Kelet-Magyarország, 1981. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-19 / 168. szám
1981. július 19. KELET-MACYARORSZÁG 3 JEGYZETEK Add a neved □ alaha divat volt, hogy a nagyobb lakóházak, középületek falára táblát helyeztek el, rajta a tervező és kivitelező nevével. Nem az utókor tette fel ezeket a táblákat, mint a műemlékeknél szokás, hanem az építmény elkészültével egyidejűleg kerültek ezek a falra. , Napjainkra azonban eltűnt ez a szokás. Mintha a névtelenség, az arcátlanság mögé bújnának azok, akiknek közük van egy-egy újonnan felhúzott házhoz. Pedig, jó szokás volt ez, amíg szokás volt, hiszen az utókor is tudhatta, kit dicsérjen, netán szidjon, ha a ház, amiben lakik, a kulturális intézmény, a közhivatal, ahová szórakozni, ügyeit intézni jár jónak és szépnek, netán az ellentétjének bizonyul. Mostanában panaszolta valaki, hogy a nyíregyházi állomás rendbehozatalakor még az a tábla is eltűnt, ami azt hirdette, hogy a háborúban szétbombázott épület a 3 éves terv melyik évében született újjá. De hiányzik az utókornak szánt lyen felirat szép és új gyárépületeinkről is. Mintha szégyellenék munkájukat azok, akik tervezték, tető alá hozták ezeket a létesítményeket, holott az esetek többségében erre ok igazán nincs. Ha netán mégis lenne, akkor pedig a felelősségvállalás egy formájaként is felfogható lenne a nevek ilyentén megörökítése. „Add a neved”, — van egy ilyen mozgalom: néhány gyárban, iparágban honos és nem lehet mást mondani, csak azt, hogy ez egy jó szokás. Hiszen aki valamit is ad magára, és természetesen munkájára, nem szívesen vállalja még azt sem, ha az ország másik szegletében egy ismeretlen emlegeti a nevet adó nevét, ráadásul, nem a leg- hizelgőbb jelzők kíséretében. Add a neved! — mondjuk alighanem sokan, ha az új lakásba, az új gyárba, középületbe lépünk; add a neved, hogy tudjuk kit tisztelhetünk a tervezőben, az építőben. S ha valamiért mégsem érdemel tiszteletet az illető, ám vállalja azt is. Biztos, hogy ez nem kinek- kinek jószántára van bízva, nem azon múlik csak, hogy az érdekelt akarja-e, vagy sem, nevének megörökítését. Biztos, hogy van erre illetékes, aki a kérdésekben dönthet. Kétségtelen: jó volna visszahozni a félig-meddig kihaló félben lévő szokást. Már csak azért is, mert sokak meggyőződése, hogy a nevüket adók többségének, nincs miért szégyenkezniük. Speidl Zoltán Gondozás B iőbb ismeretlen, később vendég, majd családtag. Jó esetben ilyen lépcsőkön közelítenek az idős, magukról már gondoskodni nem tudó, vagy beteg emberekhez a házi szociális gondozók. Persze, így hivatalosan legfeljebb az iratokban hívják őket. Aki igazában szívvel, megértéssel végzi ezt a munkát, annak előbb-utóbb a közvetlenebb megszólítás jár, a keresztnevén. Többségükben társadalmi gondozók vállalják e munkát, mert annyi hivatásos gondozót képtelenség lenne foglalkoztatni, fizetni, mint ameny- nyire szükség lenne. Vannak persze megyénkben is hivatásos gondozók, de a többség jelképes összegért, vagy ingyen segít a magára maradt idős embereken. Természetesen mindkét oldalon elsőrendűen fontos a megértéshez, az együttműködéshez a bizalom. Az idős emberek többsége — ha nem is azonnal — a tapasztalat alapján megérti; senki nem akarja kiforgatni a kis vagyonkájából, nem kell félteni az értékeit a gondozóktól. Nemrég Kisvárdán megvizsgálták, megfelelő-e a házi szociális gondozás és milyen gondok