Kelet-Magyarország, 1981. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-09 / 159. szám
1981. július 9. KELET-MAGYARORSZÁG 7 TUDOMÁNY 1 TECHNIKA | KÖZGAZDASÁG Tisztítás „vízborótvával" Az erősen szennyezett járművek, építőgépek, mezőgazdasági gépek, élelmiszer-ipari berendezések stb. tisztítására a forró vegyszeres vízzel végzett nagy nyomású mosás a leghatásosabb. Alkalmazásával 60—80 százalékkal csökkenthetők a tisztogatási költségek, mivel az 50—60 bar nyomású folyadéksugár mintegy „leborotválja” a szennyréteget, első érintésre — tehát rendkívül gyorsan — eltávolítja azt, ami kedvező víz- és energiafogyasztást eredményez. A hőmérsékletnek inkább a tapadó zsírok és olajok lemosásánál van szerepe, ugyanis megolvasztva és felhígítva távolítja el őket. Az egyik legnehezebb feladatot a vastag koromréteg letisztítása jelenti, azt ugyanis a víz és a szokásos mosószerek a legkisebb mértékben sem oldják, s a vízhőmérséklet emelésével sem érhető el különösebb eredmény. Ezt a leckét még a gyakorlott szakemberek Is csak a sugár beesési szögének ügyes változtatásával, megfelelően nagy nyomás alkalmazásával tudják elvégezni. De kivételes esetekben akár még gőzt permetező sugárra is szükség lehet. Hatvan barnái nagyobb nyomást nem ajánlatos alkalmazni, mert a tengelytömítések és a villamos foglalatok, kapcsolóberendezések már nem állják a hatalmas ütésnek megfelelő sugárnyomást. A csupasz aeélrészeknek a radikális tisztogatás utáni rozsdá- sodástól való megóvására olyan különleges vegyszert is hozzá szoktak keverni a mosóvízhez, BORSÓKOMBÁJN Önjáró zöldborsó-betakarító kombájn mintapéldánya készült el a Hódmezővásárhelyi Mező- gazdasági Gépgyártó vállalatnál. Teljesítménye kétszerese a trak- torvontatású borsóbetakarltó gépének, amely óránként tíztonná- nyi zöld szárból csépeli ki a szemeket. Az új típusú szántóföldi berendezés további előnye az energiatakarékosság: ugyanis előzetes rendre vágás nélkül, egy menetben vágja, csépeli, s konzervgyári feldolgozásra alkalmas tisztaságban ömlesztl a gyűjtőkocsira a borsószemeket. amely kb. 0,2 millimikron vastag foszfátréteget hoz létre a felületen, de rendkívül csekély vastagsága folytán nem befolyásolja károsan az illesztéseket, a vezető részeket stb. Képünkön egy angol gyártmányú „vízborotvát” láthatunk, amely vékony sugárban percenként 45 liter vizet juttat 60 bar nyomással a tisztítandó felületre. A vizet a készülék futótekercsei melegítik fel a kívánt hőfokra, a „Hypa-blast”-ban. (KS) NAPELEMEK A TEHÉNISTÁLLÓN A balmazújvárosi Lenin Termelőszövetkezet műszaki szakemberei, a Prometheus Tüzelés- technikai vállalat munkatársaival közösen új módszert dolgoztak ki az állattenyésztő telepek energiaköltségeinek csökkentésére, s munkájuk eredményeképpen már működik az első nap- kollektor. A napfény hőenergiáját felfogó elemeket a tehenészeti telep egyik épületének a tetejére szerelték fel. A sugárzás hatására felmelegszik az elemekben keringő folyadék, amely egy csőrendszeren áthaladva előmelegíti a vezetékes hálózatból a kazánba folyó vizet. Ezáltal a kazánnak nem 17—18, hanem — a napsugárzás erősségétől függően — 25—30 fokról kell felmelegíteni a vizet a kellő hőmérsékletre, s így kevesebb olaj fogy. TÁMFALÉPlTÖ GÉP Gépesíti az árkok, csatornák falazatának biztosítását az a hidraulikus berendezés, amelyet olasz licenc alapján készítettek az Építőgépgyártó Vállalat pécsi gyárában. A Tátra tehergépkocsira szerelt