Kelet-Magyarország, 1981. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-15 / 164. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. július 15. iiíiiiiiini'i ****** aaaaaaaaaaaaaaaBaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaBaaaaaaaaaaBBaaaaaaaaaBaBBaaaaaaaaaaaaBBaaaaaaaaaaaaaaaaaiaaaaa Il i i " ..................................................................................................................................... ■ iiH»»«naHaB»«»imii»BMi»nmmimmn«m»M«>aaanBMHMii«m«»i»«BiBB»«as«BM««MiiiimaiB ...... ...... ........................aaa.................................................................................................................................................................................................................................. iiiiiiiiiiii |Sá^2^^^^^^^^^^^T>aaaaBaaaaaaaaiaaaiBaaaBaaaaaBaaaaaBBaaaaaaaaaiaBa*aaiiaaaaa*aiaMiaiiMiaiii«iiiiaiBaaiiMMMi(iiMiiiaaaBiiiaiiiiiiiaaai aaaaaaaaaaaa ^^^^^^rr.aaBaaaaaaaaaaaBaaaaaaaaaBaaaaaaaBBaaaaaBaaaaaBaaaaaaaaaaaaaaaaaaBaaaaaaaaBaaaaBaaBaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa Szaktábor a „Csepelben1' HA VAN JÓ PÉLDA az „Együtt, egymásért” mozgalomra, akkor amit a nyírbátori 2-es iskola úttörői és tanárai, valamint a Csepel Szerszámgépgyár Fúrógépgyárának KISZ-esei és vezetői tesznek, az az. Az ötlet már tavalyról való, akkor szervezték meg először az általános Iskolás gyermekek számára a tanév végén a fémipari szaktábort. Ebben az évben 32 gyermek vett részt a táborban, harmincán a 2-es iskolából, ketten Nyírgyulajból érkeztek. A szervezés jól sikerült és a gyermekeknek is tetszett: a három brigáddá osztott fiúkat korban hozzájuk közel álló szakmunkástanulók irányították (volt azért velük tanár is), éjszakai ügyeletet a szülők tartottak. A város központjában még ebben az évben beköltözhetnek a lakók a most épülő lakásokba. Az Akácfa úti tortúra és az igazság mám m m w ■■rH r Zene, kiállítás, alkalmi bélyegzés Elkészült a zenei napok programja Elkészült a XV. nyírbátori zenei napok részletes programja. Augusztus 16-án, vasárnap Verdi Requiemjét hallhatják az érdeklődők a Postás szimfonikus zenekar és a Budapesti kórus előadásában, Sudlik Mária, Eszenyi Irma, Nagy János és Mar- czis Demeter közreműködésével. Vezényel: Margittay Sándor. Augusztus 20-án, csütörtökön Händel Vízi zenéje, Vivaldi Verseny négy hegedűre és a Glória, valamint Paganini D-dúr hegedűversenye hangzik el. Ezen a hangversenyen a nemzetközi ifjúsági zenei tábor zenekara, a debreceni Maróti-kórus és a Nyírbátori Áfész Tinódi vegyeskara működik közre. A műsorban Szenthelyi Miklóst, Vass' Ágnest, Gyermán Istvánt, Gál Károlyt, Kovács Brigittát, Németh Zsuzsát, Ruha Istvánt láthatja a közönség. Vezényel: Jancsovics Antal. Augusztus 22-én, szombaton Liszt Hungáriáját hallhatja a közönség, s ekkor mutatják be Kodály Psalmus Hungaricusát a Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar és a Kodály-kórus közreműködésével, de ezen az estén hallhatják a hangverseny résztvevői a nyírbátori gyermekkart is. A műsort Németh Gyula vezényli. A zenei napok befejező rendezvényére augusztus 30- án, vasárnap kerül sor, ekkor Bach: Máté passióját halhatják a zeneszeretők. A Budapesti Filharmóniai Társaság zenekara és a Magyar Állami Operaház kórusa és a Horváth Mihály téri Általános Iskola kórusa működik közre. A műsorban Zempléni Máriát, Takács Tamarát, Fü- löp Attilát, Németh Gábort, Faragó Andrást, Sólyom Nagy Sándort, Nagy Jánost .hallhatja