Kelet-Magyarország, 1981. június (41. évfolyam, 126-151. szám)
1981-06-14 / 138. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET Emberi kapcsolatok, munka, megbecsülés Mi adja a sikerélményt? A Nyírvíz palotában lévő ZÖLDÉRT-bolt. Egyéni és közös siker Tanulni a kudarcból Mi hozza a sikert? A jól megválasztott szakma, a szerencsésen „összetalálkozott” munkahelyi közösség, a nagyobb tudás, a boldog magánélet? Egyáltalán, ki mit tart sikernek? Teszünk-e érte, vagy inkább várjuk^Jiogy hozzánk szálljon ... ? — Nem sokat töpreng ezen az ember — válaszolták szokatlan kérdéseinkre egy nyíregyházi Zöldért-boltban. A Nyírvíz palota földszintjén lévő zöldség-gyümölcs bolt vezetője, Kontrák Lajosné — a fiatalabbaknak „Ágika néni” — kissé elfogultan vála■ szolt. 1 ; -v" 7- ‘Köi'áíY'őfé'étí'áítak'W sfü- . ilelmi'A'kköc 'Úgy'.'nevezték "az árvaházakat, hogy „lelenc”. Én is odakerültem, utána pedig nevelőszülőkhöz. Mit mondjak a gyermekkorról? Volt benne egy kis jó is, de talán több a rossz. Amikor a saját lábamra álltam, munkát kerestem. Nem szégyelltem a takarítást; a postán dolgoztam először, aztán kerültem át ötvennégyben az akkori „Mezőker”-hez. — Legnagyobb sikerem, élményem? Hogy az lettem, ami most vagyok. Harminc- három éves' koromban, hatvanegyben szereztem meg a szakmai végzettséget az egyéves SZÖVOSZ-szakiskolán. Kereskedő lettem. Dolgoztam több zöldség-gyümölcs boltban. 67 óta egyfolytában itt vagyok vezető. Jól megértjük egymást a munkatársaimmal. Ügy összeszoktunk, hogy talán másképp már el se tudnánk képzelni az életünket. Sikernek érzem, hogy rám bízták ezt a nagy boltot, amelynek a forgalma tavaly kilencmillió forint volt. És soha nincs egy fillér hiányunk ... Kontrák Lajosné magánéletét is sikeresnek tartja. Férje ugyan jóval idősebb, de jól megértik egymást. Van egy lányuk, aki már férjnél van, s egy tízéves kisunoka is boldogítja a nagyszülőket. Nem gyűjtöttek saját házra, nem ostromolták a tanácsot lakásért. Egy házigazdás házrészben laknak a Báthori utcában. Az idén szerettek volna egy csöppnyi zugot a sóstói erdő szélén épült nyugdíjasházban, de nem sikerült. Ö még nem nyugdíjas ... Kovács Imréné (Ilonka) eladó, beszélgetésünk elején a lakáskörülményeket említi, amelyek megoldására ugyan vagy öt-hat évig várniuk kellett, de sikerült. Két gyerekük van, szereti a munkáját, huszonnégy éve dolgozik a zöldség-gyümölcs szakmában. — Nekem minden sikeres volt eddig. Huszonnégy éves koromban mentem férjhez, de ma is úgy érzem, mintha ti- zenha^yes, lppnék., ,tfagyp,n jól megértJiük egymást a fér• JétftrrVél?Szeretem 'gzt a"munkát, a boltot, a vevőket, akik közül sokan évek, vagy évtizedek óta idejárnak, már- már családtagként jönnek hozzánk. Sikernek tartjuk, akik itt dolgozunk, hogy az idén a brigádunk, a Hámán Kató brigád, a szakma kiváló brigádja címet is elnyerte. Nem is annyira az a húszezer forint, amit tízen kaptunk, hanem az erkölcsi elismerés esett a legjobban ... — Én az irodát cseréltem fel a zöldségbolttal, mert nem éreztem ott jól magam — kezdi Bessenyei Istvánná (Trénke). — Még előzőleg férjhez mentem, két gyereket nevelek. Hetventől hetvennégyig gyesen voltam, hetvenötben jöttem a boltba. Mindig is eladó akartam lenni. Munka mellett elvégeztem az élelmi- szeripari szakmunkásképző iskolát, majd a kétéves boltvezetői tanfolyamot, örültem, hogy sikerült. Itt érzem jól magam, a munkatársak, a vevők között. Márton Józsefnét (Manyi- kát), akár pályatévesztettnek is nézhetné az ember, hiszen három évet járt az akkor négyéves középfokú tanítóképző intézetbe. Övónő, vagy tanítónő akart lenni. Gyors- és gépíró iskolába is járt, mégis zöldség-gyümölcs kereskedő lett... — Sajnos, nekem kevés siker jutott az életben. Nem azért, mert a tanítónői pályát fel kellett cserélnem mással. Én itt nagyon jól érzem magam, szeretem ezt a munkát, büntetés lenne, ha nem lehetnék az emberek között. Mártonné