gép manipulátora a földmunkagép után haladva. a frissen ásott árokba helyezi és az oldalfalakhoz feszíti a biztosító támfalelemeket. A Pimex nevű árokpucoló a támfalak ösz- szeácsolásához korábban szükséges élőmunkának több mint a felét megtakarítja. A művezető helye és szerepe Parancsnoki poszton Az SZVT munkatudományi csoportjának vizsgálata A termelőmunka frontvonalában dolgoznak a művezetők. Felelnek az ésszerű és takarékos létszám- és bérgazdálkodásért, az anyagok felhasználásáért, a termelési kapacitások optimális kihasználásáért. A művezetők képezik az összekötőkapcsot a vezetők és a dolgozók között. Legfőbb feladatuk a végrehajtás, de ugyanakkor a dolgozók képviseletét is ellátják. A gazdálkodás feltételeinek szigorítása, a technikai színvonal fejlődése, az üzemi demokrácia kiszélesítése az eddigieknél magasabb színvonalú munkát követel meg a közvetlen termelésirányítóktól. Ezt felismerve végzett vizsgálatot a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság megyei szervezetének munkatudományi szakcsoportja a művezetők helyéről és szerepéről. A széles körű vizsgálat a megye iparának és építőiparának több, mint felét érintette, 720 művezető munkájáról tájékozódtak. Az alábbiakban a vizsgálat főbb következtetéseit ismertetjük. Hatalmas megfigyelő és hírközlő bázis Szavahihető i< Dr. Szász Gábor, a Magyar Meteorológiai Társaság elnöke annak idején földrajzot és biológiát hallgatott a debreceni egyetemen. Hogyan lett meteorológus? — Mint minden ifjú embert, engem is vonzott a repülés, és nekem sikerült is vitorlázógépre kerülni. Aki repül, annak ismernie kell a légköri folyamatokat, és innen már csak egy lépés a meteorológia. — Az időjárást kutató ember dolgozik talán a legtöbb adattal. Győzi? — Egy meteorológiai obszervatórium egy nap alatt két-három- ezer rutinjellegű mérést végez el, de például egy frontbetörésnél megsokszorozódik az információ- tömeg. Ez csak egy kutatóhelynek az adatbázisa; ahhoz, hogy a légkör nagy kiterjedésében lezajló folyamatokról képet alkothassunk, sok megfigyelőhely adatait kell összedolgozni, együtt értékelni. Ez a munka nem valósulhatna meg anélkül a hatalmas hírközlőlánc, és számítógép-rendszer nélkül,' amellyel rendelkezünk. Az északi féltekén bárhol bekövetkező időjárási eseményről minden ország értesül fél óra leforgása alatt. — Bekapcsolódott ebbe a munkába az űrtávközlés is. — Nemcsak az adattovábbításba, hanem a megfigyelésbe is. A szakosított sertéstelepek öt éve A jó is lehet jobb Szabolcs-Szatmár megye az első olyan öt évet zárta, amelyben a szakosított, iparszerűen üzemelő sertéstelepek igazolták a tudomány és a nem jelentéktelen beruházás érvényesülését. A legerőteljesebb fejlődés a szövetkezeti szektorban volt, a tervidőszak utolsó évi produktumai több területen is meghaladták az állami hizlaldák eredményeit. A termelőszövetkezetek középtávú tervüket teljesítették, és egyben példát mutattak a többi állatfajok szakosított telepeinek az iparszerü üzemeléshez. A sertéshús termelésének növekedése hozzájárult, hogy megyénkben is megszűnt a felvásárlás ciklikussága, elegendő hús jutott a lakosság ellátására és az exporttervek teljesítésére. Az elért eredményekkel a megyék közötti rangsorolásban Szabolcs megye a legeredményesebb megyék közé került. Erre büszkék lehetnek az üzemek dolgozói, vezetői, hiszen Szabolcsban a nagyüzemi sertéshizlalásnak nem volt hagyománya. Az ötéves program szerint 