Kelet-Magyarország, 1981. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-21 / 169. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. július 21 Napi külpolitikai kommentár Fékezzék meg Begint H ányszor megállapította már a világsajtó: a Közel-Kelet puskaporos hordó, amely bármely pillanatban robbanással fenyeget. Azt is sokan mondták már, hogy a térség legfeszültebb pontja az izraeliek által gyakran támadott Libanon. Arra azonban talán a legborúlátóbb elemzők sem mertek gondolni, ami a hét végén ebben a térségben bekövetkezett. Izrael barbár támadására Bejrút ellen, Szidon, Tyr és Nabatijeh városok ágyúzására, a hétfőn hajnalban Dél-Libanon térségében megkísérelt partraszállásra nincs mentség és magyarázat. Ártatlan emberek életét oltották ki a bombák és a gránátok, Tel-Aviv agressziója hadüzenet nélküli háború állapotába taszított egy országot. Begin kormányzatának legújabb lépését még Izrael szövetségesei körében is aggodalommal és nemtetszéssel fogadták. Sajnos, a feszültség ezzel a végsőkig éleződött a Közel-Keleten. Philip Habib, Reagan elnök különmegbí- zottja ugyan vasárnap kétszer is eszmecserét folytatott Beginnel, de a tárgyalás aligha bírta jobb belátásra az izraeli kormányfőt. Az is csak pusztába kiáltott szó maradt, hogy Habib állítólag a Libanonban lévő palesztin támaszpontok elleni támadások felÍ függesztését kérte Begin- től. Az események újból nyilvánvalóan bizonyítják: az izraeli vezetés tapodtat sem enged agresszív politikájából, s nem számol azzal, hogy a meg-megújuló támadások netán ismét háború kiröbbanásához vezetnek a Közel-Keleten. Játék a tűzzel, amit Tel-Aviv művel. Kétség nem férhet hozzá, ezt Washington hallgatólagos beleegyezésével teszi. Józan ésszel ugyanis nehéz elképzelni, hogy az Egyesült Államok határozott föllépése ne tudna gátat vetni a féktelen támadókedvnek, a nyílt agresz- sziónak. Az amerikai politikusok gyakran hangoztatták: a Közel-Keleten a tárgyalásos rendezés hívei. Ha valóban így lenne, vajon miért nem fékezik meg Begint agresszív tetteiben, miért tűrik, hogy a palesztinok elleni támadás ürügyén Libanonban vérfürdőt rendezzen a polgári lakos- i ság körében? Miért nem ’ ismerik föl, hogy az igazságos és tartós rendezéshez a palesztin nép sorsán keresztül vezet az egyetlen járható út? Milyen meggondolásból késleltetik a csakugyan valamennyi érdekelt félre — tehát a palesztinokra is — kiterjedő tárgyalások megkezdését? a Washington igazi felelősséget érezne a Közel-Kelet békéje és biztonsága iránt, bizonyára nem engedte volna idáig fajulni a helyzetet. Csakhogy félő, hogy az Egyesült Államok számára a jelenlegi állapot nagyon is megfelelő. A térségben megbízható szövetségese Izrael, 1 amely gondoskodik arról, hogy az igazi béke megteremtése elé minél leküzd- ' hetetlenebb akadályok tornyosuljanak. Most a diplomatákon a ; sor, hogy — amíg nem késő — megóvják a térséget a teljes, pusztító robbanás- i tói. Ehhez azonban Begi- ; nék meggyőzése, ha kell, megfékezése, a legfontosabb feltétel. Ha ugyanis folytatódik a brutális támadássorozat, akkor újabb háború fenyegeti a Közel-Keletet. Gyapay Dénes Befejezte munkáját (Folytatás az 1. oldalról) ellenforradalmi fenyegetésekkel szembeni harc pártja. E fenyegetéseket nemzeti és állami értelemben egyaránt a legnagyobb és legtragikusabb hiba volna lebecsülni. Végül Kania kiemelte, hogy a rendkívüli kongresszus megerősítette a lengyel külpolitika, a szövetségesi és baráti kötelékek sérthetetlenségét és változatlanságát. A lengyel külpolitikának változatlanul alappillére a Szovjetunióval kötött szövetség, a hozzá fűződő barátság. E szövetség olyan elveken nyugszik, amelyek a független, a jelenlegi határai között biztonságban élő Lengyelország érdekeit fejezik ki. A kongresszus jelszava is összekapcsolta a szocializmus és a nemzeti függetlenség ügyét: „A szocializmust úgy kell védelmeznünk, mint Lengyelország függetlenségét” — mutatott rá zárszavában Stanislaw Kania. * Az alábbiakban közöljük Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára vasárnap Stanislaw Kaniához intézett táviratának szövegét: „Tisztelt Kania elvtárs! Köszöntöm Önt abból az alkalomból, hogy