korán elveszítette a férjét, három gyerekkel maradt a nagyhalászi szolgálati lakásban, ahonnan férje halála után fél évvel „kirakták”. Mindent pénzzé tett és nagy nehezen sikerült vennie Nyíregyházán, a Debreceni utcában egy kis házikót, ami már akkor is elég rozoga állapotban volt. Se tatarozási, se építési engedélyt nem kap, de „nem jsiflzanálíák-.rr- ,egyer * lgrg^Nenj ^apha^hgc-;. vagy . szövetkezeti lakást, mert saját tulajdonú lakás van a nevén. Élete nagy élménye lenne, ha megoldódna a lakásügye ... — Még van azért valami, a gyerekeim. Három felnőtt gyermekem van, két lány — már férjnél vannak — és egy katonatiszt fiam. Kimondhatatlanul jó gyerekek, szinte mindennap, meglátogatnak. Ha létezik sikerélmény — vagy mondjam inkább úgy, hogy kárpótlás az élettől — ez a gyerekeim. És a munka, ami életben tartja az embert ... Egyszerű válaszok, látványosság nélküli apró örömök, sikerélmények, amikből talán kiderült, hogy aligha vannak életünkben fontosabb fo- gózkodók, mint az emberi kapcsolatok. Ez kárpótolja sokszor a fiatalkori álmokat, feledtetni tudja a tragédiákat, feloldja a magányt. Pénzről, lakásról, gépkocsiról szinte nem is esett szó a beszélgetés során, csak amikor „rákérdeztünk”. A sikerélmények legbiztosabb forrása: a jól végzett munka, egymás megbecsülése, szerencsés egymásratalálás munkában, magánéletben. S még valami: a sikerért tenni is kell. A Hámán Kató szocialista brigád tesz is minden nap. Semmi különöset, csak éppen tisztességgel, emberséggel állnak minden nap a vevők — és egymás elé. Kontrák Lajosné, Kovács Imréné, Bessenyei Istvánná és Márton Józsefné. Mi adhat sikerélményeket az értelmiségi pályán dolgozó nőknek? A szépség, a jó megjelenés, az okosság, a tudás, a közéleti szereplés, a magánélet, a család? Tóth Lászlóné magyar—könyvtár szakos tanár, illetve népművelő, a Hazafias Népfront megyei bizottságának politikai munkatársa, főelőadó. Évekig dolgozott a megyei könyvtárban, mint a feldolgozási csoport vezetője. Később ugyancsak évekig a megyei tanács művelődési osztályán segítette a könyvtárak fejlesztését. Most a népfront nő- és rétegpolitikai kérdésekkel foglalkozó munkatársa. — Mindig a legutóbbi élményt tartom a legfontosabbnak. Elsősorban a munkát. Amikor könyvtáros voltam, örültem minden új könyvtárnak, ami megnyílt a megyében, vagy minden kitüntetésnek, amit egy könyvtáros kapott. — A megyei tanácson is így voltam ezzel. A közös munkát, a közös sikereket néha nehéz külön választani az egyéni sikertől. Fontos is, hogy az ember ne lássa nagyobbnak a saját egyéni teljesítményét, mint az együttesen elért eredményeket. De az is hiba lenne, ha nem éreznénk, hogy a közös munkában azért az én erőfeszítésem, munkám és nevezzük úgy, sikerem is benne van. — Nem érzi,' hogy manapság és különösen az értelmiségi pályákon elég nehéz egyéni sikerről beszélni, a munka kollektív jellege miatt, és talán azért is, mert némely vezető (férfi) esetleg „kisajátítja”, a saját sikerének tartja a közösség eredményeit? — A tanácsi munkában én is tapasztaltam, amikor egy nagyobb téma kidolgozása, elemzése került napirendre, és az előterjesztést én készítettem elő, s a vezető nevével futott tovább a különböző tanácsi fórumok elé kerülő anyag, ott az egyén „jelenlétéről” aligha lehet beszélni. De ezt egy kicsit a munka jellege is megszabja. — Ugyanazt mondhatom, tudnunk kell örülni a közösen elért sikereknek, de mindig figyelemmel kell lenni arra is, hogy én mennyivel járultam hozzá. Nem hivalkodásra való ez, hanem a józan önbecsülés miatt, az értelmiségi munkában minden apróbb sikerélménynek nagyobb talán a jelentősége, mert a munka igazi eredményei sokszor évek, évtizedek múlva érnek be, hozzák meg termésüket. — Igaz-e, hogy a nők jobban igénylik a sikert, munkájuk elismerését, mint a férfiak? — Azt hiszem, így van; ennek egyik oka, hogy a nőknek olykor jobban kell bizonyítani, „okosabbnak" kell