93 ezer darab sertést kellett volna értékesíteni a termelőszövetkezetek szakosított telepeiről, ezzel szemben több mint 97 ezer darabot bocsátottak ki. A nyíregyházi Ságvári, valamint a jármi Alkotmány malacfelnevelési eredményei túlszárnyalták a legjobb állami gazdaságokét is‘. A jármi termelőszövetkezet a született malacok 97, a nyíregyházi ságvári Tsz pedig 96 százalékát értékesítette hízóként. Az abrakfelhasználásban is példamutató- ak a nyíregyházi Ságvári, a nagyecsedi Rákóczi és a jármi Alkotmány termelőszövetkezetek, valamennyien négy kilónál jóval kevesebb abrakból állítottak elő egy kilogramm sertéshúst. Az egy koca utáni húsértékesítésben legjobb eredményt a tiszaúobi társulás ért el, kocánként 2 009 kilogramm húst értékesítettek. Jóval 1900 kilogrammon felüli eredményt ért el a nyíregyházi Ságvári, és a nagy- kállói Virágzó Föld Termelőszövetkezet. A számokat hosszan idézhetnénk, de az _ ismertetett néhány alapvető adat is igazolja a kimagasló eredményeket. A jó eredmény is lehet jobb, szokták mdhdani. Vonatkozik ez a szakosított sertéstelepekre is. A nemrég megtartott megyei értekezleten a továbblépés feltételeként említették többek között a termelési kapacitás teljes kihasználását, illetve a gyengébben termelők felzárkózását a legjobbakhoz. A kocánként! két tonna sertéshús-értékesítés elérése minden gazdaságban lehetséges, különben ezt a beruházási program készítésekor vállalták is. Sok lehetőség rejlik még az abraktakarékos etetésben, akkor, ha az párosul a melléktermékek fokozottabb hasznosításával. A felnevelési százalékok még jobbak lehetnek, ha az egészség- ügyi előírásokat pontosan betartják, különösen vonatkozik ez az utónevelés időszakára. A technológiai berendezések biztonságos üzemelése is rejt még tartalékokat. Ugyanígy a vezetők és a fizikai dolgozók szakmai tudásának fokozása, a termelésben való hasznosítása. Ha nem is tartozik az eredményekhez,- de a szakosított telepek működtetéséhez igen: a környezetvédelmi előírások teljesítése, a megtermelt trágya jobb hasznosítása. Minden remény megvan arra, hogy az utóbbi öt évben felfelé ívelő termelés a VI. ötéves tervben is megmarad, hiszen begyakorolt szakgárda, kipróbált technológia áll rendelkezésre. Cs. B. Régen ez a munka csak a földön folyt, később terjedt el a ballonokkal felbocsátott szonda. Ma már megszokott dolog a műhold által készített felvétel. Az Ilyen fotók különösen a légáramlatok útjáról adnak igen részletes tájékoztatást. — Ilyen hatalmas megfigyelő és hírközlő bázissal talán csak a hadászat rendelkezik, a meteorológiát mégis sokszor csak időjóslásnak minősítik. Mennyire megbízhatók a prognózisaik? — Ez meglehetősen változó. Bármennyire ismerjük a lezajlott folyamatokat, minél hosszabb távra „jósolunk”, a beválási valószínűség egyre inkább csökken. A légköri folyamatok annyira sok tényezőjűek, hogy néhány napnál hosszabb időre már csak valószínűsíteni lehet a változásokat. A 36 órás előrejelzésünk 85 százalékban „jön be”, a tizenöt napos, vagy ennél is hosszabb prognózis beválási valószínűsége lényegesen kevesebb. Érdekes, hogy ez még évszakonként is változik. Télen és nyáron biztosabb, ősszel és tavasszal kevésbé, hiszen ilyenkor van az időjárásban a két változékonysági csúcs. — önnek a munkahelye árulkodik arról, hogy a meteorológia melyik ágát műveli. — Igen. A Debreceni Agrártudományi Egyetemen agrometeorológiát adok elő. Nagyon fontosnak tartom a leendő