nehezítik az előbbrejutást. A városban 29, a járásban 112 idős embert gondoznak ilyen módon, de ezt — az idős lakosság számához viszonyítva — alacsonynak tartják. Az is kiderült — akárcsak más járásokban is, hogy a társadalmi aktivisták valóban csak jelképes összegeket kapnak. A legmagasabb összegű tiszteletdíj 700 forint, s ahogyan a kisvárdai jelentés fogalmaz: ez a tevékenység nem számít jogdíjra jogosító munkának, bár nagyfokú fizikai és pszichés megterheléssel jár. Továbbra is az hát az út- ja-módja az önálló életvitelre, önmaguk ellátására már nem képes, de szociális otthoni, vagy kórházi elfekvő osztályra nem szoruló idős emberek ellátásának, hogy minél több társadalmi aktivista vállalja e szép, de nehéz munkát. Ehhez azonban végig kell gondolni, hogyan lehetne szervezeti, munkajogi és egyéb korszerűsítésekkel is növelni társadalmi megbecsülésüket. Páll Géza Szakmai gyakorlat? □ szakközépiskolai tanulók ezeket a heteket szakmai gyakorlaton töltik. Jövendő élethivatásuknak megfelelően különböző munkahelyeken — vállalatoknál, szövetkezeteknél, intézményekben és hivatalokban — o gyakorlatban ismerkednek választott szakmájuk mesterfogásaival, a munkakör légkörével, egyeztetik az iskolában tanult elméletet a gyakorlati megvalósítással. A vállalatok zöme becsülettel készült fel a fiatalok fogadására. Minden tőlük telhetőt megtettek és megtesznek, hogy a szakközépiskolások minél több gyakorlati ismerethez jussanak, hogy ezzel is megkönnyítsék későbbi iskolai munkájukat, a tanulást. A fiatalok is kitesznek magukért. Láttam a Porcsalma, a Csenger és Vidéke Vegyesipari Szövetkezetben amint egy harmadéves építőipari szakközépiskolás gyerek az érte felelős szakemberrel együtt keverte a betont, lapátolta a géphez a sódert, öntözte a vizet. Odaadását a szövetkezet elnöke is dicsérte. De sajnos a megyeszékhely egy másik, szintén építőipari munkahelyén láttam a rossz példát is. Itt a gyakorlaton lévő tanulót nemcsak, hogy küld ki hívd be-nek használják. Találkozásunk alkalmával éppen két üres italos üveggel teli szatyor volt a hóna alatt. Azt a feladatot kapta, hogy az üres italos üvegeket váltsa vissza és ne sétáljon vissza üres kézzel, hozzon tíz üveg sört a szaktársaknak. Ez nem szakmai gyakorlat, nem munkára nevelés. A szakmai gyakorlatra kötelezett gyerekek foglalkoztatásáért minden munkahelyen megvannak a felelősök. Elsősorban ők ne engedjék meg, hogy a felnőttek munkaidőben, de azon kívül sem, a szakmai gyakorlat célját sértő feladatok megoldására használják fel a középiskolásokat. Sigér Imre Export Nagyhalászból A Nagyhalászi Zsákgyárban exportra készítik a polipropilén alapanyagú zsákokat. Egy dolgozó nyolc körszövőgépet kezel, működését ellenőrzi. (Jávor L. felv.) Kormányprogram — az Alkaloida nyelvén Mi az az intermedier? KÉT IDÉZET A MAGYAR NÉPGAZDASÁG HATODIK ÖTÉVES TERVÉBŐL: „AZ IPARI TERMELÉS ÖT ÉV ALATT 19—20 SZÁZALÉKKAL ... NÖVEKEDJEN” — SZÓL AZ EGYIK. „A TERMELÉS BŐVÍTÉSE JELENTŐS RÉSZBEN A KIVITEL NÖVEKEDÉSÉT EREDMÉNYEZZE” — FOGALMAZ A MÁSIK. S íme néhány adat Xisza- vasváriból, az Alkaloida-Vegyészeti Gyár ötéves tervéből: a termelést 1980-hoz viszonyítva 65 százalékkal emelik, elérik a 3 és fél milliárd forint értéket. A rubel elszámolású export a mainak négyszerese lesz, a tőkés export a termeléssel egyezően, 65 százalékai nő. Korszerűség, kutatóbázis A számokat összevetve azt kérdezhetjük, mi