Kelet-Magyarország, 1981. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-30 / 177. szám
1981. július 30. KELET-MAGYARORSZÁG 3 JEGYZETEK Áldemokrácia, vagy közvélemény? M it csinálnak a társadalmi vezetőségek a művelődési házakban? Vajon mi indokolta e választott testületek létrehozását, s hogyan felelnek meg feladataiknak? Ezeket vizsgálta a közelmúltban a megyei tanács művelődésügyi osztálya a Művelődésügyi Minisztériumnak készített jelentéshez, s erről kaptunk mi is tájékoztatást. A legizgalmasabb valamennyi kérdés között: mi haszna van a nagyközönségnek e társadalmi vezetőségek működéséből, azaz tartalmasabb lett-e, javult-e a művelődési házak munkája, jobb, minőségibb, vonzóbb programokat kínálnak-e a lakosságnak? Megállapították, hogy a társadalmi vezetőségek létrehozása a minisztérium által rendeletben megszabott határidőre az intézmények 80 százalékában megtörtént, a többi helyen az éppen „aktuális” személycserék késleltették az időpontot. A viszonylag jó arány azonban még nem biztosíték a színvonalasabb munkára. A megyei tapasztalatokat összegezve ugyanis az derült ki, hogy ott vált érezhetővé a társadalmi vezetőségek működése nyomán a kulturális élet fellendülése, ahol azelőtt is jól dolgozott a népművelő. Azokban az intézményekben, ahol a művelődési ház vezetése — szakember híján —, megfelelően nem megoldott, a társadalmi vezetőség munkája is rendszertelen, színvonaljavulás nem következett be. Az a népművelő ugyanis, aki korábban az intézménynek sem készített jó programot, a társadalmi vezetőség „segítségével” sem tudott mit kezdeni, így ahelyett, hogy az adott település közvéleményének közvetítését megoldották volna, inkább csak papíron „működő”, áldemokratikus fórummá váltak, s legnagyobb erényük az lett, hogy javították a megyei statisztikát. A vizsgálatok kiderítették: az intézményeket vezető népművelők többsége még nem találta meg azt a formát, mely az együttműködésben a leginkább célravezető. A megalakult társadalmi vezetőségek tagjai több helyen tehetetlenül szemlélik az eseményeket — ha ugyan a népművelő egyedül szervez ilyeneket! Holott ezeknek a választott testületeknek éppen az- lenne a feladatuk, hogy a közönség köréből sokoldalú javaslatokat hozzanak, különböző korú, foglalkozású, érdeklődésű emberek művelődési szokásairól információkat szerezzenek, igényeiket feltérképezzék és továbbítsák s ezek alapján készítsenek kulturális programokat. Vannak persze szép eredmények is megyénkben. Fehérgyarmaton például az üzemi közönségszervezéshez és a klubmozgalom erősítéséhez nyújtottak segítséget a társadalmi vezetőségek. Ilyen kezdeményezésre alakultak kertbarátkörök Nyír- császáriban, Nyírbogáton, Nyírgelsén. A megyei művelődési központban azt szorgalmazta a társadalmi vezetőség, hogy a színvonalasan dolgozó amatőr művészeti csoportok tagjaiért vállaljon az intézmény valamiféle „érdekvédelmet”. A társadalmi vezetőségek munkája érezhetően folyamatosabbá tette az intézmény tevékenységét Kisvárdán, Vásárosnaményban, Mátészalkán mind a városok, mind a járások területén. összegzésképpen azt állapította meg a vizsgálat: ha nem is jelentősen, de gazdagodott a művelődési otthonok tevékenysége a társadalmi vezetőségek „révén. E testületekre jóval nagyobb szükség van azonban, mint ahogy eddig tapasztalhattuk. A jó példák továbbadásával ugyanis nem a művelődési ház, nem a