Gurrag- csaa is részt vehetett a nemzetközi űrkísérletek sorozatában. A múlté már a vallási kötöttségek béklyója, a lámák uralma, az írástudatlanság. Javulnak a táplálkozási szokások. A legfontosabb cél (ezt erősítette meg a MNFP tanácskozása és ezt tükrözi az idén indult új ötéves terv is) az ország töretlen fejlődésének biztosítása, az életszínvonal folyamatos emelése. Sz. G. mus ügynökeinek nevezte, és a kapitalizmus visszaállításával vádolta, súlyos következményekkel járt. Jugoszlávia és a Szovjetunió, valamint a többi kelet-, közép-európai szocialista ország között az államközi, gazdasági, közlekedési stb. kapcsolatok úgyszólván teljesen megszakadtak. Rendszeressé váltak a fegyveres határincidensek, a diplomáciai képviselők kölcsönös zaklatása és kiutasítása. Egymást érték a szélsőséges hangnemű propagandaakciók. A Szovjetunió, Magyarország, Lengyelország, Csehszlovákia, Bulgária és Románia felmondták a Jugoszláviával a minap kötött kétoldalú barátsági szerződéseket. Egyes szocialista országokban „titoista összeesküvéssel” vádoltak meg, majd végeztek ki nagy tekintélyű, a hazai ellenállási mozgalomban vezető szerepet betöltött kommunistákat. Elsőként 1949 szeptemberében Magyarországon Rajk László külügyminisztert, volt belügyminisztert. A vádak zavarosak, egymásnak ellentmondóak, és összességükben konstruáltak voltak. Albániában Koci Dzodze iparügyi minisztert, volt belügyminisztert, Albánia és Jugoszlávia egyesítését célzó titkos tárgyalások vádjával végezték ki. (Ilyen tárgyalások valóban voltak, de ezeken Albániát Enver Hodzsa pártfőtitkár képviselte.) Bulgáriában Trajcso Kosztov miniszterelnök-helyettest „nacionalista és szovjetellenes tevékenységben” is bűnösnek találták. Lengyelországban W. Go- mulka pártfőtitkárt „nacionalista elhajlás” címén 1948-ban megfosztották tisztségeitől, majd bebörtönözték. Romániában 1952 tavaszán V. Luca pénzügyminisztert, A. Pauker külügyminisztert, T. Georges- cu belügyminisztert, a kommunista mozgalom régi harcosait távolították el tisztségeikről. 1954 áprilisában perbe fogták és kivégezték L. Patrascanu volt igazságügyminisztert. Csehszlovákiában 1952-ben R. Slánsky, a CSKP főtitkára esett a törvénytelen koncepciós perek áldozatául. A törvénytelenségek országonként változó számban másokat is érintettek. Rendszeressé váltak a jogellenes letartóztatások, ítélet nélküli bebörtönzések. Az osztályidegennek minősítetteket kitelepítették a nagyvárosokból — ebben szerepet játszott a városoknak a gyors iparosítás miatti hirtelen túlnépesedése —, sokakat internáltak (például a kulákokat, Magyarországon és Romániában a jugoszláv határ menti délszláv lakosokat, Bulgáriában pedig kb. 200 ezer törököt áttelepítettek Törökországba). Érdekes, hogy Jugoszláviában a Tito-vezetés 1949 utáni irányvonalával egyet nem értő kommunisták szenvedtek el különböző hasonló megpróbáltatásokat. A kommunista pártok vezetői sajnálatos módon magukévá tették azt a téves sztálini koncepciót, amely szerint az osztályharc a szocializmus körülményei közt is állandóan éleződik. Ehhez járult a szocializmus tényleges erőinek alábecsülése, és az országon kívüli és belüli osztályellenség lehetőségeinek túlértékelése. Mindezek következtében az 1944—49. között jól funkcionáló osztályszövetség felbomlott. A gazdaságpolitika hibái, az életszínvonal problémái a munkásosztály körében is elégedetlenséget váltottak ki, ugyanakkor a munkásosztály és a parasztság, valamint a városi középrétegek közötti kapcsolat megromlott. Az agrárpolitika nemcsak a kulákok, hanem a középparasztság jó részének gazdasági tevékenységét is lehetetlenné tette. Megfeledkeztek Leninnek arról a megállapításáról, hogy „el kell hatá- tárolni a ... két keze munkájából élő parasztot a spekuláns paraszttól”. A népfrontok és a szövetséges pártok megszüntetése vagy elsorvasztása csökkentette a szövetséges rétegek aktivitását. A mindenütt eluralkodó bizalmatlanság pedig megmérgezte a társadalmi légkört. A felsorolt hibák és torzulások következtében a kommunista pártok tömegkapcsolatai meggyengültek, a társadalom irányításában betöltött vezető szerepük és tekintélyük — a látszat ellenére — csökkent. A pártok vezetésében eluralkodott a szektás és revizionista csoportok közötti elvtelen klikkharc, ami a pártok cselekvőképességének és tényleges harci erejének hanyatlását eredményezte. Mindezen jelenségek az elkövetkező évek során komoly politikai-gazdasági krízisekhez vezettek. Molnár Tamás Szeptemberben újra kezdődik. A KELETÁRUHÍZ kötött-divat osztályán már most: Iskolatáskák /vállra akasztás/ diplomatatáskák aktatáskák 194-235 Ft 378-835 Ft i 170-295 Ft í A VÁSÁRLÁST NE HALASSZA AZ UTOLSQ NAPOKRA! A mongol nép nemzeti ünnepe, a mongol népi forradalom győzelmének 60. évfordulója alkalmából csütörtökön az MSZMP Központi Bizottsága, és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa ünnepi nagygyűlést rendezett a Május 1. Ruhagyár kultúrtermében. A nagygyűlés elnökségében foglalt helyet többek • között Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a HNF Országos Tanácsának főtitkára, TrcCutmann Rezső, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának helyettes elnöke, valamint a Központi Bizottság és a kormány több tagja, a főváros, a VIII. kerület és a vállalatok párt-, állami és társadalmi tömegszervezeti vezetői, a szocialista brigádok képviselői. A mongol és a magyar himnusz hangjai után Molnár Béla, a HNF Országos Tanácsának titkára köszöntötte a résztvevőket majd Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese, a magyar—mongol gazdasági és műszaki együttműködési kormányközi bizottság magyar tagozatának elnöke mondott ünnepi beszédet. Ezt követően Badamtarin Baldó, a Mongol Népköztársaság magyarországi nagykövete lépett a mikrofonhoz és méltatta a népi forradalom történelmi jelentőségét. Az ünnepi nagygyűlés az Internacionálé hangjaival éri véget.
