Kelet-Magyarország, 1981. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-19 / 168. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. július 19. A HÉT CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: Nyugatnémet—francia csúcstalálkozó Bonnban — New Yorkban megkezdődik a Kambodzsa ügyében összehívott értekezlet, a három érdekelt indokínai ország, valamint az ENSZ-tagállamok fele tiltakozásképpen távolmarad. KEDD: Varsóban megnyílik a LEMP IX., rendkívüli kongresszusa — Haig külügyminiszter ismerteti Washington állsápontját a fegyverzetkorlátozási kérdésekben — Az afgán külügyminiszter elutasítja a tizek javaslatát, SZERDA: Befejeződik Lázár György athéni látogatása — Üjabb súlyos zavargások London Brixton negyedében — Peking ismét elveti Vietnam tárgyalási indítványát — A Kambodzsai Népköztársaság külügyminisztere Szófiában. CSÜTÖRTÖK: Naraszimha Rao indiai külügyminiszter szovjet kollégájával, Gromikóval tárgyal Moszkvában — Bonnban tanácskoznak a Szocialista Internacionálé vezetői — Dánia helyesli az északi atommentes övezet tervét. PÉNTEK: Súlyos izraeli légitámadások Beirut és a Dél-Libanon- 'ban levő palesztin táborok ellen — Izraelben Begin megkezdi kormányalakítási tárgyalásait — Szaud-Arábia vállalja az iraki atomerőmű helyreállítási költségeit — CIA- botrány Washingtonban, gazdasági visszaélésekkel vádolják az ügynökség vezetőit — Libanon a Biztonsági Tanács sürgős összehívását kéri — Brezsnyev és Karmai találkozója a Krímben. SZOMBAT: Előkészületek Ottawában a fejlett tőkés országok csúcs- konferenciájára — Üjabb fegyveres összecsapások Salvadorban, Guatemalában. Á hét három kérdése O Hogyan fogalmazta meg az amerikai külügyminiszter Washington fegyverzetkorlátozási elveit? Az új amerikai kormányzat első intézkedései tőként bel- és gazdaságpolitikai ügyekkel voltak kapcsolatosak —a külpolitika viszonylag háttérbe szorult. A nemzetközi események tempója azonban nem lassul, s egyre több esetben kíván vagy kívánnak valódi állásfoglalást Washingtontól. Hat hónappal Reagan beiktatása után még a szövetségesek körében is türelmetlenséggel vegyes csalódottság mutatkozik: tekintélyes lapok kedvelt témája, hogy van-e az Egyesült Államoknak egyáltalán átfogó és átgondolt külpolitikája? Nyilván ez késztette az elnököt néhány nappal ezelőtti chicagói külpolitikai bizonyítványmagyarázatára, a héten pedig Haig külügyminiszter ismertette a New York-i Hiltonban, a külügyi társaság összejövetelén Washington fegyverzetkorlátozási elveit. Amelynek végrehajtótárgyaló gárdája is kiegészült: Rowney nyugalmazott tábornokot nevezték ki Ros- townak, a leszerelési hivatal vezetőjének helyetteséül, ez egyebek között azt jelenti, hogy ő lesz az amerikai delegáció vezetője az esetleges SALT-tárgyalásokon. Nem túlzottan kedvező előjelekkel, miután Rostow a fegyverkezés elszánt hívei közé tartozik, az újból aktivizálódott generális pedig 1979 tavaszán leköszönt az Egyesült Államok SALT-delegációjá- ban elfoglalt szakértői tisztéről, mert engedékenynek találta az akkori Carter-kormány magatartását. A Haig által kifejtett nézetek, amelyeket a külügyminiszter igyekezett négy pontból álló rendszerbe foglalni, nehéz és bonyolult tárgyalásokat ígérnek. Az egyetlen valamennyire pozitívnak mondható elem, hogy az Egyesült Államok november közepe és december közepe között akarja megkezdeni a tárgyalásokat az eurostraté- giai rakétákról. 