Kelet-Magyarország, 1981. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-30 / 177. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. július 30. Kommentár Madridi szünet Kétségek között vergődik a hírmagyarázó: miről szóljon a madridi szünet kapcsán? Szóljunk legelőbb arról, hogy szombaton lesz hatéves a helsinki záróokmány. A finn fővárosban 1975. augusztus 1-én harminchárom európai és a két észak-amerikai állam legfőbb vezetői szentesítették ezt a terjedelmes dokumentumot, amely a politikai ügyektől a gazdaságon át a kulturális kapcsolatokig átfogja és hosszú időre elősegíteni szándékozik az együttműködést. De hát az európai biztonság és együttműködés, valamint ennek foglalatja, a százoldalas helsinki záróokmány nem mindentől független, önmagától biztosítottan megvalósuló parancs. Pontosabban szólva a történelem és a józan ész parancsa lenne, de függ a nemzetközi körülményektől. Márpedig az európai állapotok a múlt két esztendőben különösen leromlottak: az új amerikai kormány politikája élesen szovjetellenes fordulatot vett, a fegyverkezés felgyorsult, a nyugateurópai kormányok is többé- kevésbé belekerültek ebbe a baljós sodrásba. Ilyenformán nem várhattuk, hogy a madridi találkozó zavartalanul és derűlátóan végezze munkáját, zökkenő- mentesen folytassa a földrész államainak kapcsolatépítését. Egy fontos és eredetileg a Varsói Szerződés államai által megfogalmazott gondolat állt a több hónapos vita középpontjában: az európai ka- tonai.enyhülési és leszerelési értekezlet terve. Maga a cél általános helyeslést váltott ki, de a hogyan tekintetében már eltérnek, sőt ütköznek az álláspontok. Lényegében most is az a megegyzés akadálya, ami másutt és mindenütt gátolja a tárgyalások folyamatát: a nyugatiak egyoldalú engedményeket követelnek a Szovjetuniótól. T. J. Napirenden a gazdasági helyzet Ülést tartott a lengyel kormány A csütörtökön kezdődő kétnapos szejmülést előkészítendő (a parlament fontos döntéseket hivatott hozni a gazdasági válság megoldása érdekében) kedden Jaruzelski kormányfő elnökletével ülést tartott a lengyel kormány. A lengyel lapok szerdai részletes beszámolói szerint a minisztertanács megvizsgálta az ország gazdasági helyzetét és megvitatta, milyen sürgős intézkedéseket kell tenni a válság megfékezésére. Mint arról a napokban közzétett féléves statisztikai jelentés is tanúskodik, a gazdasági helyzet súlyos: az ipari termelés 1980. első félévéhez képest 12,5 százalékkal csökkent, a termelés hanyatlása korlátozza az exportlehetőségeket (a kivitel 25 százalékkal volt kevesebb, mint egy évvel ezelőtt), emiatt kevesebbet lehet importálni is, ami viszont érzékenyen érinti a külföldi alapanyagokra és alkatrészekre épült ipart. A mezőgazdasági termékek felvásárlása nem kielégítő. A belső piaci helyzet zilált, a jelenlegi tendenciák folytatódása esetén a harmadik negyedévben az inflációs rés 120 milliárd zlotyt, a negyedik negyedévben pedig már 200 milliárdot tehet ki. A minisztertanács egyidejűleg megküldte a parlamentnek a gazdasági reform tervezetét. A dokumentumot egy különbizottság készítette, figyelembe véve a csaknem féléves társadalmi vitában elhangzott javaslatokat .is. A tervezetet jóváhagyta a LEMP kilencedik, rendkívüli kongresszusa. Légicsata