népművelő, vagy a. társadalmi vezetőség tagja jár jól, hanem mindannyian, akik a művelődési házaktól vonzó, érdekes, színes programokat várunk. Baraksó Erzsébet Szárnyvonal T örtént a múlt hét péntekén, 24-én, hogy a Nyíregyházáról 11,05 perckor elindult a 6132-es személyvonat, amely Nyírbátorig közlekedik. Azért írom ilyen hivatalosan, mert a vonat úgy indult mint máskor. A hangszórók elfelejtették bemondani, hogy pályaépítési munkálatok miatt Kállósemjén és Nyírbátor között vonatpótló autóbuszok közlekednek. Azt írtam, hogy a hang- -szórók felejtették el mindezt közölni velünk, pedig nyilvánvaló, hogy az utasok hangulatáért is felelős vasutasok követtek el valamiféle mulasztást. Sok volt az utas, hiszen péntek volt, és sok volt közöttük az olvan kisgyerekes család is, akik inkább Debrecen felé kerültek volna, a hosszabbat és drágábbat választva a szükséges kényelemért. Emlékszem és szívesen emlékszem arra, hogy amikor a fővonalon Miskolc és Nyíregyháza között építkezett a MÁV, akkor minden esetben tökéletes volt a tájékoztatás. Remélem, hogy ennek elmaradása nem azt jelzi, hogy Nyírbátor felé kevesebbet érő az utas. Kállósemjénben a tele szerelvényt két, azaz kettő darab autóbusz várta. Az egyik csuklós, de így sem fért fel rájuk az utazok felénél több. Emlékezetem szerint, amikor a fővonalon építkezett a MÁV, akkor a kisegítő Volán-buszokon annyi hely volt, hogy a kisgyerekesek mindenképpen leülhettek. Itt annyi se, hogy megállni tudjanak. Mindez több mint udvariatlanság, egy utazós pénteken a felelőtlenség határát súroljaNyírbátorban várt minket a Debrecenből Mátészalkára közlekedő, a csatlakozást biztosító személyvonat. Tele hazautazó munkásokkal, hét végi ingázókkal, akiknek az otthonhoz közel már minden percük drága. A vonat, aminek nem kellett „volna késnie, ácsorgott óit majdnem egy órát, mert az autóbuszoknak vissza kellett mennie az ottmaradt utasokért. Nem tudom, lehet, hogy nem így van, de Kállósemjén és Nyírbátor között csak a Nyírbátor határában lévő vasúti sorompónál dolgoztak. Máriapócsig biztos, hogy sehol, a vonat tehát eljöhetett volna eddig, ha az építők nem akarják túlbiztosítani magukat, ha képesek pontosan megtervezni, hogy mihez kezdenek aznap. Sokkal kevesebb költséggel lehetett volna biztosítani a kulturált utazás feltételeit. Bevallom, hogy mi utasok nem mondtunk és nem gondoltunk szépeket akkor a Magyar Államvas- utakról. Az egész ugyanis olyan volt, mint az udvariatlan szervezés diadala a józan ész felett. Bartha Gábor Közel 30 millió forintos beruházásból korszerű konyhát és éttermet létesítettek Nyíregyházán a megyei kórházban. A jól felszerelt konyhában 2100 személyre főznek. Automata tányér- és pohármosó gép könnyíti a dolgozók munkáját. (Elek Emil (elvétele) ÉRDEMES-E ÖNTÖZNI? Megnyitották a csapokat és.,. Rakamazi kedvező tapasztalatok Minden mezőgazdasági nagyüzem elsődleges célja a termés mennyiségének és minőségének a fokozása. Ezt egy bizonyos szintig az agrotechnika alkalmazásával lehet növelni, ezenfelül azonban az öntözés elengedhetetlen. Mert hiába például a nagy adagú műtrágya, ha nincsen víz, ami feloldja, elvigye a tápanyagot a növény gyökereihez. Öntözőfürt a Tisza partján Rakamazon az előbbre lépés döntő tényezőjévé a víz vált. Egy Tisza-párti termelő- szövetkezetben pedig nem szabad kihasználatlanul hagyni a lehetőséget. Meg is tették az ez