újból megválasztották a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkári tisztségébe. Bizonyos vagyok abban, hogy az SZKP és a LEMP közötti testvéri barátság tovább erősödik majd a marxizmus—leninizmus és a szocialista nemzetköziség elvei alapján.” ★ Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára táviratban üdvözölte Stanislaw Kaniát, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát, erre a tisztségre történt újjáválasztása alkalmából. Megnyílt az ottawai csúcsértekezlet Az Ottawa melleti monte- bellói kastély Kanada-termé- ben hétfőn délelőtt Trudeau kanadai kormányfő hivatalosan megnyitotta a vezető tőkés ipari országok hetedik csúcsértekezletét. „A hetek, akik nyolcán vannak” — részt vesz a tanácskozáson az európai közösségek bizottságának elnöke is — kötetlen napirend alapján kezdték meg a többoldalú tanácskozást. A tárgyalóteremben Reagan, Schmidt, Trudeau, Szu- zuki, Thatcher asszony, Mitterrand, Spandolini olasz kormányfő és Gaston Thorn mellett a résztvevő országok külügyminiszterei és pénzügyminiszterei is jelen vannak. A vasárnap lebonyolított kétoldalú konzultációkból és a közlemény-tervezet eddig közreadott részleteiből ítélve a csúcskonferencia három fő témája a vezető tőkés ipari országok gazdasági ellentéteinek mérséklését célzó intézkedések kidolgozása, egységes álláspont kidolgozása a kelet-nyugati gazdasági és politikai kapcsolatok tárgykörében, valamint a fejlődő országokkal szembeni közös taktika kialakítása. A kanadai Toronto Star szerint a csúcskonferencia „Trudeau hangversenye, amelyen azonban Reagan vezényel”. Ezt erősítette meg egyébként a vasárnapi The New York Times is, amely szerint az amerikai delegáció el van szánva arra, hogy mind a kelet-nyugati kereskedelem erősebb „ellenőrzése”, mind pedig a létfontosságú biztonsági kérdések tekintetében saját álláspontját érvényesítse a jóval mérsékeltebb nyugat-európai nézetekkel szemben. Boldog vendégségben (1.) Oszétia: horzs! „Aki a mi vendégünk, az boldog legyen, és ha elmegy, szerencse kísérje az útján!” így mondta Szörnyű Szél (azaz oszétul: Tajmuraz), aki afféle asztalfőnökként (oszétul: tamada) megvonta tőlem a szót, mert nem állva beszéltem, amikor megfogtam a poharat, s ez az őszét asztalnál tilos. Megbüntetett tehát, a tamadának erre joga van, de engesztelésül ismét felköszöntött, ami az őszét asztalnál kitüntetés, mint ahogy szörnyű sértés, ha legelőször nem a vendég tiszteletére koccintanak. „Tölts újra hát, s légy igaz bölcs velem: az Élet elröpül könyörtelen...” idézett vendéglátóm Omar Khajjám egyik négysorosából, amit Szabó Lőrinc fordításában ismerek, s nem annyira az ital, mint inkább a sok szép 'szó hatott rám mámorítón, egyébként is vigyázva kellett innom, mert a jó vendégnek támaszkodás nélkül kell az őszét asztaltól felállnia. Azt hiszem, hogy Tajmuraz G. Dzasakhov- nak, Észak-Oszétia Inturist-vezérigazgatójá- nak az asztalánál elhangzott pohárköszöntők éreztettek meg velem először az őszét nép tehetségéből és nagyságából valamit, s noha az Inturist vendégeként a Szovjetunió más táEgy don a sok közül: a kanyargó Fiagdon. jain is hasonló vendégszeretettel fogadtak, vendéglátóim bizonyára megbocsátják majd nekem, hogy élményeim leírása során a legtöbb nevet Oszétiának szentelem. (Folytatás az 1. oldalról) az országhoz és a néphez, amely felszabadította és azóta is segíti hazánkat. A szovjet—magyar barátságot a szovjet és a magyar dolgozók milliói vallják magukénak — emelte ki a KISZ KB titkára, majd az együttműködés különböző megnyilvánulásairól beszélt, a KGST-ben megvalósuló gazdasági kapcsolatokról, majd arról, hogy magyar fiatalok tíz- és százezrei dolgoznak olyan termékeken, amelyek alapanyaga a Szovjetunióból származik, vagy szovjet megrendelésre szállítjuk. — Azt szeretnénk, ha ez a fesztivál még szorosabbá tenné az országaink közötti baráti kapcsolatokat. Ennek jegyében állítottuk össze a programot, a munkás-, paraszt-, értelmiségi és diák-! fiatalok találkozóit. Természetesen nem marad majd el az egy hét programjából a dal, a tánc, a szórakozás sem. Érezzék olyan jól magukat nálunk kedves vendégeink,! mint amilyen szeretettel mi készültünk