Kelet-Magyarország, 1981. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-05 / 156. szám
1981. július 5. KELET-MAGYARORSZAG 3 Szabolcsból az egyetemre A Nyírmadai Állami Gazdaság tiszaszalkai üzemegységében fő profil az állattenyésztés. A 2300 hektáros legelőn szarvas- marhát és juhot tartanak. A legeltetett részeket önjáró berendezéssel folyamatosan öntözik. (Jávor László felvétele) Aratás előtt Dombrádon, [Nyírbogdányban Vágásra érett a búza PÁL NEVÉT MUTATTA A NAPTAR, S AHOGY ILLIK, PERZSELT A NYÁR. HAJNALBAN NAGY IDŐ KÉSZÜLT, VIHAR JÖTT SZÉLLEL, DE CSAK NÉHÁNY CSEPP ESETT. Folyamatosan érkeznek a gabonával megrakott tehergépIpAAnil r n mswwmí ál<m«?nlinli7alrpn TIZENÖT-HÜSZ ÉVVEL EZELŐTT valóságos családi tragédiának számított, ha az érettségiző fiatalt — valami folytán — nem vették fel az egyetemre, főiskolára. A kétkezi dolgozó szülők azon igyekeztek, hogy gyermekük ha csak egy mód van rá, ne a kezével, hanem a fejével keresse meg a kenyerét. Többre vigye, mint ők. Az értelmiségi szülők a folytonosság miatt szorgalmazták a főiskolai, egyetemi továbbtanulást, mert nehezen tudtak beletörődni abba, hogy gyermekük kevesebb legyen, mint ők, ne szerezzen diplomát. Mindez nem csupán szülői túlbuzgóság volt, hanem fejlődésünk kísérőjelensége. Jogos igény arra, aki csak teheti felsőfokon bontakoztassa ki tehetségét. De a nagy igyekvésben, felbuzdulásban azok is rajthoz álltak, akiknek felkészültsége, akaratbeli képessége, kitartása — és mondjuk ki tehetsége — nem adott alapot a főiskolai, egyetemi tanulásra. Sok-sok kudarc, kettétört életpálya jelzi ennek az időszaknak a negatív oldalát. Ráadásul a főiskolai, egyetemi felvételi rendszer egysíkúsága — felvételi vizsga centrikussága — tovább élezte a feszültségeket, s nem mindig megfelelő tudású utánpótlás került egyes értelmiségi munkaterületekre, illetve minden munkaterületre jutott a középszerből, a kistehetségű- ből is, aki ha már bejutott az egyetemre, főiskolára — ahogyan egyszerűen szólva mondták — az isten sem mentette meg a diplomától. VOLT IDŐSZAK aztán, amikor sok tényező együttes hatásaként — kevés jövedelem, papirízű tudás stb. — jócskán lecsökkent az értelmiségi pálya presztízse. Nem kis szerepet játszottak a tudati tényezők mellett az anyagiak is, ez a jelenség megyénket sem kerülte el. Sok szülő — és gyermek úgy gondolkozott — miért küszködjön öt-hat évig a főiskolán, egyetemen, amikor a középiskola, szakmunkásképző után máris kereshet, olykor sokkal többet, mint a diplomások. Megyénkben csakúgy, mint országosan, de itt erősebb kontúrokkal ez már az általános iskola elvégzése után kifejezésre jutott. Többek között abban, hogy mind nagyobb ostromot kellett kiállni , a szakközépis0 gazán édeském, egyszer már mi is csinálhatnánk egy szabad hétvégét; egy kis kiruccanást, kipihenhetnénk magunkat, mert mi örökké csak sütünk, főzünk, takarítunk, a háztartás rabszolgái vagyunk. Amikor a kocsit megvettük, akkor elhatároztuk, hogy minden hosszú hét végén megyünk ki a zöldbe, fel a hegyekre, vagy le a Tisza-part- ra és mi lett belőle? Az, hogy te drágám minden hét végén kivonulsz a kocsid mellé az udvarra és szereled, mosod, simogatod, fényesíted, még a legyet is elhajtod róla. Közben én itt vagyok egy halom szennyessel, a három gyerekkel, szalad a ház is, te meg örökké azt mondod, hogy valami finomat kérsz ebédre, mert egész héten kikészül a gyomrod az üzemi koszttól. Ugye, most elmegyünk? Hiszen akkor nem kell nagy bevásárlást csapni, senki nem jön hozzánk, így a takarítással is várhatunk, és annak a kocsinak sem lesz az égvilágon semmi baja, ha nem úsztatod nyakig habban szombat reggeltől estig. Azt mondod, hogy oké? Igazán aranyos vagy, ma még csak csütörtök van, de én máris olyan izgalomban vagyok, nem is emlékszem, mikor voltam az Aranyoskoláknak, ahol az érettségi mellett egy kis szakmai alapot, előképzettséget is szerezhettek a fiatalok a kedvezőbb elhelyezkedésre. Ügy tűnik, most érkeztünk el ahhoz a ponthoz, amikor az értelmiségi munka mind több ember gondolkodásában, értékítéletében lassan elfoglalja valóságos helyét. Ezt olyan