Kelet-Magyarország, 1981. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-26 / 174. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG H81. július 26. A HÉT CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: Varsóban befejezi munkáját a LEMP IX., rendkívüli kongresszusa — A hét vezető tőkés ország ottawai csúcsértekezlete — Vietnam kormánynyilatkozatban utasítja vissza a Kam- bodzsa-értekezlet határozatait KEDD: Libanonban folytatódnak a súlyos harcok, a Biztonsági Tanács tűzszüneti felhívása — Japán—amerikai hadgyakorlat a a Koreai-öböl térségében SZERDA: Leonyid Brezsnyev és Gustáv Husák találkozója a Krím- félszigeten — Rómában elítélik a pápa török származású merénylőjét, de nem derül fény megbízóira — Fegyveres összetűzések Guatemalában CSÜTÖRTÖK: Szófiában eltemetik Ludmilla Zsivkovát — Bécsben véget ér a haderő-csökkentési konferencia 24. fordulója — Izraeli partraszállási kísérlet Dél-Libanonban, Begin a szaka- dár Haddad őrnaggyal tárgyal PÉNTEK: Elnökválasztás Iránban, ugyancsak megtartják a részleges parlamenti választásokat is — az Arab Liga védelmi takácsának tuniszi ülése — London és Madrid viszálya a trónörökös gibraltári nászútja miatt SZOMBAT: Földreform-intézkedések Nicaraguában — Tovább gyűrűzik az amerikai hírszerző ügynökség, a CIA vezetőinek korrupciós botránya — Októberig elnapolják a madridi Euró- pa-találkozót Á hét három kérdése O Milyen eredményeket hozott a vezető tőkés államok ottawai csúcsértekezlete? A hét vezető tőkés ország állam- és kormányfői, valamint nyolcadikként a luxemburgi Gaston Thorn, a közös piaci bizottságok elnöke, két napon át tanácskoztak a kanadai főváros szomszédságában levő, montebellói kastély márvány kerékasztalánál. Azután a szó szoros értelmében a színpadra léptek, hiszen az ottawai operaházban válaszoltak az újságírók kérdéseire. Az alaphangot az elnöklő házigazda, Trudeau kanadai miniszterelnök ütötte meg. aki találó hasonlattal kezdte: „Nem akartuk a szemetet más küszöbére seperni ...” A kijelentés felettéb szellemes, de igazából nem fejezhette ki a valóságot. A hivatalosan gazdasági csúcsértekezletként szereplő találkozón a szövetségesek panasz- áradattal fordultak Reagan /elé, nehezményezve a számukra kedvezőtlen gazdasági manővereket. Az átlagosnál jóval magasabban tartott amerikai kamatláb következtében a nyugat-európai valuták az idén csaknem 30 százalékkal gyengültek a dollárhoz képest, fokozódott a gazdasági visszaesés, nőtt a munkanélküliség, nagy az energiaszámla, mivel az OPEC-exportőrök dollárban számítják az árakat. Nyugat- Európa tehát a kamatlábak leszállítását kérte, de az Egyesült Államok kitért a kötelező ígéretek elől. Folytatja eddigi politikáját, amely rövid távon hatásos, s a hosszabb távlatokkal egyelőre nem törődik. A „hetek” között csak az NSZK, Kanada és Nagy-Bri- tannia kormányfője volt jelen a tavalyi, hasonló jellegű velencei csúcson. A négy újonc pedig nem felejtheti el, hogy Japán kivételével — ahol a korábbi kormányfő szívrohama nyitotta meg 3zu- zuki előtt az utódlás lehetőségét — a korábbi amerikai és francia elnök, valamint az olasz miniszterelnök éppen bel- és gazdaságpolitikai okok következtében volt kénytelen átengedni helyét a mostani vezetőknek. Jellemző adalék, hogy Schmidt nyugatnémet kancellár máris úgv nyilatkozott: új gazdasági stratégiát kell kidolgoznia az amerikai hajthatatlanság fényében. Az ottawai összejövetelt egy közös, politikai tárgyú állásfoglalás is fémjelzi: a hírek szerint ebben a tárgyban kisebbek voltak a nézeteltérések. Nyugat-Európa és Japán több kérdésben (például Afganisztán vagy Kambodzsa) felsorakozott Washington hidegháborús hangvételű nézőpontjához, a kelet —nyugati fegyverzetkorlátozási tárgyalásokat illetően pedig felújították a NATO kettős határozatát. Csakhogy