irányú intézkedéseket a Győzelem szövetkezetben. — Az öntözőfürttel, amely a hetvenes évek elején készült el, összesen 1242 hektáron öntözhetünk — mondja Tóth Ferenc, a termelőszövetkezet öntözési és meliorációs ágazatvezető helyettese. — Ezen a területen természetesen olyan kultúrákat kell termeszteni, hogy megérje az anyagi ráfordítást, a fáradságot. Termelnek itt kukoricát, lucernát, cukorrépát, búzát, zöldségféléket és 238 hektáron intenzív koronaformájú gyümölcsöst is telepítettek. Persze ilyenkor mindig felvetődik a kérdés: mennyivel adnak többet ezek a növények az öntözött területen? — Végeztünk gazdaságossági felmérést is — folytatja Tóth Ferenc. — A búzánk például az öntözött területen közel 5,4 tonnás termést adott, míg a száraz területen majd egy tonnával kevesebb volt az átlag. Azt is kiszámoltuk, hogy egy öntözés egy hektáron körülbelül fél tonna búzának megfelelő összeg. Most ennek a dupláját értük el az öntözéssel. Vagy itt van a lucerna. Tavaly egy növedék- kel többet kaszálhattunk a rendszeresen öntözött területről. így a 8,4 tonnás terméssel szemben ' 10,7 tonnát takarítottunk be az öntözött földekről. Ezek a számok egyértelműen bizonyítják az öntözés jelentőségét és fontosságát. Belvíz és öntözés Vízellátottság szempontjából Tiszabercelen sem panaszkodhatnak. A területüket körbefonja a Tisza és a Ló- nyai-csatorna. így a 3200 hektáros Bessenyei Termelőszövetkezet háromnegyedét öntözhetik. — Öntözzük is — mondja Száraz László gépesítési fő- ágazat-vezető. — A Tisza a fő vízkivételi forrásunk. Hat MA—200-as berendezésünk van, s ebből négy jelenleg is üzemel. A sertéstelepünkről vízzel kevert híg trágyalevet is kijuttatunk, ami másfél millió forint értékű műtrágya-megtakarítást jelent. — Persze tavasszal előbb leszívattuk a földekről a belvizet — szól közbe Tóth Béla öntözési brigádvezető —, s egy kis idő múlva már kezdhettük visszaadni. Ilyen rap- szodikus a mi területünk. Lehetőség szerint mindent öntöznek Tiszabercelen. A kertészetnek egyenesen létszüksége a víz, de jut a cukorrépának, a legelőnek is, sőt aratás után a tarlóra hígtrágyaleves vizet szórunk. — Van egy alagcsövezett öntözhető területünk a Tisza túloldalán — mondja Eperjesi Ferenc főmezőgazdász. — Itt olyan problémánk van, hogy az utóbbi években sok csapadékot kaptunk, magas a talajvíz, ezt nem is üzemeltetjük. Erre az évre öntözésből négyezer munkaórát terveztünk. Ha csak egy mód és lehetőség van rá, üzemeltetjük a berendezéseinket. Megéri. Sok helyen panaszkodtak Öntözni, öntözni, öntözni. Nyáron ez akár jelszó is lehet, különösen száraz időszakban. Sok helyen panaszkodtak, amikor eső kellett a búzára, szárazság jött. Lám Rakamazon ez nem jelentett problémát. Megnyitották a csapokat és a sárguló levelek helyett élénken zöldellő növény díszítette a határt. S így már nem is olyan drága az öntözés, sőt inkább jövedelmező. Sípos Béla mjm ióta mind gyakrab- IwrM ban tartózkodott trm öreg édesanyjánál Kun Gábor, éppoly gyakran találkozott reggelenként a boltnál Ibolyával. Későn mentek, olyan nyolc óra körül, amikor már az első nagy roham elmúlt, de azért nekik mindig maradt kenyér, meg tej; a boltvezető szó nélkül is tudta, hogy nekik tartalékolnia kell azt a kis tejet, meg az egykilós cipókat. — Jó reggelt. — Jó reggelt, kedves. — Hogy vagy? — Minden rendben van, csak a gyaloglást nem bírom, ötszáz méter után