1. Washington az „erő helyzetéből" szeretne tárgyalni, vagyis folytatni és fokozni kívánja a fegyverkezést. Ezen az alapon Haig visszautasítja a Moszkva által ajánlott rakéta-moratóriumot, tehát azt az ésszerű indítványt, hogy a tárgyalások ideje alatt függesszék fel a rakétatelepítést. 2. Az amerikaiak nem nyilatkoznak a SALT- távlatokról, egyelőre szóba sem került a tárgyalások folytatásának lehetősége azon a területen, ahol hétéves munka eredményeként már aláírtak — de nem ratifikáltak — egy szerződést. 3. A megbeszélések során elsőbbséget próbálnak biztosítani az ellenőrzési kérdéseknek. Természetesen minden megállapodás esetében szükség van hatékony ellenőrzésre, csakhogy tudni kell, mit fognak kontrollálni. Az ellenkezője annyit jelent, mint a kocsit fogni be a lovak elé. 4. Végül a külügyminiszter felelevenítette azt az amerikai szándékot, hogy „árukapcsolással” összekössék a fegyverzet korlátozását a szovjet politika megváltoztatásának követelésével, például a felszabadító mozgalmak támogatásáról történő lemondással. Bár jól tudják, lehetetlent kívánnak. O Milyen leszerelési javaslatokat tett a Szocialista Internacionálé bonni tanácskozása? A Szocialista Internacioná- lé alelnöki testületének üléséről egy részt vevő távolmaradt (pontosabban mondva egy másik szocialista vezetővel képviseltette magát), de ettől csak hangsúlyosabb lett a bonni találkozó. A francia elnököt, Mitterrandot tartották otthon az államügyek, s a közeli ottawai utazás: ez viszont azt jelzi, hogy a szocialisták fontos pozíciót nyertek egy nyugat-európai országban. A nyugatnémet fővárosban összesereglett szocialista és szociáldemokrata vezető mindenképpen jelentős politikai, nem egy esetben kormányzati tényezőt jelent országában. Tanácskozásuk és döntéseik tükrözték a szocialistaszociáldemokrata álláspontot, amely nem mentes az ellentmondásoktól sem. De a leglényegesebb területen, az enyhülés s főként a katonai enyhülés vonatkozásában több kezdeményezést tettek. Sürgették a SÄLT-folyamat továbbvitelét, a komoly euro- rakéta-tárgyalásokat, valamint három további leszerelési indítványt tettek. (Ezek a vegyi fegyverek eltiltását, az európai leszerelési és katonai bizalomerősítő konferencia összehívását és a fejlődő világba történő fegyver- export korlátozását sürgetik.) A dán, a finn és a norvég pártvezetők bejelentették: részletesen elemezni kívánják a szovjet javaslatot, amely atomfegyvermentes övezetté kívánja alakítani Észak-Európát. Szombaton reggel izraeli katonai repülőgépek köteléke húzott el Beirut fölött. Az újabb provokáció alig 24 órával azután történt, hogy izraeli repülőgépek bombázták Beirut sűrűn lakott dél-nyugati körzeteit. Még szombaton reggel is folytak a mentési munkák, holttesteket és sebesülteket emeltek ki a lebombázott lakóházak romjai alól. Az első becslések szerint az izraeli agressziónak egyedül Beirútban 190 halálos áldozata és 700 sebesültje van. Leonyid Brezsnyev és Babrak Karmai a Krímben találkozott, ahol a szovjet és afgán kapcsolatokról, valamint az időszerű nemzetközi helyzetről véleményt cseréltek. (Kelet-Magyarország telefotó) NICARAGUA A második év A cukor Nicaragua legfőbb exportbevételi forrása. Képünkön: cukornádaratás egy Leon környéki állami gazdaságban. (A szerző felvétele) A Szocialista Internacioná- lé