Libanon felett Egy izraeli gépet lelőttek Szíriái repülőgépek szerda délelőtt légicsatába bocsátkoztak a Libonon légterébe behatolt izraeli repülőgépekkel és megsemmisítettek egy ellenséges gépet. Egy szíriai gép könnyebben megsérült, de visszatért támaszpontjára — jelentette be szerdán egy katonai szóvivő a damaszkuszi rádióban. Az izraeli kötelék a közlemény szerint Észak-Libanon és a Bekaa- völgy felett felderítő repülést végzett. Tel Avivban ezzel szemben azt állítják, hogy a légicsatában egy szíriai repülőgép zuhant le és valamennyi izraeli gép sértetlenül hazatért. A Tel Aviv-i katonai jelentés szerint az izraeli gépek megtámadták a velük szem- beszálló szíriai repülőket, és az egyiket rakétával eltalálták. Délután Beirutból azt jelentették, hogy a szíriai légvédelem később lelőtt egy izraeli felderítő repülőgépet is, amely a szerda délelőtti légicsata színterét vizsgálta. Szíria kedden jelezte, hogy „kész szembeszállni az izraeli légierővel, ha az továbbra is behatol Libanon légterébe”. Damaszkuszban a tűzszünet megsértésének tekintik az izraeli berepüléseket, még ha azokat felderítő céllal hajtják is végre. ENSZ-megbízott utazik Afganisztánba Az ENSZ székhelyén hivatalosan is bejelentették, hogy Javier Perez de Cuellar, Waldheim ENSZ-főtitkár külön megbízottja augusztus 4. és 10. között látogatást tesz Afganisztánban és Pakisztánban, hogy megbeszéléseket folytasson az Afganisztán körül kialakult helyzet rendezésének lehetőségeiről. Útimorzsák Nyugatról (1.) HA LÁTNI AKARSZ, GYALOGOLJ — tartja a régi mondás, amely ma sem veszítette érvényét. Legfeljebb a hoszabb, külföldi utazásoknál így módosíthatjuk: ha látni akarsz — és van pénzed — kapaszkodj fel egy világjáró autóbuszra ... Hideg sört, kólát is ihatsz a buszon — a szinte feneketlennek tűnő hűtőszekrény jóvoltából — schillingért, vagy forintért. A magyar turisták egyik kedvelt — kilenc éve bevált — útvonala az IBUSZ által szervezett „Bécstől Bécsig” út, amely nem tartozik az olcsóbb útak közé. Azoknak ajánlatos, akik először indulnak Nyugat-Európába és egyszerre sokat akarnak látni. Erről az útról hoztunk néhány útimorzsát, amit a magyar turista felcsipegethet egy fárasztó, de szép úton, kevés nyelvtudás és valuta birtokában. TERRORIZMUS. Már itthon elhangzik az ismerősök figyelmeztetése: Nyugaton majdnem mindenütt lőnek, vigyázzunk a bőrünkre. Nem a magyar turistákra — válaszolja az ember kedélyesen. Mégis megszaporáztuk lépteinket Marseille arab negyedében, ahol a magyar turistákat az IBUSZ elszállásolja. Ugyanis lőttek... Talán két színes bőrű csempész szólalkozott össze emi- gyen, vagy egy színes bőrű és egy fehér, vagy a csempész és a rendőr ... Erre nem derült fény, mert szedtük a lábunkat. Faggattuk aztán a spanyolországi idegenvezetőt, aki állítása szerint ott született, a szülei magyarok, de legalább úgy beszél magyarul, mint mi. Éppen ottlétünk alatt lőttek le egy csendőrtisztet Barcelonában. Az idegenvezető szerint, ez most már csökkeni fog: az emlékezetes spanyol- országi puccskísérletet követően, maga a király intézkedett a terrorizmus elleni harc összehangolásáról. Eddig ugyanis ez nem volt rendben, nem mindegyik fegyveres testület tartotta feladatának a terroristák elleni küzdelmet. Nemrég