az, ami egyezik, s ami eltér a népgazdasági céloktól? Az export növelése ugyanis megfelel a kívánatos céloknak. A termelés ilyen nagyütemű bővítése viszont jócskán meghaladja az országos átlagot. Azonban ha tudjuk, hogy az Alkaloida kapcsolódik a VI. ötéves terv egyik központi fejlesztési programjához, a gyógyszer-, növényvédőszer- és intermedier gyártáshoz, valamint részese a magyar—szovjet agrokémiai egyezménynek, akkor máris nyilvánvaló, hogy más vállalatoktól jóv^l nagyobb növekedési ütemet szükséges diktálni. — Elsősorban a termelékenység jelentős növelésével, a magasan kvalifikált szakemberek számának gyarapításával kívánjuk az eredményeket elérni — adja magyarázatát a tervnek Benedek Gyula műszaki igazgatóhelyetllóadagolókat tekercsel a Ganz Műszer Művek nyirbél- teki üzemében gépjárművekhez Csontos Ferencné. (Elek Emil felvétele) tes. Az átlagostól nagyobb mértékben számítunk a kutató-fejlesztő bázisra. Belső létszám-átcsoportosításra van szükség, s a termelésbe új, nagyteljesítményű és korszerű berendezéseket állítunk be. Pedig Tisza vas vári ban ugyanúgy érvényesek a vállalati gazdálkodást megszorító intézkedések, fennállnak a kötöttségek, mint másutt. Így például a hazai gyógyszeripar ellátása mindenképpen kötelező. Bár veszteséges termék nincs, azonban van olyan gyógyszer, amelynél magas a munkaráfordítás, kicsi a termelt mennyiség. Miután csak százfős létszámgyarapodást vettek számításba 1985-ig, így megnő az egyes munkás felelőssége. Amíg 1980-ban 950 ezer forint értéket állított elő egy dolgozó, addig 1985-re már másfél milliót várnak el tőle. Igaz, hogy ezzel párhuzamosan a megbecsülés sem marad el. Évente mintegy 5 százalékos bérfejlesztést terveznek, a mai 51 ezer forintos éves átlagbér 65 ezer forint fölé emelkedik. Állandó megújulás — Mind a fejlesztéseknél, mind a dolgozókról való gondoskodásnál a vállalati eredmény által megengedett lehetőségek maximális kihasználására törekszünk — folytatja Benedek Gyula. A gyógyszer- és növényvédő- szergyártás állandó megújulást kíván, új termékekkel szükséges jelentkezni, ha valaki a világ élvonalában akar maradni. A gyár két témában kapcsolódik az országos középtávú kutatási, fejlesztési tervhez. Az Alkaloidából kikerülő maláriaellenes szer, a Delagil a világ minden számottevő piacán ott van, a vállalat tőkés exportjából a legnagyobb arányban részesül. A továbfejlesztésre a kutatás nemzetközi együttműködéssel folyik. Kapcsolódnak a szovjet trópusi intézethez, az egészségügyi világszervezethez, hogy a mainál hatékonyabb készítménnyel álljanak elő. A szegedi biológiai központtal pedig új fajta, a nemzetközi forgalomban sem ismert rovarölő szer kidolgozását végzik. 17 új gyógyszer Az említett kutatások már a következő ötéves terv termelését alapozzák meg. Hogy ennek nagyobb legyen gyáron belül is a szerepe, 1984-re új kutatási központot hoznak létre, hogy felzárkózzanak az iparági átlaghoz. Ebben az ötéves tervben 17 új gyógyszer- készítménnyel kívánnak megjelenni. Ebből kettőt már napjainkban gyártásba vettek. A növényvédőszer-gyár- tásban pedig kilenc új fajtával jelennek meg. — Továbbra sem mondunk le gyártási licencek vásárlásáról — jegyzi meg a műszaki igazgatóhelyettes. — Nemcsak a hazai, hanem a külpiaci értékesítés miatt is megéri. Nagy reményeket fűzünk az angol ICI-céggel való együttműködéshez — a legújabb készítmények magyarországi gyártását