Kelet-Magyarország, 1981. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-19 / 168. szám
Tisztelt Olvasó!-Más megszólítást írni nem tudok, hiszen nevét, címét nem írta levele alá. Névtelen levél az Öné, amilyennel általában foglalkozni nem szoktunk, kivételt csak közügyet tárgyaló írások képezhetnek. Nos az ön levele kétségtelenül ebbe a kategóriába tartozik. A június 7-i számunkban megjelent vezércikkre hivatkozva fogott tollat. A vezércikk a táppénzcsalókról szól, akik kitalált és nehezen ellenőrizhető bajaikra hivatkozva íratják ki magukat egy- egy hét végén, vagy a mezőgazdasági munkák csúcsidejében. Én — írja Ön —, őszintén mondom és írom: nem őket (a táppénzcsalókat) akarom megvédeni, csak az igazságot kiegészíteni. Ugyanis a táppénzcsalósdi nem a „betegen” múlik, legfeljebb a szándéka.” Hogy min múlik? ön szerint az orvosok egy részének korruptságán, tudatlanságán. „De — fejezi be levelét — erről nálunk nem ildomos, vagy inkább nem szabad beszélni.” Ha nem veszi rossznéven, levele befejező részéhez fűznék legelőször is megjegyzést, szólván arról, hogy végül is mi „ildomos”, és miről szabad, illetve nem szabad szót ejteni. Hadd ne beszéljek sokat erről, vállalván, hogy kijelentésem kategorikus — épp ezért talán támadható is — lesz. Tehát: általában mindenről, ami igaz, szabad, kell, ildomos írni. S ha ez az elv néha meg is bicsaklik, az alapvető tételt kétségbevonni igaztalan dolog lenne. Magam is tudom, hogy vannak ilyen orvosok is. Mondhatnám, hogy csakúgy, mint minden más szakmában. Ám egyértelmű, hogy emberekről, egészségről, életről és halálról lévén szó, az orvos megítélése nem lehet teljesen azonos másokéval. Vagyis az általánosítástól szeretném óvni, mert az általánosítás — a rosszé, jóé egyaránt — csakis hamis, félrevezető lehet. Nem kérdőjelezem meg tehát a leveléből, amiről magam is tudom, hogy igaz, de a továbbiakban nem ártana néhány szót ejteni arról is, hogy mik a másik oldalt, az orvosokat nyomasztó gondok. Legutóbb egy „csendes” baleseti sebészeti járóbeteg-rendelést néztem végig, ahol egy betegre átlag két perc jutott, vizsgálattal, adminisztrációval együtt. Mondom, ez egy csendes nap volt, mert megesik sokszor, hogy egy perc sem jut egy betegre. Nyilván, ön is ült már sokadmagával körzeti orvosi rendelőben... Vitathatatlan, hogy a betegek — néha idézőjelbe kellene írni ezt a szót — létszámát alaposan felduzzasztják azok, akik csak egy táppénzes papírt szeretnének szerezni, és néha bizony nem csoda, ha az ellenőrizhetetlen derékfájdalmakra, kimerültségekre hivatkozó jelentkezők meg is kapják az írást. Végül az is igaz, hogy egy-egy faluban a régen ott élő, jó orvos pontosan tudja, ki az, akinek valóban fájhat is a dereka, mert az évtizedek nehéz munkájában bizony megkoptak a csigolyák. Egészen más a hét végi részegséget hétfőn pihenni akaró, a nyaralót építő „beteg”. Abban egyértelműen biztos vagyok, hogy az első kategóriába esőket — a részegeseket, munkakerülőket —.szigorúan büntetni kellene a csalásért, és az orvost is felelősségre kell vonni, ha kiírja őket, főleg, ha tudnia illik a „betegség” okát is. Tisztelt levélíró! Végül, még egy, a kérdés szempontjából lényegi mozzanatra szeretném felhívni a figyelmet. Nevezetesen arra, hogy az álbetegek és az őket kiíró orvosok mellett a munkahelyi közösségek, a közvetlen, vagy