Kelet-Magyarország, 1981. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-05 / 156. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. július 5. Nyíregyháza: lassan kibontakozik a Lenin téri sávház külső látképe. (Császár Csaba felvétele) Idegállapot — hőfényképen Egy „mindentudó" műszer vendégszereplése Nyíregyházán Levél a volt tüzér főhadnagynak Címnysnozás a pistán flz alkalmazkodás magasiskolája Albérlet a külvárosban Mihez is hasonlítható a ké­szülék? Talán a tévékamerá­hoz, talán egy teleobjektívvel ellátott fényképezőgéphez. A hasonlat, ha más miatt nem is jó, de annyiban feltétlenül fedi a valóságot, hogy akit vizsgálnak vele, arról való­ban képet készít a berende­zés, és a nekikészülődés is hasonlatos a portréfotózás­hoz. Akiről a kép — a hőfo­tó — készül, székbe ül, igaz, nem csak néhány másod­percre. Az „AGA-thermovision 680” elnevezésű műszer, melyből jelenleg egyetlen található az országban, a Magyar Tudo­mányos Akadémia egyik ku­tatóintézetének jóvoltából nemrég néhány napot „ven­dégszerepeit” Nyíregyházán a mezőgazdasági főiskolán, és a jövendő pilóták alkalmas- sági vizsgálataiban játszott szerepet. — Nem az orvosi vizsgálat helyett — mondta dr. Gole- nyák Béla sebészorvos, aki a műszert kezeli és az adatokat értékeli —, hanem az orvosi vizsgálat mellett, azt mintegy kigészítve használjuk fel a berendezés által készített „hőfényképet”. De mi is ez a hőfotó? Részletekbe ne bonyolód­junk, a lényeg az, hogy a szerkezet a szervezet által le­adott infravörös sugárzást te­szi láthatóvá, ráadásul színes diaképet is készít a test vizs­gált részéről. Egy-egy ilyen diakép, hőportré, a maga szí­neivel, árnyalataival, melyek­nek mindnek oka van, kellő méretűre nagyítva akár deko­rációnak is elmenne. A hőfényképről sok minden leolvasható. Először is az, hogy akit vizsgálnak egész­séges-e, vagy beteg? Képet ad az idegállapotról. Milyen az érrendszer, nem kezdő­dik-e daganatos betegség? A szervezet pillanatnyi állapo­táról ad képet, de jelzi azt is, hogy esetleg hosszabb távon várható-e valamilyen — ne­tán kedvezőtlen — változás? — Ráirányítja a figyelmet — magyarázta Dóka István főigazgató, aki Lukácskó Zsolttal és természetesen dr. Golenyák Bélával egyetem­ben végzi a vizsgálatokat —, arra, hogy milyen egy eset­leges betegség természete, és melyik a beteg szerv. Ez az ellenőrzés elsősorban kont­roll, hiszen a repülőorvosi vizsgálat szinte hibátlannak mondható. Ezt a műszer is igazolja. Ami a főiskolán folyik, egy kísérletsorozatnak a ré­sze. Minden repülős hallgató hőfotója rendelkezésre áll már, most viszont — első íz­ben — a felvételinél is al­kalmazták. Nemrég például a nyíregyházi repülőtéren a vibrációs hatásokat összegez­ték, mert, a szakemberek szerint ezek a hatások idő­vel felgyülemlenek, s károkat okozhatnak. így viszont idő­ben szűrik ki a betegeket, és gondoskodhatnak a rehabili­tációról. — A pályaalkalmassági vizsgálat interdiszciplinális terület — mondják a szak­emberek — és az új módszer is ide tartozik. S. Z. Megszámlálhatatlanul sok levélpostai küldemény van úton nap mint nap az or­szágban. Ezek túlnyomó több­sége rövid időn belül célhoz is ér, de szép számmal akad­nak olyanok is, melyek a helytelen címzés miatt elkal­lódnak. Nyíregyházán napon­ta 40—50 levélküldemény címzettjét kell keresni. Ezek közül átlagosan 10—15-öt megtalálnak, a többit — há végképp