oktatáspolitikai változtatások is segítik, mint a választható tárgyak beiktatása a gimnáziumokban, a szakmunkásképzés térhódítása a szakközépiskolákban. De a leglényegesebb talán, hogy teljesebb, összetettebb tudást kíván a fiataloktól az érettségi, majd pedig a továbbtanulásban — a sokszor egyéni szerencsén, alkati tulajdonságokon is múló — főiskolai, egyetemi felvételi vizsgák mellett —, az eddigieknél jobban számításba veszik a négyéves középiskolai tanulás értékeit. MEGYÉNKBŐL az elmúlt oktatási évben mintegy 2600 fiatal tanult — a megyén belül és azon kívüli — főiskolákon, egyetemeken. A népességhez viszonyítva ez nem túl megnyugtató szám. Különösen van mit tenni a középiskoláknak, ha figyelembe vesszük: a többség humán érdeklődésű felsőfokú iskolákban tanul, kevés a természettudományos, műszaki pályákra igyekvő szabolcsi fiatal. Változatlanul nincs szükség azonban erőszakolt továbbtanulási kampányokra, azokat kell felkészíteni az értelmiségi pályákra, akik tudásban, tehetségben, szorgalomban megfelelő alapokkal rendelkeznek a főiskolai, egyetemi tanuláshoz. Közülük tulajdonképpen mindnek ott lenne a helye, természetesen nem az óhajok és a fantázia, hanem,a valós társadalmi, termelési, kulturális igények alapján. Ez viszont nagyobb felelősséget kíván valamennyi megyei felelős szervtől, amely a várható értelmiségi létszám felmérésére hivatott, hogy ne maradjon üresen egyetlen orvosi, mérnöki, gyógyszerészi, jogászi, köz- gazdászi, könyvtárosi hely se megyénkben. De ne legyen egyetlen végzett, diplomás sem — állás nélkül. Ezt elérni, irányítani nem könnyű feladat — de talán nem is utópia. Páll Géza völgyben. Meglátod milyen jó lesz, te is teljesen felfrissülsz, kiszellőzik a fejed az egész heti hivatali munka után. És anyagilag sem mindegy, hidd el. Igaz, a benzin nem olcsó, de nem megyünk mesz- szire, ki lehet bírni. Legfeljebb veszünk néhány doboz konzervet, ropogós zöldpaprikát, szép paradicsomot, vagy ha gondolod, szalonnát is vihetünk és rakunk majd tüzet, sütünk belőle. Esetleg azt szeretnéd, hogy készítsek egy rúd fasírtot holnap este? Rendben, majd légy szíves vásárolj másfél kiló hasaalját, abból lehet finomat csinálni. Ja, meg zsömlét is vegyél és tíz tojást legalább. Én pillanatok alatt megcsinálom holnap este és indulhatunk is kora hajnalban. Látom az arcodon, hogy még mást is szeretnél. Nem bánom, nézd meg lenn a pincében, hogy milyen állapotban van a négy éve nem használt bogrács, súrold át jól, és ha már úgyis sorban állsz húsért, akkor vásárolj egy kiló bográcsba való húst is. Liszt van itthon, majd én Kilenc óra sincs, s már felszáradt a határ. Dombrád felé szalad az autó, sárga búza-, meg szürkülő rozstáblák kísérnek, imitt-amott már pucér árpatarlók dicsérik a gyors munkát, a jó időt. A szokásosnál 7—8 nappal hamarabb indulhattak szerte a megyében a kombájnok. Az őszi árpával már majd mindenütt végeztek, jöhet a búza, a rozs, a zab ... A dombrádi tsz-irodán hiába kerestük az elnököt, kihalt a porta. Tanácskozik a vezérkar, a téma mi lehetne más, mint az aratási előkészületek. Sebaj, időnk van, megvárjuk a szünetet. Megéri. Ha megkezdődik... Nyugodt, tárgyilagos mondatok keverednek indulatos szavakkal. Bent igencsak forró lehet a hangulat, de hát csoda? A jövő évi kenyérről van szó! Aztán jön áz elnök, Farkas Tibor, meg a helyettese, Harsányi Sándor. — Értékeltük az előkészületeket, s mint hallotta, vita is volt — mondják. — Most szaggatok bele csipetkét a helyszínen. Persze krumplit is kell venni, meg zöldségfélét, de ez már szinte semmiség. A hűtőtáskáról se feledkezzünk meg, vegyél vagy hat üveg sört, három liter kólát, szép őszibarackot, mert azt nagyon szeretik a gyerekek ... Édes istenem, csakhogy eljött a szombat! Mindenkinek ébresztő, föl, már elmúlt öt óra, sose érünk oda! Mozgás, mozgás, te se vacakolj annyit a kocsival apa, induljunk már ... Igazán kisüthetne a Nap, csak mi vagyunk ilyen pechesek, na de sebaj, a lényeg, hogy nem esik az eső, és máris itt vagyunk a hegyek között... Olyan ügyetlenül áll a kezedben az a kés, mintha sose pucoltál volna krumplit! Mit csinálsz Gabika, ne szúrd ki az Ági szemét azzal a gallyal! Péterke húzódj távolabb a tűztől, mert baj lesz. Ezt a tányért meg ki törte össze? Poharat nem tettél be, őrület, hogy mindenről nekem kell gondoskodni, téged csak a kocsid még vitatkozhatunk, de ha megkezdődik az aratás! — Mikor indulnak? — Ha ilyen marad az idő, úgy hét, nyolcadika táján. — Mit ígér a határ? — Lényegesen többet, mint. tavaly. De nemcsak a kalászosok. Gond viszont, hogy ősszel a vetéstervünket nem tudtuk teljesíteni, októberben sem lehetett a föld nagy részét megközelíteni. Víz, sár... ez még a múlt évi nyár „ajándéka”. Szeptember közepén még arattunk, tizenegy lánctalpas kombájnt kellett Békésből keríteni. Úgy terveztük, hogy búzából ezer hektárt vetünk, azonban csak 758 lett belőle. A legutóbbi határszemlén úgy láttuk búzából 35—36: rozsból 18—20, tavaszi árpából 23—25 mázsára számíthatunk, de ha sikerült volna időben elvégezni a vegyszerezést, a vetést, jóval több is lehetne. Felelősök a „forgatókönyvben" — A mostani megbeszélésen hogyan ítélték meg az aratási felkészülést? — A forgatókönyvet már korábban elkészítettük, minérdekel. Vigyázz, ki ne aludjon a tűz! Ne rakj rá olyan sok fát, kifut az egész. Ez a hús is olyan kövér, hogy kész betegség. Persze, téged mindenütt átvágnak, mert neked a fapénz is jó. Ne bámuljatok szanaszét, egyetek! Vigyázz, mert magadra öntöd! Segíts már valamit, az isten áldjon meg, megőrülök ezzel a három gyerekkel, mindjárt a fához kötöm őket... Persze mosogatószert se tettél be ugye, most majd visszük így haza zsírosán a tányérokat. Ne lustálkodj már annyit, ott a füvön, gyere segíts elpakolni... Na, még csak ez hiányzott! Gyorsan, gyorsan gyerekek be a kocsiba, mert bőrig áztok. Tekerd már le egy kicsit az ablakot, mert megfulladunk ebben a hőségben. No most mire vársz? Indulj már az ég szerelmére, sose érünk haza. Még csak nyolc óra, de már mint a bunda, úgy alszanak a gyerekek. És tudod mitől? Attól a jó friss levegőtől, meg a sok élménytől. Na látod, megmondtam, hogy mennünk kell a szabadba, mert így regenerálódik az ember. Nem figyelsz rám? Te jó isten, ez már horkol...! És még ott a temérdek mo- satlan! Angyal Sándor den részterületnek kijelöltük a felelősét. Megtette mindenki a magáét, nyugodtan várjuk az aratást, ami sokkal könnyebbnek ígérkezik a tavalyinál. Tizenegy kombájnunk van, s július végére szeretnénk befejezni a nyár legnagyobb munkáját. . — Tarlóhántás, másodvetés ... ? — Gondoltunk a másodvetésre, de aztán letettünk róla. Sajnos, a határ a múlt évben annyira elgyomosodott, hogy előbb a földeket kell rendbe hoznunk. S már most muszáj gondoskodnunk arról, hogy ősszel optimális feltételek között vethessünk. Nem akarunk úgy járni, mint tavaly. Ami a múlt őszön Dombrádon nem, Nyírbogdányban fényesen sikerült. Október végére földbe került a kalászosok magja, a műtrágyázásra sem lehet panasz, nem csoda hát, ha a Kossuth Tsz elnöke, Zombori Zoltán, s fő- agronómusa, Ifruppi Imre bizakodó. ötvenmázsás búzatermésre számítanak! Kövérebb kalászok — Két éve is negyvenkilenc mázsát takarítottunk be hektáronként, most azonban ... ! — mondja az elnök. — Igaz, tavaly az eső -alaposan megvámolt bennünket, még harmincmázsás átlagtermést sem értünk el. Szerencsére a rozs, amit a dombosabb részekre vetettünk, kihúzott bennünket a csávából: 29 mázsát adott hektáronként. — Az idei rekordnak ígérkező termést minek köszönhetik? — A vetést, a vegyszerezést már említettük, de nem szóltunk még az elővetemé- nyekről — feleli a főagronó- mus. — A kalászosok előtt igyekszünk mindig olyan növényeket vetni, amelyek gyorsan érnek, s javítják a földet. A mostani 220 hektáros búzatáblánk jó részén például korábban borsó volt. — Milyen területről kell betakarítani a kalászosokat? — A búza mellett van 120 hektár rozsunk, s ötven illetve húsz hektár tavaszi árpánk és zabunk. Négy kombájnnal rendelkezünk, úgy számolunk, augusztus elejére végzünk. Nagyon várjuk mái mi is a kezdést, reméljük számításaink is beválnak. Az árpa után vágásra érett a búza is, kövérebb kalászokkal, mint a múlt évben. Balogh Gésa Kis kiruccanás