összehangolták a csendőrség, rendőrség, katonaság, határőrség munkáját, s máris több terrorcselekményt sikerült megelőzni... VENDÉGMUNKÁSOK. Sokat hall, olvas az ember itthon a vendégmunkásokról, akik annyi bajt okoznak a nyugati országokban. Végre személyesen is láthattuk őket. Teljesen az ő dolguk a nagyvárosi szemét eltakarítása. Ennek persze különböző „nehézségi” fokozatai vannak... Svájcban akár elegánsnak is nevezhető négerek — kesztyűben — szedik össze a gondosan nylonzsákba rakott, fent pedig szépen bekötött szemétcsomagokat, hogy bedobálják a szemétgyűjtő kocsiba. Ezt a higiénikus, kulturált megoldást akár meg is irigyelhetnénk, csakúgy, mint az osztrák, a svájci, a dél-franciaországi utcák tisztaságát. Kivéve Marseille-t, ahol egész nap valóságos szeméttenger uralja a gyönyörű utcákat, tereket. Nincsenek kukaedények, vagy nylonzsákok. Dobozokban vagy csak úgy kirakják a szemetet a járdára a lakók, a kereskedők. Vannak, akik a zebra egy részét is telerakják szeméttel, miközben fényes gép- kocsisorok húznak el az utakon, csillognak a kirakatok, jól öltözöttek az emberek. Éjjel aztán megkezdődik a vendégmunkások hajrája, hogy reggelre eltakarítsák a milliós város napi szemétjét. Nem is lehet aludni az állandó zajcngó szemeteskocsiktól, a kiabálástól, az útmosó masinák zümmögésétől. Reggel kezdődik minden elölről. A különös, félelmetes, szépséges, nyüzsgő várost ellepi a szemét ... „Látnák, mi van, amikor a fiúk elkezdenek sztájkolni” — mondja útitársam, egy kamionsofőr, aki gyakran megfordul ezen a vidéken. Nem viszik el a szemetet, napokig, hetekig, patkányok szaladgálnak világos nappal a járdán. MINIORSZÁGOK. Egy hatalmas ország fiaként érkezhetnek a magyar turisták a nyugat-európai miniországokba. Itt aztán nem lehet kisebbségi érzésünk. Lichtens- teinben, ha akarnánk és nem magyarul szólalnánk meg az egyik elegáns butikban, akár földivel is találkozhatnánk. Az egyik Eszterházy gróf tengeti itt életét, de magyarul nem hajlandó megszólalni — mondják róla. Monaco, a tenyérnyi hercegség egy kis meseországra emlékeztet. Pedig minden nagyon is valódi, a nagyherceg is, aki sok-sok emléktárgyról, díszes tányérról néz ránk — akárcsak Ferenc Jóska egykoron. Ö az egyik legjobb üzletember, aki — bizonyára kiváló közgazdászai és reklám- szakemberei révén — remek üzletet csinál abból, hogy ő Monaco nagyhercege. Tanúi lehettünk a délben mindig lezajló őrségváltásnak, amely ceremónia az idegenforgalom egyik bevált fogása. Innen már egy lépés Monte Carlo, a híres, vagy inkább hírhedt játékkaszinó. Magyar turisták is bemerészkednek a krimikből, útifilmekből ismert kaszinóba, ahová csak nyakkendőben lehet belépni. Többen inkább a szerényebb — másik játékkaszinót választják — ahol a játékautomaták vannak. IDEGENLÉGIÓSOK. Rejtő Jenő feledhetetlen alakjai jutnak eszünkbe, amikor Mar- seille-ben néhány percre megállunk az idegenlégiós laktanya előtt. Hamisítatlan zöld egyenruhában — persze nem a sivatagi „fejfedővel” áll őrségben a régi gyarmatbirodalom máig megmaradt katonafigurája. Találgatjuk, vajon, milyen nemzetiségű lehet. A néma „szobor” nem válaszolhat, megőrzi titkát. Egyikünk csendesen megjegyzi: magyaros arca van ... Este — az idegenvezető figyelmeztetése ellenére elmerészkedünk