nem is egészen közvetlen munkahelyi vezetők is felelősek néha a történtekben, hiszen tudniuk kell, tudniuk kellene, hogy kik azok, akik betegség címén lógnak, sőt, a betegágy helyett maszekolnak. Néha az az ember érzése, hogy amolyan cinkosság alakul ki némely munkahelyeken. Hiszen hányszor, de hányszor hallani a megjegyzést: „Ha nem kapok szabadságot, legfeljebb kiíratom magam.” Tisztelt levélíró! Csupán arra vállalkozhattam ebben a néhány sorban, hogy az ön által felvetett problémát a lehetőségekhez képest több oldalról is megvilágítani igyekezzem. Abban a reményben, hogy ez talán sikerült is, tisztelettel: Kursinszky Tünde megyei ifjúsági titkárral munkáról, otthonról, szórakozásról A A fiatalokról olykor teljesen ellenkező véleményeket hallhatunk. Egyik-másik teljesítményüket idősebb kollegáik is elismeréssel veszik tudomásul, máskor meg a bírálatok kereszttüzében állnak. Milyenek végül is a mai fiatalok? — Én is csak ezt tudom mondani: vannak kiválóak, akiknek a teljesítményére büszkék lehetünk, akár tanulásról, akár munkáról, vagy magánéletről van szó. De van egy olyan réteg is — a veszélyeztetett fiatalok —, amely komoly gondokat okoz, esetenként beleértve ebbe az igazságszolgáltatással szembe kerülést is. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a rossz hír szárnyon jár, és azok, akikkel tartósan bajok vannak, sokszor számuknál jóval nagyobb mértékben részesülnek a közfigyelemből, s néha annál is, mint a munkában, emberségesen helytálló sok ezer fiatal. Talán azért, mert az utóbbiak magatartása a természetes, így nem is szoktunk külön beszélni róluk. A kérdésre végül is azt válaszolom, hogy szerintem a mai fiatalok többsége felkészült, komoly ember, aki tudatosan, jól szeretné megalapozni, alakítani az életét és — ha megbízzák — képes nagyobb feladatok ellátására is. A Tízéves az ifjúsági törvény, amely ke- w retet ad beszélgetésünkhöz. Mit tart a legfontosabb eredményeknek, amelyek Szabolcs-Szatmárban az ifjúsági törvény megvalósításához kötődnek? — Azt, hogy szinte mindenütt tervszerűbben foglalkoznak a fiatalok gondjaival. Az ifjúság életének alakulása társadalmi ügy lett. A közvélemény értékítélete is reálisabbá vált; alapja mindinkább a politikai magatartás, a tanulásban, a munkában való helytállás. Az is az ifjúsági törvény eredményei közé sorolható, hogy nagyon sok új létesítmény szolgálja a fiatalságot: gyermekintézmények, iskolák, kollégiumok, klubok. Számos kedvezményt biztosít az ifjúság számára az Állami Ifjúsági Bizottság. A közel hárommillió forintos megyei ifjúsági alap sok, az ifjúság céljait szolgáló létesítmény megvalósuláshoz jelenti a kiindulást. Kiterjedtek az üzemek tanulóifjúságot segítő ösztöndíjalapjai. — Eredményes öt év után nehezebb helyzet elé nézünk. 1967—80 között tizenegy és fél ezerrel nőtt a megye új ipari munkahelyeinek száma, és a fiatalok elhelyezkedésével komolyabb gondok nem voltak. Most viszont 1985-ig körülbelül 5,5—6 ezerrel kevesebb munkaalkalom kínálkozik a megyében, mint amennyi ahhoz kellene, hogy minden végzős szabolcs-szatmári fiatal lakóhelye közelében kapjon munkát. —f A már dolgozó fiatalok számára több újdonságot hozott az ifjúsági törvény. Lét- jogosultságot kapott az ifjú szakmunkások fogadása, patronálása, s hogy ez nem formális, arra bizonyíték: rendszerint a legjobb szocialista