a „tárgyalni és fegyverkezni” többféle magyarázatot tesz lehetővé. Az Egyesült Államok — s az alaphangod az amerikai kijelentések ütötték meg — a fegyverkezést befejezett ténnyé kívánja tenni, s a tárgyalást csupán alibiként használja. Rendkívül nagy nyomás nehezedik a szövetségesekré azért is. mert ősszel tanácskozik majd a COCOM (a nyugat-európai országok embargóbizottsága, amely bizonyos árufajtákat tilalom alá helyezhet a kelet —nyugati kereskedelemben), s Washington különböző szállítások visszatartását követeli. Szeretnék megakadályozni például a szovjet— nyugatnémet földgázüzletet, ami kölcsönös haszonnal járna: az NSZK fontos energia- hordozót importálhatna; s cserébe gépeket, a gázvezetékekhez szükséges csöveket exportálhatna. Mindezt energiaszűke és acélipari visszaesés idején! Ottawa megoldatlan problémák egész sorát hagyta örökül. A szemetet — a nyilvánosság reflektorfényében — ugyan csak mérsékelt módon seperhették más portája elé, a többit — más lehetőség nem lévén — egyelőre a szőnyeg alá kotorták ... © Mennyire lehet tartós a libanoni tűzszünet? A politikai előrejelzés manapság mindenütt kockázatos, de különösképpen az a Közel-Keleten. Miután a Biztonsági Tanács kedden elhangzott tűzszüneti felhívása lényegében ered méhy télén maradt és egész héten át szinte szakadatlanul folytak a harcok Libanonban (már- már az ötödik háborúról beszéltek), pénteken mégis megvalósult a fegyvernyugvás. Jogos a kérdés, mennyire lesz tartós ez a tűzszünet? A történelmi tapasztalatok mindenesetre kételyt sugallnak, hiszen fél évtized alatt mintegy nyolcvan hasonló megállapodás született (a részleges egyezményekkel mintegy kétszázhatvan), s általában kérészéltűnek bizonyultak. Az előzmények: július elején némileg enyhült a libanoni válság, s úgy tűnt, hogy van lehetőség bizonyos megállapodásokra. Ebbe az irányba mutattak azok a Szíriái intézkedések, amelyeket a libanoni haladó erőkkel, valamint más arab országokkal konzultálva tettek — ugyanakkor a kibontakozás egyik feltételének a jobboldali erők és az izraeli hadsereg szoros szálainak megszakítását tartották. Habib, amerikai elnöki különmegbízott egy washingtoni rendezési tervet hozott magával. Átmenetileg ez is a harcok visszafogását szerette volna elérni, mivel a Camp David-i különút folyBoldog vendégségben (6.) Prag, fandarazaL. A néhány őszét szó közül, amelyeket magyarra fordíttattam, a fenti kettőt minden cél nélkül jegyeztem fel a noteszomba. És most szükségem van rájuk. Puzsnag azt jelenti, hogy köszönöm, fandarazat pedig, hogy viszontlátására. És én valóban köszönettel tartozom, amiért belekóstolhattam Oszétiába, amelyről korábban őszintén szólva azt sem igen tudtam, hogy létezik. A fandarazat is fontos szó, mert valóban nagyon szeretnék Oszétiába visszamenni, hogy többet ismerjek meg belőle, hogy megismerjem, amit a rövid vendégség tapasztalatai alapján legfeljebb sejthetek. Szeretném tudni például, hogy Koszta Hetagurovot miért éppen úgy örökítette meg a szobrász, ahogy táncolni láttam az oszéto- kat? Az láttam, hogy valamiféle méltóságot ad az embernek, ha az alkarját vízszintesen tartja a mellkasa előtt, de vajon miért éppen ezt a mozdulatot rögzítette a táncospárt formázó gyermek-keramikus? És miért büszke minden kaukázusi tánc, hogy miközben szinte feszül a ritmus a táncolóban, s minA holtak városa den ütemre lép a láb; lassan jár a kéz, moccanatlan a csípő, egyenes a hát, és fenn a fej? Én nem a profikat, nem az Alán Táncegyüttest láttam (noha tudom róla, hogy sikerrel vendégszerepeit Indiában és Csehszlovákiában, Vietnamban, Burmában, Matatásához szeretnének újabb arab szövetségeseket nyerni. (Márpedig a Begin-kabinet Bejrút elleni légitámadása, az iraki reaktor bombázása és a többi szélsőséges lépés az alapvetően Izraelt támogató Egyesült Államokkal is szembefordítja az arab világot.) A sorozatos izraeli provokációk, amelyek palesztin válaszlépéseket váltottak ki, majd újabb harci cselekményekben eszkaláltak, elmérgesítették a válságot. A választások után, de a kormányalakítás közben, s esetleges újabb választások előtt álló Begin éppen ezt akarta. Washingtont gondolkodásra késztette az Arab Liga Védelmi Tanácsának tuniszi ülése is, amely immár ame- rikaellenes intézkedéseket vett fontolóra. Ügy tűnik, hogy az Egyesült Államok igyekezett „rávezetni” Izraelt a tűzszünet elfogadására, amelyet Libanon és a palesz- tinek eleve szükségesnek tartottak. A tűzszünet jövője tehát elsősorban azon múlik, mennyire akarja valóban tartósítani az Egyesült Államok és az izraeli vezetés a fegyverek hallgatását a Közel- Keleten, s hogyan halad előre a válság általános rendezése. O Mit jelentenek az iráni választások? A választást vallásos kötelezettségnek nyilvánították a pénteki ünnepnapon, s már tizenöt éves kortól kezdve az urnákhoz járulhattak: nem utolsósorban ezek az intézkedések is kedveztek az első számú iszlám jelöltnek. Rad- zsai eddigi miniszterelnöknek. A hírek szerint végül a bazár, a nemzeti burzsoázia egy része is támogatta. Valószínűleg ő lesz az új államfő, noha végeredmény csak jövő héten várható. Az el-1 nökválasztások, valamint á részleges parlamenti választások ugyanakkor az elszabadult szenvedélyek légkörében, tömeges bombamerényietek és tömeges kivégzések kíséretében mentek végbe. S egy felhívással együtt, amely- lyel Baniszadr volt elnök jelentkezett, ellenzéki egységfrontot szervezve. Irán, miközben változatlanul háborút visel Irakkal, az elmúlt időszakban kiélezett belső csatározások színhelye volt, sokszor bizonytalan és összemosódott frontokkal. A választás most megszüntetni látszik az eddigi „kettős hatalmat”, az elnök, a kormány és a parlament viszálykodását. Mégis változatlanok a kérdőjelek: hogyan alakulnak a jövőben a különböző politikai irányzatok, a belső harc, s mennyiben hat *ki mindez az ország kül- és belpolitikájára, az elhanyagolt gazdasági helyzetre, az öböl háborújára. Kérdőjelek, amelyekre csak az elkövetkező események adhatnak választ. Réti Ervin Kuba nemzeti ünnepén A. magyar állami és pártveze- tök táviratban fejezték ki jókívánságukat Fidel Castro Húznak, a kubai Kommunista Párt KB első titkárának, a Kubai Köztársaság Államtanácsa elnökének, a Minisztertanács elnökének. „Számomra az év legboldogabb pillanata az volt, amikor harcba indultam hazánk történelmének egyik legkegyetlenebb, leggyűlöltebb diktátora, Batista ellen” — írta 1953 szilveszterén a börtönből Fidel Castro. E legboldogabb pillanat: 1953. július 26-ának hajnala volt, amikor kubai fiatalok egy elszánt csoportja a félelmetes Moncada-erőd bevételére indult Santiago de Cubá- ban, a forradalmak szülőhelyeként emlegetett Oriente tartomány központjában. A hősies támadás akkor még sikertelen maradt, de elindítója lett annak a történelmi folyamatnak, amely a fegyveres forradalmi harc kibontakozásához és öt és fél év múltán a népi felkelés teljes győzelméhez vezetett a karib-tengeri szigetországban. A spanyol gyarmatosítók, majd az észak-amerikai tőke által évszázadokon át elnyomott, kizsákmányolt kubai nép győzelme után felelősen élt a kivívott függetlenséggel. A nyugati féltekén elsőként választották a társadalmi fejlődés szocialista útját; az egész nép társadalmi, gazdasági és kulturális felemelkedését. Nem volt könnyű a kezdet, hisz a súlyos elmaradottság, az amerikai szomszédhoz ezernyi szállal kötődő monokulturális gazdaság béklyója mellett meg kellett — és a mai napig meg is kell — küzdeniük az esetenként nemzetközi konfliktusok veszélyét is felidéző reakciós támadásokkal, Washington gazdasági blokádjával, a Kubára nehezedő imperialista nyomás