már meg kell állnom, vagy le kell ülnöm, ha akad egy kis- pad. De már nem nagyon akadnak kispadok az új házak előtt. Kiment a divatból. — Szerencsére nekem nem kell annyit gyalogolni. Talán négyszáz métert? Vagy annyit se? Hallgattak. Galambos Lajos: Reggeli áhítat — A család? — kér- dezte»Ibolya. — A jövő hó nyolcadikén jön a két gyerek, az első házasságomból András, a másodikból Andrea. — Egyszerre érkeznek? — Ügy értesültem. — Lesz hol lenniük? — Ó, hát pompás lakásom van nekem a városban, csak nagyon egyedül vagyok ott, azért menekülök ide. — Hallottam már. Miért nem nősülsz meg? — Harmadszorra is? Mit képzelsz te?! — Elhagytak az asz- szonyok? — Vagy ők engem, vagy én őket, nem mindegy? — Nem. — Téged nem hagytalak volna el sohasem, az bizonyos. — Nyughatatlan voltál mindig, az vagy most is, engem is elhagytál volna. — Téged soha. — Még most is, öregedő fejjel, látlak én, aki netán, mégis, hozzádszegődne,- elhagyod. Elhagyod! Odadobsz mindent és elhagyod a másik embert. Nincsen tartásod a másik emberrel, önző vagy. Magadnakvaló. — Minden ember ma- gánakvaló. — Szörnyű vagy. És én még riemcsakhogy szerettelek, imádtalak téged. Ne szólj hozzám többé. S elment. Azontúl Kun Gábor, ha az édesanyjánál tartózkodott, elment minden reggel a másik bolt elé. Beilleszkedés Megyénk három állami építőipari vállalatánál 160 cigány dolgozik. Hogyan dolgoznak, s hogyan élnek ők százhat vanan? — ezt vizsgálta legutóbbi ülésén az építők szakszervezetének megyei bizottsága. Idézet a szakszervezeti jelentésből: „Fegyelmezettebb munkára kell nevelni és szoktatni őket, ez azonban a munkahelyi vezetőktől is másfajta bánásmódot igényel”. Valóban másfajtát. Okkal, ok nélkül, érthetően és kevésbé érthetően ők érzékenyebbek, másként reagálnak bizonyos dolgokra. A SZÁÉV-nél dolgozó művezető ismerősöm mondta, hogy nehéz megtalálni a szívükhöz vezető ösvényt. Nehéz, de nem lehetetlen. A szakszervezeti aktivisták adatgyűjtése arról tanúskodik, hogy éppen a SZÁÉV-nél sok a baj a cigány dolgozókkal. Kevésbé fegyelmezettek, gyakran változtatják munkahelyüket, nem is ritkán igazolatlanul távol maradnak. Általában nyolcvan a létszámuk. Fizetésük a szakmai átlaghoz viszonyítva 95 százalék. Szinte ellenpéldának számít az ÉPSZER esete. Ez utóbbi vállalatnál ötven cigány dolgozik, fizetésük 102,4 százalék a szakmai átlaghoz képest. A KEMÉV-nél huszonnyolcán dolgoznak cigányok. A szakszervezeti je-- lentés szerint „A munkához való hozzáállásuk nem rosszabb a nem cigány származású dolgozó társaiknál”. A mélyépítőknél néhány kivételtől eltekintve valamennyien segédmunkásként dolgoznak. A SZÁÉV-nél és az ÉPSZER- nél 2—2 szakmunkás is dolgozik. Figyelmet érdemel és mindenképpen haladásnak számít, hogy megyénk legnagyobb építőipari vállalatánál hat cigány brigádvezető van, az építő és szerelő vállalatnál négy. Figyeljük továbbá a beszédes számokat. Az ÉPSZÉR ötven cigány dolgozója közül tíz megkapta a Kiváló Dolgozó kitüntetést, tehát minden ötödik. A SZÁÉV-nél öt, a KEMÉV-nél -egy kiváló dolgozót tartanak számon. Mind a három építőipari vállalatnál hangsúlyozták, hogy a cigány és a nem cigány dolgozók munka- és szociális körülményei azonosak. Az otthoni lakásgondokon is igyekeznek enyhíteni a vállalatok. A kitartó nevelőmunka tovább javíthatja a jól dolgozók arányát. S e nevelőmunka szak- szervezeti feladat is. Nábrádi Lajos