lenni, hogy a férfiak —, különösen, ha azok vezető beosztásban vannak, elismerjék őket, illetve észrevegyék tehetségüket, teljesítményeiket. Kell a siker, a formai és a tartalmi siker egyaránt. — Fontosnak tartom ehhez az egyéniségnek megfelelő, jó megjelenést is. Legyen szó gyári munkásnőről, tsz-dol- gozóról, értelmiségről. Az egyéniség, a környezet esztétikája a lényeges ... A műveltségről az a véleményem, hogy a szubjektív kapcsolatokban, társaságban a sikerek egyik forrása lehet a tartalmas műveltség, de egy bizonyos érettség is kell ahhoz, hogy az ember tudja, szükséges-e baráti körében minden ismeretét „felmutatni” vagy azt és annyit, amennyit éppen a helyzet megkíván. — Sokszor a családi életben a nő a „hátország”, s amelynek tudatában — és segítségével — a férfi eredményeit, sikereit kovácsolja. Le- het-e a férj sikereinek részese a feleség és megfordítva? — Szerintem lehet és így jó. Én örülök, há a férjem munkahelyén sikerült egy ankét, kiállítás, ez számomra is siker. De fordítva is így van nálunk. Amikor nekem van nagyobb munkahelyi elfoglaltságom, vidéki utam, a férjemnek kell helytállni otthon, ő vállalja a többletet. — Az nem tetszik viszont, hogy nem vált szokássá széles körben: a férj és a feleség, mondjuk együtt jelenjen meg egy-egy kulturális eseményen, tárlatmegnyitón, hangversenyen. Bevallom, én se merek a férjem mellé állni, amikor a művelődési házban egy kiállítás nyílik, nehogy azt mondják, családi rendezvény... A szocialista brigádtagok se viszik el a feleségeiket a hangversenyre, tárlatlátogatásokra, vagy a vállalati ünnepségekre, ahol éppen a „Kiváló dolgozó" jelvényt adják át a férjnek. Amihez azért egy kis köze a feleségnek is van. Életünk megkeserítői a kudarcok. A kudarcélményekkel szembe kell nézni akkor is, ha nem az egyéniségünk, tehetségünk, testi vagy szellemi adottságaink szerint választottunk szakmát, munkakört. Vannak, akik rugalmasak, felismerik a kudarcok rugóit, képesek és tudnak is változtatni az életükön, legyen szó munkahelyi zavarokról, a túlzott, vagy számukra túlzott követelmények teljesítéséről, vagy egy erejüket meghaladó beosztás napi nyűgeiről.. . Először önmagunkban kell keresni a kudarcok, a gyenge teljesítmények okait. Ez önismeretet kíván tőlünk, amivel nem mindig állunk jól. Vagy nem merjük vállalni a valóságot, inkább önámításhoz, halogatáshoz folyamodunk. Tapintatos, emberséges módon.egy jó közösség sokat segíthet, hogy megtaláljuk a helyünket a munkában, a magánéletben. Ehhez őszintének kell lenni a másikhoz, de nem szabad lerombolni a maradék belső önbecsülést. Ismerünk olyan - embereket, akiket munkahelyükön kölöncként „húznak” maguk után a többiek. Nem valók arra a pályára, de ezt nem ismerték, vagy nem ismertették fel velük. Sőt, néhol vélt emberiességből, szociális szempontból akár „Kiváló Dolgozó" kitüntetést is megszavaznak a csendesen, szerényen dolgozónak, aki nem azért csendes, szerény, mert van mire szerénynek lennie, hanem egyszerűen érzi, tudja, hogy csak a vonal alatt tud teljesíteni. Akadnak azonban a kudarcnak olyan forrásai is, amelyekről nem az egyén tehet. Nem ismerték fel igazi, belső értékeit, mert nem „nyüzsgő” típusúak, nem kedveznek elérhető teljesítményeiknek a munkahelyi körülmények, vagy egyszerűen nem adnak lehetőséget a sikerek elérésére — féltékenységből, nemtörődömségből, szubjektív okok miatt — közvetlen vezetőik, munkatársaik. S egy kicsit bele is helyezték a skatulyába. Ö az az ember, akinek semmi sem sikerül. A sikertelen ember nyomasztó lelki nyűgöket cipel a hátán. Megkeseredetté válik, előbb-utóbb sem a munkában, sem a magánéletében nem talál örömet. Nem csak rajta, munkahelyi, lakóhelyi, rokoni, baráti környezetén is múlik, hogy ne süllyedjen depresz- szióba, s túljutva az átmeneti válságon — képes legyen tanulni, okulni a kudarcból. Az oldalt írta PÁLL GÉZA Fényképezte GAÄL BÉLA KM 1981. június 14.