a tengerparti kocsmába, ahová állítólag az idegenlégiósok járnak. A felbuzdulás olyan lesz, hogy maga az idegenvezető is beáll' a csoportba. Sőt — amolyan magyar virtusból — az arab negyeden át teszik meg az utat az idegenlégiós kocsmához. Ezen az estén, úgy látszik, nem kaptak kimenőt a légiósok, vagy máshová mentek iszogatni. Szerencsénk volt, mert ép bőrrel hazatértünk és a kezünkben szorongatott kézitáskát — az útlevéllel, a maradék pénzzel — senki nem akarta elvenni tőlünk ... Páll Géza Nehéz istennek lenni ...Távoli bolygón vagyunk, sok millió fényévnyire a a Földtől. Itt középkori zsarnokság uralkodik, a fejlett civilizációhoz képest feneketlen sötétség. Aljas indulatok, ösztönök csapnak össze. Egy maréknyi bátor ember — a távoli Föld küldöttei — helybelinek álcázva figyelemmel kíséri az eseményeket, de erőszakkal beavatkozniuk nem szabad. Nemes eszményeiket követve, egy magasabbrendű társadalom szellemében, mégis megpróbálják megmenteni a jókat, megbüntetni a rosszakat. Mennyire sikerül nekik, erről szól ez az érdekfeszítő, fantasztikus történet, amelynek hősei azonban hús-vér emberi figurák, kik éppúgy élnek, szenvednek, szeretnek és meghalnak, mint mi — a Föld lakói, ma, mindnyájan! ... Amikor Rumata elhaladt Szent Mika sírja mellett, már egészen sötét volt. Az egekig magasztalt hamahari csődör, amelyet kártyaadósság fejében kapott dón Ta- meótól, hasznavehetetlen gebének bizonyult. Rumata összehúzta magán a köpenyt, elengedte a kantárszárat. A sietésnek nem volt értelme. Éjfélig egy óra volt hátra, a Csukló Erdő pedig már fekete, csipkés szegélyként állt a látóhatár fölött. Kétoldalt felszántott földek húzódtak, a csillagok alatt élettelen, rozsdaszagot árasztó mocsarak vilióztak, halmok és Invázió-korabeli korhadt cölöpkerítések sötétlettek. Messze balra komor pír lobbant fel és húnyt ki: bizonyára valamilyen falucska égett, egy a számtalan egyformá Halvaszületett, Akasztófavirág, Zsiványta- nya közül, amelyet legfelségesebb parancsra nemrégiben Áhítattá, Áldásossá, Angyalivá keresztelték át. Az út kanyarulatánál egy sötét alak vált el a bokroktól. A csődör visszahőkölt. Rumata megragadta a kantárszárat, jobb kezén megigazította a csipkét, tenyerét kardja markolatára tette, és körülkémlelt. Az út mellett álló ember levette a kalapját. — Jó estét, nemes dón — szólt halkan. — Bocsánatot kérek. — Mit akarsz? — tudakolta Rumata, és fülelt. Zajtalan csapda nem létezik. A rablókat elárulja az íjhúr csikordulása, a szürke rohamosztagosok féktelenül böfögnek a pocsék sörtől. A bokrokban azonban csend volt. Ez az ember tehát nem cinkos; zömök városi polgár, szegényes köpenyben. — Megengedi, hogy ön mellett fussak? — kérdezte, s meghajolt. — Tessék — mondta Rumata, s megrántotta a kantárszárat. — Belekapaszkodhatsz a kengyelbe. A városi polgár melléje szegődött. Kezében tartotta kalapját, feje búbján jókora kopasz folt világított. Kereskedő, gondolta Rumata. Mi tagadás, bátor kereskedő ... De az is lehet, hogy könyvtudó. Menekült. Kitaszított... De az is lehet, hogy kém. — Kicsoda vagy, és honnan jössz? — kérdezte Rumata. — Nevem Kiun — felelte szomorúan a városi polgár. — Arkanarból jövök. — Arkanarból menekülsz — mondta Rumata előrehajolva. Valami csodabogár, gondolta