leszerelési határozatai mindenképpen figyelemre méltóak. Ez nem új mozzanat, hiszen az elmúlt időszakban a szervezet küldöttei több alkalommal folytattak eszmecserét e témákról Moszkvában az SZKP vezető személyiségeivel, és számos kérdésben egyetértés mutatkozott. A Szocialista In- ternacionálé javaslatai azonban még inkább előtérbe kerülnek azáltal, hogy szinte ugyanazon a napon hangzott el az amerikai külügyminiszter hatpontos vélekedése — ugyanazokról a témákról, nem ugyanabban a szellemben. © Miért éleződött ki ismét a közel-keleti helyzet? Izraelben Begin megkezdte kormányalakítási tárgyalásait: pontosan kétszer három hét áll rendelkezésére, hogy négy másik párt bevonásával koalíciót formáljon. Nem könnyű feladat és sokan máris egy új választási kampány lehetőségét mérlegelik. Ha ez így van, a politikai harc újabb szakasza — sajnos nem szokatlanul — bombákkal kezdődött. Határ menti összeütközéseket ürügyként használva az izraeli légierő az utóbbi évek legsúlyosabb légitámadását intézte a libanoni főváros ellen s nyolc híd lerombolásával gyakorlatilag kettévágta az országot. Elhangzottak további fenyegetőzések is. Libanon a Biztonsági Tanács összehívását kérte; Arafat az arab országokhoz apellált; s említésre méltó hír, hogy Szaúd-Arábia bejelentette: anyagilag fedezi a Bagdad melletti atomreaktor újjáépítését. Az előrejelzések további bonyodalmakat, a helyzet éleződését vetítik előre. Az Egyesült Államoknak e napokban kellett volna dönteni a kényes kérdésről, leszállítja-e Izraelnek a megrendelt F—16-os harci gépeket. (A reaktorbombázás nyomán állították le ideiglenesen a szállítást.) Washington dilemmája, hogy kedvébe járjon az izraeli vezetésnek, de az araboktól se szigetelje el magát, Beirút izraeli bombázása miatt egyelőre újabb halasztást eredményezett. Előbb-utóbb azonban színt kell vallani, annál inkább, mert nem túl meggyőző az érvelés, hogy ezek az F—16- osok „védelmi” feladattal repülnek be és bombáznak közeli és távolabbi országok fővárosai körül. Réti Ervin Managua — a fantomváros. Ez a lehangoló jelző kívánkozott ki belőlem, amikor először végigsétáltam a nica- raguai főváros utcáin. Ledöntött házfalak, föltépett vízvezeték, embermagasságú gaz. — Mindez a város egykori kereskedelmi központjában. Az egy évtizede volt földrengés, s a két éve véget ért véres polgárháború sebeit csak itt-ott sikerült begyógyítani. Az előbbi, az 1972-es elemi pusztítás utáni újjáépítés Somoza diktátor feladata lett volna, ám az országot családi birtokká változtató elnök nem áldozott a város újjáteremtésére. még a külföldi segélyadományokat is bezsebelte. Ily módon, az 1979. július 19-én Somozát elüldöző Sandinista Front — a társadalmi és gazdasági gondok garmada mellett — egyszerre került szembe a földrengés, s a polgárháború okozta károk helyreállításának feladatával. ötmilliárd dollár kellett volna ahhoz, hogy a romokat eltakarítsák, s a termelőüzemeket újra beindítsák. Az elmúlt két év alatt ugyan honnan teremthetett volna elő ekkora összeget a rendkívül szegény, alig 2,4 milliós lélekszámú ország? A kávéból és jórészt déligyümölcsexportból csordogáló bevétel egésze is kevés lett volna erre. Az Egyesült Államok nyílt katonai fenyegetése, az egykori somozista bandák fegyveres intervenciói azonban arra kényszerítették a fiatal sandinista rendszert, hogy sürgősen megszervezze és felszerelje reguláris hadseregét. Az újjászervezett hadsereg jobbára a sandinista mozgalom gerilláira épült. Azokra, akik fegyvert fogtak a des- pota Somoza ellen. Azokra a diákokra, munkásokra, parasztokra, értelmiségiekre, városi, polgárokra, akik az emberibb létért, a demokratikus szabadságjogokért tömörültek a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front piros-fekete zászlói alá. A sandinisták harcoltak és politizáltak. Azt, hogy ügyesen forgatták a fegyvert, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy győzedelmeskedtek az amerikaiak által támogatott, korszerű fegyverekkel állig fölfegyverzett Nemzeti Gárda felett. Ami viszont a politika szféráját illeti, még a gerillaháborúnál is bonyolultabb feladatokkal kerültek szembe. Elkerülhetetlen volt ugyanis, hogy a Somoza ellen széles nemzeti egységfrontba tömörülő pártok és különböző világnézetű, politikai platformokon álló szervezetek ne polarizálódjanak a győzelem után. A sandinista vezetés ugyan változatlan egységet hirdetett a gazdasági újjáépítés időszakára is, a bur- zsoá pártok azonban elérkezettnek látták az időt a szakításra. Alfonso Roberto nagyiparos, majd Violeta Chamorro — a Somoza által meggyilkoltatott laptulajdonos özvegye — is kilépett a kormányzótanácsból. A jórészt fiatalokból álló sandinista vezetés erre bölcsen ismét polgári politikusokat hívott meg a helyükre, Nicaragua az eltelt két év során jelentős változásokon ment át. Külpolitikája teljes mértékben a sandinisták elképzelései szerint alakul: szoros a baráti kapcsolat a Szovjetunióval és a szocialista országokkal, szívélyes, kölcsönösen előnyös együttműködés a kontinens első szocialista országával, Kubával. Az el nem kötelezettség képezi a kormány külpolitikai irányvonalának alapjait, ezzel is példát mutatva a kontinens más országainak és népeinek. Bizonyos, hogy a belső politikai viharok elcsitulása még hosszabb időt vesz igénybe Nicaraguában. Az Egyesült Államok árnyékában a mind következetesebben balra tartó ország még sok belső ellentéttel, politikai feszültséggel számolhat, ügy azonban biztos: a sandinisták győzelme újabb erőt ad Kö- zép-Amerika más országaiban is a diktatúraellenes harchoz. (seres) Dz új LEMP KB ülése Varsóban, a Tudomány és Kultúra Palotájában szombaton délután megtartotta első plenáris ülésén a Lengyel Egyesült Munkáspárt újonnan megválasztott, kétszáz tagú központi bizottsága. A tanácskozáson, amelyen részt vett a KB 70 póttagja is, Wojciech Jaruzelski elnökölt. A KB- ülésnek két napirendi pontja volt. Az első: jelöltek megválasztása az első titkári funkció betöltésére. A második: a politikai bizottság és a KB-titkárság számszerű összetételének meghatározása. Mint Jaruzelski emlékeztetett rá, a plénum javaslatairól a kongresszus dönt majd. írj riiTH ■ n -TaI m®, 1 1 I r i v I ■ I ■ kT A 1—A A A lengyel televízió jelentése szerint a KB-ülésen két személyt jelöltek a KB első titkárának tisztségére: Stanislaw Kaniát és Kazimierz Barcikowskit. Felvetődött továbbá Stefan Olszowszki és Mieczyslaw Rakowski jelölése, de ők — megköszönve az irántuk megnyilvánuló bizalmat — a jelölést nem fogadták el. A KB egyhangúlag elfogadta azt a javaslatot, hogy a politikai bizottságnak 12— 19 tagja és 2—5 póttagja, a titkárságnak pedig 7—11 tagja legyen. A központi bizottság ülése lapzártakor még tartott.