a III. Magyar— Szovjet Ifjúsági Barátság1 Fesztiválra — mondta beszédének végén Nagy Sándor. Dmitrij Nyikolájevics Filippov, a Komszomol KB titkára köszönte meg a szovjet delegáció nevében az üdvözlő; szavakat és a jókívánságokat, majd arról beszélt, hogy a szovjet fiatalok lelkesedéssel, várakozásteli izgalommal készültek a barátságfesztiválra. — A térképen nem sok kilométer a szovjet-magyar határ, de sokkal többről van' szó, mint ami a térképen megrajzolható — mondta: — közös munka, közös küzde-- lem köti össze a Szovjetuniót- és Magyarországot, és ez a kapcsolat sok évtizedre nyúlik vissza, mely az elmúlt évtizedek során egyre szorosabbá vált. — Az együttműködésből kivette részét a fiatalság is: a nagy létesítmények közös beruházásaiból, • mint a Barátság kőolajvezeték, az oren- burgi gázvezeték, az Uszty- Ilimszki cellulózkombinát. A továbbiakban a szovjet! ifjúkommunisták terveiről beszélt a Komszomol KB titkára. Elmondta: az SZKP XXVI. kongresszusa határozatai megvalósításának a fiatalok is részesei, egyben érdeklődéssel várnak arra, hogy még többet tudjanak meg a barátságfesztivál ideje alatt is arról, hogy a magyar fiatalok miként dolgoznak a szocialista Magyarország építésében. A Magyar—Szovjet Ifjúsági Barátság Fesztiválra érkezett fiatalokról a Komszomol KB titkára elmondta: valameny- nyien kiváló munkával, tanulással érték el, hogy tagjai lehessenek a delegációnak, s részt vehessenek az egyhetes gazdag rendezvénysorozaton, amely tovább erősíti a két nép hagyományos, szoros barátságát. Kádár János Gdvözlete a III. Magyar-Szovjet Ifjúsági Barátság Fesztivál résztvevőihez Kedves elvtársak! Kedves fiatal barátaim! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a magyar kommunisták, egész népünk nevében szívből üdvözlöm a III. Magyar—Szovjet Ifjúsági Barátság Fesztivál minden résztvevőjét, s személyükben a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség és a Lenini Komszomol tagjait, a magyar és a szovjet fiatalokat köszöntőm. A Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság együttműködése, népeink barátsága napjainkban átfogja és áthatja a szocialista építőmunka, a tudomány, a kultúra minden területét. Népeink internacionalista elkötelezettségét legutóbb és legmagasabb fokon a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa és a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVI. kongresszusa fejezték ki, amelyek egybehangzóan, nagyszerű szavakkal tettek hitet történelmi barátságunk, szövetségünk, együttműködésünk további erősítése mellett. Barátságunk és együttműködésünk a magyar és a szovjet emberek millióinak, az idősebb és az ifjabb nemzedékek képviselőinek mindennapi közös alkotómunkájában épül, erősödik, gazdagodik szüntelen. Az eddigi ifjúsági barátságfesztiválok is meggyőzően bizonyították, hogy népeink ifjú nemzedéke internacionalista szellemben, hűségesen gondozza, saját hozzájárulásával is gyarapítja történelmi örökségét:-a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának éveiben született, azóta is élő, s az elmúlt 36 esztendőben meg- bonthatatlanná vált magyar—szovjet barátságot. Pártjaink mind a magyar, mind a szovjet ifjúságot ha- zafiságra, szocialista vívmányaink megóvására és gyarapítására, ugyanakkor a népek közötti barátság erősítésére, a béke védelmére nevelik. Ennek megfelelően a nemzetközi életben vívott közös harcunk középpontjában ma a béke, az enyhülés eredményeinek védelme áll. Országaink békepolitikája, a Szovjetuniónak és a Varsói Szerződés tagállamainak a nemzetközi feszültség csökkentése érdekében tett kezdeményezései — amelyeket a világ békeszerető erői egyetértéssel és támogatással fogadtak — reális alapot nyújtanak a vitás nemzetközi problémák megoldását, a fegyverkezési hajsza megfékezését, a leszerelést, s a kölcsönös biztonság megszilárdítását szolgáló tárgyalásokhoz. Különösen nagy jelentőséget tulajdonítunk annak a kiemelkedő személyes hozzájárulásnak, amelyet Leonyid II- jics Brezsnyev elvtárs a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet állam vezetőjeként tesz a béke megőrzése, a népek barátsága, a nemzetközi együttműködés fejlesztése érdekében. Kedves