a közönség, P. Szabó Anikó csembalóval, Trajtler Gábor orgonán működik közre. Vezényel: Kóródi András. A hangversenyek este fél 8-kor kezdődnek. A toronyzenét a debreceni katonazenekar adja. A zenei napok ideje alatt a Báthori István Múzeumban a szentendrei képzőművészek kollektív tárlatát és Ligeti Erika szobrász- művész alkotásait láthatják az érdeklődők. Augusztus 20. és 22. között . a műemlék templomnál a szentendrei iparművészek bemutatója és vására várja _az érdeklődőket. Alkalmi bélyegzővel postahivatal is működik. Mérés, előrajzolás, szerelés, fúrási műveletek — ezek voltak a legfontosabbak, amit a fiatalokra bíztak, a munka közti szünetekben pedig a tanműhely gépeivel ismerkedtek. Délután a pihenésé, a szórakozásé volt: a gyár autóbusz- szal vitte az úttörőket kirándulni. Eljutottak Debrecenbe, Vajára, ismerkedhettek a határőrök életével, esténként tábortűz, szalonnasütés szerepelt a programjukban. „Apa, ma dolgoztunk” — mondta egyik gyerek édesapjának. „Milyen pontosan kell itt dolgozni” — újságolta Nyíri Mihály tanárának. Kokas András hetedikes diák, . aki tavaly is résztvevője volt .a fémipari szaktábornak, s aki hallomásból már élőbbje megismerkedett a* gyárrál, mert édesapja is ott dolgozik. A hetedikes Papp Gábor annak ellenére is fontosnak tartotta a vassal ismerkedni, hogy autószerelő szeretne lenni, az ötödikes Tóth Gábor pedig annak örült, hogy bátyjával együtt dolgozhatott a nagy gyárban. A legboldogabbak talán mégis vezetőik, a szakmunkástanulók voltak, akik közül Varga János brigádvezető mondta: „Jó nézni, hogy milyen szorgalmasak, s nagy öröm, hogy én már segíteni is tudok nekik.” A programot, a szakmai munkát Wachtenheim József tanműhelyvezető állította össze, amelyről Gye- res József tanár elmondhatta: „Jól szolgálja a munkára nevelést, s még akkor is eléri célját, ha például valaki itt jön rá, hogy ügyetlen.” NYÍRBÁTORBAN AZ IDÉN 32 gyerek vett részt a fémipari szaktábor munkájában, közülük tizenhármán már tavaly is ott voltak. Tavaly 20 hetedikes fiú volt, s közülük * tizenketten most olyan szakmát akarnak tanulni, amilyen a Csepelnél is van. Ezek után aligha véletlen, hogy ebben az évben ők kapták az „Együtt, egymásért” vándorzászlót a KISZ-esek és az úttörők együttműködéséért. Mit kap a gyár? Szakmunkásutánpótlást, s olyan fiatalokat, akik ismerősként kopogtatnak majd a munkaügyön. Az oldalt összeállította: BALOGH JÓZSEF Tenni, míg nem esik így szól á levél „Nyírbátorban minden évben visszatérő téma a belvizek rendezése, azok levezetése. Állítólag ebben az évben bizonyos mennyiségű keret van a városon keresztülvezető vízlevezető árok tisztítására. Most aránylag száraz időjárás van, most lenne a legideálisabb a munkálatokat elvégeztetni, míg ismét nem jön egy kiadós eső. Ez különösen vonatkozik a Mester és Akácfa utca elején lévő víztengerre (pocsolyára), melyből most már kegyetlen, illetve kellemetlen bűz árad. A lakások falai a belvíz miatt feláztak, több lakás dőlt össze a Mester és a vele szomszédos Sallai utcán, és van amelyiket — például az Akácfa u. 2. szám alattit — le kellett bontani, és valószínű rövidesen erre a sorsra jutnak a környező lakóházak is. A tanácshoz már több esetben fordultak a lakók beadvánnyal sok-sok aláírással, a tanácstagok nem egy esetben felvetették a témát a tanácsülésen, de eddig semmi eredmény nem mutatkozott. A múlt évben legalább 15—20 esetben kijöttek különböző szervektől megnézni, felmérni. Most kérdezzük, újból kezdjük a tortúrát, vagy