gazdák ilyen irányú képzését. Az időjárás, mint természeti erőforrás, másrészt mint veszélyforrás segíti a mezőgazdasági termelést, máskor meg éppen károsítja. Ugyanúgy környezeti tényező a légkör is, mint a talaj. A föld, a növény és a levegő egy produkciós rendszer, és ebben az utóbbinak legalább olyan fontos szerepe van, mint az első kettőnek. Ezt kell megérteni nálunk minden gazdajelöltnek. — A végzett agrármérnököt az idősebb, tanulatlan emberek lepipálják a meteorológiai tudásban, hiszen megnézik a lenyugvó napot, beleszagolnak a levegőbe, és megmondják, milyen idő lesz holnap. Felhasználja-e ezt az oktatásban? — Nem. Kétségtelen tény, hogy az időjárásváltozásnak vannak helyi jelenségei, de sajnos ezeknek túlnyomó része nem általánosítható. Az a pásztorember, aki a Hortobágyon született, ott élte le az életét, lehet hogy helyileg egészen jól eligazodik az időjárási jelenségek között, de ezeket az ismereteit nem tudná hasznosítani például a Felvidéken. — Nem az a feladatunk, hogy csalhatatlan meteorológusokat képezzünk, hanem szakembereket, akik meg tudják ismerni a helyi klímát, és befolyásolni is tudják. A mikroklíma tudniillik befolyásolható. A növényeknek megvan a maguk mikroklimati- kus igénye. A fagyérzékenyt nem tesszük fagyzugba. A hosszú szárút nem vetjük az uralkodó szélirányra merőlegesen, és még sorolhatnám ezeket a nem bonyolult módszereket, amelyekkel elkerülhetjük a kár veszélyét. A károkozó tényezőt akár szolgálatunkba is állíthatjuk. Ahol az érzékenyebb kultúrák kisülnek, ott a szárazságtűrő még vethető. A vízjárt, mással alig hasznosítható helyeken diszlenek legszebben a káposztafélék. Ez a helyi klíma ismerete, és a növény igényének az összehangolása, de még talán ennél is fontosabb az állomány belső klímájának a képzése, mert ez aztán már teljesen a szakember kezében van. Milyen meleg, milyen párás a búzatábla belseje? Ezen múlik, hogy megtámadják-e a gombák? Vagy megszorul a szem? Megdől-e a szár? Nagyon látványos dolog egy sajgó, reumás térdből megjósolni a közelgő zivatart, de az sem kevésbé látványos, amikor gazdag termés az eredménye az időjárás elemei, és összefüggései ismeretének. Esik Sándor Hal keltető üzem A tógazdasági haltenyésztés egyik országosan Is jelentős üzemében, a Hortobágyi Állami Gazdaságban új ikrakeltető üzem kezdte meg működését. Ezzel megalapozták az évi 3500 tonna bal „termelésének” lehetőségét, mert az idén már 200 millió hallárvát keltetnek. A kitelepítés előtt az ivadékokat 3—5 napos korig nevelik laboratóriumi körülmények között. A képen: anyaharcsa előkészítése ikralefejéshez. (MTI fotó: Oláh Tibor felvétele — KS) Kevés a döntési jog Valamennyi vállalatnál részletes munkaköri leírás alapján dolgoznak a művezetők. Kötelességeik közé tartoznak a termelésszervezési, munkavédelmi, tűzvédelmi, tulaj dón védelmi feladatok. Meglepő viszont, hogy a művezetők tizedének nem tartozik feladatkörébe az anyaggal és az élőmunkával való takarékosság, a minőségvédelem. Főleg azoknál a művezetőknél nem szerepel a kötelezettségek között a hatékonyságot befolyásoló tényezők egy része, akik gyáregységeknél dolgoznak. Kedvező, hogy az anyagi érdekeltségi rendszer kidolgozásába a művezetők 90 százalékát vonják be. A műszaki fejlesztési feladatoknál már csak kétharmadukat kérdezik meg. A jogokat elemezve megállapítható, hogy munkáltatói hatáskörrel szinte nem is rendelkeznek. Kevés a döntési joguk a