kinyomozhatatlan kinek is küldték, s a feladó sincs megjelölve a borítékon — Budapestre továbbítják, ahol 3 hónapig őrzik a gaz­dátlan leveleket. Hiába hirdeti a posta, hogy címezzük helyesen a külde­ményeket, sokan nem tartják fontosnak a pontosságot. Van, mikor a név mellett csak a helységet jelölik meg. Máskor a házszámot felejtik el felírni, de — különösen a lakótelepi házaknál — az is galibát okoz, ha lemarad az emelet és az ajtó száma. A levélszekrényeken hol A sors iróniája, hogy az Or­szágos Anyag- és ÁrhivataL el­nöke éppen akkor adott Kiváló Munkáért kitüntetést Krusinszki József 44 éves anarcsi lakosnak, a MÉH vállalat körzeti igazgató­jának, amikor területén épp a legnagyobb zűrök voltak az árakkal. Persze kapott Kru­sinszki kitüntetést már sokszor, a legnagyobb hatást azonban a kiváló fémgyüjtő cím tette rá, azóta az olyan nemesfémeket és színes papírokat is gyűjtötte, amit úgy hívnak, hogy forint. És ettől a szenvedélyétől az sem tántorította el, hogy a gyűjtés módja csalás, vesztegetés és ok­irathamisítás volt. Krusinszki nem egyedül vette vállára a bűnözés nehéz ke­resztjét, segítettek ebben neki rokonai, akik közül többen — mit tesz a sors? — beosztottai is voltak a kisvárdai MÉH-tele- pen. Moldvai István a kisvárdai telep 55 éves vezetője, Kozma Sándorné 33 éves vezető admi­nisztrátor, Farkas Jánosné 28 éves pénztáros, Krusinszki Ist­ván 24 éves raktáros, mázsa­mester, Zakor András 31 éves raktáros, mázsamester és Ko­vács Ildikó 19 éves pénztáros, adminisztrátor. Benne volt az ügyben Bakti András 30 éves baktalórántházi lakatos kisiparos is, aki néhány százasért adta el magát Krusinszkinek. A régen, legalább négy éve kezdődött és hosszúra nyúlt bűn- cselekmény elkövetésére tulaj­donképpen minden hulladék­gyűjtő telepen adódik lehetőség, kihasználása, a visszaélés csupán azon múlik, milyen becsületesek az ott dolgozók. Az egyik ilyen lehetőség például, hogy a hul­ladékhoz tapadó szennyeződés. van, hol nincs név, sőt sok­szor az ajtóról is hiányzik a névtábla. Főleg hivatalos le­veleknél fordul elő, hogy az ügyfél tíz évvel ezelőtti la­kására postázzák a külde­ményt. Ha közben az illető elköltözött, akkor nyomozni kell utána, hogy hová is kéz­besítsék a leveleket. Ennek megelőzésére a postások rendszerint feljegyzik, ki ho­vá költözik a körzetükből. A több éves gyakorlattal rendelkező kézbesítők már fejből tudják azt is, hogy ki hová szokott levelezni. Sok­szor még így is nehéz azono­sítani a címzettet elsősorban a gyakori neveknél: mint a Kiss, a Kovács, a Szabó. Címnyomozással megold­hatatlannak látszó feladatok­kal is megbirkózott már a posta. Évekkel ezelőtt „A volt tüzér főhadnagynak” küldtek megyeszékhelyünk­re egy levelet. Hetekig tar­tott, de megtalálták a címzet­tet. vagy idegen anyag súlya miatt mód van egy bizonyos mennyi­ség levonására. Ezt szabályzat rögzíti, amely lehetőséget ad ar­ra, hogy az idegen anyag sú­lyát, mértékét a szállítóval együtt becsléssel állapítsa meg a MÉH dolgozója. Az ilyen és hasonló lehetősé­gek manipulálásra adtak módot, és ezt Krusinszkiék ki is hasz­nálták. az így „összehozott” többlet árát pedig nem akarták a vállalatnak hagyni. Volt a környéken néhány írni-olvasni sem tudó rendszeres hulladék- gyűjtő. akiknek néhány százas­sal többét utaltak, aztán a pluszt nem fizették ki nekik, de volt vagy tíz olyan név is, akiknek címére