várjunk addig míg a lakóházak összedőlnek? Nagyon Szép terv az, hogy ä „7Q0 éves” városunkat szépíteni átépíteni akarják, de gondolni kellene a meglévőkre, hisz mindanyian — az ott lakók — ezelőtt 20—25 évvel nagyon keservesen összekuporgatott filléreikből építették fel otthonukat, abban a nehéz időszakban, amikor a kölcsönt is nagyon nehezen adták, és a tulajdonosaik már nem is olyan fiatalok, hogy újból kezdjék. A Kelet-Magyarország szerkesztősége városunkkal kapcsolatban ne csak a jót és szépet írja, ne csak az új központot mutogassa fényképen — amely csak kb. 10 év múlva lesz — hanem az ilyen veszélyeztetett részeket is. Reméljük, hogy a szerkesztőség e levél útján — ha módja van rá — tud hathatós segítséget adni a tanácson keresztül, hogy a környező lakók problémája megoldódjon. hogy alig tisztíttatja ki a tanács az árkot, a környék lakói közül néhányan odahordják a szemetet, eltömítik az árkot, lehetetlenné teszik a víz elvezetését. Segít majd valamit az is, hogy a vízügyi igazgatóság kitisztítja a múzeum előtti tavat, s ezzel növeli a befogadóképességét. Most kétmillió forintért a gyógypedagógiai intézet környékén végeztet belvízelvezető munkákat a tanács, s remény vatj rá, hogy megyei segítséggel tovább enyhíthetnek a Mester, az Akácfa utca kornyékén lakók gondjain. A megoldást azonban nem lehet egyedül a tanácstól várni. Rendelet írja elő, hogy lakása előtt mindenki köteles a nyílt árkokat tisztán tartani, s erről Nyírbátorban igen sokan megfeledkeznek. Kétségtelen, hogy. az utóbbi két évben a sok csapadék miatt minden korábbitól nagyobb gondot okozott a belvíz. De azért az elavulás miatti megrongálódást nem illik csak a belvízre fogni. Gyámügy, szabálysértés Ön hol lakik? Hogyan látja el feladatát a városi tanács vb igazgatási osztálya? — ezt értékelte a napokban a végrehajtó bizottság. Amint a beszámolóból kitűnt: az igazgatási osztályhoz az év első hat hónapjában 1743 ügyirat érkezett, s közel kétszáz —r 30 napon belül hozott — határozat ellen csak két esetben került sor fellebbezésre. Nőtt az ügyiratok száma a gyámügyi hatóságon, ez főként a rendkívüli segélyek megnövekedett keretösszegével indokolható. Emelkedett az utógondozások száma, ami a fiatalkori bűflözé- sek gyakoriságát tükrözik. Intenzívebbé vált a védő- és óvóintézkedéseKkel kapcsolatos munka is: több esetben kezdeményeztek kényszerel- vorió kezelést, négy esetben tartási kötelezettség elmulasztása miatt büntetőeljárást indítottak a szülők ellen. Közel 120 határozatot hozott a gyámügy, fellebbezés ezekkel kapcsolatban nem történt. A jogpolitikai elveknek megfelelően szélesítik a megelőző vizsgálatokat a rendkívüli nevelési segélyezés területén, a cigány kérelmezők ügyében rendszeres a kapcsolattartásuk a tanácstagokkal és a Hazafias Népfront cigánybizottságaival. Örvendetes csökkenés tapasztalható a szabálysértések számában, ugyanakkor mintegy 60 százalékos emelkedést mutat a hagyatéki ügyek száma is. 1981 első félévében bővült a hatósági bizonyítványt igénylők köre, melynek nyomán 127 ilyen okmányt bocsátottak az ügyfelek rendelkezésére. A helyszíni bírságolás végzése is .az igazgatási osztály tevékenységéhez tartozik, amely fontos eszköze az állampolgári fegyelem megszilárdításának és a szocialista együttélés szabályai megtartásának, de egyszerűsíti az eljárást és nevelő, visszatartó hatása is jelentős. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a helyszíni ellenőrzések során végzett bírságolásokra legtöbbször az állandó lakcímre be nem jelentkezőkkel, a köztisztasági előírásokat megszegőkkel, a közterületet engedély nélkül használókkal szemben került sor. A Mester és az Akácfa út környékének gondjairól nem csak a levél írója tud, s nem csak neki, hanem a nyírbátori, de a megyei tanács vezetőinek is legalább akkora gondot okoz. Hogy nem történt volna semmi a megoldásért, az enyhén szólva túlzás, mert az elmúlt ötéves tervben 30 millió forintot költöttek a váTisztelettel: K. I. olvasójuk, Nyírbátor rosban a felszíni vizek és a belvíz elvezetésére. Ebben az ötéves tervben kisebbek lesznek a lehetőségek, de a legfontosabbra, az Akácfa utcáról induló és a Sallai utcát is érintő nyílt árok felújítását elvégeztetik, ám ez korántsem old meg minden gondot. Többek között azért sem, mert gyakran előfordul, Az építő- és szakipari szövetkezet nemrég fejezte be új szociális létesítményének építését. Kitüntették fl szülésznő „gyermekei“ Július 3-án Nyírbátorban rendezték a Semmelweis Ig- nác-emlékünnepséget, ahol a megye kitüntetett egészség- ügyi dolgozói között ott volt Kiss Bálintné is, aki munkája elismeréseként Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetésben részesült. — 1959-től dolgozom Nyírbátorban — kezdi a beszélgetést és hellyel kínál a szülőotthon egyik parányi nővérszobájában. Az asztalon, székeken mindenütt leltározandó, kiselejtezendő kórházi ruhák, pólyák tornyosulnak, ezért a heverőn szorítunk helyet magunknak. A sarokban varrógép. Szabad idejében — ha már minden fontosabbat elvégzett és elintézett — ezen javítgatja az elhasználódott, a sok mosásban felfeslett darabokat. — Tudja, ez egy jó kikapcsolódás nekem, amellett hasznos is. Tizenöt éve vagyok itt vezető szülésznő, azelőtt majdnem ugyanennyi ideig Romániában dolgoztam szintén ilyen munkakörben. Több mint harminc éve végzem már ezt a munkát, de fáradtságot, fásultságot soha nem éreztem. Fiatal koromban sokáig egészen mást hivatást képzeltem el magamnak: tanárnő szeretem volna lenni — mondja mosolyogva —, de ma már úgy érzem, hogy ennél nagyszerűbb és szebb pálya nincs is. Sokan és sokszor elmondták már, hogy milyen csodálatos érzés, feladat segíteni egy új kis élet kezdetét, hallani a kicsik első sírását, és én is csak azt mondhatom, hogy ma is ösz- szeszorul a boldogságtól a torkom, amikor megpillantom a parányi emberkéket. Az első szülés, amelyen’ asszisztáltam a debreceni klinikán mostanáig elevenen él az emlékezetemben: egy egészséges, szép három kilón felüli fiúcska volt az első „gyermekem”... Azóta jó pár ezer csecsemő sírását hallhatta ... — Szerencsére egyre jobb körülmények, feltételek mellett. Emlékszem milyen elhanyagolt, rossz állapotban volt még ez az épület is, amikor Nyírbátorba kerültem. Most már szépen berendezkedtünk. Öröm itt szétnézni. Korszerűen műszerezett szülőszobánk van, ahol a két szülész-nőgyógyász vezetésével, irányításával dolgozunk. A négy kórteremben harminc kismamáról tudunk gondoskodni. Felújítottuk a konyhát, ahol ha szükséges, akár száz adagot is főzhet a szakács. Teljesen gépesített, jól felszerelt a mosodánk, egyszóval sokkal könnyebb ma már minden. — Ha visszapergetem gondolatban az éveket, úgy érzem; elégedett lehetek. A leglényegesebb, hogy szeretem amit csinálok. Szinte minden percemet itt töltöm. Valahogy úgy képzelem, mindig szükség van rám, és érzem is ezt. Tagadhatatlanul nagyon jólesett a kitüntetés, a megbecsülés, de már túlvagyok a nagy örömön. Akármilyen kicsi is ez a szülőotthon, mindig van tennivaló. N. K.