barátaim! Szívből kívánom, hogy a magyar és a szovjet fiatalok most megnyíló nagy seregszemléje jelentsen újabb lépést internacionalista egységünk erősítésének útján, segítse elő egymás életének, tevékenységének, tapasztalataink jobb megismerését, s a személyes kapcsolatok ezernyi új szálával mélyítse, gazdagítsa a magyar és szovjet nép barátságát.” Elvtársi, baráti üdvözlettel Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára A nagygyűlésen a magyar és szovjet fiatalok ezután együtt énekelték el a DIVSZ- indulót, majd a rövid baráti beszélgetéseket követően a szovjet küldöttség továbbutazott Budapestre, ahol már kora délután megkezdődtek a barátságfesztivál központi programjai. Kedden a kár- pátontúli terület — Szabolcs- Szatmár testvérmegyéje — húszfős küldöttsége visszaérkezik megyénkbe, s négy napon át a városokban, járásokban ismerkedik a szabolesi fiatalok életével, munkájával. Budapesten délután barátsági nagygyűlésre került sor, ahol Fejti György, a KISZ KB első titkára és Borisz Nyiko- lajevics Pasztuhov, a Lenini Komszomol első titkára mondott beszédet. Fejti György felolvasta Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának a fiatalokhoz küldött üdvözletét. Oszétia: horzs! A „horzs” azt jelenti: „jó”, de a feltartott hüvelykujj a szónak különös nyomatékot ad, s én most, hogy leírtam ezt a szót, gondolatban feltartottam a hüvelykujjamat. Az őszét csak egy a Szovjetunióban élő több mint száz nép között, ám a hazán kénak alig egytizednyi területén fekvő Észak-Őszét Autonóm Szovjet Köztársaság lakóiról alig-alig tudhat a magyar olvasó. Annyit talán igen, hogy őseik alánok voltak, de azt már kevésbé, hogy az alánok a nép- vándorlás során Pannóniába is eljutottak, s hogy a Duna, a Dnyeszter, a Dnyeper, a Don elnevezés az alánoktól ered. Bizonyság erre, hogy az oszétek ma is „don”-nak, azaz „víz”-nek nevezik jó néhány folyójukat; itt, a Kaukázus északi lejtőiről rohan a Tyerekbe a Genaldon, a Gizeldon, a Fiagdon, ez utóbbi mentén, bent a hegyek között, egy ma őstiszafákban gazdag szorosban állt az első században Dedyakov, az alánok fővárosa. Némi könyvtári búvárkodás révén sikerült fellelnem néhány, minden bizonnyal vitatható, de kétségkívül érdekes feljegyzést, amelyek egyebek között őseinknek a szarmata eredetű, iráni nyelvű alán törzsekkel való etnikai kapcsolatára is utalnak. Kínai írók „a-lan-a-sze” törzsekként említik az alánokat, az arabok „ász”-oknak nevezték őket (amiből egyes kutatók szerint az Asia = Ázsia szó is származik), az „ász” az oroszban „jászi”-t jelent, s feltehető, hogy a mi Jászságunk népe az oszétokkal közös ősöktől kapta a nevét. Mindenesetre megható, hogy az „ósz”ok (ahogyan az alánokat a grúzok és más kaukázusi népek elnevezték), jóval többet tudnak rólunk, magyarokról, mint amennyit mi róluk tudunk. Példának okáért az oszétek ismerik és szeretik Petőfi Sándor verseit, mégpedig Koszta Hetagurov fordításában, aki az őszét irodalmi nyelv megteremtője volt, akit Fa- gyajev az oszétok Leonardójának nevezett, aki nélkül ma — mert újságíró is volt — tán nem is jelenhetne meg a Razsdzinad (Igazság) című napilap, aki nélkül ma Thap- cajev nem játszhatna Shakespeare-t az Őszét Drámai Színházban, ahol egyébként egy angol színházi delegáció tagjai — saját megítélésük szerint — a legjobb Hamlet-alakí- tásnak voltak tanúi, s ahol — többek között — Katona József Bánk bánját is nagy sikerrel adták elő. És az őszét irodalmi nyelv megteremtése nélkül az alánokkal való etnikai kapcsolatunkról nem tanúskodhatna néhány közös őszét—magyar szavunk: a „gazdag”, a „kard”, a „híd”, az „asszony”. Hogy aztán az „asszony” megnevezés eredetileg a magyarban is kizárólag a fejedelem feleségét illette meg, azért különösen érdekes, mert alán eredetiben a szó uralkodó lényt jelent. És csak most, ennek aZ ismeretnek a birtokában tudom értékelni igazán Szörnyű Szélnek egy másik, az asztalnál ülő három nőre utaló pohárköszöntőjét, amelyet a tolmács a következőképpen fordított: „Három uralkodó ül itt, mindegyik a vendég tiszteletére jött ide, tehát a vendégnek joga sincs arra, hogy Oszétiában rosszkedvű legyen ...” Következik: Költők és hősök Aczél Gábor