felvételek, áthelyezés, elbocsátás során. Jobb a helyzet a fizetett szabadság, a napközi eltávozások engedélyezésénél. Nem közömbös az sem, hogy a művezetők hogyan értékelik a saját helyzetüket gyáron belül. A kötelességeket a művezetők alig fele érzi arányban állónak a jogokkal szemben. Nagyobb hatáskört kémek a fegyelmezés, jutalmazás megítélésében. Az anyagi megbecsüléssel is elégedetlen jó részük, s nagyobb arányú vállalati szakmai-politikai továbbképzést igényelnek. A felmérés szerint a művezetők munkájának közel kétharmadát a termelés irányítása teszi ki. Az értekezletekre 8 százalék jut, az adminisztráció 15 százalékot tesz ki. Megítélésük szerint a munkát legjobban az anyagellátás hiányosságai gátolják, ezt követi a gépek, berendezések állapota, a karbantartás kisebb-naevobh pondlai Alacsony végzettség A szabolcsi ipar gyors fejlődésével is összefügg, hogy a művezetők képzettségi szintje kívánnivalókat hagy maga után. A felmérés szerint több mint harmaduk csak 8. általános iskolai végzettséggel rendelkezik. A férfiművezetőknek például a felénél hiányzik a szakmai alap- képzettség. Szakirányú tanfolyami végzettséggel viszont rendelkeznek. A gyakorlati idő szintén sokat számít a művezetőknél. Ebben a beosztásban két évnél kevesebb gyakorlattal rendelkezik minden negyedik férfi és minden második nő. A férfiművezetők harmada, a nők fele 30 évesnél fiatalabb. Az anyagi megbecsülés általában jónak mondható, hiszen a megyei átlag havi 4—4500 forint körül alakul, s ez másfélszer annyi, mint a hozzájuk beosztott fizikai dolgozók keresete. Az erköltsi megbecsüléssel sincs baj, hiszen tavaly minden harmadik művezető valamilyen kitüntetést kapott, minden negyedik részesült az évek folyamán lakástámogatásban a vállalata részéről. A tapasztalatok összegzése azt mutatja, hogy a művezetők munkaidejének nagy hányadát a termelés és irányítás szervezetlenségeiből eredő akadályok elhárítása adja. Ugyancsak sokat bajlódnak a folyamatos anyag- ellátás biztosításával. így kevesebb idejük jut a termelés közvetlen irányításával, a beosztott — átlag 44 — munkások vezetésével kapcsolatos feladatokra, a' munka állandó ellenőrzésére. Hatáskörbővülés A művezetők egy része nem kellő mértékben rendelkezik a munkaköre ellátásához szükséges ismeretekkel, szakmai felkészültséggel. Kevésbé ismeri azokat a korszerű gépeket, amelyeket az irányítása alatt üzemeltetnek. A képzésük pedig nem minden esetben tart lépést a technikai fejlődéssel. Pedig a változtatás záloga éppen az, hogy egyre több jól képzett, szakmailag felkészült művezető irányítsa a termelést. Ennek egyik útja a tanfolyamok szervezése, de sokkal fontosabb az iskolai végzettség növelése, ahol a meglévő adottságokat kell jobban kihasználni. Az SZVT munkatudományi szakcsoportjának vizsgálatát, az elemzés megállapításait már több fórumon ismertették. A vállalatok, gyárak kedvezően fogadták a megállapításokat, több helyen felülvizsgálták a művezetők jogkörét, s azt jelentősen bővítették. így többek között a prémiumfeladatok kitűzése, értékelése, a jutalmazás, a fegyelmi és kártérítési hatáskör bővítésében történt jelentős előrelépés. Mivel a vállalati szervezetben az irányítás korszerűsítése állandó feladat, ezért nem árt napirenden tartani a művezetők helyének és szerepének megállapítását, a változó körülményekhez igazítani feladataikat. L. B. AUTÓ—MOTOR Autózás utánfutóval A személygépkocsival vontatható utánfutók iránt