és forgalomba hozását tervezzük. Tárgyalunk egy másik céggel közös vállalat létrehozására. A termelés bővítése elképzelhetetlen beruházások nélkül. Az Alkaloidában most két alapvető feladat van. Az egyik, hogy az új termékekhez megfelelő gyártó kapacitásokat építsenek ki, a másik, hogy ezzel párhuzamosan fejlesszék a gyáron belüli kiszolgáló létesítményeket, vezetékrendszereket, közműveket, energiaellátást. Az első lépcsőben, mintegy 750 millió forintos beruházással egy növényvédő szer hatóanyag gyártó csarnok épül, a szennyvíztisztító rendszert bővítik, új kazánt telepítenek. A második ütemben egy nagy kapacitású növényvédőszer- gyártó csarnokot kell létrehozni, az ipari és ivóvízigényeket szükséges kielégíteni, s valószínűleg érdemes létrehozni egy gyógyszergyártó műveleti csarnokot. Reális kockázat * — Mindez a terv leglényegesebb része, a sikeres megvalósítás meghatározza a vállalat további fejlődését — szól a magyarázat. — Azonban ehhez már most reális kockázatot vállaltunk. Több munkát még a nemzetközi szerződések megkötése előtt indítottunk. így rövidesen egy részlegnél próbaüzemet kezdhetünk, folyik a kapcsolódó létesítmények kivitelezése. Természetesen megfelelő változatokat is kidolgoztunk, hogy alkalmazkodni tudjunk az igényekhez. S tegyük hozzá, hogy ugyancsak a beruházások részeként nem feledkeznek meg a termelés egyik legfontosabb tényezőjéről, az emberről sem. Az idén száz hellyel bővítik az óvodát. Jövőre 30 munkáslakás építése kezdődik, majd 30 vállalati lakást emelnek. Szakembereket telepítenek le, s áldozatot hoznak Tiszavas- vári városi szintű fejlődéséért, hogy minél többen itt találjanak otthonra. Lányi Botond Galambos Lajos: Fogaskerék . V arjú Miska kombájnján eltörött egy 22,12-es nagyságrendű fogaskerék. Ártatlan dolog. Szólni kell a műhelynek, hogy hozzanak helyette másikat, elvégre az alkatrész- cserékre fel kell készülni mindenkoron. Kézbe vette a törött fogaskereket és azt dünnyögte magában: — Ez egy abszolút rossz öntvény volt. Hogyan lehetett ezt megmunkálni? S ha már megmunkálták, az az esztergályos ürge nem vette észre, hogy hólyagok vannak az ötvényben? Pirit-hólyagok. Kicsik ugyan, de az ilyesmit egy tisztességes munkásnak észre kell vennie. És akkor vissza kell dobnia a művezetőjének, az meg dobja vissza a raktárnak, vagy az ég se tudja kinek, de ne adják ki a szegény dolgozónak, aki tisztességesen akarja végezni a munkáját. így füstölgött magában, aztán fogta ezt a fogaskereket, felült a motorkerékpárjára, behajtott a faluba, a szövetkezet alkatrészműhelyébe s ott azt mondotta: — Adjatok másikat. — Miskánk, dehát nonnan? Kaptunk kész alkatrészeket, azok már elfogytak. Van itt még néhány darab ötvény, még nem volt rá időnk, hogy megmunkáljuk. — Mit csináltatok? — Csirkekeltetőket rendeltek tőlünk. — És ilyenkor az a legfontosabb? — A pénz. Miskánk, hát mindenkor az a fontos, a pénz, zárszámadáskor majd te is érzékeled. A hirtelen pénz, az mindenkor fontos. — Én a hosszú távú pénzt szeretem, nem a pillanatnyit. Hol vannak azok az öntvények? — Akarod? — Akarom. — Te? — Katonakoromban alkatrészműhelyben dolgoztam. Adjátok csak ide azt az öntvényt. Estére megmunkálta. Másnap reggel, napkeltekor már ment a gép. Varjú Miska azt dúdolgatta magában: „Falu végin van egy kislány piros pántlika a haján ...” Tovább nem tudta. Nem is volt már érdekes. Elvégre ment a gép. j > i