Rumata. Vagy mégis kém? Ellenőrizni kell... De tulajdonképpen miért kell? Miért ne higgyem el, amit mond? Itt megy egy városi polgár, nyilvánvalóan könyvtudó, menekül, hogy az életét mentse ... összetalálkozott egy arisztokratával. — Kiun ... Ismertem egy Kiunt. Gyógyszerárus és alkimista a Bádog utcában. Rokona vagy? — Sajnos, igen — felelte Kiun. — Távoli rokona ugyan, de nekik ez mindegy... ti- zenkettedíziglen. — És hová menekülsz? — Valahová ... Minél mesz- szebbre. Megpróbálok Irukan- ba jutni. — Ügy — mondta Rumata. — És azt képzeled, hogy a nemes donnái átjutsz a határőrhelyen ? Kiun nem válaszolt. — Vagy talán azt gondolod, a nemes dón nem tudja, kicsoda Kiun alkimista a Bádog utcából? Kiun hallgatott. Rumata úgy harsogta, mint a Királyi téren a kikiáltó: — Az Isten, a korona és a köznyugalom ellen elkövetett szörnyűséges bűncselekményekkel vádoltatik, és azokban bűnösnek találtatik! Kiurt hallgatott. — És ha a nemes dón bálványozza dón Rebát? Ha szív- vel-lélekkel hűséges a szürke igéhez és a szürke ügyhöz? Kiun hallgatott. Az út jobb oldalán a sötétből akasztófa árnyéka tűnt elő. A keresztgerenda alatt lábánál felakasztott, meztelen test fehérlett. — És ha a nemes don most azonnal e csavargó mellé akaszt? — mondta. — Erős arkanari kötélre. Az eszmények nevében. De miért hallgatsz, Kiun írástudó? Kiun hallgatott. Vacogott a foga, és erőtlenül összehúzta magát, akár a megvert kutya. Hirtelen valami csobbanva az útmenti árokba pottyant. — Nosza, akassz fel! Akassz fel, áruló! Rumata kifújta magát, s elengedte Kiunt. — Tréfáltam — mondta. — Ne félj. Kiun kis ideig dülöngélve és szipogva állt, tenyerével céltalanul csapdosta köpenyét, azután bemászott az árokba. Kiún kimászott az árokból, s egy csomagot dugott az inge alá. — Persze könyvek — mondta Rumata. Kiun a fejét rázta. — Nem — válaszolt rekedten. — Csupán egy könyv. Az én könyvem. — De miről írsz? — Attól félek, nem érdekelné önt, nemes dón. Rumata felsóhajtott. — Ide hallgass, Kiun — kezdte Rumata. — Tréfáltam. Ne félj tőlem. — Nagyszerű világ — mondta Kiun. — Vidám világ. Mindenki tréfál. Még a nemes Rumata is. — Tudod a nevemet? — Tudom — mondta Kiun. — A homlokabroncsáról ismertem fel. Ügy megörültem, amikor összetalálkoztam ' önnel az úton. — Tudod, én azt gondoltam, hogy kém vagy. A kémeket mindig megölöm. — Kém . .. ' — ismételte Kiun. — Hát persze. A mi korunkban olyan könnyű és jövedelmező kémnek lenni. A mi hősünk, a nemes dón Re- ba, szívén viseli, hogy megtudja, mit beszélnek és gondolnak a király alattvalói. Én szeretnék kém lenni. Ülök, iszogatok és fülelek. Néha úgy tetszik, mintha feljegyezném a beszélgetéseket, és a megrettent emberkék odatódulnak hozzám, s felkínálják barátságukat és erszényüket ... Micsoda remek elmefuttatás, ugyebár, nemes dón? Egy tizenöt éves kölyöktől, a Hazafias Iskola növendékétől hallottam ... (Folytatjuk) Irkagyij Sztrugackij—Borisz Sztrugackij: rMr] Minden héfen g/ Dl if írfa-péntek ! Már csütörtökön 18,00 órától vásárolhat r~^ÍHÍÍl]tlM'i egyes: KALIFA ÉS AUTÓPRESSZ / : KÁVÉFŐZŐKET, HŰSDARÁLÖKAT, EDÉNYSZÁRlTÖT, HŐTÁROLÓS i EDÉNYÉKET, 30% ENGEDMÉNNYEL! SZABOLCS MEGYE LEGNAGYOBB ÁRUHÁZA NYÍREGYHÁZÁN, A BEVÁSÁRLÓ KÖZPONTBAN! A JÓ VÁSÁRLÁS NYITJA, NYÍRSÉGBEN A NYÍRFA!