kiutaltak bizonyos ösz- szeget, s ezt ők nem is sejtet­ték. Több gyűjtő írt alá Kru­sinszki vagy Moldvai kérésére fiktív bizonylatot, s az sem tar­tozott a ritka események közé, amikor a már kifizetett pénzt a körzeti igazgató, vagy a telep­vezető visszakérte a gyűjtőktől. Lehetetlen és értelmetlen len­ne felsorolni hány névre és hány forintot utaltak és fizettek ki a kisvárdai telep vezetői és dol­gozói, tény, hogy nem ingyen „dolgoztak”, s ha nem is egyfor­ma arányban, de mindenki ka­pott a csalással, hamisítással szerzett több mint negyedmil­lióból. Bakti is, a baktai kisipa­ros, aki 14 esetben írt alá fiktív, bizonylatot, s ezzel több mint ötvenezer forinthoz juttatta Krusinszkiékat. A körzeti igazgatónak még az így szerzett pénz sem volt elég: néhány százasért hajlandó volt félrenézni, s így ingyen is ki lehetett vinni hasznos hulladé­kot a kisvárdai telepről. Koráb­Fiatal házasok, s egyedül­álló, lakással nem rendelke­ző nők és férfiak mesélhet­nének szomorú tapasztalato­kat albérletben töltött éveik­ről. Megyénkben több ezren élnek így. Hogy pontosan mennyien, arról nincs adat. A lakástulajdonosok nem mindig jelentik be albérlői­ket — főleg azért, mert túl magas árat követelnek a rendszerint kicsi, rosszul be­rendezett szobákért. Városszéli „albérlők háza" — Mikor a sokadik címre is eredménytelenül mentünk el már-már feladtam a re­ményt — emlékezik Julika, a 24 éves fiatalasszony Nyír­egyházán. Férjével együtt jó ideig munkásszállón éltek, majd mivel jött a gyerek, el kellett költözniük. Lakás hí­ján — albérletbe. — Sok helyre be sem en­gedtek: fiatal házaspárt kü­lönösen gyerekkel ki fogad be szívesen? Azért volt, ahol jó pénzért megkönyörültek vol­na rajtunk. Kínáltak pené­szes falú, udvari szobát 1500 forintért. Akadt összkomfor­tos is: lakótelepi fél szoba ezerért. Aztán egy városszéli házban úgy éreztem: végre megtaláltuk az igazit. Szé­pen berendezett lakás volt, zöld csempés fürdőszobával, telefonnal — kétezerért, nem számítva a rezsit. Ezt a ké­nyelmet nem a mi pénztár­cánkhoz mérték. Ráadásul egy évre előre kérték a fi­zetséget. Aprócska, földhöz ragadt ház magas ‘ falú, nyáron is hideg szobájában beszélge­tünk. Julika — az albérleti viszonyokat ismerve — nem elégedetlen, önálló lakrész­ben élnek, konyhájuk és für­dőszobájuk is van. Gyerekkel — dohos lakásban — Ezt az épületet akár al­bérlők házának is hívhat­nánk. Négy önálló lakrészből áll, mindet fiatal házasok ban traktort is adott el három­ezer borravalóért, de elévülés miatt ezért már nem vonták fe­lelősségre. A körzeti igazgató és a kisvár­dai telep dolgozói bűnösségüket bizonyos mértékig elismerték, s furcsa módon arra hivatkoztak, hogy azért tehették, mert laza volt az ellenőrzés. Ezt a tényt a bíróság sem vitatta, mert csak így történhetett, hogy Krusinsz­kiék több mint négy éven át bi­zonylatok százait hamisították meg, s 253 ezer forintot vághat­tak zsebre az igen csak tisztes­séges fizetésük mellett. A bűnszövetség tagjai fölött a Kisvárdai Járásbíróság dr. Ku­tas István tanácsa, másodfokon a megyei bíróság dr. Ignáczné dr. Balogh Rozália tanácsa mon­dott ítéletet. Krusinszki József 2 év 9 hónap. Moldvai István 2 év 4 hónap, Kozma Sándorné 1 év 4 hónap, Farkas Jánosné 1 év, Zakor András 1 év, Kru­sinszki István 1 év. Kovács Il­dikó 10 hónap, Bakti András 1 év szabadságvesztést kapott. Far- kasné büntetését 