országszerte egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik. Segítségükkel praktikusan meg lehet oldani kisebb szállítási feladatokat, a kemping utánfutóval pedig az autós akkor is útnak indulhat, ha több csomagja van, mint ameny- nyi a kocsijába fér. Nem árt tudni, hogy Magyarországon a külön engedély nélkül vontatható utánfutók össztömege legfeljebb 500 kg lehet. Ilyen utánfutót B kategóriás — tehát személygépkocsi vezetésére jogosító — gépjármű-vezetői engedély birtokában bárki vontathat, ha e műveletnek minden más feltétele is megvan. A feltételek sorában első helyen áll egy műbizonylattal rendelkező vonóhorog beszerzése (1400—1800 forintba kerül), és annak a személy- gépkocsira való szakszerű felszerelése. Az ekként előkészített járművet azután vontatásra való alkalmasság szempontjából le kell vizsgáztatni. Az utánfutó műszaki átvizsgálását (vizsgáztatását), valamint a vonó gépkocsival való összekapcsolhatóságának ellenőrzését rendszerint az azt kiadó állomás végzi el. A vontatmány és a vonó jármű súlya közötti arányt műszaki előírások szabályozzák, de ennek inkább csak a nagyobb vontatmányoknál (pl. lakókocsiknál, amelyeket a kis Polski és a Trabant nem vontathat) van jelentősége. A közlekedésbiztonság érdekében azonban nemcsak a vonókorongnak kell kifogástalannak lennie, hanem az utánfutó hozzá kapcsolódó vonó háromszögének, illetve vonórúdj*á- nak is. Az utánfutók ráfutófékes és fék nélküli kivitelben készülnek. Az utánfutó és a vontató gépkocsi összekapcsolásakor figyelemmel kell lenni a kapcsolófej és a vonógömb tökéletes kapcsolatára. Nem szabad elfelejteni a biztosítólánc szakszerű befűzését sem. A világító- és jelzőberendezések működőképességének alapvető feltétele az, hogy a hétpólusú dugaszoló és a dugaszolóaljzat korróziómentesen kapcsolódjék. De gondolni kell az utánfutó egyenletes súlyelosztására, a benne elhelyezett csomagok rögzítésére is. Az utánfutóval való biztonságos haladáshoz kell némi gyakorlat, hosszabb útra való indulás előtt tehát szokjunk hozzá a „szerelvény” vezetéséhez. Mindenekelőtt ne tévesszük szem elől, hogy utánfutót vontató autósok számára a KRESZ autópályán 80, más utakon 70, lakott területeken pedig 50 km/óra sebességet engedélyez. Az egyenletes haladás a gyakorlott vezetőnek nem okozhat gondot, a kanyarodás, a tolatás, és fékezés azonban meglepetésekkel szolgálhat. Kanyarodáskor az egytengelyű utánfutó és a gépjármű kerekeinek nyomkövetése eltér egymástól, így a megszokottnál nagyobb sugarú kanyarodási ívre van szükség. A tolatáshoz a gépkocsi mozgását alaposan ismerni kell, mert az utánfutó rossz manőver esetén gyorsan „becsuklik”. Különösen óvatosan kell tolatni a ráfutófékes utánfutókkal (tolatás előtt a megfelelő kallantyúval kiiktatván a ráfutóféket.) Tisztában kell lenni vele, hogy nem fékezett utánfutó esetén annak tolóereje a vontatmány tehetetlenségi erejével egyenlő, ami vészfékezéskor 250—300 kg tolóerőt is elérhet. A fékezett utánfutóval a tolóerő csak 60—80 kg. Itt viszont más kellemetlenséggel, a fékezés közbeni rángatással kell számolni. Senki ne lepődjék meg azon, hogy utánfutó vontatása esetén a személygépkocsi fogyasztása 10—20 százalékkal nő (lakókocsi vontatásánál a többletfogyasztás az 50 százalékot is elérheti). A vontatásnak azonban más „ára” is van, nevezetesen a jóval gyorsabb gumikopás, amit valamelyest csökkenteni lehet a kíméletes, óvatos indulással és megállással. B. I.