brigádokba, ifjúsági brigádokba osztják be a pályakezdő fiatalokat. Beilleszkedésüket, munkájukat könnyítik, gondjaik megoldásához nyújtanak segítséget az ifjúsági parlamentek, amelyeket 1981/82-ben negyedik alkalommal rendeznek. Legutóbb — 1978-ban — az érintett ifjúsági korosztályok mintegy kétharmada vett részt a parlamenteken és számos fiatal fejtette ki véleményét, mondta el javaslatait. A legtöbb helyen a közérdekű, a munkahelyi-iskolai kollektíva egészét érintő problémák megvitatásának színhelyévé váltak a parlamentek. — Megemlítek még két lehetőséget, amelyek a már alkotásra kész fiatalok érvényesülését segítik. Az Alkotó ifjúság pályázaton rendszerint mintegy ezer fiatal vesz részt a megyében, s a mozgalom több, országosan is figyelemre méltó javaslat megvalósításához járult hozzá. A szakmunkások szakközépiskolája pedig a tanulni vágyó ifjúmunkások igen kedvelt képzési formája lett. A Azt jelenti ez, hogy a fiatalok beillesz- ” kedésének, képzésének útját megfelelőképpen egyengetik? — Lényegében igen. Ha hozzávesszük, hogy eddig elsősorban az ifjúságot érintő állami feladatok megvalósulásáról esett szó, de sok mindent végzünk közösen a KISZ-szel, a szakszervezetekkel, a népfronttal, és a különböző érdekképviseleti szervekkel is, már kitűnik, számottevő a változás, a korábbinál jobbak a fiatalok lehetőségei. A Az általánosítható eredmények mellett milyen konkrétumokból fakad megyénkben az ifjúság mai megítélése? A fiatal házasok egyik legnagyobb gondja a lakás. Miként segítik otthonteremtésüket? — Elsősorban abból a tényből, hogy a megye lakosságának mintegy fele fiatal, a 9,5 ezrelékes természetes szaporulat országos szinten kiemelkedő, az elsők között van. Az aktív keresők körében különösen az iparban jelentős a fiatalok részvétele, körülbelül 50 százalékos, teljesítményük pedig számarányuknál is nagyobb, minthogy a fiatal korosztályok munkásai között több a szakképzett, mint idősebb kollégáik között. Az ifjúsággal való törődés eredményeként a mező- gazdaságban is egyre növekszik a fiatalok' száma és aránya. A Melyek a legfontosabb területek, amelyeken különösen lényeges az ifjúság érdekeinek figyelemmel kísérése? — A gyermeknevelés feltételeinek támogatása, óvodák, iskolák, kollégiumok létesítése, hogy megfelelő körülmények között kezdődhessék az ifjúság felkészítése. Nagyon fontos a munkaerő-gazdálkodás, hogy legyen minden fiatalnak munkahelye. Ide sorolom még a lakáskérdést, és azt, hogy hol, miként tudják eltölteni a fiatalok szabad idejüket. — A fiatalok lakásgondja elsősorban a városokhoz kapcsolódik. A falvakban a családok és a munkahelyek összefogásával általában hamarabb megteremthető a saját lakás. A megyei számok egyébként a következők: 1980 végén 11 300 lakásigénylő közül 6900 volt fiatal házas. A helyi tanácsi lakásrendeletek mindenütt szabályozzák az ifjúság részesedését az elosztható lakásokból. Ez általában 40—45 százalékos arányt képvisel, és a kiutalások során ez a valóságban valamivel nagyobb. Lehetőséget nyújt az ifjúsági takarékbetét, amelynek alapján eleve fiatalok kapják az OTP-lakások 10 százalékát, az átlagosnál nagyobb kedvezményekkel. A várakozási idő mindezek ellenére hosszú, átlagosan 5—6 év, s a befizetési összegek egyre nőnek. Az utóbbi időben előtérbe kerültek az olcsóbb, további cserelehetőségeket is számításba vevő megoldások, ami gyorsítja a lakáshoz jutást. Jelentős az üzemek, termelőszövetkezetek, intézmények által nyújtott segítség a fiatal szakemberek letelepedéséhez, lakásépítésük támogatásához, de ez is csak a fiatalok egy részét érinti. A Az említettek közül egyik-másik terüle- w ten látványos fejlődés volt az utóbbi tíz esztendőben. Összefüggésben van például a gyermekintézmény-hálózatunk nagymértékű gyarapodása az ifjúsági törvénnyel? — Az összefüggés nyilvánvaló, hiszen a törvény megjelenését követően sokan és sokféle szemszögből vizsgálták az ifjúság lehetőségeit, körülményeit, s több pénz is jutott a kedvezőbb helyzet kialakítására. De nemcsak erről van szó, hiszen létszámban jóval nagyobb korosztályok léptek óvodába, iskolába, s jutnak el a középiskolákba és szakmunkásképző intézetekbe. E nagyobb korosztályok iskolai elhelyezéséhez elengedhetetlen volt a sok új tanterem. A megye iparának fejlődésével van összhangban, hogy olyan szép, új szakmunkásképző komplexumok épültek, mint a nyíregyházi I07-es, vagy a kisvárdai. A diákok életkörülményeit javítja csaknem 700 új kollégiumi hely. Mindezek azért lényegesek, mert a létesítmények egy új generáció indulásához adnak jobb alapot. A Az új generáció, a fiatalok valóbani in- ” dulása mégis a munkába állással kezdődik. Milyen tapasztalataik vannak érről ? £ Végül is milyen megoldás kínálkozik? — Már meglévő jó példákat kellene általánossá tenni. Ezek a terhek megosztását jelentik elsősorban. így például a tanácsok az olcsón juttatott közművesített építési telkekkel segíthetnek legtöbbet. Az üzemeknek lehetőségük van géppel, munkaerővel és anyagiakkal is támogatni a lakást építő fiatalokat, a gyakorlatban azonban néhol indokolatlanul szűkmarkúak. Kellően ki nem használt lehetőség még a fiatalok társadalmi munkája, például a félkészlakások építése, szervezése. Sokat segíthet a KISZ is; jó néhány példa van már a tervezés, az építkezés összehangolására, amelyben több helyen a KlSZ-szerve- zetek jeleskedtek. Ezek a lehetőségek az év elején tartott KISZ küldöttgyűléseken is sok helyen felvetődtek, s várható, hogy az ifjúsági parlamenteken is szóba kerülnek. Fontos lenne, hogy a bevált lehetőségeket minél több helyen alkalmaznák. A fiataloktól elválaszthatatlan a szórakozás, az idősebb korosztálybeliek, de maguk a fiatalok is szeretnék, ha az ifjúság kulturált keretek között, hasznosan töltené a szabad időt. Megvannak-e ehhez a feltételek? 1981 július 19.^^ — Sok helyen igen, és nagyokat léptünk a lehetőségek megteremtésében. Mégis azt kell mondani, hogy korántsem lehetünk elégedettek, mert az ifjúság szabad idejének célszerű hasznosításától a legtöbb helyen messze járunk. A lődörgés, unatkozás, közömbösség, akkor is gond, há csak á fiatalok egy részére jellemző. Azt sem lehet azonban elvárni, hogy a társadalom tálcán kínáljon mindent a szórakozni akaró fiatalnak. Közös feladat ez. Érdemes áttekinteni az utóbbi öt év eredményeit. Korszerűsítették, bővítették a megye nyolc úttörőtáborát, amelyekben évente hatezer gyermek táborozhat. Nagy társadalmi összefogással épült fel a nyíregyházi napközis tábor, 500 gyermek számára teremt elhelyezési lehetőséget. Hét helyen építették meg a Szamos—Tisza vízitúra útvonalán a pihenőhelyeket, amelyeket az idén már jól kihasználnak. 1974 óta folyamatosan fejlődik a sóstói ifjúsági park és egyre inkább ifjúsági kultúrközponttá válik. Évi 22—23 ezer látogatója már tekintélyes. Most az Állami Ifjúsági Bizottság támogatását is igénybe véve téliesítik a kiállítási csarnokot, így egész évben szervezhetők majd a programok. Ezekhez a nagy létesítményekhez kapcsolódik még a megye 281 ifjúsági klubja, amelyek szintén kínálnak lehetőségeket. A Lehetőségeket mondott, vajon van-e megfelelő tartalom, elég vonzók-e az ifjúsági klubok? — Települése válogatja; van nagyon jól működő, de sok korántsem nyújtja azt, amit lehetne, holott működtetésükre jelentős ösz- szeget költenek a tanácsok, intézmények, üzemek. Ez annál is fontosabb, mert sok — főleg kisebb — településen az ifjúsági klub jelenti az egyetlen szórakozási lehetőséget. Nagy szükség van a fiatalok aktivitására, mert a klubot végül is nekik kell megtölteni élettel. A feladatok ráadásul tovább nőnek, mert az ötnapos munkahét bevezetésével megnövekedő szabad idő hasznosítása sok találékonyságot igényel, még több kulturális, sport-, turisztikai programot kell ajánlani. Az Állami Ifjúsági Bizottság idei határozatainak többsége éppen ehhez a területhez kapcsolódik; a tartalmas programok szervezéséhez több szakmai, módszertani és anyagi segítség is kell. A A közelmúltban nyilvánosságra került, w hogy változnak az ifjúság kulturális és turisztikai kedvezményei. Hogyan illeszkedik ez a most említett igényesebb szabadidős programok kialakításához? — A kedvezmények a lakóterületekhez és az egyes rétegekhez kapcsolódnak. Így például éppen a kis települések fiatalságának lehetőségeit akarják megnövelni a „színházbuszokkal”, ami nálunk különösen azért jelentős, mert most lett önálló színház, társulat, Nyíregyházán, most készül átadásra a megyei és városi művelődési ház. Ezek új, értékes lehetőségeket nyitnak meg a fiatalok előtt. A kedvezményekkel ösztönzik a gyakoribb szervezett programokat, a falvakban, tanyákon működő ifjúsági klubok munkájának élénkítését. A középfokú intézmények diákjait is segíteni kívánják. így például minden diák megkapja a 33 százalékos utazási kedvezményt. A kijelölt szálláshelyeken, éttermekben olcsóbb szállást, diákmenüt kaphatnak. A színházjegyek öt százalékát 10 forintnál nem drágább diákjegyként kell forgalomba hozni. Ezekkel a kedvezményekkel a fiatalság hamarabb útra kelhet, szervezhet programokat, láthat, tapasztalhat. Az ifjúsági törvény első tíz esztendeje tehát meghozta a kezdeti eredményeket. Mire készülnek a következő időszakban? — Nincs szó merőben új tervekről. Arra kell törekedni, hogy — a népgazdaság anyagi lehetőségeivel összhangban, ésszerűen takarékoskodva — tovább javuljanak az ifjúsági munka és tanulási feltételei, szociális körülményei, a művelődési, sportolási, szórakozási és turisztikai feltételek. Változatlanul fokozott figyelmet fordítanak a gyermek- és ifjúságvédelemre, a családok erősítésére, a veszélyeztetettség kialakulásának megelőzésére. Tovább szeretnénk javítani a pályaválasztási tanácsadást, a szakmunkáspályák presztízsének növelését. Továbbra is megkülönböztetett figyelmet igényel a pályakezdő fiatalok beilleszkedésének segítése. Javaslatokat készítünk elő a fiatalok lakáshoz juttatásának elősegítésére, az ösztöndíjak reálértékének megtartására!. £ Köszönöm a beszélgetést. Marik Sándor KM VASÁRNAPI MELLÉKLET ^ásárnapi L INTERJÚ