4, Kovács Il­dikóét két, Bakti András bünte­tését 3 év próbaidőre felfüg­gesztették, de két utóbbi vádlot­tat pártfogói felügyelet alá he­lyezték. A különböző időtartamú köz­ügyektől eltiltás mellett a bíró­ság Krusinszki Józsefet 100 ezer, Moldvait 60 ezer, Kozmánét 30 ezer, Farkasnét 6000, Zakort 10 ezer, Krusinszki Istvánt 20 ezer. Kovács Ildikót 5 ezer, Baktit 9 ezer, külön mindnyájukat még 13 ezer forint megfizetésére kö­telezte. A másodfokú tárgyalásig Krusinszkiék 180 ezer forintot megtérítettek. Az ítélet jogerős. Balogh József bérelik. Szerencsénk volt: egy rokon révén kerültünk ide. Mind a négyen egysége­sen egy ezrest fizetünk, nem számítva a fűtést és a vil­lanyszámlát. Hosszas kutatás után jutott albérlethez a Kovács házas­pár is, akik végül egy külvá­rosi magánházban kötöttek ki. Hosszú ideig laktak egy 1 szoba főzőfülkés kis odú­ban, ami a gyerek megszüle­tése után már szűknek bizo­nyult. — Jósavárostól a Guszevig a város minden pontján megfordultam — sorolja a lakáskeresés bonyodalmait a férj. — A Jósában általában fél szobát ajánlottak mini­mum ezer forintért. A kertes házakban hasonló áron rend­szerint komfort nélküli, el­hanyagolt kis odúkat kínál­tak. Víz az utcán, W. C. az udvarban. Kovácsék nem voltak olyan szerencsések, mint Julikáék. Egy magánházban jutottak albérlethez: egy padlós szo­bához, melyhez konyha és spájz is tartozik. A víz sze­rencsére benn van. Viszont salétromos a fal: dohos, rossz levegőjű a lakás. — Sokáig nem maradunk itt. Egészségtelen az épület, nagyon féltjük a gyereket. Ráadásul túl sokba kerül. Télen két és fél ezer forint­nál is többet fizetünk a fű­tés miatt. Hárman egy szobában Fiatal, fekete lány nyit aj­tót a csengetésre. Míg szobá­jába kalauzol, a szomszéd helyiségből idős asszony ku­kucskál ki: lehengerlő ked­vességgel ellensúlyozza kí­váncsiságát. — Nem éreztem jól magam otthon, falun, mert unalmas volt az élet, de itt sem jobb — kezdi a beszélgetést Kati. — Az albérlet nagyon mesz- sze van a munkahelyemtől. Mire hazaérek, nincs ked­vem visszamenni a városba. A munkatársaim főleg csa­ládanyák, így társaságom sincs. Egyetlen programom: hét végén hazautazni édes­anyámhoz. Egyedül nem boldogul a háztartással. Ezért otthon rám vár a mosás, ta­karítás, sőt a kert is. Haza­költöznék, de a faluban nincs megfelelő munkahely. Ingáz­ni sem lehet: túl messze la­kunk a várostól. A viszonylag kényelmesen berendezett, tágas szobában három lány él. Természete­sen szigorú feltételekkel. Ta­karítják a házat, bevásárol­nak a házi néninek, s mint holmi társalkodónők szóval tartják, ha otthon vannak. Vendéget persze nem fogad­hatnak. — Margit néni végtelenül aranyos. Olyannyira, hogy az már elviselhetetlen. Két éve élek itt, de már torkig va­gyok azzal, hogy csupa jóin­dulatból mindenbe beleszól. Más választásom nincs, al­kalmazkodni kell. A fizeté­sem kevés, s ugyan hol ka­pok másik helyet 300 forin­tért ... ? ★ « Albérlők. Fizetésükből tör­lesztik a lakásbért, a rezsit, de enni, öltözködni, takaré­koskodni is kell. Ha sok le­mondás árán évek múlva végre lakáshoz jutnak, újak lépnek a helyükre. A körfor­gás végeláthatatlan. Az al­bérlet kényszermegoldás, de még hosszú ideig szükség lesz rá. Házi Zsuzsa (h. zs.) Csalás családi vállalkozásban A tárgyalóteremből Belvárosi pillanatkép. (Császár Csaba felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents