Kelet-Magyarország, 1981. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-21 / 169. szám
1981. július 21. KBLET-MASYARORSZÁG 3 Juttatás, vagy járandóság? MINDEN KOROSZTÁLYNAK megvannak a maga szociális igényei és gondjai, s a szociálpolitika egész rendszeréből csupán azok érdeklik igazán, amelyek rájuk vonatkoznak. Csak módjával érvelhet a szociálpolitikus azzal, hogy például a nyugdíjasok mellett másokra, mondjuk a gyermekes családokra is gondolni kell. És megfordítva: a családi pótlék reálértékének csökkenését bizonygató szülőket — ma még! — kevésbé érinti és érdekli a nyugdíjasok helyzete. Mindenkinek egyformán sokat adni lehetetlenség. Mindenki jogos igényeit maradéktalanul kielégíteni ugyancsak lehetetlenség, ha egyszer annyi az elosztható pénz, amennyi. S a szociálpolitikus legnagyobb dilemmája: hogyan rangsoroljon, kiket és milyen gondokat vegyen — mások rovására — előbbre? Nemcsak a nyugdíjasok és a családellátás prioritásában kell döntenie, mert ez csak két tétel a pénzbeni társadalmi juttatások hatalmas tömegében. Ám hadd maradjak e két tételnél: egyrészt mert a pénzbeni társadalmi juttatásokra költött 87 milliárd forint 80 százalékát a nyugdíjasok és a családi pótlékok viszik el; másrészt mert e példákkal jól illusztrálható az imént jelzett dilemma. Tény: 1960-ban az aktív keresők számához képest mindössze 16 százalék volt a nyugdíjasok aránya, s már akkor is használtuk a kifejezést: Magyarország — nyugdíjas ország ... Mit mondjunk ma, amikor 41 százalékra (!) emelkedett a nyugdíjasok aránya, s persze ezzel együtt nőtt az átlagnyugdíj, s természetesen a nyugdíjakra kifizetett összeg is. A statisztikusok számításai szerint, legalább az évtized közepéig lényegében hasonló ütemű növekedésre kell felkészülni. 1985 körül a nyugdíjasok aránya — az aktív keresők számához képest — eléri a 45 százalékot, az átlagnyugdíj pedig az átlagkeresetek mai 51 százalékáról 60 százalékra emelkedik. Tény az is, hogy az eddigi intézkedésekkel nem sikerült megőrizni a nyugdíjak reálértékét (a reálérték növeléséről nem is beszélve.) További adatok és tények idézése nélkül is nyilvánvaló, hogy a nyugdíjasok gondja az egyik legfontosabb társadalom- politikai kérdés. A megoldás kézenfekvőnek tűnik: tessék a reálérték figyelembevételével emelni a nyugdíjakat! "De miből, hogyan? A NYUGDÍJÜGYET mindenáron meg kell oldani, de nem feltétlenül mások kárára. Mert például mitől függ a ma középkorú aktív keresők 20 —25 év múlva fizetendő nyugdíja? Nyilván az akkor dolgozó emberek munkájának hatékonyságától. S hogy ők hányán lesznek, egyáltalán lesznek-e any- nyian, amennyi múlhatatlanul kell a zavartalan társadalmi munkamegosztáshoz, a szükséges meny- nyiségű nemzeti jövedelem létrehozásához az — a műszaki fejlődéstől eltekintve — végsősoron a mai családpolitikától függ. Sajnos itt is a paradox helyzet állt elő: miközben — a költségvetést jócskán megterhelő — pénzbeni társadalmi juttatások meglepően gyors ütemben növekednek (1960-bän még 5,2 százalék, 1970-ben 7,9, és tavaly már 13,8 százaléka volt a nettó nemzeti termelésnek), a családellátás éppoly’ súlyos tehertétel az államnak, mint a nyugdíj. A családi pótlék — a család jövedelméből — a gyermekekkel kapcsolatos kiadásoknak mintegy a negyedét fedezi. A családok reakciói pedig egyértelműek. Olyannyira, hogy a néhány éve még népszerűsített háromgyermekes családmodell szükségességéről mostanában jóval kevesebb szó esik. NÁLUNK AZ A SZEMLELET URALKODIK, hogy a nyugdíj: társadalmi juttatás. Tévedés! A nyugdíj: járandóság. Következésképpen nem a „juttatás” apránkénti emelésének módszerein kellene gyötrődni, hanem egy „járandóság”-típusú, s lényegében önfinanszírozó nyugdíjrendszer megteremtésének feltételein kellene gondolkodni. S hogy egy ilyesfajta rendszer megteremtése nem lehetetlenség, az kiolvasható az újabban megélénkült szakmai vitából. E vitának persze, voltak előzményei, s csak ideiglenesen fog elcsendesülni. Vitakészségünk töretlen, s már az is biztató, hogy a vitapartnerek — levonva a cselekvésképtelenség konzekvenciáit —, nem vonulnak vissza. Pillanatnyilag ez az egyetlen garancia arra, hogy előbb- utóbb, valahol, valakik — netán, valaki! — jobb belátásra jut és dönt: a magyar nyugdíjrendszer nem a létező rendszerek legjobbika, következésképpen változtatni kell rajta. Esetleg gyökeresen. V. Cs. Vetik az olajretket Ajakon A búzaaratást kővetően másodvetéssel olajretek kerül a főidbe az ajaki Búzakalász TsZ-ben. (Gaál Béla felvétele) Ovegtérképek Nyíregyházáról Hatvan dokumentum az 1907*es városról Érdekes és értékes várostörténeti dokumentumokat őriznek a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat nyíregyházi osztálya, Szabolcs utcai irodaházának irattárában. A századforduló első éveiben Magyarország településeinek térképeit vászonból készült alapanyagokra készítették azért, hogy megőrizzék mérettartósságukat. így készült Nyíregyháza város egyes részeiről több, 1:1000 méretarányú térkép, amelyeken a mérettartósságot üvegalaplapok biztosították. A üvegtér- képek — mint azt a dokumentumok bizonyítják — 1907- ben Szesztay László mérnök, műegyetemi tanár vezetésével készültek. A városról a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat nyíregyházi osztályán mintegy 60 darab üvegtérképet őriznek, amelyek a város különböző részeinek a századfordulót követő állapotát tükrözik. Az üvegtérképek ma is jó szolgálatot tesznek, hiszen a legutóbbi időkig ezek képezték az alapját a város ingatlannyilvántartásának. Markó Ferenc osztályvezető elmondta, hogy az üvegtérképek mérettartósságukat megőrizték, a vitás esetekben még ma is segítségül hívják őket. Nagy súlyuk miatt azonban az üvegtérképek kezelése nehézkes, s a város újjászületése és rohamos fejlődése is szükségessé tette, hogy új, modern térképeket készítsenek. Ezeknek a térképeknek a hordozóanyaga már nem üveg. Az üvegtérképek Nyíregyháza város tulajdonát képezik, s ha majd nem lesz szükség rájuk vitás ügyek eldöntéséhez, csak akkor kerülnek a levéltárba. Addig az igazság szolgálatában állnak. (farkas) HASZON, VAGY RÁFIZETÉS? Másodvetés, meggyőződés nélkül Ami hiányzott néhány éve, ma erős oldala a mezőgazdasági termelésnek. Ez nem más, mint a közgazdasági gondolkodásmód. Minden valamire való szakember, mielőtt cselekedne, oszt és szoroz. A tervezés és cselekvés alapja az olyan megfontolás, hasznot hajtó, vagy ráfizetéses lesz-e a végrehajtandó munka? fgy van ez most a másodvetésekkel is. Álljon itt erről néhány gondolkodásra késztető példa. Tarlórépa és juhlegelő Forró a nyár, búzaérlelő a meleg. Vibrál a levegő a má- riapócsi határban a tempósan köröző kombájndk körül. A zúgó, zörgő bálázók verik a port és néhány kókadt gólya lesi, mit fordít ki a földből a tarlót hántó eke. Zsákmányra kevés a remény. A földben mélyen van a víz, a lárvák, békák is mélyre