és lélektani hadviselés megnyilvánulásaival. A kubai nép azonban ezt a küzdelmet is ugyanolyan hősiesen vállalja, mint korábban a fegyveres forradalmi harcot. Elszántsága, helytállása példát ad a felszabadulásukért küzdő gyarmati népek egész sorának. Kuba több .mint két évtizede szocialista rendszert épít. Jelentős vívmányokat mondhat magáénak a társadalmi fejlődés, az oktatás, az egészségvédelem területén. Nagy erőfeszítéseket tesz a kapitalista rendszer örökségeinek felszámolására, a gazdasági élet fejlesztésére. Az ország e nehéz munkában — úgy is mint a KGST tagja — élvezi a szocialista közösség aktív támogatását. Moncada évfordulóján, Kuba nemzeti ünnepén sok sikert kívánunk Kuba népének a szocialista építés céljainak valóra váltásához. Brüsszel. A Koppenhágából Párizs felé tartó békemenet tegnap érkezett Brüsszelbe, ahol a Monnaie téren egy esetleges atomrobbanás következményeit szimulálták a tüntetők. (Ke- let-Magyarország telefotó) laysiában és Jugoszláviában, Málta szigetén, Nepálban és az NDK-ban is, és szívesen megnézném a táncukat), de azt hiszem, hogy nagyobb élményre nem számíthatok, mint amit egy banketten a végzős orvostanhallgatók önfeledt tánca láttán kaptam. Aztán szeretném tudni azt is, hogy oszétföldön miért láttam lépten-nyomon az utak mentén különféle síremlékeket, hogy egy, a honvédő háborúban elesett névtelen katona emlékpadján miért hívogatja az arra- járót a megbontott, de csaknem teli pezsgősüveg és az üvegpohár? Ki tette oda őket? És ki tett virágot a mi kopjafáinkhoz hasonlító, de kőből való, s 1875-ből származó, faragott őszét síremlékekre, kinek fontos az általa nem ismert hősök iránti tisztelet? És miért? Azt történetesen tudom, hogy az Alán Birodalom idején miért éppen a hegyek Sziklás oldalába temették el halottaikat az itt élő emberek. Halottam a közmondást, amely szerint a legelő tehén lába alatt a föld értékesebb, mint a tehén maga, s amint e közmondásból is következik, az ősi temetkezési szokásnak rendkívül praktikus oka volt, nevezetesen az, hogy termékeny föld roppant kevés van a hegyek között. Azt is értem, hogy minden prakticizmus ellenére a hajdani alánok csónakba tették a halottakat, akiknek ugye, az öröklét vizén még át kellett kelniök. Megértettem és átéreztem az elődök iránti tiszteletet, amikor láttam Dar- gauszt, a „Holtak Városát”, ahol házaknak is beillő épületek őrzik az eltemetetteket, s még ablakok is vanak a sírokon, amelyeken keresztül annak idején ételt is adhattak be az elhunytaknak, s amelyeken keresztül évszázadokon át fütyültek be a hegyi szelek, múmiává téve a halottakat. Hasonló sírokat láttam egy Dzvigis nevű ősi falucskában is, amely a maga száz lakójával a 9. században jókora településnek számíthatott, s amelynek leomlott jelző-, harci és lakótornyai között az új házakban ma mindössze három család él. Innen naponta négyszer jár a busz a viszonylag közeli színesfém-bányánál épített iskolához, bolthoz, de az mégsem fért a fejembe, hogy mi vonzotta ide a mai lakókat, akiknek — ha már itt telepedtek le —, vajon mi okuk lehetett arra, hogy ne használják fel a ház- és garázs- építéshez a régi köveket? Azt megtudtam, hogy az évezredes építményeket különleges — mészkőporból és tojáshéjból kevert, esztendőre elásott — ragasztóanyag tartja össze, amiért is az ősi falak kellően ellenállóak lehettek a háborúval a rombolással szemben.de a békében magának teremtő embertől őket nem a ragasztó, hanem valami mélyebb és erősebb kötődés mentette meg. Sok minden kavargóit még bennem, amikor egy esős hajnalon a gépkocsivezető a távoli repülőtérre vitt, s — miután az ablaktörlőt' kellő sebességűre állította — a következőket jegyezte meg: „Látja? Esik! Oszétia megkönnyezi búcsúzó vendégét”. Aczél Gábor nr. rBVJl iu| ,l k 1 1 I f A V I ■ I I k T A 1—Jk i