húzódtak. Mi ezzel csak kevésbé gondolunk. Somos József termelési főmérnökkel a másodvetésről beszélgetünk. — Csak a legszükségesebbet vetjük — mondja. — 20 hektár tarlórépát a háztáji gazdaságnak és húsz hektár lesz a juhlegelő. Másra gondolni sem érdemes. A takarmányrépát a termelőszövetkezeti tagok munkaidő után is kiszedik majd, egyéb növények termesztésére nem lenne munkaerő. A tarlóvetés betakarítása egybeesne az alma szedésével és részben a dohánytöréssel. Ennek rovására nem érdemes kockáztatni. Nem lehet nem gondolni arra, hogy a 40 hektár másodhasznosítás is valami, különösen, ha figyelembe vesz- szük; a másodvetések költsége, kockázata nagy. Erről egy faluval arréb már Mészáros János, a kállósemjéni termelőszövetkezet elnöke nyilatkozott. A fullasztó hőség a termelőszövetkezeti irodát is megüli. Nem feltűnő hát, hogy az elnökkel tárgyaló emberek között egy bronz- barnára sült, félmeztelen fiatalember is ül. Éppen az aratásról volt szó, legyen hát helye a búza cséplésének itt is. Bőven van takarmány — Hol tartanak? — A terület 35 százaléka kész. Hatszáz hektár a búzánk és a betakarítással jól haladunk. Holnaptól még jobban, kölcsönkombájn is érkezik. A nyírgyulajiak már végeztek az aratással és küldik hozzánk a gépet. Benne vagyunk a mikrokörzetes társulásban és segítjük egymást. A kállósemjéni tsz nem tartozik a nagy gazdaságok közé, kicsiben, de jó eredményekkel végzik dolgaikat. A gazdaság méreteihez mérten nagy az állatállomány. 420 szarvasmarhának, 1700 anyajuhnak és szaporulatának takarmányáról kell gondoskodni. Kiegészítőként lesz-e a takarmányalapot növelő másodvetés? — Csak a háztáji gazdaság részére vetünk 30 hektárt. A korábbi években háromszor is próbálkoztunk uborkával, nem sikerült. Szálas takarmányunk viszont most van elég, az első kaszálásból a szükséges széna háromnegyed részét begyűjtöttük. Egyszóval nem szenvedünk hiányt. Különben is, a meglévő vetésszerkezet leköti a munkaerőt, többre nem futja erőnkből. Nincs fontosabb feladat most, mint az aratás. A nagykállói Virágzó Föld Termelőszövetkezet vezetői is a szélrózsa minden irányában aratási ügyben munkálkodnak. Egy ember, Mészáros Sándor agrokémikus csak azért érhető el, mert véletlenül a központban akadt dolga. Ö mondta: — Sok az aratnivalónk, 1300 hektár búza, 600 hektár rozs. És mert vetőmagot termelünk, igazából most látunk hozzá az aratócséplés- hez. A saját nyolc E—516 kombájnunk is ma érkezik haza Makóról. Vendégeket is hoznak az ottani tsz nyolc kombájnját. — Végül is hány kombájn arat majd a tsz határában? — Tizennégy saját, 8 makói és Berettyóújfalu mellől is jön három nagyteljesítményű kombájn. Óriási lesz itt a felállás, de kell is, mert gyorsan szeretnénk végezni. — És mi lesz a tarlóval? Vetnek valamit? — Nem terveztünk másodvetést. De juhlegelőnk, az nekünk is lesz. Tárcsázzuk, gyűrűshengerezzük a tarlót és az árvakelés, a gyomoso- dás őszig tartó jó legelő. Mást nem tehetünk veszteség nélkül, hiszen homokon gazdálkodunk. |zenvedély? Mánia? Maga sem tud talán pontosan válaszolni. Hatvan éve, gyermekkora óta lepké- szik. Gazdag lepkegyűjteménye a háború alatt megsemmisült. Újra kellett kezdeni. Járta az országot, többször megfordult Szabolcsban is. Harmincezer lepkével él együtt, lakásában már alig fér el több. Államilag védett gyűjtemény ez, amelyből több kiállítást is rendeztek főiskolák, nagy sikerrel... — A rovarok ismerete nélkül nem teljes a képünk a természetről — mondja Balog Imre. — Én a lepkékkel foglalkozom, nem tudok betelni velük ... Egész életem ezzel telt el. Szerencsém volt, mert a pedagógusi munkám mellett szinte korlátlanul hódolhattam ennek a szenvedélynek. Érdekes, szép foglalatosság ez. Az idén hetvenhárom éves lettem, mégis folytatom a gyűjtést... Sokféle kalandba is keveredett a lepkekutató az évtizedek alatt. Gyakran érte az este, az éjszaka a hegyekben, ahol szállásért kopogtatott. Volt, amikor gyanúsnak vélték, máskor egy cigánytáborba ütközött és úgy könnyített — Egyszer három éjszakán át lapultam egy dombos részen. Ott is aludtam. Nem tudtam tisztálkodni. Végül, úgy másnap délfelé kikötőtÁ lepkész a helyzetén, hogy maradék aprópénzét szórta a rácsimpaszkodó cigánygyerekeknek ... — Egyszer pedig, egy faluban a harangot is félreverték. Mi, ugyanis éjszaka is gyűjtünk. Ilyenkor fénycsapdát állítunk a lepkéknek, újabban higanygőz lámpát viszünk magunkkal, és természetesen lepedőt, ahová becsapódnak majd a rovarok, így történt egy éjjel is, amikor a falubeliek azt hitték ég az erdő és félreverték a harangokat ... Jöttek a tűzoltók ... tem egy legelőn. Jó meleg nyári nap volt. Megörültem a vályúnak, tele volt vízzel. Nem járt arra egy lélek sem. Levetkőztem meztelenre, be a vályúba. Nyugodtan pancsol- gattam, észre sem vettem, hogy egy szekér megáll és a gazda odaköszön. Nagyon csodálkozott. Mellette ült a lánya is. Nevettek, én pedig majd elsüllyedtem a szégyentől... A lepkézés ' természetesen nem a vége, hanem a kezdete a rovarász munkájának. A befogott példányokat szakszerű dobozolás követi, majd meg kell határozni, milyen faj, család tagja. Minden fontosat tudni kell róluk, amiről majd a gyakorlati növényvédelmi szakemberek hasznos tudnivalókat szerezhetnek. így a lepkészet nemcsak tudományos ismeretekkel gazdagítja az embert — és gyönyörűséget is ad a gyűjtőnek, kutatónak — hanem a növényvédelemmel is szoros szálak fűzik össze. Balog Imrének is része van egyébként abban, hogy az igen nagy kárt okozó amerikai szövőlepkét — a burgonyabogarat — sikerült ártalmatlanná tenni... Imre bácsi ceglédi születésű, Pesten él, de szorgalmasan járja az országot. Most már ugyan fárad, nehezebben bírja a gyaloglást, a szala- dást a lepkék után — panaszkodott. De nem csodálkoznánk, ha egyszer a szabolcsi, szatmári, beregi tájon találkoznánk az ismert lepkésszel, akinek legnagyobb boldogsága, ha hálójába akad egy szép, eddig talán ismeretlen, titokzatos pillangó. Páll Géza Szándékos volt a beszélgető partnerek kiválasztása. Szándékos azért, mert Közép-Szabolcsban sóba nem volt nagymértékű az aratás utáni másodvetés, holott — elfogadva a szakemberek érvelését is — az üzemek többre lennének képesek, többre volna szükség. Vonatkozik ez az egész megyére is. Ahol ilyen nagy az állatsűrűség, ahol van konzervüzem is a másodtermés hasznosítására, ott takarmány- répával, olajretekkel, csalamádéval, uborkával, tarlóbabba), néhány hektártól nagyobb terület hasznosítható. A másodvetések ideje most van, még nem késtünk vele. Eső is esett, csírázhat a mag és ha most szépen mutat a határ, még szebb lesz, ha a föld, a tarló kétszer hasznosul. Seres Ernő A rakamazi RAFÁFÉM Szövetkezet oktatási célokra 366 darab egy és két munkahelyes villamosműszerész-asztalt készít. Borbély György és Filetóth Zoltán a prototípust ellenőrzi a sorozat legyártása előtt. (Jávor László felvétele)
